Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-02 / 52. szám

Tudósítónktól: Mi a garancia? A Békés megyei Tégla- es Cserépipari Vállalat január iz­én vásárolt a Békés megyei Me­zőgazdasági Ellátó Vállalattól (AGROKER-tűl) egy VE—OS jel­zésű kiskotrót, amely több mint SÍM ezer forintba került. A gép 10 napi használat után. február másodikén elromlott. A téglaipari vállalat azonnal írás­ban kérte az AGROKERT, hogy intézkedjék a kijavítására. Ez­után egy második levelet is kül­dött, amelyet lényegében sürge­tésnek szánt. Az AGROKER február 32-én válaszolt. Közölte ,h°gy a gyár­tómű vállalja a garanciális ja­vítást és ezért a vállalat kérését oda továbbította. Az AGROKER nem adott ga­rancialevelet, csak a gép átadá­sakor szóban közölte az átvevő személlyel a garanciális javítási kötelezettségvállalást. A tv-hez, rádióhoz, de még a villanyvasa­lóhoz és kávéfőzőhöz is adnak garancialevelet, amely bizonyos előírásokat tartalmaz. A vásárló ebből megtudja, hogy hiba ese­tem mihez tartsa magát. Nyil­vánvalóan a nagy értékű kotró­hoz is kellett volna garanciale­velet „mellékelni”, mert áll a Malter és oltott mész nylonzacskóban Ha valakinek a lakásában 1 vagy a házának külső falán egy j kis részen leválik a vakolat, J nem rendelheti meg á kijavítá­sát egy vállalatnál vagy szövet­kezetnél. Kisiparos sem szíve­sen vállalkozik ilyen jelenték­telen munkára. Ha mégis elfo­gadja a megrendelést, felszámít­ja a „felvonulási” költséget és a néhány forintos javításért sok­szoros árat kell fizetni. Kevesen vannak, akik a há-| zuk táján az ilyen apró-cseprő! „barkácsolást” ne tudnák elvé­gezni. A mellékhelyiségek fa­iát is ki tudják meszelni. De honnan szerezzék be az ehhez szükséges néhány kiló maltert, vagy oltott meszet, amit kézben is haza tudnának vinni? A Bé­késcsabai Ingatlankezelő Válla­lat ezen a gondon akar segíte­ni, amikor a lakosság kívánsá­gára március közepétől új szol­gáltatást vezet be. Nylonzacs­kóba csomagolt maltert és ol­tott meszet árusít majd néhány forintért, sőt a felhasználáshoz — biztosíték ellenében — díj­mentesen a szükséges • szerszá­mokat is rendelkezésre bocsát­ja. —er I A szeretet ára: autó A TANYAI LEAR KIRÁLY A levélben szó sincs panasz­ról. A sorok lendületes vonal­vezetése azonban több helyen megtörik. Mintha a levél írója, elhatározásának helyességét mérlegelné. IrjoíV vagy né ír­jon? A levél végén két monda­tot piros ceruzával húzott alá. A mai fiatalok nem tudnak bánni I a pénzzel. Miért nem tanítják meg őket? Az általánosítás, mintha nem is általánosítás len­ne. Valami konkrét konfliktus, keserű v égkövetöieafetéseként hat. Azt kiabálta... ved. Arca napszítta és barázdált. Homloka magas, toronyszerű; — Nagyon elkeseredtem ... Arcára ráül a fekete felhő. Nagyon öregnek látszik. Mintha nem is a? az ember lenne, aki az udvaron fogadott. Tekintete mozdulatlan, csak az ajka rali­dul meg. — Vén zsugori... 