Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
KOROS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mostoha elbánás Miért nem vonzó ma népművelőnek lenni? AZ EGYIK NAGYKÖZSÉG művelődési házának igazgatónője benyújtotta lemondását. A kérdéis azért érdemei különös figyelmet, mert nem egyedi jelenségről van szá Az igazgatónő elhatározásának indokoltságát több ténnyel is bizonyította. Amikor három évvei ezelőtt új orvos érkezett a faluba, három szoba összkomfortos lakással várták. Az egy évvel később jött két pályakezdő pedagógus közül az egyik szolgálati lakást a másik százezer forint kamatmentes kölcsönt kapott. A termelőszövetkezet fiatal agrármérnökei szintén nem albérletben laknak. Csak ő, a művelődési ház igazgatója; már több, mint négy esztendeje. Havi négyszáz forintot fizet egy üres szobáért, az ezerkiilencszáz forintos fizetéséből. Abban lakik a férjével és hétéves fiával. — Félreértés ne essék — mondotta már beszélgetésünk kezdetén —, nem az orvostól, a pedagógustól, vagy az agrármérnöktől irigylem a házat, a szolgálati lakást, az építési kölcsönt Szükségük van rá munkájuk becsületes elvégzéséhez, mint ahogy a falunak is szüksége van rájuk. Ami bánt: miért éppen a népművelő az .akinek senki sem segít? Pedig hig’yje el nekem, a népművelő munkája sem köny- nyebb, mégis eziért jár a legkisebb megbecsülés, erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt . Hogy miért nehéz és ‘bonyolult a népművelő munkája, azt is megindokolta: — Egy orvosra három- négyezer ember egészségének védelme hárul. A megelőző és gyógyító munkának tudományosan kidolgozott gyakorlata van. Ha az orvos úgy érzi, hogy önmaga mégsem boldogul, küldheti a beteget a szakorvoshoz, hívhatja a mentőket, bevitetheti kórházba. A tanító harminc-harmincöt gyereket oktat és nevel, s munkáját meghatározott tanmenet szerint végzi. Ezzel szemben a művelődési ház igazgatójának a lakosság művelődési-szórakozási igényelt jobbára körülhatárolhatatlan munkaköri körülmények között kell kielégítenie. KÖZISMERT TÉNY, hogy a népművelők átlagfizetése elmarad a pedagógusok fizetésétől, nem is beszélve a falura kerülő műszaki-, agrár- és orvosér- telmiségétől. És még ennél is lényegesebb, nagyobb a különbség a népművelő, illetve a műszaki, az agrár-. az orvosértelmiség jövedelme között! A népművelőnek nem jár hálapénz, prémium;, nyereségrészesedés. természetbeni juttatás, legfeljebb néhány száz forint jutalom — évente. A népművelőnek nincs meghatározott munkaideje. Ha becsülettel végzi a munkáját, estéi, szombat— vasárnapjai mindig foglaltak. Ha közönséget akar, magának kell szerveznie. (Az orvoshoz elmegy a beteg, az iskolába a tanuló.) Nem ritka dolog, hogy a művelődési ház igazgató nemcsak szervez, irányít, vezet, agitál, hanem szükség esetén plakátot fest és ragaszt, gazdasági ügyeket bonyolít, ha kell, székeket pakol, vetítőgépet kezel, takarít, szakkört vezet, előad. E polihisztorság nemcsak sokrétű hozzáértést követel meg, de a felelősséget is növeli. Hiszen egy falusi művelődéri ház igazgatója szakmailag, gazdaságilag, adminisztrációs, szervezési és esztétikai vonatkozásban egyaránt felelősségre vonható. Ugyanakkor nincs olyasfajta önállósága, mint például az iskolaigazgatónak, vagy az orvosnak. S ami tovább nehezíti munkájukat: az egyre csökkenő, vagy legjobb esetben évék óta stagnáló állami támogatás. A szóban forgó művelődési ház igazgatónőjének esetében ez az összeg nem több, mint