Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
„IN fciwfti" m '’airwaa—g| a—Barna. Egy a sok közül Tóth Lajos novellája omor, kissé haragos felhők gyülekeztek Űj puszta felett, az idő azonban nem enyhült még meg annyira, hogy hosszú hetek után egy jő kiadós eső megáztassa ha határt. Pedig nagyon kellene! Ezt óhajtotta a tanító is. aki kint állt egy- tantermes iskolája előtt, s ide-oda jártatta a szemét az alig ötvea házból álló településen. Kocsi közeledett a község felé vezető kövesúton. A késő délutáni csendben szégyellősen nyikorogtak a kerekek, mintha lopott holmikat cipeltek volna. A végrehajtók is csak épphogy odabiccentettek a tanítónak, aki hasonlóképpen fogadta a köszönést. Míg a lassan elgördülő kocsi után nézett, arra gondolt, vajon kinél transzferáltak már megint Kordé- Jyoeon, amelynek Üjpuszta egyik külterülete volt, a tanácsülésen hallotta ezt a fura szót, s a begyűjtéssel mindig elégedetlen tanácselnök dörgedelmeiből értette meg, hogy ez nem más, mint a végrehajtásnak a kialakult helyzethez illőbb elnevezése, mintha az illetékesek is röstellték volna nevén nevezni ezt a lélekölő és lélekőrlő tevékenységet A kocsi már elkanyarodott Kordélyos felé, amikor egy testes, aktatáskás Idegent látott közeledni az út bal oldalán. Minél közelebb ért, a tanító annál biztosabbra vette, hogy még soha nem látta. Ki lehet? Ebben a patroná- lókkal torkig tele világban az aktatáskások csak délelőttre ruccannak ki ide az Isten háta mögé, délutánra mindig eltűnnek, s csak a nyugalmat felbolygató direktíváik, szempontjaik maradnak utánuk. Nem lehet ez valami nagy muki, másképp a község íéderes kocsiján hozták volna ki. Az idegen megállt előtte. — Maga itt a tanító? — kérdezte köszönés helyett. — Ki a legszegényebb ember itt? Már majdnem kicsúszott a tanító száján, hogy bizony vannak itt szép számmal, de azonnal kapcsolt, hátha valamiféle káderkérdés, s válasz helyett széttárta a kezét Csak nyugodtan! — sürgette az idegen. — Egyelőre még nem sikerült felszámolnunk a bűnös múlt minden káros örökségét A tanító hirtelen Bodó- csékat nevezte meg — Akkor náluk alszok. Vezessen oda! Hiába volt a tanító újabb invitálása, hogy töltse náluk az éjszakát, az élet és halál ura hallani se akart róla. Nem volt mit tenni, elindultak Bodócsékhoz. Csekély tiszteletdíjért Bodócsné volt az iskola takarítónője, de jól jött a családnak ez is, hiszen férje keveset keresett a gyengén fizető Búzavirág Tsz- ben, a négy gyerek közül pedig még egyiket se lehetett munkába állítani. A szoba-konyhás kis házban Bodócsné vacsorafőzésre készülődött, hámozta a krumplit Nem tiltakozott, amikor a tanító elmondta, mi járatban vannak, csak nagy röstel- kedve bevallotta, hogy ágy még csak lenne, de nincs tiszta ágynemű. A dagadt végül a tanitóék ágyneműjében töltötte el az éjszakát, úgy. hogy a Bodócs család kihúzódott a konyhába, még az egyik ágyat is kivitték, hogy senki se zavarja a vendéget, aki nem ment el a tanítóékhoz vacsorára sem, reggelire viszont kplbászos rántottét kért. Tojás még- csak akadt Bodócséknál, de kolbászt már ők se ettek tavasz óta. A tanító segített ebben is. A kora reggel bekopogtató Bodócsné- nak utolsó szál nyári kolbászukból vágott le egy jókora darabot A „káder” — ahogy nevezte a tanító feleségének is az Idegent — már háromnegyed nyolckor ott volt az iskolában. A tanítót különösebben nem izgatta, hiszen tudta ő már, mit kell csinálnia, hogy a — Én. — Én meg az élet és halál ura vagyak ezen a vonalon! — mutatott az iskola felé a dagadt A tanító hirtelen felkapta a fejét. A utóbb években megszokta, hogy ki így, ki úgy beszél vele, de ilyen félreérthetetlen baromsággal még senki se kezdte a bemutatkozást Egy pillanatra fel is villant benne, hogy igazoltassa az élet és halál urát, de gyorsan elhessegette szándékát. nehogy úgy járjon, mint tavaly, amikor az újdonsült, valahonnan a Dunántúlról Importált megyei oktatási osztályvezetőtől kérte az iratokat. Nem az éberség miatt dorongolták le, hanem azért, hogy a megyei osztályvezetőt illik ismerni, akit abból a magasabb elvi szempontból neveztek ki, hogy ő majd rendbeteszi a megye közoktatását. Ügy látszik, ez a dagadt is az új osztályvezető kádere. — Kerüljünk beljebb! — invitálta a neve-beosztása ismeretlent. Az azonban nem mozdult, hanem megkérdezte: látogatók ne fogják rá, hogy még mindig a bur- zsoá pedagógia módszereit alkalmazza, amely ugyebár csak oktatott, de nem nevelt. Amiatt is nyugodt volt, hogy a látogatók mennek, ő meg marad, hiszen ki a fene jönne ide, ebbe a villany- és angol klozet nélküli miliőbe. A 23 gyerek kíváncsian figyelte, ahogy a tanító bácsi betessékelte a pocakost idegent. A dagadt meg se várta a hetes jelentését, hanem elindult a terem végébe. Míg a tanító beírta a naplóba a napi foglalkozás témáját, a gyerekek hátra- hátra sandítottak. Hirtelen nagy reccsenés, s a hátsó padban ülő dagadt hanyatt esve kalimpált kézzel-láb- bal. A kitörni készülő nevetést csak a tanító szigorú tekintete akadályozta meg. — Semmi baj! — tápász- kodott fel az idegen. — Ez is az átkozott múlt öröksége még! Folytassák! — utasította a tanítót, aki közben odasietett az asztaltól székével, s az idegen tekintélyes ülepe alá tolta. A dagadt bosszúságában nem is ügyelt arra, miként szervezi meg a délelőtti munkát a tanító, helyette ide-oda vlllóztatta tekintetét a teremben. A falak tiszták, az olajos padló is gondozott, A tábla fölött ott a címer, balra a nagy tanító, jobbra a legjobb hazai tanítvány képe. Egyéb képek, jelmondatok a falakon. A mögötte levő falrészt nem merte megnézni, félt hátrafordulni, mert a szék sem valami biztonságosan tűrte mázsán felüli egyéniségét. Tőle jobbra, a hátsó pad mögött hokedli, rajta poharak. Mellette kanta. Megszámolta. 23 pohár. Tehát mindenki a sajátjából iszik. Egyszerre csak nagy szomjúságot érzett. Kétszer egymás után akkorát böffentett, hogy még a tanító is odanézett Éppen az ötödikeseknek adta a feladatot: — Ki a mi nagy tanítónk legjobb magyarországi tanítványa? — kérdezte. A gyerekek, még azok Is, akiknek már megvolt a feladatuk, kórusban mondogatták a misztikus nevet — Hol van a képe? — Ott! Ott! — mutogattak a tábla mellé. —■ Nos. a ti feladatotok, hogy őt lerajzoljátok — mondta a tanító, s nyomban az első padokba ültette az ötödikeseket A hatodikosoknak a házi- nyúlról szóló leckét jelölte ki. A nyolcadikosok számtanpéldát kaptak: „Egy termelőszövetkezetben az egyik jól dolgozó tagnak 408 munkaegysége volt az elmúlt évben. Ösz- szesen 24 548 forintot keresett. Hány forint jut egy munkaegységre ?” Miközben a tanulók másolták a feladat szövegét, a dagadt méltóságteljes fölénnyel bólogatott a tanító felé, majd felállt, teleön- tötte a kantafedőt, s hangos kortyolással lehúzta, utána még csettintett is egyet a nyelvével, mintha jó erős kisüsti snapszot hajított volna be. A