Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

A békéscsabai Május 1 Tsz-ben a földfelszín felett összehe- gesztik az idomcsöveket, hogy azután földbe süllyesszék és a szórófejekhez vezessék benne a vizet. Képünkön Futaki László és Pálvölgyi András. (Fotó: Márton) Földben vezetik a vizet Előkészületek a 27. Szegedi Iparí Vásárra Az üzleti élet a kereskedelmi tevékenység hasznos fórumává vált a szegedi vásár, s hogy a 27. is méltó keretek között fo­gadhassa a kiállítóikat és látoga­tókat, a Marx téri kiállítási te­rületen újabb kiállítócsamokot építenek. A július 21-től 30-ig terjedő időszakban megrendezés, re kerülő ipari vásáron ez az új csarnok is a kiállítóik rendelke­zésére áll. Az ipari vásár igazgatósága már a nagy nyári seregszemle előtt, majd ezt követően is ren­dez különböző kiállításokat Áp­rilis 30-tól május 8-ig hétvégi szabad idő és camping-kíállítás lesz a vásár területién. Alig zár­ja be kapuit az ipar, a keres­kedelem, s a fogyasztók nyári találkozója, a közszükségleti cikkeket gyártó ipar fejlődését bemutató és a határmenti áru­csere vására, már augusztus 11 —20 között a csarnokban ősziba­rack-, bor- és virágkiállítást rendeznek. Az ipari vásárra és a külön­böző kiállításokra jugoszláv és román vállalatokat is meghív­tak. Minden bizonnyal a külföldi cégek is hozzájárulnak, hogy az idén is sikeres kiállítási prog­ram várja az Ünnepi Hetek idő­szakában a Szegedre látogató­kat a cukorrépa, a dohány, a szálas, takarmányok és a zöldségnövé­nyek termesztését? Mezőgazda­ságunkban van olyan erő, amely képes lenne erre. Ha a szakem­bereink és termelés-politika szervezői, segítői „szövetséget kötnének” s nem nyugodnának bele abba, hogy valamely ágazat termelési színvonala romlik. Az üzemi lehetőségek számbavéte­lével, jobb kihasználásukkal ele­jét lehetne venni annak, hogy a népélelmezés szempontjából fontos növények termesztése hát. térbe szoruljon. Szerencsére ez nem általános, hiszen akadnak gazdaságok, me­lyek évek óta következetesen küzdenek a népgazdaságnak fon. tos, mások által ráfizetéses ága­zatnak kimondott termelés fenn­tartására, jövedelmezővé tételé­re. A mezőkovácsházi Űj Alkot­mány Tsz-ben a szarvasmarha­tenyésztést az idő alatt lendítet­ték fel. mialatt máshol csökken­tették a tehénlétszámot és a tej­termelést. Más gazdaság példáját is említhetnénk, hogy bizonyít­suk: a korábbi, de a jelenlegi ösztönzőkkel és igen következetes munkával, az ágazátban rejlő belső tartalék kiaknázásával jö­vedelmezővé tehető a szarvas­marha-tenyésztés. Ha évente csak kétezer—kétszerkétszáz li­ter tejet fejnek tehenenként, és ha ez a korábbi termelési szín­vonal csökkenésének eredménye, akkor egyáltalán nem várható a szarvasmarha-tenyésztésből jö­vedelem. Több üzemi vezető az évről év. re csökkenő termelési színvonal, hoz igényelné — a szarvasmar­ha-tenyésztés esetében — a gaz­dasági ösztönzők kialakítását. Meggyőződésünk: nem helyes az az üzemi törekvés, amikor az évről évre csökkenő termelési ■ : színvonalhoz igénylik a szabály- « zókat. A közgazdasági ösztönzők- 3 nek ilyen értelemben nincsen f húzóhatásuk. Nem ösztönöznek « a több tej-, több vajtermelésre, | hanem azt a szerepet töltik be, s hogy a termelés-szervezők ala- ; csony szemléleti színvonalát pó- 3 tolják. A közgazdasági szabály- : zóknak előre vivő, húzó erejük \ van. A nagyobb probléma az, • hogy ennek felismerésével üze- 5 meihk jórészében több éven át 3 megkéstek, lemeradtak az