Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET r Érdekes adatok Szeghalom oktatási és kőzerkölcsi régmúltjából N emrég ünnepelte fennállásának 925-ik, új rátelepedésének 260-ik évfordulóját a Sárrét fővárosa. Ennek kapcsán a figyelem egy kissé ráterelődött a nagyközség XVIIl-ik és XIX-ik század eleji történetére. Az újabb kutatások során előkerült adatokból egynéhányat most közreadunk. A leközölt adatok a református egyház korabeli jegyzőkönyvéből, illetve anyakönyveiből íródtak ki. A jegyzőkönyvek nagyon sokat foglalkoznak az isko_ Iák, nevezetesen a tanítók, (rektor, oskolamester, prae- ceptor) munkásságával, munkakörülményeivel és fegyel mezőseivel. „Rektor Dávídhází Lajos; és D. Varga János bajaiknak eligazítására. — Rektor űr panaszolta, hogy D. Varga Jánostól nagyon megsértetett, amidőn az őtet bakkancsosnak mondta. A dolog így esett: Rektor űr megintődvén, hogy ne bánjon nagyon keményem a tanítványaival, tehát gondolkodott mimódon fenyít- hetné meg a hibázó gyermekeket e végre, azt gondolta, hogy nem bocsájtja haza a vétkes gyermeket, hanem míg a leckéjét meg nem tanulja, addig az oskolában tartja. így tselekedett ennek a D. Varga Jánosnak a üjával is, de az haza szökött, majd harmadízben is ugyan azt tselekedte. Negyedszer egy ágashoz kötötte valami madzaggal Ekkor ment az oskolába az apja, és öszvekapván ezt mondotta : nem is rektornak való volna, hanem baikkan- csosnak. Rektor úr 12 botot kívánt D. Vargának satis fac- táóuL Végül a rektor úr a kívánságtól elállott.” <1816. július 14.) „Gsala Benedek 6 kegyelmének is tudtára adatott, hogy szorgalmatosán tanítványai közi legyen, s azokat sikeresebben tanítsa, ne pedig a bálákba, s vadászatra járjon, valamint egyúttal arra is emlékezte- tődött, hogy a szőlőbe való minden napi járással mint a múlt esztendőben is tse- lekedett felhagyjon, s tanítson. ne pedig tanítványaival taníttasson, s a Classis- ba (osztályba) a kutyáit, s borjait ne tartsa, egy szó- v ’ magát mrndenikbe úgy viselje, hogy ilyes több panaszokra alkalmatosságot ne szolgáltasson.” (1829-ből.) „Rektor urat az ő esmerstes szorgal mai ossága szerént tanításban foglalatoskodott a két praeceptor is mindenik benn volt a Clas- sisában, de a Kis János classisa nagyon hideg, ablakai rosszak, didereg benne a gyerek. A két lányok tanítóját pmdket sem találta a visitátió. A Bede János tanító classisában meglehetős számmal voltak gyerekek, de a Csala oskolájára nehezen esmertek rá hogy oékola volna, a pitvar, ja marha ól, a classisba porozol. egynéhány gyermek, akik azt állították, hogy még aznap nem látták tanítójukat, pkkor pedig már tíz órára járt az idő.” (1829. dec. 2.) Az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy a leközölt kivonatok kiragadott példák. Nagyon sok adatunk van arra nézve, hogy a tanítók áldozatos, nehéz munkáját több ízben elismerte a felügyelet azzal is, hogy igyekeztek javítani megélhetési lehetőségeiken. Az is bizonyos, hogy — 150 évvel ezelőtt is téma volt a pedagógia és igen sok szakértője akadt — akkor is. Kiderült a korabeli jegyzőkönyvből az is, hogy 1839-ben határozták el az egyház vezetői a déli harangozás bevezetését, holott a köztudatban úgy van elterjedve ez a Szokás^ hogy Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére rendelte el a pápa a déli harangszót. Ügy látszik a református egyház nem tartotta magára nézve kötelezőnek ezt a pápai döntést és amikor elrendelték ennek bevezetését az idézett év október 6. napján, nem is hivatkoztak erre. Az akkori egyházi vezetés törődött a lakosság házasélete, a közerkölcs felett Erről is több figyelemre méltó feljegyzést találtunk: „Áts Molnár Jánost Tóth Mária elhagyta. Megkérdezetvén, azt az okát ad- a, hogy férje elméjében megtébolyodván, éjszakának idején