gyerekek egymást bök- dösve pislogtak hol hátra, hol a tanítóra, aki úgy tett, mintha semmit se venne észre. A hetedikeseket egészen a látogató közelébe ültette. — A mai anyag a jobbágyság élete a XIX. században. Nem ez következett volna, de ez a téma még mindig sikeres volt A dagadt ismét lehúzott egy fedő vizet, a böffeneté- sek azonban elmaradtak. Pózosan keresztberakta a lábát, s komor arccal figyelte a tanító produkcióját A tapasztalt nevelő rutinkérdéseire a négy hetedikes felváltva válaszolt de a hatodik kérdés után már nem a jobbágyságról, hanem a tsz-ekről volt szó. A kérdezgetés közben nem véletlenül, az is Kiderült, hogy a tanító bácsi is derekasan részt vett a tsz- agitációban. Végül megtörtént a nevelési konklúzió is; — Kinek köszönhetjük mindezt? A gyerekek Ismét a tábla felé mutogattak. — Helyes! — dicsérte meg ókét a tanító. — Most pedig vegyétek elő a könyvet, s olvassátok el a leckét Visszafelé közeledve a táblához az egyik nyolcadikost, Bodács Rozit állította fel: — Kész? — Tanító bácsi, kész, de nem jó az eredmény. — No. nézzük! — vette el a tanító a gyerek füzetét, s kiszólította a táblához. A kislány hibátlanul oldotta meg a példát — Ennyi az eredmény a füzetedben is! — nézett rá csodálkozva a tanító. — Az édesapám még a felét se keresi. — Az enyém se! — toldotta meg egy másik nyolcadikos. — Csend! intette le őkét a tanító. — Majd többet keresnek, ha nem lesznek imperialista bérencek, ak;k akadályozzák a jobb munkát A káder magabiztos hozzá nem értéssel bólogatott, majd lehúzta a harmadik fedő vizet is, s órájára mutatva intett a tanítónak,, hogy tartson szünetet A gyerekek után ók is kimentek az udvarra. A dagadt hóna alá fogta aktatáskáját, mint aki menni készül. „Csak vinne már el a fene!” — gondolta a tanító. — Különösebb problémám nincs — kezdte a látottak értékelését az élet és halál ura. — Ebben a szellemben referálok majd a megyénél Is. De... Kissé politikusabb is lehetne a munka. Jobban ki kell aknázni az elért eredményeinket. Az a számtanpélda, a jelen helyzetben nem volt elég dialektikus. Amit viszont a jobbágyokról beszéltek, az igen! így kell! A tanító a kapuig kísérte a még mindig neveismeret- len látogatót. A gyerekek is ott sündörögtek mögöttük. A kapuban csupán egy fölényes kéznyújtás a köszönés helyett, s a káder végre elindult. — Jó napot kívánok! — hangzott utána a gyerekek kórusa. Az élet és a halál ura azonban nem fordult visz- sza. Kimért léptekkel igyekezett a kövesút baloldalán Kordélyos felé. Már túlhaladt a hallótávolságon. amikor a kis Bodócs Rozi halkan megkérdezte: — Ugye, ez nem tanító volt? — Menjetek be! — szólt rájuk a tanító, de 6 még kint maradt az iskola előtt. A határból ismét a tegnapi transzferálok szekere közeledett nagy trappban. Recsegtek-ropogtak rajta a különféle limlomok. Ügy látszik, sürgeti őket az ószi kampány. Annyi időre azonban megálltak a kanyarban, hogy felvegyék a lomok tetejére az oktatásügynek e kell, mint a púp a hátamra katonáját. Ekkor kezdett hullni a komor felhőkből az eső. A tanító fellélegzett. Ha az első hó leeséséig megússza újabb látogatók nélkül, akkor egészen bizonyos, hogy tavaszig senki sem háborgatja a tanügytől. Legfeljebb a transzferálók nyikorgó szekerei jelzik, hogy az élet most így megy a maga útján. Választom veled Sass Ervin választom veled a csendet vagy megsüketülök választom veled a bánatot vagy kőből leszek már választom veled a