Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

Történelmi előrehaladás A hírügynökségek kedden délután Londonból azt jelentet­nék, hogy a/ Bangla Desh Népi Köztársaságé kérte felvételét a nemzetközösség tagállamai so­rába. Az elmúlt hetek eseményei nem hagynak kétséget afelől, hogy a felvételi kérelemnek nem lesz akadálya. Már az a vétó is elesett, amely korábban még gátat képezhetett volna: Islama- l>ad vétója. Pakisztán ugyanis időközben kilépett a nemzetkö- .aösségbőL Tulajdonképpen érthetetlen, hogy Pakisztán — amelynek olyan tapasztalt, a realitásokra érzékeny politikus áll az élén, mint Ali Bhutto —, hogyan vi- tselkedhet még mindig ilyen irre­álisan. Szinte önmagát kénysze­ríti bele nem is csak a „Hall- stein-doktrinás Nyugat-Német, ország” egykori — s mint a tőr. -énelem bebizonyította: hosszú távra tarthatatlan — szerepébe, de annál is szűklátókörűbben vi. selkedik. Mintha — Tajvan len­ne. De az, hogy Tajvan minden nemzetközi szervezetből önként kivonul, még érthető: hiszen ‘.udja, hogy ezzel csak kizárását előzi meg, mert a két Kína el­mélet elfogadhatatlan. A „két Pakisztán’’-elmélet izonban nem az: pontosabban, az egy független Pakisztán és egy független Bangla Desh lé­tezése ellen gyakorlatilag már alig van valakinek kifogása a világon (már az USA-nak is egy. re kevésbé, leginkább talán — Pakisztán mellett — Peking lát­szik ragaszkodni a régihez). Bangla Desh állam a legkevés­bé sem kívánja Pakisztán kizá­rását bárhonnan is, holott a tör. téntek után lenne oka haragra ás bosszúra, ha Rahman sejk nem volna olvan józan, reális politikai vezető. Ezzel a magatartásával tehát Pakisztán csak önmagának árt, Bangla Desh haladását és elis- mertetését a világban nem ké-. pes megakadályozni. Bangla Desh minden pakisz- áni intrika és szabotázs ellenére halad a maga útján. Nemzetközi tekintélye erősödik és nem is •supán a diplomáciai elismeré­siekkel. Ismeretes, milyen sikere- oen zárultak most Mudzsibur Rahman és Indira Gandhi indiai árgyalásai (a többi közt abban is megállapodtak, hogy India március végéig kivonja csapa­tait Bangla Desh-ből), küszöbön ill Bangla Desh miniszterelnö­kének moszkvai útja, nyilván sorozatosan kap majd meghívá­sokat más országokba is (ösz- :.zefüggésben — egvebek között — a nemzetközösségi csatlako­zással) és ugyanakkor az or­szág belső frontján lelkesen, di­namikusan folyik az úiiáénítés, a gazdasági élet helyreállításában. Küldöttségünk látogatása a VDK légierejének egyik alakulatánál Hanoi Tóth Pát, «z MTI tudósítója jelenti: Kedden délelőtt a Fock Jenő vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség meglátogatta a VDK légierejének egyik egysé­gét, a Hős címmel kitüntetett Vörös Csillag repülőezredet. A VDK fegyveres erői legfia­talabb haderőn emének fiatal, ám harcokban edzett katonái nagy lelkesedéssel fogadták a magyar küldöttséget, amely Nguyen Duy Trinh, a VDP Po­litikai Bizottságának tagja, mi­niszterelnökhelyettes, külügymi­niszter, Tram Lam vezérőrnagy, nemzetvédelmi miniszterhelyet­tes, Hoang Van Lói, külügymi­niszterhelyettes és Hoang Cuong, a VDK budapesti nagykövete kí­séretében érkezett a katonai re­pülőtérre. Küldöt'ségünket a repülőtéren Le Van Chi főezredes, a