Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

Nekrológ a Sárréti Napokra I? em szeretnék nekro­lógot írni, ezt előre» bocsátom. Nagyon szép kezdeménye­zés volt ez, és két­évenként akarták megismételni. így kezdődött. A prog­ram is tartalmas, érdekes: tanácsko­zások, kiállítások — szóval azon a né­hány napon sok egyéb mellett — a mi Sárrétünkre is odafigyelt az ország. Volt miért odafigyel­nie, hiszen a lokálpatrióták igaz hitével, örömével és áldozat- készségével csinálták a szerve- zést-lebonyolítást » szeghal­miak. Aztán nagy csend lett a Sár­réti Napok körül. Közeledett a második időszaka, és semmi mozgolódás. Az érdeklődő kü­lönböző válaszokat kap, sőt olyat is, hogy „meghaladja ez a mi erőnket, nemcsak anyagilag, ha. nem másképpen is, nem tudjuk folytatni”. Meglepő válasz és feltétlenül elgondolkoztató. Hogy-hogy ..nem tudjuk folytatni?” Határozottan leszögezem, hogy semmi sem kötelező. Nem köte­lező Sárréti Napokat szervezni kétévenként, nem kötelező erre anyagi fedezetet adni, gyűjteni, kérni; és az sem kötelező, hogy éppen Szeghalmon próbálkozza. nah valami olyasmivel, amire odafigyel az ország. Mert azon túl, hogy nem kötelező, nem is biztos, hogy mindig jó dolog ki. találni valamit — tájjellegű konferenciát, szabadegyetemet, eremgyűjtők országos fesztivál, ját, vagy éppen Sárréti Napokat —, csak azért, hogy országos esemény legyünk. Igen, az az igazság: nem biztos, hogy kell az ilyesmi. Illetve akkor a e m kell, ha , ennek valóban nincs sem erkölcsi, sem anyagi fede­zete. Mondjuk ki nyíltan: nem jöhet elő — mondjuk — Ker­tészsziget azzal, (elnézést a kér. teszszigétiektől, ez csak példa), hogy Kertészszigeti Napokat szervez, kétévenként, és ezen belül meghirdet egy országos prem-fotó kiállítást „Kertészszi­get ma” címmel, és ugyanilyen országos helytörténeti konferen­ciát, X. Y. Kossuth-díjas tiszte­letbeli és valóságos elnökletével „Kertészsziget és Hunyadiak ko. rában” címmel. Nem, mert ez sok, ez takarón-túli nyújtózko­dás, és komikus lenne. De a Sárréti Napoknak volt fedezete! Erkölcsi is (ebből min­dig van tonnaszámra!) és anyagi is (ebből nincsen tonnaszámra, esetleg kilószámra, de van!). A kérdés: mitől rettentek meg a sárrétiek? Mi okozta a furcsa mea culpát, hiszen a nyitó ren­dezvény igen jól sikerült. (Még, ba rebesgetnek is egyesek olyat, hogy nem volt az olyan jó, mint, amilyennek látszott). Mégis csak meg kell_irni a nekrológot a Sárréti Napokról? Nem hiszem, hogy most keve­sebb a tenni vágyó, és áldozat­kész lokálpatrióta Szeghalmon és környékén, hogy fel kellene adni a harcot, és — mint egy vert csapat — visszahúzódni struccpolitikus kis uyúlgátjaik mögé. Vagy ha más oka van, be­széljenek róla nyíltan. Ha nincs rá pénz, mondják meg a sárré­tieknek: forint hiányában a Sár­réti Napokat bizonytalan időre elnapoljuk... De ne tűnjön úgy, hogy „kevesek vagyunk mi eh­hez” és hasonló, mert ez igazta. lan, és önmagukat lebecsülő. Már nem sok idő van a cselek­vésre, de tenni még mindig le­het valamit. Ha szerényebben is, de — akik igazán szeretik ezt a tájat — ne hagyják a Sárréti Napokat! Hogy hol és mivel kell elkezdeniük, azt ők tudják a leg­jobban. Ha az ország nem is, de a megye most rájuk figyel. Fel- adják, vagy nem adják fel? Ez itt a kérdés...— Sass Ervin Ölvén színházi premier A Szovjetunió különböző nemzetiségű íróinak munkáit sorra színpadra állítják Észtor­szágban. 1972-ben 50 premiert terveznek Lettország, Litvánia, Grúzia, az Orosz Föderáció és más szovjet köztársaságok iro­dalmának színpadi alkotásaiból. Ugyanakkor az észt írók műveit más nemzetiségek színpadain tűzik műsorra. Különböző díja­kat alapítottak a legjobb szín­darabok és színészi alakítások jutalmazására. Ezt az egész or­szágra kiterjedő színházi prog­ramot a szovjet köztársaságok egyesülésének 50. évfordulója alkalmából szervezik Vendégrendezés Aradon Az Aradi Állami Román Színház bemutatta Raffai Sarolta Diplomások című drámáját Jelenet az aradi premierről: Costel Atanasiu, Gabi Dúca, Larisa Muresan, Olimpia Didilescu és Gelu Bogdan Ivascu. Március 4-én, szombaton es­te volt első romániai premier­je az Aradi Színházban Raffai Sarolta Diplomások című drá­májának. Az előadást színhá­zunk igazgatója, Miszlay Ist­ván Jászai-díjas rendezte, ven­dégként. Az aradi premieren részt vett az írónő, Raffai Sa­rolta, Bogéi József, a Művelő­désügyi Minisztérium színházi főosztályának munkatársa, Csende Béla, a Békés megyei tanács művelődésügy osztá­lya népművelési csoportjának vezetője, valamint Vékás Do­mokos hazánk bukaresti nagy- követségének első titkára, Sza­bó Lajos, a követség tanácso­sa, valamint Arad város veze­tői. Az előadás nagy sikert ara­tott. Miszlay István stílusos, a drámai konfliktust visszafo­gott eszközökkel, kitűnően ki­bontakoztató rendezése nyo­mán több emlékezetes alakítás született. Különösen kiemelke­dett Ion Petrache, aki a darab egyik főhősét, az erdőmérnö­köt formálta meg őszinte mű­vészettel. nagyszerűen érzékel­tetve a kissé gyámoltalan em­ber igazságra döbbenését. Tet­szett Gelu Bogdan Ivascu, Kál­mán, a falusi orvos alakítója, Larisa Muresan Mara szeretjé­ben, Gabi Daicu Rita és Olim­pia Didilescu Zsóka alakitója. Az előadás díszleteit és jel­mezeit Frentiu Sever festőmű­vész tervezte. A siker részese volt Misu Dragoi színművész is, aki Miszlay István mellett a tolmács és az asszisztens szerepét töltötte be, és az elő­készület munkáját nagymér­tékben segítette. A két színház közötti kap­csolat újabb eseménye, hogy megérkezett Békéscsabára az Aradi Állami Román Színház igazgatója Dán Alecsandrescu, aki színházunkban a neves ro­mán szerző, Baranga: Közér­dek című művét rendezi. „Álljon félre, aki házas' Mi történt ax Erkel Diákünnepek ótat b’ Az elmúlt év tavaszán közel 3 ezer fiatal versengett Gyulán az V. Erkel Diákünnepeken. A középiskolás és szakmunkásta­nulók legtehetségesebbjei sok­sok arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek a fesztivál három nap­ján, írásos pályamunkákkal, képzőművészeti alkotásokkal és a művészeti bemutatók produk­cióival. Felejthetetlen élmény volt ez a találkozó pedagógus­nak, diáknak és népművelőnek egyaránt. Különösen egy-egy ki­magaslóan. jó műsor jelenített a aitkiiHHiaiHitam íniiBHaiiiin «■•a ■■■■■■•■■! MEGÉRKEZTEK AZ ŰJ MODELLEK! TELJES A VÁLASZTÉK AZ UNJ VERZÁL RUHÁZATI SZAKÜZLETEKBEN: női, férfi- és gyermekruházati árukból GYŐZŐDJÖN MEG RÓLA! 35 ruházati szaküzlet több mint 100 kirakata, tavaszi sétára hívja önt BÉKÉSCSABÁN, OROSHÁZÁN, GYULÁN. SZARVASON, BÉKÉSEN. Érdemes felkeresni az Iniver/ál szaküzleíeket, mert: ÖLTÖZKÖDÉSÉNEK HARMÓNIÁJÁT. ELEGANCIÁJÁT, KORSZERŰSÉGÉT NAGY VÁLASZTÉKBÓL BIZTOSÍTJÁK! 