választhatatlant a kimondhatatlant az elérhetetlent választom veled a száznapos éjszakát mert tündér nap virrad arra A zene világa Miért ismételgetik a szöveget az operákban? á Operákat vagy más énekes komolyzenét hallgatva gyakran felfigyelhetünk arra, hogy a szöveg egyes mondatait, sőt szavait is többször megismétlik. Ml lehet az oka ennek a látszólag értelmetlen komponálás! módszernek? Előre kell bocsájtani, hogy ez a szokás a zene- történetnek minden korszakában érvényesült. A szöveg és a zene elsődlegességéről mindig nagy viták folytak, a vlaskodásból hol egyik, hol másik került ki — időlegesen — győztesként. A többszólamúság kialakulásakor a muzsika került túlsúlyba. Az opera megszületésének Idején, az 1500-as évek végén ismét a szöveg ragadja magához a vezetést. Monteverdi színpadi műveiben például a zenét teljesen aláveti a szövegnek és a drámai cselekménynek. A kővetkező hosszú Időszak folyamán, mely körülbelül a XIX. század közepéig tartott és egybeesett az opera virágkorával, a zenéé volt a korlátlan uralom. A romantika kiteljesedésétől kezdve egészen napjainkig, aztán úiból a szöveg került előtérbe. Nézzük meg hát, miből adódik ez a jelenség, a szöveg és a zene ilyenféle ellentmondása. Elsősorban abból, amiről mór korábban szóltunk t. i., hogy a zenének nincs meghatározott jelentése, a prózai szövegnek pedig van. Ebből következik, hogy a próza! szöveg rövid mondataival !s fontos dolgokat közölhetünk. A zenével máskénnen áll a helyzet Az opera fénykorában, mely körülbelül az 1700-as évek elejétől a XIX. század közepéig tartott, a dalművek meitativókból és áriákból, illetve együttesekből álltak. A recitativókban. melyek a cselekményt vitték előre meglehetősen gyors iramban. jóformán sohasem fordult elő szövegismétlés. Annál inkább az áriákban és együttesekben, melyek mindegyikét ebben a korban kerek, zárt kis zeneműnek alkotta meg zeneszerzőjük. A zeneművek egyik legfőbb formaképző tényezője az úgynevezett „visszatérés”. Az ária elején hallott dallam, vagy dallamok többszőr is újra megszólalnak. Nyilvánvaló, hogy ebben a zárt áriákat, együtteseket felhasználó stílusban a zenei forma ilyenfajta kibontakoztatásához sokkal több idő kell, mint a közvetlenebbül célratörő verses szöveg elmondásához. Ennek következménye azután, hogy egy-egy érzelem, hangulat, Indulat zenei megfogalmazásának, tehát az áriának előadása időben az ihlető vers, tehát az áriaszöveg elszavalásá- nak többszörösét veszi igénybe. így ha a zeneszerző nem akarja, hogy az énekes közben hangszer- szerűen dúdoljon, akkor kénytelen megismételtetni vele a szöveg egyes részeit. A szövegismételgetésok oka tehát — ebben a stílusban — a szöveg kettős feladata és kétarcúsága A szöveg egyrészt ihletője az egész zenei alkotásnak, másrészt viszont énekelni- való anyag Is az énekesek számára. Ez a gondolatmenet korántsem arra szolgál, hogy az operákban előforduló minden szövegismétlés Jogosságát igazolja. Korunk sokkal többre becsüli az Irodalmat, a szöveget mint régen, a mai operákban sohasem fordul elő szövegismétlés. Ez a cikk azt akarta bizonyítani, hogy bizonyos korban és a legnagyobbak, Mozart, Rossini. Verdi műveiben miért volt szükség ezekre a szövegismétlésekre. A következő alkalommal az operák szövegkönyveiről lesz szó, arról, hogy milyen témák alkalmasak libretto céliára, meg, hogy valóban olyan együgyűek és logikátlanok-e az operák cselekményei. Kertész Iván