amennyi az ő, a takarítónő és a fütő fizetése. De ezzel az összeggel sem gazdálkodhat rugalmasan. Havonta utalja ki a tanács; ez pedig azt jelenti, hogy az általa vezetett intézmény minden év januárjában 0 forinttal kezdheti meg működését, jóllehet az évi üzemeltetés költsége nyolcvan-százezer forint. Ez aztán gyakran az igényekkel szembeni megalkuvásra késztet: egymást követik a bálok, beat- hangversenyek, esztrád műsorok és azok a rendezvények, amelyekből hasznot remélnek, mert csak így lehet előteremteni az igényesebb és nyereséglet nem hozó programokhoz — ismeretterjesztés, szakköri munka, klubélet — a szükséges anyagi fedezete. — ÉS EZ ŰJABB ELLENTMONDÁST tár fel: komolyabb bevételt csak nagyobb befektetéssel, jól felszerelt korszerű és esztétikus intézményben tud produkálni az igazgató. Ezek a feltételek azonban a legtöbb művelődési házban hiányoznak. Mindebből logikusan következik, miért nem vonzóak a falusi közművelődési munkakörök. Nem az említett igazgatónő az egyetlen, aki az utóbbi hetekben, hónapokban leköszönt választott — és tanult — hivatásáról. A köz- művelődési munkakörökben országosan évente huszonöt-harminc százalékos a fluktuáció, a képesítési rendeletnek pedig egyáltalán nem lehet, érvényt szerezni. J élenleg a művelődési otthon vezetők 80 százalékának nincs megfelelő szakképesítése. A tavalyi pedagógus bérrendezés óta tovább romiad a helyzet. Jónéhány, addig a köz- művelődés területén dolgozó pedagógus ment vissza az iskolába több fizetésért, a pontosain körülhatárolt munkakörért, a lényegesen több szabad időért, a nagyobb erkölcsi megbecsülésért. Jő lenne, ha mindebben előbb-utóbb a közművelődésben dolgozóknak is részük lenne. A megoldáshoz lényeges segítséget nyújthat — az állam anyagi ereje is véges — a helyi összefogás. Egyre több községben már nemcsak a helyi tanács gondja a művelődési ház fenntartása, üzemeltetése, hanem mind nagyobb részt vállal belőle a helyi üzem, állami gazdaság, termelő, szövetkezet, ÁFÉSZ vagy éppen a ktsz. Okkal, hiszen dolgozóik egyúttal a falu lakói is'. A közös fenntartás pedig már nem csupán a hatékonyabb közművelődéshez, hanem a népművelők erkölcsi-anyagi megbecsüléséhez is a jelenleginél nagyobb lehetőséget biztosít ENNEK HASZNÁT pedig nemcsak az adott falu, az egész társadalom látja. Prukner Pál Megtalálták Kölcsey Ferenc ismeretlen végrendeletét N agy költőnknek, Kölcsey Ferencnek, a reformkor vezéralakjának most megtalált kézirata feltehetően még a múlt század közepén került a Kölcsey családdal női ágon rokon Mislkolczy család iratládájába. A végrendeletet az utóbbi évtizedekben dr. Miskolczy József, patriótához méltó módon őrizte a második világháború viharában is. A bihari Bakon- szeg községben családi okmányai között ép állapotban hagyta azt 1969-ben az elkövetkező -nemzedékekre. A kéziratot özvegye találta meg. Az ő bizalmából, először hajlékában láthattam Kölcsey Ferencnek saját kezével megírt száznegyvenhét sornyi végrendeletét, mely 138 éven át mostanáig lappangott. A családi hagyomány szerint a végrendeletet egy iratköteg- gel Kölcsey Ferenc sógornője, Kölcsey Ádámné halálakor koporsójába helyezték. Onnan azt a múlt század közepén exhumálás alkalmával emelték ki. A tudomány ma már mindezt igazolhatja. A „feleség és gyermek nélkül” élt költő végrendelkező soraiban „halála után maradó” javait számba vette. Mindenre kiterjedő módon kívánt gondoskodni 1827-ben elhunyt testvérének gondjaiba vett „maradéka” jövőjéről. Ez áltál világos kép alkotható vagyoni és birtokviszonyairól. Még ennél is fontosabb a végrendeletnek jelentékeny életrajzi információ- értéke. Kölcseynek autográf végVeszprém rendelete, vagy amint 5 írta: „végintézete” sajátkezű aláírásával s a kor szokása szerint családi címeres, piros színű viaszpecsétjével zárul. Az író akkor 44 éves (1790—1838). A végrendelet „Költ Pozsonyban, az Országgyűlés alatt, Május 25 dik napján, 1834 dik esztendőben.” Épp abban az évben, melynek decemberében, mint Szatmár vármegye országgyűlési követe a nemesség többségéből kiábrándulva, lemondott követi megbízatásáról. Ez a körülmény különösen érdemes a Kölcsey életművét kutatók figyelmére : a költő halálérzetét jelzi-e a végrendelet dátuma, vagy — lemondása előzményeinek ismeretében — inkább súlyos válságának mélységét sejteti? A negyedik oldal alján, a hitelesítő záradék alatt öt tanú — közöttük elsőként Zala vármegye országgyűlési követe, a reformellenzék egyik vezére, a pályát kezdő Deák Ferenc — saját kezű aláírása, a hitelességet bizonyító pecsétje következik. Az okiraton tanúként szereplő Deák Ferenc neve Kölcsey és Deák kölcsönös bizalmát is tanúsítja, akik az egy év múlva megindított Wesselényi- pörben, illetve a politikai erőszak elítélésében hasonló nézetet vallottak. A Kölcsey soraival ellátott borítólevélbe helyezett, magyar nyelven tintával írott egyfólió (= összehajtva npgy oldal) mérete: 398x247 milliméter. A kéziratot Debrecenben, 1972. január 8-án megvizsgálta a felkért bizottság. Tagjai: dr. Barta János tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, dr. Bán Imre tanszékcsoportvezető egyetemi tanár, a tudományok doktora, dr. Dankó Imre megyei múzeumigazgató, kandidátus, dr. Julow Viktor egyetemi docens, kandidátus, Módy György történész, főmunkatárs, Szöllősi Gyula, a Hajdú-Bihar megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője, a Kölcsey család leszármazottja, Uray György és e sorok írója. A bizottság tagjainak jegyzőkönyvbe foglalt véleménye csak megerősítette állításunkat: a végrendelet kétségtelen eredeti, a szakirodalomban ismeretlen és kiadatlan. A Hajdú-Bihar megy« Tanács illetékes osztályai, a megyei műemléki albizottság s a Déri Múzeum egy évtizede alatt, nagy áldozattal több irodalmi emlékházat hívtak életre. Az álmosdi Kölcsey Emlékházra épülő kultusz érdekében most is támogatják özv. dr. Miskolczy József- né elgondolását. Ö az egyedi értékű kéziratot megyei közgyűjteménybe kívánta juttatni. Kulturális örökségünk, a nemzeti, himnusz megalkotójának irodalmi és történeti ereklye-értékű kéziratával gazdagodott. A magyar műemlékvédelem 100. évfordulóját ez évben ünnepli az ország és a műemlékvédelem nemzetközi szervezete budapesti III. kongresszusán az egész világ. A kiadványban is megjelenő „testamentom” közeli bemutatása Álmosdon, majd Debrecenben — ahol az ifjú Kölcsey, mint kollégiumi diák is lakott —, nemcsak az irodalomtudomány ügye és kiemelkedő eseménye. Szép elismerése lesz a műemlékeinket védők sokirányú tevékenységének is, méltó nyitánya az ünnepi évnek. Masifs László Ébred a város Podhraczky István L Ébred a város, mert a világ ismét ébreszti. IL panell-óriás-molekulák mögül felbukóban immár pillog ránk a nap HL s a hajnali zajok álmosan fonják hosszában a sugárutat, és az ácsorgók — buszra villamosra tuszkoltatják magukat IV. az első-műszakosak V. az ember felébreszti a várost a város felébreszti az embert 1
