Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
(G>rt . G> KÖRŰSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A huszonhatodik kamarabemutató szerkesztőségünkben* Kötelező, de eredményes is? z UNESCO ada. tai szerint hazánkban 87 millió könyv jelent meg egy év alatt. Arra nincs megbízható adat, hogy ebből a hatalmas mennyiségből hány kötetet tesz ki az általános iskolában használt kötelező olvasmányok példányszáma. Egy azonban teljesen biztos: szigorú jelzővel él a tanulók emlékezetében az általános iskola 4. osztályától kezdve, annak az 5 irodalmi alkotásnak a neve és szerzője, melyet 1—1 év alatt el kell olvasni. Mégpedig úgy kell elolvasni, hogy az olvasás során szerzett élmények, tapasztalatok rögződjenek, bármikor elő lehessen szedni őket az emlékezet gazdag példatárából. Ha valami kötelező, akkor nyomban követi a „miért?”. És ezt a kérdést nemcsak a tanulók, de a szülők is gyakran felteszik, különösen azóta, mióta ezek az irodalmi alkotások he- helyet kérnek a filmvásznakon is.. Az olvasás elleni érvelés a szülők és tanulók egy bizonyos körében egy lián gú: minek olvassa el, hiszen látta a moziban! Az ellenérv több oldalról is megfogalmazható. Legfontosabb az érvek közül, amit az érvényben levő tanterv így fogalmaz meg: „Az általános iskolai irodalom- tanítás szerettesse meg az irodalmat, hogy a tanulók rendszeres olvasókká váljanak, gyönyörködni tudja, nak az irodalmi alkotások, ban...” Ebből az idézetből kézenfekvőén adódik a következő érv: más a regény, és más a belőle készült film. És ez akkor is igaz, ha a legtökéletesebb színészgárda, legjelesebb rendezővel alkot filmet valamely regényből. Azért, mert a film a maga képszerűségével nem ad időt a nézőnek arra, hogy a látott élményanyagot menetközben alaposan feldolgozza, elraktározza. Márpedig — az ^letkori sajátosságokat figyelembe véve —, ez nagyon fontos dolog. Gondoljunk csak arra, hogy olvasásba mélyedő gyermek hányszor áll meg, s néz maga elé, vagy — ha környezetében van valaki — kérdez. Egyszóval: a figyelmesen végigolvasott irodalmi alkotás maradandóbb, mélyebb és részletesebb ismeretanyagot, élményt nyújt, mint az ebből az alkotásból készült film. Ezek előrebocsátása után, nézzünk szembe a tulajdonképpeni tényekkel, s keressük a választ a címben feltett kérdésre. Globális válaszunk az lehet, hogy „kötelező” voltuk ellenére, a tanulók jelentős többsége nem olvassa el ezeket a műveket. A filmek nyújtotta élményanyagra, megelőző évfolyamokról hagyományozott olvasmányt naplókból szerzett ismeret- anyagra támaszkodnak akkor, amikor számonkérésre sor kerül. Nem szeretnek a mi gyerekeink tehát olvasni? Dehogynem, nagyon is szeretnék, soknak szép kis házikönyvtára van már. Csak a válogatással van baj! Olyan művek sorakoznak a polcokon, melyeket az idősebb testvér, apuka, anyuka is szívesen elolvas, tehát szívesen is ad rá pénzt. A művek között a pálmát a bűnügyi történetek, a kalandos históriák, és szerelmes könyvek viszik el elsősorban. De nézzünk körül az iskolák portáján, az iskolai könyvtárakban! Sajnos nagyon kevés iskola dicsekedhet azzal, hogy az előírt kötelező olvasmányokból elegendő példánnyal rendelkezik. Pedig ez alapvető dolog lenne! (Az ún. ajánlott olvasmányok példányszámáról jobb nem is beszélni). De nem jeleskedhetnek a községi könyvtárak sem... Mi lenne a megoldás? Az elmondottakból úgy érzem, egyértelműen következik. A szülők ne elégedjenek meg azzal, hogy gyermekük, úgy „általában” olvas. Nézzék meg, mit olvas, irányítsák rá a figyelmet a kötelező olvasmányokra. A temérdek cukorka, csokoládé — mint ajándék — mellé, fokozottabban vonuljanak be a könyvek, s elsősorban a kötelező olvasmá. nyok, majd ezt követően azok a művek, melyek a gyermek életkori sajátságait veszik figyelembe. (Ifjúsági könyvek hátoldalán sok esetben fel van tüntetve az ajánlott korhatár). Emellett természetesen mielőbb fel kell tölteni a foghíjas iskolai és községi könyvtárakat is. Végezetül jó lenne, ha a Művelt Nép könyvterjesztő vállalat indítana egy olyan akciót, melyben az általános iskolások számára előírt kötelező olvasmányok egy tételben, részletfizetésre megvásárolhatók lennének, egyforma kötésben, nagyságban, és a lehető legolcsóbb áron. (Mint ahogy az a középiskolai diákkönyvtár-sorozatnál már bevált). Csalt ezeknek az együttes tényezőknek a jelenléte biztosíthatja, hogy a „kötelező” lassan, de biztosan szükségszerűvé, és teljes eredményűvé