1 — Néni értem. — Ezt kiabálta rám! — Kicsoda? — A menyem. Nagy nap rolt ... gép addig, amíg a Szovjetunió­ban levő gyártómű szakemberei meg nem jelennek. De talán ide sem kellene jönniük, ha a vál­lalat tudná, hogy a jótállás mire terjed ki. Mert lehet, hogy egé­szen jelentéktelen a hiba, amit házilag percek alatt ki tudnának javítani. Ám így hozzá sem nyúlhatnak a géphez. Immár egy hónapja üzemkép­telen a kotró, amelynek szinte éjjel-nappal földet és téglatör­meléket kellene gépkocsira rak­nia. Helyette emberek dolgoz­nak, elvonva máshonnan, ahol nagy szükség lenne rájuk. Kér­dés: az AGROKER nem kapott garancialevelet a gyártóműtől? Es jó lenne tudni, mikor érnek a gyártómű szerelői Békéscsabá­ra? —or hez hozzátehetjük, hogy a VDK- ra és méginkább Indokinára a bombák a múlt hétien is hullot­tak, bár a kínai—amerikai közös közleménybe Peking bevétette, mint a térség békéje megterem­tésének fettételét az amerikaiak indokínai jelenlétének megszün­tetését, miközben Nixon is be- levehette a maga ezzel ellenté­tes álláspontját. A közös közleménynek egyéb­ként legfigyetemre méltóbb meg­állapítása, egyben az amerikaiak újabb nagy engedménye Pe- kingnek, amit a tajvani kérdés­ről mond. Az Egyesült Államok elismerte, hogy a tajvani szoros két oldalán levő „összes kínai számára csak egy Kína létezik, Tajvan Kína része”. Igaz, Pe- kingnek tudomásul kellett ven­nie, hogy az amerikai haderő meghatározott ideig még Taj­vanban marad, bár a végső cél a csapatok kivonása és a támasz­pontok felszámolása. Megintcsak az igazság, az ál­talános haladás, a szocializmus ügye szempontjából örvendeni lehet, hogy aztegyesült Államok idáig, a szocialista világ régi követelése elismeréséig módosí­totta az álláspontjait. Ez önma­gában az imperialista világ ve­zető hatalma politikai kudarcá­nak beismerése. Csak éppen azonnal megérinti az embert a gyanakvás fuvallata: mi az el­Tanya Békéscsaba közelében. A gLédába rakott farönkök mellől egy nagy komondor iramodik élő. S már-már vetné magát az emberre. De a lánc visszarántja. N éhámy pillanatig a levegőben kalimpál. Ám ez csak olaj a tűz- | re. Dühe megsokszorozza erejét. Tán a láncot is elszakítaná, ha a tornácon meg nem jelenne a í gazda. B. P. jó tartáséi parasztember. A kQiiyhába invitál. 1 — Egyedül.lakik?. .. . ’ —, Egyedül. — Mióta? r- Egy éve halt meg a felesé­gem. A levelet úgy forgatja a kezé­ben, mintha nem értené miről van szó. — Ön írta? Felteszi a szemüvegét. Szólni nem szól, csak bólint. Lassan lentótel? Vajon azonnali, vagy legalábbis perspektívában ke­csegtető haszon nélkül bele­ment-e Nixon egy ilyen enged­ménybe? S ez tulajdonképpen a nagy kérdés, sőt rejtély, ami újra és újra feltolni a kínai—amerikai közös közlemény olvastán, csak­úgy, mint az egész utazás meg­ítélésekor. Egy elvontan, önma­gában pozitívnak értékelhető esemény — ez esetben két nagy­hatalom vezető politikusainak legfelsőbb szintű eszmecseréje — valóságos értelmének, értéké­nek megítélése csak a körülmé­nyekbe beágyazva végezhető él. S ha azok az ennek a cikknek az elején említett pekingi zene­karok orosz dalokat is legalább hasonló tökéllyel tudnának, il­letve akarnának játszani, mint az amerikaiakat, akkor siókkal egyszerűbb volna az ítélkezés... Mi tehát a 'Nixon-látogatás mérlege? Az óvatosság nem fe­lesleges az értékelésnél, hiszen, amint ezt Nixon is kifejtette, egy több szakaszos folyamait kez­detén vagyunk csak. A körül­mények, mindenekelőtt a legkö­zelebbi jövőben az indokínai népek harci feltételeinek alaku­lása mutatja majd meg. mire jutottak Pefkingben. De a kísérő­zene nem teszi feleslegessé a szkeptikus tartózkodást. Nemes János Kei ökle mint két óriási rönk, mozdulatlanul fekszik az asztál lapján. — Apámtól négy holdat ör ö­költem, és egy ócska viskót. 