meg akarta fojtani. A férje nem tagadta, hanem csak azt mondta, hogy tréfa volt Hanem kisült hogy azt hitette el magával, hogy a felesége meg van babonázva, boszorká- nyozva, s minthogy elhitette magával, az anyjától is segítettvén, elméjében megzavarodott A menyecske intődött, hogy menjen visz- sza férjéhez, de nem ajánlotta magát.” (1816. július 1.) „... hivatott szemre Patai János, ... botránkoztató életéért, mely szerént háza népe közt magát nem emberi módon, lakos társai közt pedig nem keresztyéni módon viselte, számadásra vonandó és megintézendő lett volna — de aki balgatag nyakassága szerént a hozzá ment követet darab fával házától eligazította, ezt mondván egyszersmind, hogy néki semmi dolga sints a pap házánál. Ezen nyakassága megtörésére által adatott a külső Elöl-Já- ró-Uraknak.” (1800. febr. 5.) Közzéteszi: Miklya Jenő Könyvtáraink a XXL század küszöbén Az ember a diktafonnal kezdi: bemóndja a kért könyv szerzój ének nevét, a mű címét (Ha például Szamárbőr helyett kutyabórt mond, az elektronikus agy — a rokonérteim őség, s az író neve alapján — automatikusan helyesbít) Az önkiválasztó mechanizmus — emberi közreműködés nélkül — azonnal munkához lát, s a könyv néhány pillanat múltán az olvasó- fülkébe kerül. A fülke berendezése laboratóriumra emlékeztet Az olvasó nem is érinti a könyvet. Az egyes sorok az asztali képernyőn jelennek meg előtte. Aki kímélni akarja a szemét, elektronikus fölolvasó segítségével hallgathatja a szöveget. Ha idegen nyelvű a könyv, egyetlen gombnyomással. közbeiktafc- ia a gépi fordítóberendezést. S az sem jelent számára problémát, ha csak bízónak fele egy évtized alatt elavul; s fele annak, amire tíz év múlva szüksége lesz, ma még hozzáférhetetlen — állapítja meg Marx György. Az állandó tanulás tehát bizonyos foglalkozása ágakban immár manapság is elodázhatatlan. S az elhaló, illetve magasabb szinten újjászülető szakmák köre napról-napra bővül. Egyes futurológusok szerint a XXI. század elejére 10—15 „alapszakma” lesz, amelyre a technikai fejlődés következtében gyakran változó speciális foglalkozási ágak épülnek. Ami, persze azt tételezi föl, hogy a munkásokat és technikusokat egész életük során a smpd munka kényszeríti ismereteik szakadatlan bővítésére. Mindezt Traven igazolja: „Az a munkás, amelyik sonka nélkül nem tud élni, Molnár Antal Házak a kérdést: vajon megfelelő ütemű-e a fejlődés, különösen a jövő szempontjából? Vajon kellőképp megalapozzuk-e a jövő század modem hazai könyvtárait? Telex és te' f kszimlle Az egy évvel ezelőtt lezajlott III Országos Könyv. tarügyi Konferencián ajánlásai a feladatok között külön szakaszt szentelnek a gépesítés-automatizálás- modemizálás problémáinál-. a ’ --‘ontosabb: „a könyvtárügy egészére kiterjedő, a szakirodalmi tájé- koztatásüggyea összehangolt gépesítési koncepció álljon mielőbb rendelkezésre, s fokozott ütemben folyjék a felkészülés a számítógépek alkal mazására”. A gyakorlati tennivalók közül az első helyen a központi szolgáltatások gépesítése álL Az úgynevezett nagy dokumentumbázisokat •— azaz a többi között a megyei könyvtárakat — a tervek szerint néhány év alatt korszerű másoló-sok- ‘ szorcsító berendezésekkel látják él. A föntiék kapcsán a szaksajtóban egyre több szó esik a technikai korszerűsítésről. Elsősorban a gyorsaság miatt: mind sürgetőbb például a könyvtárak egymással való érintkezését megkönnyítő telexhálózat, illetve telefakszi" mile-rendszer meghonosítása. Az utóbbi segítségével néhány pere alatt „kikölcsönözhető” egy rövidébb könyvrészlet, vagy folyóiratcikk a központi könyvtáraktól akár többszáz kilométerre lévő vidéki fiók- könyvtárakban is. Ez főleg a mind nagyobb számú — a fővárostól távol élő — értelmiség számára lesz óriási jelentőségű. nyos fejezetre, szereplőre, mozzanatra