váljon. Szilárd Adám Hajnóczy Vilmos: Kárpátukrajnai táj Tisztelt Tárlatlátogatók! Kedves Barátaim! Rendhagyó módon, kettős szerelmén keresztül kívánom bemutatni Önöknek Hajnóczy Vilmos barátomat, a Békési Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Iskola igazgatóját, a kiállító alkotóművészt. Ha emberi életútját méltatjuk, úgy a pedagógusi és művészi elhivatottságáról elválaszthatatlan egységként kell szólni, meat a gyerekemberhez is az alkotó kezével nyúl, a tanulókban is az anyagot látja, keresi, kutatia és meg is találja bennük a rejlett emberi tulajdonságokat és szakavatott elhivatottsággal ad formát a ma még formátlan embereknek. Pedagógusi ara poéticája: a pedagógia is művészet. A XTX. század reformkorsza- kának jeles magyar politikusa Széchenyi István a „kiművelt emberfők” sokaságában látta a nemzet előrehaladását. Hajnóczy Vilmos barátunk is ezt * Elhangzott a Bíépiijság kamarabemutató sorozatának 26. kiállításán. Szlovák György Rlusztráció vallja, és sok áldozatot vállal a valóraváltásért. Tanulóit a művészeték megismerésére, megszerelésére és művelésére is tanítja, neveli. Vetített képes művészettörténeti előadásokat tart részükre, és az arra hajlamot érzőket fafaragásra is tanítja. Az oktatási tematikáin túlmenő tevékenysége sokak számára például szolgálhat. , Hajnóczy Vilmos mint képzőművész is az aaiyag szerelmese. Valósággal vallatja a nála mindenek feletti anyagot, vajon ki tud- ia-e hozni belőle azt, am; őbenne már megfogamzott, és ha „életet” tud adni a formátlan anyagnak, akkor tud átmenetileg megnyugodni örök alkotó lázban élő. égő, háborgó, kereső- kutató, nyughatatlan mű- vészlelike. Meggyőződése, hogy csak annak tárulhat ki a művészet ezerszínű varázslatos világa, aki az anyaggal meg tud birkózni. Az anyag és az eszköz találkozása azonos témánál is új és új élményekkel, gyönyörködteti, tehát nem véletlen, hogy a lúdtolltól a kínai ecsetig, a pasztellkrétától az ölajfestékiig, az agyagtól a rézig, a fától a kőig mindennel találkozhatunk művészi fegyvertárában. A világot csodálatosnak vallja, amelyben semmi mellett sem szabad közömbösen, nemlátóan elmenni. Minden embertformálóan szépre, nemesre fogékony bensőjében bámulatosan rögződik a környező világ, és nem nyugszik addig, míg valamely alkotásán keresztül ki nem tárulkozhat. Témáiban az ókortól napjainkig mindent felölel, melyet a mai szerény kiállítása is bizonyít. Tájképí’estészetében Szi- nyei Merse hatása érezhető. Magáévá tette és gyakorolja a nagy mester útmutatását, mely szerint a tájképet úgy kell megfesteni, hogy a szemlélő ember képzeletben végig is tudjon menni rajta. Kárpátukrajnai táj-a és a többi tájképe magávalraga- dó hangulatával szinte sétára invitálja nézőit. A* Óbudai részlet a tűnő múlt megkapó líraiságú ábrázolása, a Veszprémi városvég az akvarellisztika remekbe sikerült alkotása. A Békési csőszház végtelenül derűs színskálájával hat, a Békési rév pedig komoly helytörténeti érték. Az Ősz című pasztellképe az anyaggal való hosszas küzdelem eredménye. Akik csalt gyönyörködnek benne, nem is érzékelhetik, hogy az egyszerűségében is nagyszerű alkotás mögött mennyi művészi vívódás rejlik. Két Szakmunkástanuló- portréja is bizonyítja, hogy az ember mélységeibe altar hatódni, szinte makarenkói típusokat örökített meg. Olyan alkotásokkal is találkozhatunk kiállításán, melyeket kerettel nem lehet iékontúrozni. Zened töltésű és ihletésű Prome- thema a végtelen örvény- lécben leláncoit kezekkel dirigáló Beethovennel az emberi haladás lehatárol- hatatlanságának művészi kifejezése. IV. Amenophisznak, az ókori Egyiptom talán legérdekesebb uralkodójának, az Amun kultusz eltörlőjé- nek és az Atom kultusz bevezetőjének a társadalom szerkezetére és a művészetére is kiható forradalmi reformjai szintén megragadták gazdag érzelemvilágát, melynek termékeként teljesen egyéni kompozíci- ójú alkotás született. A Háború démona című alkotása a művész elrettentő szándékú aggodalom-kifejezése egy újabb világégés beláthatatlan következményeiről. Keményfába faragott Dózsú-ja, mésztufába faragott Bánki Danát- ja a művészi kifejezés erejét bizonyítják és egyidejűleg alkotójuk sokoldalúságát is fémjelzik. Befejezésül termőgrafikus önarcképe alá — bár biztosan mást takar a művészi szándék — gondolatban most ezt írom: „Megméretett és nem találtatott könnyűnek”. Az alkotóművésznek őszinte megbecsüléssel gratulálva a kiállítást megnyitom. é. Kovács István