légvé- d®lmi erők parancsnoka és Tran Manh ezredes, a VDK légierői parancsnokának helyettese fo­gadta. Két MÍG—21-es vadászgép mélyrepüléssel köszöntötte kül­döttségünket, a két gép leszállá­sa után Fock Jenő néhány ba­rátságos szót váltott a gépek pi­lótáival: Nguven Van Dao és Nguyen Van Dung őrmesterek­kel. Ezután rögtönzött gyűlés kö­vetkezett, amelyen elsőként Tran Hanh ezredparancsnok be­szélt. Elmondotta, hogy az 1964. február 3-án szervezett ezred sok győztes csatát Vívott, ösz- szesen 121 amerikai repülőgépet lőttek le eddig, legutóbb tavaly december 18-án egy F—4-es A Francia KP felhívása Párizs A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága felhívta Franciaország munkásosztályát és egész népét, hogy tevékenyen vegye ki részét az indokínai né­pek békéjével és függetlensé­gével foglalkozó világkonferencia *' előkészítéséből. A világkonferen- i ciát február 11—13-án tartják j Versaillesben. A Politikai Bizottság hangsú- ■ lyozza, hogy a Versailles! világ- • konferencia — nemzetközi jelle- ; ge és a vele kapcsolatban meg- • nyilvánuló egység alapján — a > legnagyobbszabású tüntetés lesz, ! amelyet ez ideig az Indokínai né- j pék támogatására szerveztek. j Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Mezőkovácshazi Gyáregysége a most induló szervizműhelyébe nagy gyakorlattal rendelkező autószerelőket felvesz kiemelt iizetéssel Útiköltséget felvétel esetén térítünk. Jelentkezés a személyzeti előadónál 8—16 óráig. Fólia hajtatóházak és fólia ponyvák 12 m vagy 8,5 m széles egybehúzott Import fóliából, polietilén tasakok és PVC-asákok, PVC-ponyvák, bár­milyen méretben megrendelhetők és kaphatók a PÉCS — NAGYPOSTA VÖLGY! MüANYAGÜZEMBEN 362947 Phantom at, ez év január 19-én pedig egy RF—101-ee gépet. A parancsnok üdvözlő szavai után Fock Jenő rövid beszédben szólt az ezred felsorakozott pi­lótáihoz, többek között megje­gyezte, hogy a küldöttség mél­tóan fejezi be vietnami program­ját azzal, hogy köszönti a hős vietnami nép keményen és hő­siesen küzdő katonafiait, akik a nép hazáját védik, „önöknek nem kis ellenséggel, hanem az imperializmus fő erejével kell megküzdeniük — mondotta — s mi úgy tekintjük az önök har­cát, mint amely a mi harcunk is, ezért minden segítséget és támo­gatást megadunk ahhoz. Rövi­den azt mondhatnám — fejez­te be üdvözlő beszédét —, hogy mi igyekszünk jól betölteni az önök harcát segítő hátországi megtisztelő szerepét”. Ezután Csémi Károly altábor­nagy, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a honvédelmi miniszter első helyettese szólt a katonákhoz. Miután a magyar fegyveres erők, a magyar nép katonafiai üdvözletét tolmácsolta a pilótáknak, meleg szeretettel köszöntötte a pilótákat, akik a Szovjetunióban szerezték meg katonai tudásukat és sajátították el magas színvonalon a szovjet haditechnikáját „A magyar nép katonafial — mondotta Csémi Károly — nagy számban akartak Vietnamba jönni, hogy segítsék az önök har­cát a vietnami pilóták viszont kitűnően elsajátították a kato­nai ismereteket — erről saját szememmel is meggyőződtem —, ezért az önök harcának ilyen se­gítésére nincs szükség”. Végül Csémi Károly arról szólt, hogy a tárgyalások során abban is megállapodtak, hogy