kiváncsi. Az elektronikus motívumkereső ugyanis pillanatok alatt eligazítja, mely oldalakat kell „elolvasnia”. Olyany- nyira, hogy valamely fontos rész „átugrása” esetén az automata figyelmeztető vörös névszóiéban fölvillan az oldalszám, ahová vissza kell „lapoznia” ... Talán fölösleges bizonygatni: a fönti könyvtár — nem utóira A tudomány úgyszólván minden szükséges „berendezését” fölfedezte. A saitő nemrég adta hírül, hogy Belgiumban már megnvflt az első elektronikus könwtár. amelynek géni arríHnro'ó'K'i az atomfizika XX. századi szakirodaimát táplálták be. Második munkahely? A következő évtizedeikben mégsem a technika forradalmasítja elsősorban a könyvtárakat. Sokkal inkább társadalmi szerepük gyökeres megváltozása. Az emberi munka struktúrájának átalakulása miatt: a szinte napról napra gazdagodó tudomány- nyál való lépéstartás — anyagi erővé válik. A jövőkutatók becslése szerint századunk végére a dolgozók 15—20 százaléka foglalkozik tudományos kutatással. Azaz kömlük mnidnem minden ötödik számára a könyvtár szinte második rmmkabelv lesz. Nemcsak a •írVl-iilö-hetc-éen szakmai tájékozódás miatt. A tudora ánvos anyag — a mai fejlődé* üteme mellett. — tízévenként megkétszereződik: egy mérnök tudáséde könyv nélkül igen, nem tartozik azok közé, akik a következő század világtörténelmét irányítani fogják”. Az európai harmadik hely Traven az egyén felelősségét fogalmazta meg. Holott a társadalomé sem kevésbé fontos: hiztositja-e a lehetőségeket? Nézzük a józan számokat. Az 1970-es statisztika szerint az országban 3 428 közművelődési könyvtár van. (1949-ben 2 486 volt.) Tízezer lakosra tehát átlagosan 9 könyvtár jut. (Budapesten 8,4, a vidéki városokba 9,6, a falun pedig 8,9). A könyvállomány az 1960-as 11.1 millió kötetről 25,5 millióra nőtt Ez azt jelenti, hogy az országban ezer lakosra átlagosan 2 477 könyvtári könyv jut 110-zel több, mint 1969-ben. Az olvasási statisztika számai is impozánsak, évről évre növekszik a kölcsönzött kötetek menyisége. 1966-ban 52,7 millió, 1969- ben 54,3 millió, tavaly pedig 55 millió könyvet vett kölcsön a 2,2 millió beiratkozott olvasó. Az ezer lakosra számított kölcsönzési átlag — 5 333 kötet — az európai rangsorban igen előkelő: csupán Anglia (több, mint 8 ezer kötette!) és Ausztria (kb. 6 ezer kötettel) előz meg bennünket. Az adatok könyvtári rendszerünk fejlődéséről tanúskodnak. Tegyük tüstént hozzá: szerény fejlődésről van szó, a hatvanas évek végén bekövetkezett megtorpanás után. Nem érdektelein azonban föltenni Kevesebb könyvtár? A könyvtári centralizáció világjelenség: a sok kis egységből állő hálózat egyre korszerűtlenebb. A mi helyzetünkhöz sok tekintetben hasonló Dániában például törvény írja élő: 4—5 ezer lakosnál kevesebb számára nem szabad önálló könyvtárat fönntartani. Ez esetben ugyanis a szolgáltatás hiánya előnyösebb, mint a meg nem felelő — „nérvkönyvtári” színvonalú — kölcsönzés. Dámában 33 könyvtár látja el a városi és — a vonzáskör alapián — a regionális feladatokat Az utőbb!ért a megyék fizetnék. ami kiegészíti az állami segélyeket. A Szovjetunióban, a szocialista országokban ugyancsak arra törekednek, hogy csökkenjen a könyvtárak száma. Az NDK-ban — a má terveikhez hasonlóan — 5—8 falvas körzeteket alakítottak ki, amelvék központi könyvtárból tő- favlaikozású könyvtáros iráoví+ia a mellékfalvak kölcsönzőit Az elmondottakból köny- nyű kiolvasni: emelőre csak a kezdet kezdenél tartnnjk a könyvtárak kor- soeríví+óqc? felé verető ólon. Sí az idő ojirerpt. CSvoreíteni kell lénteinket. ha nem akozunk lemaradni. Ez korántsem csupán pénzkérdés. Az átváglak mellett az is nerdöntő: a társadalom fel’ismori-e azt, hogy a V-ö*uu-tnr^lc a mnópra kor sze’iomi-tór^aöaimi fejlődésének nélkülözhetetlen bázisai. Veszprém! Miklós
