Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

fa Hüa a telel Mrmagyar3zfinl, Pálfy Ifizsefe Kinek a malmára hajtják a vizet? Több mint iái évszázada volt már egyszer „véres húsvét’’ a smaragd-szigetnek mondott Ír­ország földjén: ír hazafiak ki­ömlő vére festette akkor piros­ra azt a zöld pázsitot, amelyhez foghatót másutt sehol senki sem láthat. Félő, hogy az idei ünnep is csak békétlenséget hoz az ír sziget északkeleti csücskének. Pedig protestánsok és katolikusok, látszólag egymásra licitálnak vallási buzgalomban. Nemzeti érzésekben és ellenérzésekben is... Mindez pedig eltorzítja, megmásítja az asztályharc front, vonalát: sajnos. ír munkás és angol munkás is egymás ellen fordul, a kizsákmányolók régi politikája, az „oszd meg és uralkodj” ma is érvényes Ulster- ban, Á héten valami történt Eszak- írországban, a londoni kormány végre cselekvésre határozta el magát Ha nem is arra, amit az ír katolikus kisebbség követel: a politikai jogfosztottság teljes felszámolására, a gazdasági és szociális helyzet megjavítására, s nem utolsósorban azintrernál- tak szabadonbocsátására. Heath konzervatív kormánya most tel­jesen magára vállalta a felelős­séget és az északír probléma megoldásának gondját, amikor megszüntette Észak-lrország több mint 50 esztendeje fenn­álló önkormányzatát. A londoni kormány irányítja átmenetileg Ulster ügyeit, amelyeket így most kivett a belfasti protestáns angol kormány kezéből. A héten ez az észak-írországi angol la­kosság tüntetett és sztrájkolt a leghevesebben a londoni döntés miatt Az IRA, az ír köztár­sasági hadsereg egyelőre lábhoz tett fegyverrel várja a fejlemé­nyeket, R világban másutt is pél­dáztak tragikus események azt az igazságot, hogy az erőszak erőszakot szül. A legdrámaibb fordulat a mostanában annyife­lé divatossá lett emberrablás! históriák közül a törökországi­ban következett be. Egy NATO- támaszpont radarállomásáról három külföldi szakembert, két angolt és egy kanadait, elrabol­tak a „török népi íelszabadításá hadsereg” elnevezésű csoport tagjai. A hatóságok elutasították az emberrablóknak azt a köve­telését, hogy cserébe engedjék szabadon a siralomházban ülő három szélsőjobboldali fiatal­embert. akit nemrég ítélt halál­ra a hadbíróság A rendőrség néhány nap alatt nyomára jutott az emberrablóknak. Körülvette a házat, ahol foglyaikat tartot­ták. Tűzharc alakult ki, amely­ben a csoport tíz tagja éleiét vesztette. A két angolnak és a kanadainak is már csak a holt­testét találták meg a rendőrök. A „Török Népi Felszabadítási Hadsereg?’ hangzatos elnevezése mögött szélsőjobboldali fiatalok húzódnak meg akik szívük sze­rint a török katonai diktatúra ellen akarnak harcolni, de akik valójában éppen a legsötétebb török reakció malmára hajtják a vizet. A szélsőségek találkoz­nak így... Az egyéni terror sem­mire sem jó eszköze csak leg­kegyetlenebb elnyomást szül: a katonai diktatúra fokozásának igényét alapozza meg az álfor­radalmár, balos fellépés. A tö­rök reakciós körök eközben méginkább Washington felé for­dulnak, megnyitják a török ki­kötőket az amerikai hadihajók előtt és Phantom-repülőgépeket várnak az USA-tóL M'ndez tízegynéhány nap. pal azelőtt hogy Ankarába vár­ják egyhetes hivatalos látoga­tásra Podgornijt, a Szovjetunió államfőjét. A szovjet—török jó­szomszédi viszony helyreállítása rendkívül fontos lenne egész Európa szempontjából, ugyan­akkor pedig kihatna a Földközi.. tenger keleti medencéjének ka­tonai és politikai helyzetére is. Nyilván ezt akarják megakadá­lyozni az enyhülés ellenségei, akik Törökországon belül min­den eszközt megragadnak, talán még azt is, hogy szélsőbaloldali mezt öltsenek és a tényleges né­pi elégedetlenséget lovagolják meg. Argentínában —■ Törökország­tól vagy 15 000 kilométerre majdnem hasonló recepet alkat maznak. Itt is van „népi for­radalmi hadsereg”, amelynek tagjai a nép sorsának jobbra for. dulását. az emberrablástól vár­ják. -ök a Fiat Művek cordobai gyárigazgatójára tették rá a ke­züket. Követelésük: egymillió dollár, amiért tanszereket, gyér. mekholmdkat vásárolnának g szegény gyerekek közötti szét­osztásra, továbbá 50 politikai fo_ goly szabadon bocsátása. Az ar­gentin kormány az utóbbi köve­telés teljesítését megtagadta. A Fiat-gyár a kulisszák mógöt hosz_ szán tárgyalt, közben az ERP (ez a három betű a „népi forra­dalmi hadsereg” nevének rövi­dítése) napról napra elhalasztot­ta a kivégzést Az eset arra mindenesetre jó volt, hogy Buenos Aires-beh azoknak a tábornokoknak, ten­gernagyoknak a helyzetét erősí­tette meg, akik — „rend és tör­vény” jelszavával népellenes politikát akarnak folytatni. Nem véletlen, hogy a hadsereg főpa­rancsnoka az a Lopez Aufranc tábornok lett, aki a 3. hadtest parancsnokaként éppen Cordo_ bábán verte le a munkások, a többi között a Fiat-gyáriak őszi nagy sztrájkját, valóságos forra­dalmi megmozdulásait. A balos, trockista, anarchis­ta és egyéb terrorakciók, az el­szigetelt erőszakos cselekedetek éppen az ellenkező hatást érhe­tik el, mint amit végrehajtóik vártak. Igaz viszont, hogy az eredmény nem egyszer talán éppen az, amit a kitervelők akartak... í* Franc'aországban . közei- j múltban a Renault-gyár sze- ! mélyzeti vezetőjének elrablása ! mutatott hasonlóságot a török- ! országi vagy az argentínai ese- j tekkel. A francia kommunisták ; fegyelmezettsége kudarcra kár- j hoztatta a szélsőbaloldali pro- [ vokációs szándékokat. Az öntu- | datos munkások előtt nyilván- ; valóvá vált, hogy csak az erők £ megosztása lehetett a célja az £ anarchista—maoista csoportok- £ nak a Renault-gyár körül kel- £ tett politikai viharral. Mert a i gyár munkásai ezt visszautas!- S tották, s mert az egésznek na- 5 gyobb lett a füstje, mint a j lángja, a szélsőbal Párizs- £ ban egyszerre elcsendesült. . | Helyette az uralkodó osztályok ! a régi módszert vették ismét elő, £ hogy fenntartsák a baloldal * megosztottságát Szembefordí- dották — méghozzá a népszava­zásnak tulajdonképp jelentékte­len kérdésében — a szocialistákat a kommunistákkal. Most már véglegessé vált hogy csak a Francia Kommunista Párt az, amely április 23-án a „nem”-mel való szavazást sürgeti, a szocia­listák azt mondják, elég, ha va­laki nem szavaz. Ugyanez a szél­sőséges, balos csoportok takti­kája Is. Objektíve tehát újra a reakciót segítik: így lesz biztos többsége a francia uralkodó osz­tályok által kért népszavazási „igen”-nek. 2 SSÉ. MfMJSa 12972- Április & Iáján ismét „harcias” Ciszjordánia jövőjéről nyilat­kozott az izraeli televízióban Dajan hadügyminiszter. Meg­elégedéssel nyugtázta, hogy a katonai felügyelet alatt megren­dezett helyhatósági választások rendben zajlottak le, s a boj­kott felhívások szerinte hatás­talanok voltak. Megjegyezte, hogy 't'- arab helyi vezetés megválasztásával Izrael „a hosszútávú együttélés szilárd alapjait” kívánta lefektetni „arra az esetre, ha a közeljö­vőben nem találnak békés meg­oldást a konfliktusra”. Dajan egy szóval sem jelez­te, hogy Izrael el kívánná hagy­ni Clszjordánlát; ellenkezőleg, azt fejtegette, hogy ez a terü­let voltaképpen két „történel­mi zsidó tartomány”: Judea és Szamaria. Ennek megfelelően . Izraelnek — Dajan szerint — joga van arra, hogy települése­ket hozzon létre itt. A had­ügyminiszternek az a vélemé­nye, h#gy egy esetleges szer­ződésnek magában kell foglal­nia ezt a jogot. Az arab világ jelenlegi hely­zete nem olyan, hogy lehetsé­ges volna az izraeli hadsereget a Jordán folyó mellől vissza­vonni — hangoztatta a hadügy­miniszter. Végezetül, mintegy „vigasz­ként” Dajan kijelentette: Izrael számára elvi kérdés, hogy ne legyen „túlságosan nagy létszá­mú arab kisebbség az országon belül”. Ehhez igazítják a terü­leti igényeket is. (UPI) Furcsa „tévedés” Guttierez bolíviai külügymi­niszter — mután pénteken el­ismerte, hogy valóban lehetnek „tévedések” abban a listában, amelyet a szovjet nagykövet­nek átnyújtottak 119 személy távozását követelve — közölte. „Hajlandó meghosszabbítani az ország elhagyásának határide­jét”. Banzer szélsőjobboldali kormánya korábban egy hetet adott, hogy az általa a szovjet nagykövetség alkalmazottainak I minősített 119 személy vissza- ‘ térjen a Szovjetunióba. A Szovjetunió La Paz-i nagy-1 követe, aki már korábban kö­zölte. hogy a szovjet személy­zet létszáma a családtagokkal együtt is csupán 92, a lista még néhány furcsaságát feltárta. A felsoroltak között például nem­csak Jevgenyij Jevtusenko szov­jet költő, valamint több négy év körüli gyerek szerepel, de több olyan személy Is, akik egyáltalán nem léteznek. Más­részt viszont a szovjet keres­kedelmi kirendeltség helyettes vezetőjének neve négyszer van rajta a listán. (MTI) Vereségek, győzelmi információkkal jelentés a vietnami harcokról A dél-vietnami népi felsza­badító erők szombatra virradó éjjel is ostromolták tüzérségük­kel a kormánycsapatok egész északi védővonalát s a saigoni- ak reggelre kénytelenek voltak feladni egy újabb, immár a ha­todik erődítményüket is. Még pénteken egy heves gyalogsági roham áttörte a védővonalat és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy hátbatámadja a báb-csa­patokat, mire a nagy támadás- sorozat kirobbanása óta először B—52-es amerikai óriásbombá­zókat vetettek be. A négy év óta leghevesebb ütközetek harmadik napján a saigoni csapatokat az egész or­szágban riadókészültségbe he­lyezték. A fővárosban és kör­nyékén péntek óta nem kapnak kimenőt és eltávozást a ka to­fl máltai miriszierelnKk Kínában Csou En-laJ, a Kínai Népköz- társaság Államtanácsának elnö­ke vasárnap este, az Országos Népi Gyűlés épületében foga­dást ad Dom Mintoff máltai miniszterelnök tiszteletére. A máltai kormányfő szombat délután érkezett hivatalos lá­togatásra Pekingbe. Diplomáciai körök értesülése szerint a kínai vezetőkkel tartandó megbeszé­léseinek homlokterében Málta és a Kínai Népköztársaság gaz­dasági kapcsolatainak kérdése, valamint február 26-án bejelen­tett kínai—máltai diplomáciai kapcsolatfelvétel gyakorlati részletkérdéseinek, vagyis a diplomáciai képviseletek köl­csönös felállításának tisztázása áll. (AFP) nák. Április 1-től gedig Saigon­ban minden 16 és 50 év közötti férfi, aki nem harcoló alakula­tok tagja — beleértve a tarta­lékosokat, hadirokkantakat, egyetemi és főiskolai diákokat —, köteles jegyzékbe vetetni magát az úgynevezett önvédel­mi erőknél. Azokat a saigonia- kat, akik ezt nem teszik meg, bíróság elé állítják. Annak ellenére, hogy a fegy­vermentes övezet közelében gyorsan romlik a saigoni had­sereg helyzete, a főparancs­nokság továbbra is „győzelmi jelentéseket” ad ki. A helyszí­ni jelentések alapján megálla­pítható, hogy a saigoni csapa­tok valójában sokkal nagyobb veszteségeket szenvedtek, mint amit a fővárosban közölnek. Egy jelentés szerint pénteken a sebesültek áradata már úgy elárasztotta a Hué-i kórházat, hogy a betegek egy részét ame­rikai segítséggel átszállították Da Nang-ba. Szombaton a saigoni hadsereg vezérkari főnöke és az ameri­kai expedíciós hadsereg helyet­tes főparancsnoka váratlanul Da Nang-ba repült, hogy hely­színi szemlét tartson az egyre súlyosabb harcok közelében. Washingtonban Nixon elnök szóvivője útján kifejezte azt a reményét, hogy a saigoni had­sereg meg tud birkózni a haza­fiak támadás-sorozatával. :BBaaBa®fflssa»»*aBBB8BBBaaoaBaaaoaoas!ao!DíB3aB«e)BOOBoooc)ffiaaaisoaaBaBBao«OBiDQiBgoB®oisaBfflffis QsaeaeesaaassaaiBooaBGeesBcsBO Németh Sándor: AnnavMgyi likUnzt 5. A hősök is emberek Varga János elsőszülött fia a Magyar Néphadsereg egyik tiszti főiskolájának harmad­éves növendéke. Repülős. — Az én nemzedékem csak szavakból ismer) a múltat. A ml ítélő mércénkén a múlt csak ajánló levél a mába, de a jelen munkája számít. És csak az le­het ajánló levél a jövőbe. Szigorú mérce! A bányász nagyapa volt az első példaképe. A nagyapa „vö­rös hőstettéről” a 13 legény da­cos kiállásáról gyerekkorától tud. De úgy igazán, a szíve mélyén mást tesz a nagyapa mérlegére. — Nagymamától tudom, hogy mát jelentett a munkanélküli­ség a harmincas évek közepén. Hogy papa java erejében volt és hiába akart, nem mehetett dolgozni. A tulaj azt mondta, hogy egy időre leáll, mert ez neki jobban megéri. És akkor máról-holnapra munka és ke­nyér nélkül maradt háromszáz bányászcsalád. A két. három és ötgyerekes családoknál gyorsan kopogtatott a nincs. Nagyapám akkor életében egyetlen egy­szer búcsút akart mondani a családnak. Valaki elhíresztelte a faluban, hogy Franciaország­ban és Amerikában tárt karok­kal és nagy fizetéssel várják a bányászt. Papa akkor menni akart. Napokon át készülődött, hogy megy és a mesék szerint kintről majd kenyér helyett ka­lácsot küld a gyengékéinek. A papa csak a falu határán lévő sailvafákig ment el a többiek­kel. Ott lemaradt, teleszedte a zsebét a szép kék szilvával és amikor hazament, így szólt a családjához: „amit most kaptok, azt az óper encián túlról, hét tenger vizén át hoztam...” Szeret olvasni. Azt mondja, hogy a felsőfokú matematika, fizika és a technika mel­letti életszükséglet a jó irodalom ismérete... He­mingway majd minden könyvét olvasta. „Az öreg halász és a tenger”-t háromszor is. — Az ember mindig képes a győzelemre. Először kötelező olvasmány­ként vette kézbe Solohov Csen­des Don-ját. Nagyapja meséivel elegyítve ebből a könyvből is­merte meg a forradalmat. — Amióta ezt a könyvet meg­ismertem és megszerettem, minden Solohov írást elolvas­tam. És rájöttem valamire, ami azt hiszem, nagyon lényeges: a hősök is emberek. Hogy hétköz­napi mosollyal járó, tréfásan kacsintó, kalapot vagy éppen barettet hordó férfiak — nők, göndörhajúak és kopaszok, kékszeműek és nevetőseik, sze­relmesek ős bosszarikodók, szótlancik és örökké beszélője, mindentől ijedősek és örökké bátrak, analfabéták és lángel­mék voltak már, lehetnék, és lesznek még hősök ... Tulajdonképpen szőtten ter­mészetű. f Nagyapát hősnek tartod? — ö sem tartotta soha sem egyetlen percig sem hősnek magát. — Édesapád tizenhét éves fejjel 138 napon át fegyverrel a kezében harcolt és négyszer sebesült, ö hős? — Nagyon szeretem édesapá­mat és örökre példaképem ma­rad. De nem csak azért, mert a nehéz pillanatokban is tud­ta, hogy mát kell tenni. Én az emberségéért tisztelem nagyon. Dicsekedni és kérkedni még so­hasem hallottam. — Ügy tudom, egy dologban hajthatatlan volt. Igaz? — Még a gépipari technikum­ba jártam .amikor egyszer szó­ba hoztam előtte a repülést. Nagyapám akkor már tudott a tervemről, de apa hallani sem akart róla. Technikát ismerő és szerető ember, ettől függetle­nül valami gyerekes félelem fogja el, ha a repülés jön szó­ba. Akkor is azt mondta, hogy ezt a kérdést egyszer és min­denkorra vegyük le a napirend­ről. — Én nem tudtam és nem is akartam levenni. Azt mond­tam magamban, ha édesapám tizenhét éves korában se szó, se beszéd azt tette, amit akart, akkor én is azt teszem. Titok­ba jártam vitorlázni, és mivél még nem voltam tizennyolc éves, aláhamisítottam édesapa nevét az engedélyre. Egyszer aztán kiderült a csalás. Édes­apa összefutott egy régi barát­jával, aki dicsérgetni kezdett, hogy én milyen jól vitorlázok. Kész volt a lebukás. Apu meg­nézte a papírt, ott volt az alá­írás. Akkor sokáig beszélt ve­lem,

Next

/
Thumbnails
Contents