Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-09 / 58. szám
Szüntessék meg a balesetveszélyt! Orosházi slőfizetőnk, Janko- vits Imre nyugdíjas írta a levelet szerkesztőségünknek, s mint kö_ zölte, nem kenyere a levélírás, ezért elnézést kér, ha esetleg nem felel meg a stílusa. Azonban tény, hogy az orosháziak ki. bánságát tolmácsolja lapunknak. Közelebbről a szőlőrész 4 ezer lakosa nevében emel szót. Azt kéri, segítsük őket abban, hogy a MÁV illetékesei korszerűsítsék ezen a szakaszon a vasúti átjárót. Eddig is igen nagy volt a forgalom, de az elmúlt időszak, ban ez még növekedett, hiszen a közelben kapott helyet az ÁFORT-lerakat itt van a TÜ- ZÉP, a gabonatároló és így tovább. Különösen veszélyes a reggeli és a délutáni csúcsforgalom idején, amikor a diákok si. etnék az iskolába, illetve haza. S a járművek között lavírozva igyekeznek átmenni a síneken, amikor a sorompó felnyílik. Ilyenkor ideges a járművezető és a gyalogos is. Nem egyszer édesanyák gyerekkocsit tolnak, a felnőttek pedig kézikocsival, talicskával igyekeznek átkelni. Hogy mennyire szükséges itt biztosítani a balesetmentes átkelést, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy már több szerencsétlenség is történt ezen a részen. Nem szólva arról, hogy a sorompó sokszor 15—20 percig van lezárva, s amikor felnyílik, 50—60 jármű indul meg egyszerre. Tekintettel arra, hogy ismerik a beruházásokra vonatkozó rendeleteket, nem kívánnak felüljárót vagy más nagy összegű beruházást, de azt szeretnék, ka a MÁV találna valamilyen meg. oldást a balesetveszély elkerülésére. Tisztasági sarok Tovább» az utcai szemét nyomában Most a VI. kerületi Deák utca •vem soron. Itt bolt nincs, csak gyógyszertár és a vízmű-technikum. Mitől szemetes mégis ez b szép, hársfákkal beültetett utca? Az árkokat ugyan tisztítják ta gaztól, hogy az esővíz nyugodtan lefolyhasson, és a mumika fcö2íbein eltűnik a papírhulladék ás,- de a járdaszéleik naponta új l^diszt” öltéinek a cigarettavégeik, csokoiádépapírok és más (hulladékok „poimpáj álban”. Hogy a járásbíróság körül kik szemetelnek, az rejtély. Talán a peres ügyeik döntésére várók? Kd tud* pa? A technikum kis előkertjé- iről azonban leolvasható a számtalan papírszalvétáról, amelyek (közül sóit még a bokrokon is fennakad, hogy a tanulók szár- jak iá tízóraijuk burkolatát. Gondolom szegények mind rövidlátók, különben észrevennek, thogy a tantermeikben van papírkosár. Szerencsére kis ^ parkjuk aránylag tiszta. A már z»b dűlő füvön csak itt-ott virít egy-egy papírdarab. A páros oldalon elindulva s a páratlanon ■visszafordulva meglepetés éri. az embert. A sok-sok családi ház |OT2. MÁRCIUS a. gazdája gondosan ügyelj há2a- táját és talán naponta szedd a szemetet olyan rendes az utca képe. & befejezésül. Ha a belváros felé vezető kás gyalogoshídho-t érünk, annak mindkét végén egy-egy ovális virágágyat látunk, közepén lámpaoszloppal. Sok éven át figyelem ezeket a dácsáké virágágyakat, amelyeket a városi kertészet saiszifusrzi munkával évről évre széppé akair varázsolná. Volt már benne sok szép virág. Volt csupán selymes gyeppázsit, majd szúrós rózsa- ibokrok is. Minden hdálba. A gyalogosoknak és kerékpárosoknak rettentő nagy nehézséget okoz az a fél lépés jobbra vagy balra, ami az ágyás kikerüléséhez kellene. Ezért évről évre az ovális ikét elkeskenyedő végén barbárul keresztülj árnak, kiirtva az: ott élni akaró növényeket. A múlt év őszéin százszorszépet palánta ztak bele. A korai tavasz már virágba serkentette a kedves, szerény virágokat. De csaik szorosan a lámpaoszlop tövében. A többi ott haldoklik, eltaposva b cipő- és kerékpámyomofctól. Bár kiáltani tudna minden el- hullatott szemét, és minden eltaposott virág! Milyen zajos lenne a „mi kis .városunk”! f Azok egészsége is fontos, akik másokat gyógyítanak Miért drágább a távirat? Többször foglalkoztunk már ä posta különböző hibáival, de sajnos javulásról nem számolhatunk be. Egy olvasónk — Szebeni Andrásné — most „táviratügyben” ragadott tollat. Olvasónk február 17-én táviratot adott fel telefonon. Sürgős volt az üzenet, ezért is választotta ezt a drágább, de véleménye szerint gyorsabb hírközlési módot. Ebben csalódnia kellett, mert a várt válasz csak nem akart megérkezni. Végül február 25-én jelentkezett a címzett és közölte, hogy előző este kapta meg a táviratot, de nem j a postástól, hanem szomszédjától. Olvasónk kérdése jogos: miért kérnek többet a táviratért, ha egyszer lassabban érkezik meg mint a levél, és ha ez előfordul, vajon visszafizeti-e neki a posta a távirat díját? \>Az utóbbi idők igénybevétele következtében idegeim erősen megromlottak és a megyei ideggondozó szakrendelésre voltam berendelve. Gyulára érkezésem során közölték hova kell mennem, s felkerestem azt az alagsort, ahol a szakrendelés van. A rendelés délelőtt 9-tőft 14 óráig tart. legalábbis így van feltüntetve a táblán, de a valóságban este ki tudja meddig. A keskeny, hosszú folyosó a váró. Itt mintegy 40—50 beteg van rendszerint. Többségük áll, és ki türelmesen, ki tiireimeitílenül várja, hogy rákerüljön a sor. A helyiség egyébként igen ‘alacsony, vizes, sa Létramos, szerintem egészségügyi szakrendelésre egyáltalán nem alkalmas, főleg ha azt nézzük, hogy a munka során megrokkant betegek várakoznak itt. Tudjuk azt, hogy várná senki sem szeret, de az ideges ethberék különösen nem. Rájuk az ilyen körülmény nyomasztőam hat és bizony a súlyosabb betegeik, a hosszú álló várakozást nagyon nehezen viselik el. Amíg ott soromra vártain csak dicsérő szavaikat hallottam a szakrendelésről. Rám délután került sor s mondanom sem kéül, hogy ilyen hosszú idő után teljesen kiborulva, bizalmatlanul menteim a felülvizsgálatra, a sok dicsérő szó ellenére.! Azonban volt alkalmam meggyőződni a valóságról, s láttam azt, hogy a főorvosasszomy és munkatársad a sok beteg ellenére nyugodtan, türetmesen végezték munkájukat. Ügy hiszem mindnyájunk nevében teszem, ha megköszönöm türelmes, odaadó, áldozatkész munkájukat és azt a figyelmet, amit a betegeik iránt tanúsítanak. Viszont szeretném felhívná az illetékeseik figyelmét az ottani körülményekre. Kérem nevemet ne közöljék. mert nem szeretném, ha bármilyen feltételezés érne az itt dolgozóikkal való kapcsolatomról EdcEg a levél, ami Szarvasról érkezett. (Ennyit elárulhatunk.) Olvasónk észrevételeit továbbítottuk a megyei tanács egészségügyi osztályának, ahol olyan, tájékoztatást kaptunk, hogy előreláthatólag 1974-ben várható a körülmények megváltozása, müven tervbe van véve Gyulán egy megyei szakrendelő építése, ahol helyet kap az ideggondozó is ,.Levelemben arra kérem tisztelt Szerkesztőséget, járjanak el az Illetékeseknél, hogy Békéscsabán, a Kazinczy úton tiltsák meg a gépkocsik parkírozását. Foltig a Kulich lakótelep 26-os 31-es épület közötti szakaszon, mert különösen a Fehér Galamb vendéglő közelében egymás mögött szorosan állnak a személyes tehergépkocsik mind a jobb. mind a bal oldalon. Elzárják a kilátást, akadályozzák a forgalmat. Ez balesetveszélyt jelent, annál Is inkább, mert a