349634 résztvevőknek maradandó emlé­ket Olyan, mint a szentesi Hor­váth Mihály Gimnázium diák­színpadának bemutatója. Így írt róluk a Csongrád megyei lap tudósítója: „...A szentesiek már a rádiós vetélkedőn is nagy si­kert aratott Férhön kéne menni népi csúfolója osztatlan elisme­rést váltott ki. Harmonikus egy­ségben, teljesen modem darab­ként adták elő. Stiiizálási mód­szerüket jobban fokozni sem le­het.” — Eddig az 1971-es EDÜ- siker sajtóvisszhangja. De mi történt azóta a szentesi diákszín­paddal? — Sokan tudják, hogy a „Szól­jatok szép szavak” országos TV. vetélkedőn első helyezést értünk el — mondja -Bácskai Mihály, az együttes rendező tanára — Nagy sikerük volt a gyerekek­nek a Madách Színházban ren­dezett bemutatón, amit sajnos a TV képernyője nem tudott hűen visszaadni. Nem fértünk bele a képbe úgy, ahogyan az hatásos lett volna Jutalmul egy mikro- buszt kaptunk. Ezzel járjuk most a vidéket. Tompaháton, Arpádhalmon, DereKegyházán voltak legutóbb bemutatóink. A nagysikerű Meg kén háza­sodni és Férhö kéne menni ősz- szenilitást kiegészítettük. Az új tétel: Álljon félre, aki házas. Ezzel teljes a műsor. Az elnevezések saját gyűjtésű tréfás népi játékokat takarnak. Színpadra állításukkal segíteni akarjuk a népi hagyományok megőrzését. E tekintetben rend­kívül gazdag nemzetünk, sajnos azonban kevesen foglalkozunk a temérdek anyag gyűjtésével és feldolgozásával. Kimondottan kollektív játé­kunkat sok mozgás, helyzetkomi­kum színesíti. Kölcsönösen segít­fl tints Micniszn 1972. MÁRCIUS 12. jük egymást ebben a munkában a Budapesti Műszaki Egyetem „Vári” színpadával. Bácskai Mihály 20 éve szer­keszti és rendezi a gimnázium színpadának műsorait. Az utóbbi években olyan népszerű lett az együttes, hogy felvételi vizsga* val kellett kiválogatni azokat a tehetséges jelentkezőket, akik a „kiöregedett” tagok helyét be- tölthetik. Már az EDÜ-n is bebizonyo­sodott, hogy kitűnő közösség a Horváth Mihály gimnázium di­ákszínpada. Összeforrottságufc nemcsak a színpadon gyümölcsö­ző, hanem a tanulmányi munká­ban is, hiszen valamennyien ki­váló tanulók. Diákszínpadi mun­kájukat KISZ-feladatként vég- vik. Sok időt vesznek igénybe ugyanis a próbák és bemutatók, így más társadalmi munkára nincs lehetőségük. A rádiófelvételen különösen jól érzékelhető volt, hogy egytől egyig kitűnő a hangjuk, iskolá­zott a kiejtésük. Fellépések előtt beszédtechnikái gyakorlatokat tartanak, ahol egyre erősebb hangon, kórusban mondják: „egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz, olvad a jégcsap, lecsepeg a víz”. Talán ez is hozzájárult ah­hoz, hogy Holman Endre — az egyik színpados — az idei Orszá­gos Mikszáth Prózamondó Ver* seny első helyezettje lett. Terveikről Sinóros Szabó Edit tanárnő, a csoport szervezője be­szélt: — Természetesen folya­matos munkával készülünk az 1973-as Erkel Diákünnepekre. Ismét ott leszünk Gyulán és sze­retnénk aranyéremmel hazatérni. Erre készülünk fel nyári, erdé­lyi gyűjtőmunkánkkal is. Ezt megelőzően részt veszünk a Ki mit tud-on, ha úgy megy, ahogy eddig ,akkor azt hiszem, itt sem kell majd szégyenkeznünk, ég, örömet szerzünk a nézőknek is, önmagunknak is. Rethy István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents