Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám
VuLa üzenete Körosladánynak Kovács Ferenc vietnami tudósítása Hanoii elhagyva Hai-Hung j megye pártbizottsága és tanácsa fogadta a magyar párt- és kormányküldöttséget. Ismertették helyzetüket — főként mezőgazdasági vidék, száznegyven- ezer hektár szántó a földművelők kilencvenhét százaléka tsz. tag. elmondták, hogy tavaly az első félévben 24,5 százalékkal nőtt a rizstermelés, 4,3 százalékkal gyarapodott a marha-, hét százalékkal a sertésállomány, a második félévben viszont a pusztító árvíz a termés hatvan százalékát tönkretette, termelőberendezéseket, otthonokat semmisített meg. Két hónap múlva mégis már minden családnak megvolt a háza, a szükséges élelme, a gyerekek ruhát kaptak. Mindezekről szólva, gyakran hangoztatták a váci Hámán Kató iskola és a körösladányi termelőszövetkezet nevét, amelyek segítsége anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt igen sokat jelentett a megyében. Néhány kilométer megtétele után már meg is érkeztünk a hosszú mértékegységgel mérve távoli, egyébként azonban nagyon közeli kapcsolat egyik vietnami pólusára, a Vu La-i termelőszövetkezetbe. Itt bi ZOny a hazaitól merőben eltérő kép fogadott bennünket. Sokak számára maga a rizstermelés is újszerű látnivaló. A legnagyobb eltérés mégsem a földeken, bent a táblákon mutatkozik, hanem a termőföld szélén. Ott. ahol lekapcsolt pótkocsik, permetlé-tartályők stb. látványát szokta meg az ember, itt légvédelmi géppuska áll, a parcellák között kis gátakon pedig gúlákban támaszkodnak a karabélyok. A rizsültető lányoké, akik a delegáció tiszteletére ültetési versenyt rendeztek. A sorjelzők mentén egy-egy versenyző áll egymással szemben, ők alkotlak egy párt, amely a többi párral azon versengett, melyik végez hamarabb a kijelölt területen. A puskákhoz eztúttal nem kellett nyúlni, de a lányok szédítő munkatempójából könnyű elképzelni, hogy hasonló ügyességgel bánnak a fegyverrel is. Munka és harckészültség. Lép- ten-nyomon e kettő szerves ösz- szetartozása ötlik szembe. Itt, — immár évtizedek óta — természetes. Az elnök elmondja a tájékoztatójában, hogy a gazdaság, a szántóterület 85 százalékán rizst termelnek, a fennmaradó területen kukorica, burgonya, és cukornád terem. Ezenfelül baromfi, és sertéstenyésztéssel, valamint bivaly, és szarvasmarhatartással foglalkoznak. Az 1971-es árvíz a vetésben 80. a lakóépületek 30 százalékát semmisítette meg, az állattenyésztésben pedig a baromfiállományt. Bizony, a legálhatatosabb munka mellett is kell ide a segítség, s mint az elnök hangsúlyozta, nemcsak az anyagi érték jelent, erőt, pezsdítést, de nem kevésbé az a tudat, hogy igaz barátaik vannak. Mint például a magyar nép, s azon belül is a testvér-üzem, a körösladányi tsz, amelynek a magyar párt. és kormányküldöttséggel eljuttatott leveléből azt tudatta a zászló- díszbe öltözött, s a delegáció jöttére egybesereglett falu lakóival Fock Jenő elvtárs, hogy a körös- ladányiak egy tízezres baromfi- keltető üzemet, s egy lakatosüzemhez szükséges szerszámfelszerelést juttatnak a Vu La-i Magyar—Vietnami Barátság Tsz- nek, s egyúttal három főt meghívnak Körösladányba tanulmányozni a magyarországi eredményeket, módszereket Meqhafó lelkesedés, taps. a két nép barátságának éltetése volt a válasz, s az üzenet: ezer kilométerek távolából is legyenek biztosak benne Körösla- dányban, hogy a Vu La-iak helytállása mindenkor méltó lesz barátságukra. esseggeiBisasMSXcssiBasaaeiaaiBaiaQiaamisaii ■volt nálam? Aztán meg haza se ért volna, semeddig sem jutott volna, olyan állapotban volt. Aztán arra gondoltam, hoigy együtt indulok el vele. Rájöttem, hogy nem jutottunk volna (messzire, de hamarosan besöté- (íedák, és elrej főzhetnénk valahol a bozótban. Azután mállásaik addig kellene kerülnünk a felfedezést, amíg az őrjárat harmadik napján az osztag .nem találkozik a friss eülát- ,mámyt hozó egységgel. Ismertem a találkozás helyét, és ha Mao meg ón megjelennénk ott a kellő időben, nem volt kétséges előttem, hogy az ellátmá- aiyosak mindkettőnk oldalára állnának. De egyik eshetőséget sem tudtam végiggondolni. Tudtam, hogy elszigetelődtem az osztag többi tagjától, orrúkor nem voltam hajlandó bemenni a lányhoz és arra gyanakodtam, hogy mindvégig engem figyelnek a bozótból, mikor teszem meg az első áruló mozdulatot Maóval. Ügy éreztem, azon nyomban ránk lőnének, de legalábbis Meserve szökés vádjával hadbíróság elé vitetne. A többiek persze őt támogatnák. Azt mondanák, csak álmodtam, •hogy az osztag elrabolt egy lányt, és mindenki boldogan nézne.’' Eriksson nyugtalanul fésáke- lődött a díványon, majd így folytatta: „Mikor visszaléptem a viskóba, láttam Maón, hogy már nem fél tőlem. Már nem szipogott, és már volt egy kis bizakodás a szemében. Pedig hiába, mert odakinn arra az elhatározásra jutottam, hogy a világon semmit sem tehetek érte. Életem legnehezebb döntése volt, és nem választhattam a lehető legjobb megoldást, mert akkor Mao talán még ma is élne.” Az osztag visszatéréséig Mao állapota észrevehetően rosszabbodott. A visszatérők lázasan köhögve látták viszont, és Clark máris azon volt, hogy a lány halálát aznap estére hozza előre. Meserve azonban nyugalomra intette. Kifejtette, hogy egy jóízű alvás csodákat művelhet Mao egészségével, s ez esetben ő például szívesem meglátogatná reggel is. Rafe később azt vallotta, hogy az őrmester kitáruf- kozó hangulatban volt, vidáman jegyezte meg embereinek, hogy nem mindennap történt meg vele, hogy tüzérségi támogatásra érdemesítették, és ugyanaznap még nővel is lehetett. Mao is az osztaggal aludt a viskóban, egyedül az egyik sarokban. A katonák felváltva őrködtek a holdfényben, feszülten ügyelve minden gyanús mozgásra. Mao végigköhögte az éjszakát, és Clark egyszer újra felvetette, hogy most rögtön végezzenek a lánnyal. Eriksson ezt mondta: „Clark szólt Meserve-nek, hogy a lány köhögése elárulhatja tartózkodási helyüket, de nem hiszem, hogy a Vietkongtól félt. Inkább az ólő tanút akarta eltenni láb alól.” (Folytatjuk) Akik az első 5 évet „kibírták” Két évvel ezelőtt, a Békés me. I gyei Népújság 1970. február 12-i számában A kemencénél ismét megszólal a gong című tudósításban arról írtam, hogy az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéje szűk és balesetveszélyes, a. gépeli, berendezések korszerűtlenek, a szociális körülmények sem megfelelek. Feltettem u kérdést: mikor lesz új öntöde Békéscsabán? — Az új öntöde helyét kijelölték és a terve is készül. Sőt gépek, berendezések érkeznek, amelyeket azonban egyelőre a mostani öntödében helyezünk üzembe — tájékoztat 1972 februárjában Molnár Zoltán az öntöde vezetője. Elmondja még, hogy talán 1973-ban vagy 1974-ben költöznék majd át az új helyre. Addig várhatóan minden elkészül. A helyzet tehát egyelőre mit sem változott, a kilátások azon' ban biztatók. Az öntödei munka még jó körülmények között is a legnehezebbekhez tartozik. Különösen a rámolóké és az öntvény tisztítóké. Ráadásul az: előbbieket a hőség kínozza, azj utóbbiakat pedig a szilikózis] veszélye fenyegeti. Ezért a heti munkaidejük is kevesebb 40, illetve 36 óra. És az elitet képező