lakóte-; lep 28—29-es tömbje között gyermekjátszótér van, s a gye- ! rekek általában vigyázatlanul, körültekintés nélkül szaladnak át az úttesten, s ha ezt egy állé gépkocsi mögül teszik, az arra haladó járművek vezetői későn vehetik észre. Pedig ezen az útszakaszon igen nagy a forgalom. Indokolt lenne a parkírozás megtiltása azért is, mert iskola és egyéb gyermekintézmény is van a közelben. Levélírónk észrevételét ezúton továbbítjuk az illetékeseknek, és várjuk a választ, Kérem önöket, hogy az alábbi esetet szíveskedjenek saját belátásuk szerint lapjukban közöl, ni — írja egyik gyulai olvasónk. Ezután e következőket közli: Édesanyám egy alkalommal elesett, s mivel nem tudott láb- raóllni, orvoshoz szállítottuk. A szakrendelésen az orvos a röntgenlelet alapján megállapította a bokatörést. A vizsgálaton kívül Parkírozni tilos? a Több, mint fi A váltakozó áramfeszültséget a rádió- és tv-késziilékek bánják Húsz aláírással érkezett hozzánk levél KörösIadánybóL A Dévaványai utca lakói írták. Kértek bennünket, hogy segítsünk, mert ők már nem tudják gí kihez forduljanak. A Dévává- 'g anyai utca villamosítását 1965- * még arra is volt ideje, hogy néhány vigasztaló szót mondjon. Ez több volt, mint figyelmesség és a betegnek, hozzátartozójának egyaránt jólesett. Sajnos azonban kórházba kellett számítani gioszelés miatt, ami egy hét múL va történt meg. Olvasóink ezután részletesen leírja az ott tapasztaltakat, s nem éppen dicsérő szavakkal. ben fejezték be a szerelők, azóta a közelben lévő téglagyár egy 200 Idüowattos tramezformá- taráEomására kapcsolták át az áramsizolgáltatást. Olyan esetiben, amikor a téglagyár nem üzemel, a hálózati feszültség magasabb 220 Voltnál, rendszerint 260—270. Emiatt az este bekapcsolt tv- és rádiókészülékek, valamint villanyégők hamar tönkremennek, nem kis bosszúságára a tulajdonosoknak, akiknek a javítás bizony sokszor komoly összegbe kerül. Kérik, továbbítsuk panaszukat a DÁV-- nak, hogy orvoslást nyerjen. Ezért az esetet megbeszéltük dr. Sarnyai Ferenc megyei főorvossal. aki ebben az ügyben vizsgálatot tart és az eredményről ér. tesíti szerkesztőségünket. Ezúton kérjük olvasónk szíves türelmét, amiért megvárakoztatjuk, hiszen a vizsgálat bizonyára több időt vesz igénybe. Miért rövid a harisnyák szára? Válaszol az illetékes Megjavították a televíziót Az Orion gyúrnak címezve — címmel közöltük Drubina Györgyné nagyszénási olvasónk panaszát, az AT 1459 típusú Orion televízió javításával kapcsolatban Az Orion Rádió és Villamossági Vállalattól választ kaptunk, hogy ez év január 24-én a budapesti Márka szervizhez meg is érkezett a készülék, melyet február 7-én megjavítva, a 01082155 számú fuvarlevéllel visszaküldték a feladónak. Az azóta eltelt idő alatt sem reklamáció sem bármilyen válasz nem érkezett a vállalathoz. így feltételezik, hogy a televízió kifogástalanul működik. \ A Szerkesszen velünk ro- j vatot összeállította: Kasnyik Judit „Hónapok óta hiába járom az üzleteiket jó minőségű, vékony szálú, hosszú szálú harisnyát nem kapok” — írja levélében Gy. J-né békéscsabai olvasónk; majd így folytatja: „38-as lábamon eddig is a legnagyobb számot voltam kénytelen viselni a szára miatt, de amióta leszállították az árát, azóta a nagyszámú harisnyáknak is rövid a S2ára.” Gy. J-né erről egy rigmust is írt: „Valamikor hajdanában, a harisnya őskorában az volt az & feladatja, hogy a lábat betakarja, de mióta divatcikk lett, a szára is rövideb b lett, lejárhatod a két lábad, mégsem találsz hosszúszarast.* H, 4