Magyarország 1972-ben milyen eszközökkel és milyen módon se­gíti a vietnami nép igazságos harcát A gyűlés végén a hős ezred pa. rancsnoka díszes fényképalbu­mot ajándékozott a magyar kül­döttségnek, Fock Jenő pedig vi­szonzásul egy nemzeti színű se­lyemzászlót adott át az ezrednek „A Magyar Néphadseregtől” fel- irattaL Szadai moszkvai látojaiása megnyugtató eredményekkel zárult Az egyiptomi elnök moszkvai, belgrádi, damaszkuszi és beng- házi útjának befejeztével a kai­rói Al Ahram ismét visszatér a szovjetunióbeli látogatás eredmé­nyeire. „Szadat útja nagy siker — ír­ja —, s elmondható, hogy az, amit az elnök ezen az útján el­ért, jelentőségteljes fordulópont lesz a közel-keleti válság mene­tében”. Az, hogy az elnök konkrétan mit végzett, „pillanatnyilag még nem tartozik a nyilvánosságra — olvasható az Al Ahram kom­mentárjában —, de a tényekből, valamint egy .olyan magasállá­sú tisztviselőnek a nyilatkozatán bői, aki ismeri a helyzetet, bi­zonyossá vált, hogy a moszkvai látogatás megnyugtató eredmé­nyekkel zárult”. Nixon aggódása Richard Nixon hétfőn nagy­iparosok előtt mondott beszédé­ben felszólította az ország üz­letembereit, hogy növeljék az amerikai gazdaság termelé­kenységét, mert különben az Egyesült Államok gyorsan el­marad külföldi versenytársai mögött .Nixon szerint az Egyesült Ál­lamok az utóbbi években „elve­szítette a versengés szellemét” — mondotta. Az elnök utalt arra, hagymás országok az utóbbi években kor­szerűsítették termelőerőiket, nö­velték a termelékenységet, az Egyesült Államokban viszont mindez csökkent, elhanyagolták a beruházásokat, a műszaki fej­lesztést. Az elnök figyelmeztetett arra, ha az Egyesült Államok nem növeli termelékenységét, akkor „Amerikára a stagnálás idősza­ka köszönt”. >• Ünnepi megemlékezés a koreai néphadseregről A koreai néphadsereg megala-1 kulásának 24. évfordulója alkal-J mából a Magyar Honvédelmi Szövetség budapesti vezetősége és a Magyar Néphadsereg Köz­ponti Klubjának Parancsnoksá­ga kedden műsoros ünnepséget rendezett az UVATERV székhá­zéban. Az egybegyűlteket — akiknek soraiban ott volt Pák Gjong Szun, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövete is — Kelemen Győző, az MHSZ budapesti tit­kára üdvözölte, majd Koltai Vil­mos vezérőrnagy mondott beszé­deit. Felszólalt Han Csői főezre­des, a KNDK nagykövetségének katonai és légügyi attaséja is. Megérkeztek az első küldöttségek az indokínai békével foglalkozó világkonferenciára Párizsiba már megérkeztek az első küldöttségek az indokínai népek békéjével és függetlensé­gével foglalkozó világkonferen­ciára, amely több mint 60 or­szág képviselőinek részvételével pénteken délelőtt a Versailles-i kongresszusi palotában kezdi meg tanácskozásait. Elsőként az indokínai népek küldöttségei érkeztek meg a francia főváros­ba. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága kedden fel­hívással fordult a francia mun­kásosztályhoz és az egész fran­cia néphez, hogy szolidaritásuk kifejezésre juttatásával tevé­keny támogatást nyújtsanak a világkonferencia munkájának. DANIEL LANG: INCIDENS A 192-ES MAGASLATON (Dokumentum-regény) 9. Elküldte ErKkssont és Rafe-et, hogy hozzanak a kunyhóból füstgráná tokát. A futva érkezők elmagyarázták Clarknak, miért jöttek, az feszülten hallgatta őket, majd rangjára hivatkozva átruházta Erikssonra a viskó örizie tőnek feladatát. Mikor Clark és Rafe eltávozott, Eriks­son úgy érezte, hogy egyik iz­galomból a másikba csöppent — a három vietnamival való ösz- szeosapás helyett most az a jó­val bonyolultabb próbatétel vár rá, hogy egyedül kell maradnia Maóval. Nem tudta, hogyan vi­selkedjék vele, bár furcsamód úgy érezte, hogy már jól isme­ri, a zokogása hallatán olyan felindulást érzett, mint még soha életében. Még az is átment az agyán, hogy lelövi a lány táma­dóit, de mondta nekem, „akkor négy holttestről keüett volna számot adnia. Amikor megkér­dezték az egyik tárgyaláson, mit érzett, ahogy a kunyhó oldalá­nál a füvöm tűt, így vallott: „Azt kívántam, bár sose keve­redtem volna ebbe a helyzetbe. Azt is elmondhatom, hogy imád­koztam, és megfogadtam, ha Fordította• Hernádi Miklós valaha is élve kikerülök ebből a helyzetből, mindent meg fo­gok tenni, hogy ezek az embe­rek megfizessenek a tettükért” Eriksson leghosszabb hallga­tása következett. Amikar újra nekikezdett, az ő mértékével mérve sokáig beszélt: „Ahogy Mao meglátta, hogy belépek, azt hitte, meg akarom erősza­kolni. Sírni kezdett, és esedezve hátrált előlem. Fáradtának és betegnek látszott, percről perc­re fáradtabbnak és betegebb­nek. Az az érzésem támadt, hogy bizonyára valami sérülés érhette, bár ezt nem tudhattam. Fekete pizsama-ruhája volt rajta. Kekszet adtam neki, marhagu­lyást és vizet. Először kapott en­ni, mióta elhurcolták falujából — akikor még sötét volt, most pedig délután. Állva evett, szi­pogott agy sort, aztán evett, me­gint szipogott, megint evett. Rajtam tartotta a szemét, mint­ha kj akarta volna találni, mi­ért játszom vele. Mikor befe­jezte az evést, motyogott vala­mit vietnamiul, talán azt, hogy „köszönöm”, nem tudom mit. Aztán azt mondtam neki ango­lul, hogy „Nem értem, amit mond”. Mást is él szerettem volna neki mondani. El akartam mondani, hogy „Sajnálom, ami történt, de soha se fogadja él senki bocsánatkérését azért, ami történt, se az enyémet, se a má­sét. Ne kérje, hogy megmagya­rázzam, miért tették ezt magá­val. Sosem fogom megtudni. Látom, hogy van valami baja, hogy érzi magát? Ha most el­eresztem, meg tudja tenni ha­záig az utat? Bárcsak tudtunk volna beszélni egymással!” — mondta elszoruló hangon Eriks­son. „Együtt jobban ki tudtuk volna gondolni, mit kell ten­nünk, így meg egyedül kellett gondolkodnom — pedig az ő élete forgott kockán. Kiléptem a viskóból, hogy egy kicsit egye­dül legyek, és meghallottam oda- kinn a tüzérségi tüzelés fojtott, távoli hangját. Fogalmam sem volt, hogy merre járhat az osz­tagom. Talán négyszáz méterre onnan, a 192-es magaslat tete­jén, vagy talán még egy egész óráig távol maradnak? Ha csak ennyit tudok, rögtön támaszkod­hattam volna valamire, bár ki tudja. Fegyelmezett katona vol­tam, tudtam, hogy semmi pén­zért nem engedném át a vis­kóban hagyott fegyvereket az eilanségnak, mégis beleszédült a fejem, hogy kigondoljam, ho­gyan menthetném meg Maót. Újra arra gondoltam, hogy szél­nek eresztem, de mit mondok akkor Meserve-nek? Hogy ez a gyenge, köhögés lány erősebb

Next

/
Thumbnails
Contents