öntőkhöz képest számszerűen kétharmad többségben vannak. Szikárak, erősek porosak Nagy különbséget éppenséggel nem lehet észrevenni közöttük. Szikárak, erősek, s egyformán poros a ruhájuk, arcuk, kezük. Csak a feladatuk más. Lipták Pál 6 tagú öntvónytisz- tító brigádja az öntvényeket a formázó homoktól megtisztítja, köszörüli, szállításra elkészíti. Amit valaki a kezéből kiad, ezzel mór nem sok gondja marad. Hankovszfki Sándor műszaki ellenőrnek. A hat ember néhány év óta elsősorban a gondos munkával szerez rendszeresen megbecsülést magának. Azzal' is, hogy amikor egy vagon érkezik az állomásra és nincs, aki kirakja, jelentkezik a brigád. Ne fizessen kocsiálláspénzt a vállalat! Meg- betegszik a kemencés, beáll a helyére Z. Megyeri Ferenc. Jön egy gépkocsi, hogy elszállítsa a kész öntvényt Ki rakja fel? Vállalja a. brigád. Amikor Z. Megyeri Ferenc 5 évvel ezelőtt az öntödébe került, először úgy tűnt, hogy az öntvénytisztítók maguk a „pokolbeli ördögök”. Ha valami nem tetszett nekik mondták a magukét. Röviden, velősen. A brigádvezető odaállított valakit egy munkához: — Ezt csináld! Jaj volt annak, aki szabadkozni próbált vagy hanyagul dolgozott De Z. Megyeri Ferenc hamar rájött, hogy senki sem hárítja a másikra a munka nehezét Sőt, mindenki igyekszik túltenni a: többin. És mennyire vigyáznak, nehogy bárkit baleset érjen! Igaz, a tüzes vas éget, a nagy kalapács pedig összetöri az ember csontját „Énekórák“. a tisztesség határáig Nem is történt soha komolyabb baleset. Ejyszer ugyan Z. Megyeri Ferencnek a gőz megégette a kezét. Vigyázatlanságból. A kemencést helyettesítette. A parazsat locsolta vízzel. Amikor felgyógyult a brigád fél mázsás vaskerékkel „ajándékozta' meg. — A hiányzó kerék pótlására. Ilyen rövid szónoklat kíséreté. ben adták át, hogy ne felejtse el: a jövőben jobban kell vigyáznia a testi épségére. Sokszor megtréfálják egymást. Néha munkaidő után a sört meg a „kísérőt” sem vetik meg éppenséggel, hogy leöblítsék a port, amit az üzemben magukba szívnak. De az jlyen „énekórák” csak a tisztesség határáig tartanak. Az első a munka. Mégpedig a közösség érdekének megfelelő módon. Azért persze nem teljesen önzetlenül. Lipták Pál az erről alkotott véleményét így fejti ki: — Valamennyien családosok vagyunk. A gyerekeket fel kell nevelni, amihez pénz kell. A keresetünk nem sok, ám, ha a vállalat gazdaságilag jobban áll, többét tud fizetni. Nemcsak a inára gondolunk, hanem a holnapra is. leteköt bennünket a sorsunk. Hogy mennyiben vonatkozik rájuk az öntödei dolgozók kere setének rendezésére vonatkozó intézkedés, azt egyelőre még nem tudják. A Nehézipari, nem pedig a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartoznak. Bo- tyánszki János, az öntöde párttitkára azonban már tájékoztatást kapott arról, hogy a vállá- lat engedélyt kért a tröszttől a bérek emelésére. Ez is öntöde. És reménykednek. Megedződtek, összeszoktak Araczki Mihály és Maczák János 19, Lipták Pál 13, Tobai Lajos 12, Domokos Ferenc 7, Z. Megyeri Ferenc 5 éve dolgozik az öntödében. Hárman (az elöl levők) békéscsabaiak, hárman gerlaiak. ,Azt mondják: — Aki az első 5 évet kibírja, végképp az öntödei porhoz ragad. Ök már túl vannak ezen. Meg;- edződtek, összeszoktak, becsületet szereztek. Az idén már a bronzkoszerús jelvény elnyerésére pályáznak. Amikor tavaly Domokos Ferencet felvették a a párttagok sorába, abban a brigád munkájának, magatartásának az elismerése is renne volt. — Mint párttagnak nem kell többet tennem és nem is kell másképp gondolkoznom, mint a brigád pártonkívüli tagjainak. Köztünk nincs különbség •— mondja társai dicséretéül Domokos Ferenc. Az egyik ajánlója a gerlaii KISZ-szervezet, a másik Liptói: Pál brigádvezető volt, Már régebben érlelődött benne, hogy a pártba való felvételét kérje. Édesapja, az egykori vöröskatona forradalmi eszmékre tanította. Az ellenforradalom után ő szervezte meg a gerlai KISZ- alapszervezetet. Még ugyan csak 16 éves volt, de látta, mi történt az országban. Azóta változtak a körülmények. Ma az emberek életének a szebbé, jobbá tétele a cél. A tisztességes munka a forradalmi tett. Azt, amire a Lipták-brigád is példát mutat. Tevékenységüket megörökíti a brigádnapló, amit Lipták Pál felesége vezet nagy gonddal. Ezért köszönetül Magdolna napján néhány szál virágot küldenek majd neki. Pásztor Béla Egy év alatt 26 millió forinttal nőtt az áruértékesítés az orosházi Új Élet Tsz-ben Orosházira a Petőfi Művelődési Ház zsúfolásig megtelt koncerttermében tartotta zár- számadó közgyűlését az Üj Élet Tsz. A díszelnökségben helyet foglaltak a TÁSZI, a Budapest V. kerületi pártbizottság, a Dél- Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének, a párt, a tanács városi képviselői, a társszövetkezetek, partnerüzemek vezetői. Az elmúlt év eredményeiről Varga Mihály elnök adott számot. Izgalmas évet zárt az Űj Élet Tsz. 1970-ben és 1971-ben összesen csaknem kettőezer holdjukon pusztított a belvíz. Egy év vei ezelőtt csatlakozott a szövetkezethez a kiscsékói Törekvés Tsz, amely gyarapította a földterületet, a taglétszámot, ezzel együtt újabb gondokat adott a vezetőségnek. A bogárzói dűlőktől távol eső kiscsákói földeken korábban más módszerekkel dolgoztak. Az első évben nem sikerült ugyan mindent zökkenőmentesen megvalósítani, de a nehézségek ellenére igen jó eredménnyel zártak, amit a jól szervezett szakirányításon kívül főként a tagság fegyelmezett helytállásának számlájára írtak. Az Úi Élet Tsz ma már 1001 tag megélhetéséről gondoskodik, s ebből 362 a nyugdíjas. 1971-ben összesen 29 millió forintot kerestek munkabér címen a kö 'ös gazdaságban a tagok. Ezenkívül három és fél millió forintot fordítottak szociális és kulturális célokra, közöttük az 3 1972. FEBRUÁR üzemi étkeztetés hozzájárulása címen, a tagság utaztatására, kirándulásokra, segélyekre. Országosan példamutató a szövetkezet az idős tagok, az egyedül élő, gyermeket nevelő édesanyák segítésében, A jóváhagyott mérleg szerint a szövetkezet tiszta vagyona meghaladja a 103 és fél millió forintot, ami csupán 1971-ben 19 millió 443 ezer forinttal nőtt. A 129 millió forint közös vagyont egyébként mindössze 4 millió 332 ezer forint hitel terheli. Az árbevétel egy év alatt 26 millió forinttal nőtt s elérte a 140 milliót! A számok önmagukért beszélnek. A melléküzemági tevékenységek szépen hoztak a „konyhára”. A tésztaüzemet a baromfitelepen dolgozó nők állandó foglalkoztatására hívták életre mivel a keltetés idényjellegű munka. A gépműhely, a kocsi- gyártás, a tbgaskészités, az öntöde és egyéb melléküzemági tevékenység a vártnál is jobb eredményekkel zárt. Természetesen az alaptevékenység: a növénytermesztés és az állattenyésztés munkaszervezését tartották a legfontosabb feladatnak, s ez meglátszik az eredményeken is. Búzából 25, szemeskukoricából pedig 32 mázsa termett holdanként. Az új szárítóüzem függetleníti a betakarítást az időjárástól s ezentúl, még szebb eredményekre lehet számítani. A felszólalásokból elégedettség csendült ki. A tagok őszinte köszönetét mondtak a vezetőségnek a helyes irányításért, s vállalták: az idén még nagyobb akarattal, fegyelemmel dolgoznak.-i- Áry —