1920-as években történt ez. Mi volt akkoriban az én négy hol­dam? Egy nyárfalevél, amit bármikor elfújhat a szél. He nem hagytam magamat. Fogam­hoz vertem miniden garast. — Mikor volt utoljára mozi­ban? — Soha. — Színházban? — Soha. — Külföldön? — A háborúban. De akikor vittek. — Mikor vett magának ru­hát. — Pontosan megmondom. Nyolc évvel ezelőtt, májusban. — Milyen alkalomra? — Akkor kapta meg a fiam a diplomát, a Műszaki Egyete­men. Minket is meghívott az ünnepségre. De arra kért, ne csizmában jöjjek. Jól van, ér­tem én a módit. Mondom a fe­leségemnek, ne hozzunk szé­gyent a fiunkra odafent Pesten. Hát bevásároltunk, kiöltözköd­tünk. — Elmentek? — El. Nagy nap volt az. Arra goodoltunlt ••• Szemében felcsillan a fény, csak egy pillanatra. — Lám, nem csalódtam ben­ne. Pedig sok pénzembe került az egyetem. Üsse kő. de legyen jobb sora, miint nekem volt. Majd meghálálja. — Mire gondoltaik? Felteszi szemüvegét. Szeme el­veszti csillogását. Az üveg be­párásodik. — A feleségem engem okóit. Isten nyugossza békében, talán igaza volt. De azt már ő sem tudta, elviselni. —■ Mit? — Egyszer azzal jött haza a fiam. hogy megnősült. Adjam hát oda néki azt a pénzt, amit a lagzira költöttem volna. Nem akartam haragot, de fojtogatott az elkeseredés. Mikor megnyu­godtam, gondolkodni kezdtem. Talán igaza van. Minek a lagzi. Odaadtam neki a pénzt. Ne kezdje üres kézzel az életet. A feleségemmel azt reméltük .. — hangja elcsutelik. Üjra felteszem az előbbi kér­dést. Nem figyel rám. Kisvár­tatva megszólal. Fájdalma szív- j bemai'kolóá ' lehuppan a székre. Maga élé re­hmm*® j*i*ohmi****iiii**i**i**í*i*******i*s** *••■•••***■ ■■*®*®®®*******®***®**®***’****^ S hogy teljes legyen a kép, eh­Hatmilliós vagyon gazdái 1951 óta dolgozik a bucsai ÁFÉSZ-nél Kurucz Pál. Gép­kocsivezetőként kezdte, majd „szikvízgyárosként” folytatta 1966 áprilisáig. Ekkor az igaz­gatóság elnökévé választotta a tagság. Nehéz volt a kezdet. 1965* ben súlyos szarvasmarha száj- és körömfájás volt a községben, ami kihatott az ÁFÉSZ tervé­nek teljesítésére is. Morálisan .— Gondoltain meglátogatnak, ahogy illő. — És? — Telt az idő. Egyszer csak levelet kaptunk Olaszországból. Hát arra az útra keltett a pénz. A kocsi miatt... — év múlva látogattak meg. Talkaros asszonyka a me­nyem. Ej, volt ami volt. el kell felejteni! Azt mondom a fiam­nak. most már spórolnotok kell. Kérdi, mire? Majdnem egyszer­re mondjuk a feleségemmel: házra! Mi is segítünk. Azt .mondják ők ketten: hülyeség', majd ad az állam. Mondom, nem hiszem én azt. Jól keres­tek mind a ketten, rakjátok fél­re a pénzt. De ők csak hajtogat­ják a magukét. Élni kell. amíg fiatalok! Meg külföldre akar­nak utazni minden évben. Ez herdálás. Mondom az asszony­nak, nem adok többé egy fi- tyinget se a fiamnak. Majd ha megtanul spórolni. Neki is meg­mondtam. Egyszer csak hallom, hogy állami lakást kaptak. Ám a baj akkor kezdődött, amikor a feleségem maghalt. Egyedül maradtam. Elszegődtem éjjeliőr­nek, hogy idehaza elláthassam a jószágot. Még jól bírom a munkát. De mindent nekik ha­gyok. Ők azonban olyanok, mint a jégesap. Az unokámat is csak kétszer láttam. .