orszá- ■ gos színvonaltól. ) Ezek a példák sajnos, tények, ; így most már felül kellene vizs- j gálni szinte szövetkezetenként a j kialakult helyzetet, hogy az ága. i zatok romlását megállítsák, az ; eszközök kihasználásának haté­konyságát növeljék. Ebben a munkában az eddigi­eknél nagyobb részt vállalhatnak az érdekvédelmi szervek olyan módon is, hogy a tag-tsz-ek gaz­dálkodását a hatékonyság olda­láról mélyrehatóan elemezzék. De nagyobb részt vállalhatnának állami szerveink is ebből az . elemző munkából, hiszen a me- 3 zőgazdaságban levő eszközök ■ majdnem mindegyikében fellel, s hető az állami támogatás vala- j milyen formában .A törvényes- ! ségi felügyeletbe szerintünk be- 5 letartozik az állami eszközök ha- 3 tékonyságának időszakonkénti 3 vizsgálata is! összetett és elemző (nunkával • megelőzhető lenne — szinte üze- • ménként — az ágazatok romlása, I javulhatna az eszközök kihaszná- : lása a jövedelmezőség javára. Az ■ ilyen értelmű segítség egyáltalán 3 nem gyengítené a szövetkezeti S önállóságot, sőt erősítené, mert ; az év végi csúszások, bevételi J hiányok megelőzését, a nagyobb i jövedelmek elérését szolgálná, j Dupsi Károly i Huszonöt éve született az első magyar népgazdasági terv Talán egyetlen gondolat sem vert olyan gyorsan és oly széles rétegekben gyökeret, mint a Magyar Kommunista Párt által 25 évvel ezelőtt kidolgozott első magyar 3 éves népgazdasági terv. Amikor 1947 ápriliséiban a Nemzeti Függetlenségi Front többi pártjaival is egyeztetett tervet közzétették, az ország minden részéből üdvözlő leve­lek, örömteli, nyilatkozatok özö­ne indult el a Magyar Kommu­nista Párt felé. Joggal írta ak­koriban a Szabad Nép, hogy „az ország ma elsősorban tervpárti, és csak azután kommunista- párti, kisgazdapárti, parasztpár­ti és szociáldemokratapárti.. „Fizessenek a gazdagok" Mit ígért a 3 éves terv? Hat- miUiárd forintos befektetést az ipar és a mezőgazdaság talpra- állításához, fejlesztéséhez, a tő­ke szigorúbb megadóztatását, hogy — amint az egyik felhívás hangoztatja — „a kisemberek millióinak gondja fokozatosan csökkenjék.” Ezekben a hetekben írta a Kommunista Párt elismert köz­gazdásza, Antos István, hogy a „Fizessenek a gazdagok” élv, amelyet már 1946-ban meghir­dettek, még mindig csak papí­ron oldódott meg. „A kép igen szomorú — írja Antos —, Buda­pesten összesen 7000 ember adott bevallást és az átlagos adó havi 75 forint. Vajon ki hiszi el, hogy a mintegy 80 000 buda­pesti önálló keresetet űző (ke­reskedő, iparos, orvos, ügyvéd, vállalkozó stb.) közül csak 7000 volna, akinek jövedelme megha­ladja az 1000 forintos határt? És vajon lehet-e arról beszélni, hogy „Fizessenek a gazdagok”, ha ez a 7000 ember is átlagosan csak havi 75 forint jövedelem­többletadót fizet? A kisembe­rek tízezrei méltán háborodnak fel, ha összehasonlítják ezeket a számokat saját jterheikkel.. Gyermekvédelem, olcsó lábbeli, cigaretta Súlyos terhek nehezedtek ajk­kor minden munkásra, de külö­nösen nehéz helyzetben voltak a szegényparasztok, akik a leg­fontosabb ruházati cikkeiket, a lábbelit sem tudták megvásá­rolni! „A Magyar Kommunista Párt megértette a szegónypa- rasztság panaszát — olvashatjuk a Szabad Nép tudósításában — és akciót indított, hogy olcsó láb­belit juttasson a falunak.” Egy másik hír arról ad szá­mot, hogy az 1947. évi költség- vetésben 17 millió forint jut gyermekvédelemre, de a három­éves terv ezt az összeget 84 millió forintra emeli. „Ma 90 000 gyereket gondoz az állam, 3 év múlva 239 000-ről fog gondoskod­ni, 5000 új iskolád osztályter­met építenek. A hároméves terv szerint a beruházásoknak több mint egynegyedét fordítják tár­sadalmi intézmények és iskolák fejlesztésére...” Ugyancsak a 3 éves terv első Felveszünk 1 fő mérlegképes vég­zettséggel rendelkező személyt belső ellenőri munkakörbe. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen az alábbi címen: r BÉKÉSI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET. BÉKÉS, SZARVASI U, 14, x akciói közé tartozik: már 1947 májusában 25 egészségügyi ván­dorautó indult az ország min­den részébe, falvaikba, tanyák­ra. Minden autón három szakor­vos, egy-egy védőnő és az MNDSZ kísérőnője utazott. Ti­zenként autón röntgenkészülék Is volt. Az autók 12 tonna cuk­rot, 6 tonna szappant, 1600 ván­dorkelengyét, 15 ezer fejkéndőt, a gyermekeik részére 25 ezer füzetet, ezenkívül rengeteg egyéb tápszert ég ruhaneműt vittek magukkal. Érzékenyen érintette a kisem­bereket a cigarettahiány, a drá­ga villanykörte és sok egyéb, a mindennapi élet elengedhetet­len tartozéka. A Szabad Nép először azt derítette fel, hogy a 3 éves tervet ellenző reakciós körölk szervezett akcióval vásá­rolták össze a dolgozók elől az olcsóbb cigarettafajtákat. Ügy­nökeik trafikról trafikra jártak és három-négyezres mennyiség­ben vették a cigarettát. A kom­munista parlamenti képviselők határozott követelésére a trafi- kosókat utasították, hogy egy- egy személynek egyszerre 200 darab cigarettánál np adjanak többet. Az intézkedést a Do­hán vjövedék Vállalat polgári- ruhás nyomozói szigorúan el­lenőrizték. Az a trafikos, aki nem tartotta meg az utasítást, elvesztette jogosítványát. Minden eszközt megragad a reakció.. Ilyen előzmények után még j érthetőbb, hogy a magyar dől- | gozók elsöprő többsége a 3 éves ; terv pártján állt. A demokrácia 3 fejlődésének ellenséged azonban 3 mind elszántabban kísérelték meg a hároméves terv szabotá- lásáfc Minden eszköz jó volt szá­mukra. hogy a megvalósítást el­odázzák. 1947. június 14-én a munkás­pártok funkcionáriusainak ér­tekezletén a kommunista bel­ügyminiszter beszédében külön hangsúlyozta: „A terv körül erős harc folyt a demokrácia és a re­akció között, s a két munkás­párt már hetekkel Nagy Feren- I cék űzőiméinek leleplezése előtt : kijelentette, hogy a kisgazda- \ pártban nemcsak kettős politikai 3 vonalvezetés volt, hanem a gaz- 3 dasági összeesküvés szálai is sző- 3 vődtek a demokrácia és a szü- • lető 3 éves terv ellen”. A figyelmeztető szavak tragi- ; kus gyorsasággal időszerűvé 3 váltak. Bűnös kezek kísérletet 3 tettek, hogy gyújtogatok csóvái- • val felperzseljék a magyar nép • siúlyos nélkülözésed árán újjáépí- • tét üzemeket. 1947. június 15-én leégett a 3 Hofherr-gyár a mai Vörös Csdl-; lag Traktorgyár öntödéjébe. Bár a ; hivatalos vizsgálat azt mondot- 3 ta, hogy a tűznek rövidzárlat 3 volt az oka, szabotázsnak beillő • vétkes könnyelműség volt ta- '■ pasztaiható. A kár 5—8 millió j forint. Július 11-én leégett a 8 Ganz Hajógyár hajóépítő műhe- j lye: a kár 10 millió forint. 22-én ! Csepelen „dolgoztak” a gyújtó- 3 gatók —< a Neményi Testvérek ; Papírgyára két helyen gyulladt 3 ki egyszerre: a kár 5 millió fo- 3 rint Zöld út Az elvetemült kísérletek sok 3 kárt okoztak az országnak, de ; megakadályozni a hároméves; terv végrehajtását nem tudták. 3 Augusztus elsején a Magyar 3 Kommunista Párt kezdeménye- : zésére, a reakció minden gán- 3 csoskodása ellenére, ha későn is, : de megalakult a Tervhivatal, s a ■ kitűzött időben éppen a bűnös 3 kezek által fölégetett hajógyári 3 műhely helyén jelképes kapavá-. ; gással megindult a hároméves ■ terv megvalósítása. A történél- 3 mi pillanat szónoka ezt mon- 3 dotta: „Mi kommunisták büsz- j kék vagyunk rá, hogy mi- kezde- • ményeztük a tervet A terv tör- ; vénnyé vált és jaj annak, aki szembehelyezkedik ezzel a tör­vénnyel”. Augusztus elsejével, a közelgő választásokkal éles reflektor­fénybe került a kommunista párt korábbi állásfoglalása, amely szerint „A terv realitása végső fokon politikai kérdés! Azon mú­lik, hogy sikerül-e a mainál lé­nyegesen baloldalibb, való­ban demokratikus kormányza­tot létrehozni”. Megindult a vá­lasztási küzdelem, amelynek so­rán a Magyar Kommunista Párt, addigi munkájának méltó ered­ményeképpen, az ország dolgozó népének bizalmából a legerősebb párt lett. Sikerült baloldalibb, valóban demokratikus kormány­zatot alakítani, amely zöld utat engedett a 3 éves tervnek. A terv, a párt útmutatásait követő dolgozók erőfeszítésével, két év és öt hónap alatt megvalósult Jelentős sikere volt ez a kom­munista Párt politikájának, amely a dolgozó tömegekre épí­tett. Az ipari termelés 1949 vé­gére elérte a háború előtti utol­só évit, s az életszínvonal emel­kedése is valamivel túlhaladta a tervben kitűzött célt. Érdemes felidézni az egykori harcok epizódjait, hiszen az első hároméves terv volt a kiinduló­pontja a következő évek és év­tizedek gazdasági, társadalmi fellendülésének. Kőszegi Frigyes Bandítizmus-e a tájékozódás? / gy igen. jól látja aa olvasó: banditizmus e a tá jékozódás, ponto. sabban szólva, az in­formációszerzés? Bár­mily meglepőnek is tűnik, egyesek sze­rint az. íme a törté­net — a nevek mellő­zésével —, mert nem ez a lényeg, hanem a jelenség. Az egyik nagy vállalat oroshá­zi részlege vaskos jelentést ké­szített, amelyben elemezte a múlt év gazdálkodását, s az az­zal összefüggő valamennyi kér­dést. A nagy vállalat vezetője ja­vasolta, hogjr ennek alapján a sajtó is foglalkozzon a témával, annál is inkább, mert a vállalat tevékenysége összefügg a lakos­ság ellátásával. Ez Idáig termé­szetes és helyes. A meglepő az, hogy az illető osztályvezető, aki az jelentések fölött — állítólag — diszponál, közölte, hogy saj­nos nincs egyetlen felesleges példány sem. S amikor e sorok írója — valakitől szépen kérve — mégis szert tett egyre, ö-osz- tályvezetősége felháborodott, imigyen: „itt nem lehet ilyen banditizmust csinálni”, E kijelentéshez lenne néhány hozzáfűzni való. Mindjárt az elején az, hogy a tájékozódás nem banditizmus, a sajtó tájé­koztatása pedig nem szívesség, hanem kötelesség. Igen, így: kötelesség, amelyről a Poli­tikai Bizottság ezzel kapcsolatos határozata intézkedik. A másik megjegyzés a néhol fel-felbuk­kanó kiskirályosdi, az önállóság torzult megjelenési formája, amely ellen küzdenünk kell. A hatalom bármilyen szinten, nemcsak önállóság, hanem biza­lom és felelősség is, amelyek együttes gyakorlása dönti el egy-egy vezető értékét, s nem az, milyen fontosságot igyekszik tulajdonítani magának. S végül egy bagatellnek látszó dolog: az osztályvezető által olyannyira féltve őrzött vaskos jelentések egynémelyikével az üzemben járva (mert ez sem banditiz­mus!) nem éppen méltó helyen volt szerencsém találkozni. Talán jobb lett volna ez utób­bi megakadályozására oly inten­zíven ügyelni! & F. N

Next

/
Thumbnails
Contents