— Miért csali kétszer? — A kocsi miatt. — Nem értem. — A fiam azt mondta, hogy azt a pénzt, amit a házra szán­tam, adjam oda neki, mert ko­csit akar venni. Azt mondtam néki, hogy kocsira nincs pén­zem. A ház az más. Ha nyug­díjba megyek eladom a tanyáit és valahol én is meg szeretnék húzódni. Szó ami szó, összevesz­tünk. a menyem mindenfélének nevezett — Mikor történt ez? — Három hónapja. — Azóta? — Látni akartam az unoká­mat. Felkerestem őket. de a me­nyem nem nyitotta ki az ajtót. — És a fia? — Talán nem volt otthon, ö kinyitotta volna. — Hirtelen felkapja a fejét. — Valakinek engedni kell. Én már öreg em­ber vagyok. * * * Valakinek engedni keli. Biza­kodón hajtogatja ezt a monda­tot. Csak én gyanakszom. Miéit neki kell engedni, aki már any- nyit engedett. Hiszen csupán jó szóra vágyik. És ennek a jó szó­nak egy autó az ára. A fia és a menye ezt az árait szabta meg. És később, amikor nem lesz pénze?! De minek rontsam el parányi derűjét. Hallgatok. Magára kanyarttja köpenyét, kezébe veszi botját. így indiui a munkahelyére. Ahogy egyre távolodik az al­kony félhomályában, olyannak tűnik, mint Shakespeare pusztá­ban bolyongó Lear királya. Dr. Sered! azonban még rosszabb volt a helyzet. Hűtlen kezelés, sikkasz­tás miatt bűnügyi eljárás volt több alkalmazottal szemben. A nehéz helyzetben sem maradt magára. Ambrus Gyula főköny­velő és Fenyődi József keres­kedelmi csoportvezető sokat se­gítettek az akkor még kezdő elnöknek. Sikerült „túlélni ’ a nehéz idő­ket. Még 1966-ban elkészült az első jelentősebb beruházás. 300 ezer forint értékben önkiszol­gáló fűszer- és háztartási boltot építettek. Az első boltot hama­rosan követte a második, de nem hanyagolták el a kereske­delem más ágazatait sem. Fő­leg a hűtőkapacitást növelték, hogy emelhessék a könnyen romló áruk választékát. Jelenleg több mint 900 tag ja van a szövetkezetnek. A tagság 310 ezer forint értékű tagsági és célrészjegy tulajdo nosa. Az ÁFÉSZ vagyona je­lenleg hatmillió forint és hogy biztosíthassák a jó ellátást, en­nek több mint tele árukészlet Tavalyi forgalmuk meghaladta a 26 millió forintot. Legfontosabb feladatnak ke­reskedelmi hálózatuk korszerű­sítését tartják. Emellett épülő­ben van egy 300 négyzetmé­ter alapterületű öniszolgátó fű­szer-háztartási bolt. A beruhá­zást teljesen saját erőből való­sítják meg és ebből nagy részt a tagok társadalmi munkában végeznek. Persze nem mindennel elége­dett az elnök. Szeretné ha a fej­lesztésre fordítható összegből több maradna saját kezelésben, nagyobb összeget lehetne fordí­tani beruházásokra. És szeretne azt is, ha a tagok nem kétel­kednének az igazgatóság jo szándékaiban és ehhez — úgy is mint tulajdonosok — több tá­mogatást adnának. Kurucz Pál Pál 1971-ben jó munkája és 20 éves szövetkezeti tagsága elis­meréseképpen megkapta a Ki­váló Szövetkezeti Munkáért ki­tüntetést. Szilárd Adam Ifjúmunkások szavalóversenye A Szakszervezetek Nógrád me­gyei Tanácsa, az Építő', Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének Nógirád megyei Bizottsága, valamint a Salgótar. jani Öblösüveggyár Kossuth Mű­velődési Házának vezetősége Sal­gótarján várossá nyilvánításá­nak 50. évfordulója, valamint a költészet napja alkalmából or­szágos szavalóversenyt hirdetett 28 évesnél fiatalabb munkások számára. A Békés megyei terü­leti döntőt a napokban tartot­ták meg Békéscsabán, melyen Konczcs János, az Orosházi Üveggyárnak, Nagy Margit, a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárának a dolgozója és Csüllög Mihály, a békéscsabai 611-és számú szakmunkásképző intézet tanulója érdemelte ki a tovább­jutást. Mindhárman jutalomban részesültek. Az országos döntőt Salgótarjánban április 8-án és 9-én tartják. 3 wäismm 1972. MÁRCIUS 3,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents