Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
T árssaira; fejlődésünk f6 irányát pártunk X. kongresszusa világosan, egyértelműen meghatározta. Minden eddigit felülmúló tudó-* mányos megalapozottsággal, felelősséggel és nyíltsággal történt társadalmunk valamennyi lényeges vonásának összegezése, a továbbfejlesztés útjának megjelölése. Megerősítette az eddig követett politika és gazdaságpolitika helyességét, folytatását is. Ugyanakkor az elhatározott intézkedések végrehajtásában nagyobb következetes- ■seget, a korszerűbb gazdálkodás megvalósítására határozott elgondolásokat és főként tetteket igényelt. A pártnak ezek a törekvései hűen fejezik ki a dolgozók, mindenekelőtt a munkásosztály távlati és mindennapi érdekeit. Ezért is találtak és találnak a dolgozók széles körében ezek a célok messzemenően kedvező visszhangra, egyetértésre, támogatásra. A munkások, a vál- lati, üzemi munkáskollektívák többsége kész arra, hogy egyre , nagyobb részt vállaljon az ország, a vállalatok előtt álló feladatokból, abban a biztos tudatban, hogy ezzel szolgálja jól saját, egyéni boldogulását is Erről tanúskodnak többek között az utóbbi hetekben megyénkben is lezajlott szocialista brigádértekezletek, tanácskozások is. A szocialista brigádértekezletek tapasztalatainál maradva azonban az is kiderült, hogy sok vállalatnál, üzemnél nem számol, vagy nem eléggé számol a vezetés a kollektívák tettrekészségével, alkotási vágyával. így kerülhetett sor arra a számos helyen elhangzott megfogalmazásra: „ne csak akkor forduljanak a brigádokhoz, ha baj van”. K özismert, hogy a szocialista építésnek általában, a jelenlegi időszaknak pedig különösen fontos előtérben álló feladata a dolgozó- tömegek termelési, társadalmi aktivitásának kibontakoztatása. Ez célunk is, egyben eszköz kezünkben az új társadalom létrehozásában. A szocializmus a dolgozó emberért van, ebből az is következik, hogy eredményesen építeni csak vele és nem nélvolt. Egy darabig nyílt terület, aztán meg sűrű tüskebozótok tépték a ruhánkat, alig láttuk benne egymást, pedig nem voltunk messzebb egymástól, mint maga meg én, ahogy itt ülünk.” Nyolc óra lehetett, mikor Me- serve félórás reggeli szünetet engedélyezett. Mao szájából lövették a sálat, de enni nem adtak neki; mikor Meserve észrevette, hogy a lánynak pi- roslik az arca, meg hogy köhög, egy aszpirint adott neki. Egész reggel csak egyetlen harci cselekményre került sor; de az is hiábavalónak bizonyult. Ahogy Raíe lebámult a völgybe, úgy látta, mintha egy vietnami állna a folyóban, helybeli viseletű szalmakalappal a fején. Azt gondolván, hogy egy Vietkong-katonát lát, ráeresztett nehány sorzatot M—16- osából. Kiderült, hogy a célpont voltaképpen egy hentergő vízibivaly fara. Az állat kiemelkedett a sekély patakból, és ormótlan rémülettel elügetett a szemünk elöl. Rafe megszegte a szükségtelen lövöldözést tiltó parancsot, megerősítve Eriksson megfigyelését, hogy nyílt terepen keveset számítanak a tervek és a legjobb osztag is csak elméletben alkotott katonai egységet. „Mindnyájan azt tettük, amit éppen kellett.” Meserve nem szólt Rafe-re, a többiekre sem szólt, ahogy az idő előrehaladtával hasonló hanyagságot követtek el. Mikor kihallgatásán felelősségre vonták, amiért nem vette figyelembe parancsnoka" utasítását, ezt mondta; „Uram, legtöbbször mindnyájan egyetértünk a parancsnokunkkal. Van, amikor A kollektívák szerepe a vállalatok gazdasági és politikai fejlődésében írtai Nagy htvan, az SZMT tetető titkára küle lehet. Ez adja e téma keretében tárgyalt kérdésnek is a lényegét. Mitől függ az aktivitás, hogyan lehet tovább növelni? A tömegek alkotó ereje, tudatos, aktív és cselekvő részvétele, a tömegkezdeményezés kibontakoztatása sok tényező függvénye. Ebből következik, hogy a válasz e kérdésekre egyszerű és bonyolult is, mert a válasz az üzemi demokrácia fejlődésében, a dolgozók tulajdonosi érzéseiben rejlik. A munkás számára a műhely, a gyár ,a vállalat nem csak kereseti lehetőség. A munkás ember hazaviszi góljait, otthon is foglalkozik munkahelyi problémáival. A szocialista rendszer lényeges vonása, hogy kifejleszti az emberekben azt az alkotó erőt, amely az aktivitásban, a közügyek intézésében, a közéleti tevékenységben jelentkezik. Mint az idézett példa is bizonyítja, sajnos nem hárult el még nálunk minden akadálya az aktivitás kibontakoztatásának. Az üzemi demokrácia adta lehetőségek kihasználását, a verseny szélesítését nagymértékben befolyásolja (az objektív feltételektől most eltekintve) a vezetésnek az emberről, a munkaerőről alkotott felfogása. A vezetés lehet emberre vagy eszközre, mennyiségre, stb orientált. Ez is módszer, felfogás, szemlélet kérdése, de végső soron ez határozza meg a vezetés stílusát. Az tehát, hogy a vezetés ember- vagy eszközcentrikus, sok tekintetben meghatározza a megválasztott módszereket, ezek viszont döntő hatást gyakorolnak a dolgozók aktivitására, . A szocializmus természetéből adódóan humanista, ember- centrikus társadalom, azonban a szocializmusnak ez az alapvonása időnként politikai és nem, és van amikor az ember el sem árulja, hogy nem ért egyet, megtartja a véleményét magának.” Tiz óra harminckor, már nem messze a 192-es magaslat tetejétől Meserve megtalálta, amit keresett — az aznapi szálláshelyet. Elhagyott viskó volt, keresztben és függőlegesen két és fél méteres, két szellőzőnyílással az északi és déli oldalán; ablaka kelet, ajtaja nyugat felé nézett, és néhány méterre patak folyt, ahonnan bármikor vízhez juthatott az osztag. A viskóban egy asztal állt, alacsony padka volt a falába építve, az egyik sötét sarokban gyékényszőnyeg szétzilált maradványai hevertek és a vályogpadlót elborították a vashulladékok, a kődarabok, üres konzervdobozok. Az építmény siralmas állapotban volt, vályogfalaiban jókora rések tátongtak. Valamennyire mégis épségben maradt és Meserve egy-kettőre fegyverraktárrá alakította át, a vályogpadlóra halmozták tölténytáraikat és élelmiszerkészletüket. A viskót ráadásul arra is fel lehetett használni, hogy benne rejtegessék Maót. Az őrmester utasította Erikssont és Rafe-et, hogy takarítsák ki a viskót, majd Maót a gondjaikra bízva, Clark és Manuel társaságában elindult, hogy tüzetesen körülnézzen. Odabenn, emlékezik Eriksson, a Rafe hátizsákjától megszabadított lány egy kis ideig figyelte őket, ahogyan kihordják a hulladékot, majd kérés nélkül felajánlotta, hogy segít nekik. „Nem is sejtette, mire segített előkészíteni a helyszínt.” (Folytatjuk) gazdasági hibák következtében torzulást szenvedhet. Másrészt, miként a gondolkodás sem változik automatikusan a társadalmi, gazdasági alapok megváltozásával, éppúgy az embereknek a napi tevékenység középpontjába állítása is csak tudatos és rendszeres erőfeszítések eredménye lehet. A kizsákmányolás megszüntetésével megszűnnek az osztálykülönbségekből fakadó ellentmondások. Fennmarad azonban a munkamegosztásból eredő többé nem antagoniszti- kus ellentmondások lehetősége a vezetők és a vezetettek között. Ha nem törekszünk megfelelő irányítási rendszerek és vezetési módszerek kialakítására, akkor háttérbe szorulhat az emberek, az egyszerű dolgozótömegek ilyen természetű igényeinek a kielégítése. A korábbi, erősen centralizált gazdasági irányítás szükségképpen „kitermelte” a gazdaságvezetők egy sajátos típusát, illetve vezetési stílusát. A felülről megszabott mutatók és limitek rendszere, a mennyiségi szemlélet eluralkodása, a tervek törvényjellege néha kíméletlenül autokratikus vezetési módszereket eredményezett. Az számított jó vezetőnek, aki „hozta a tervet”. Nem kérdezték tőle: hogyan? Mindez tendenciájában nem kedvezett az emberközpontú vezetési stílus kialakításának. A gazdasági irányítás reformé jának bevezetésével új lehetőségek nyíltak, objektíve is más az ösztönzés iránya a vezetés számára. Megnőtt a kollektíva érdekeltsége, a vezetők függése a dolgozóktól, nem is szólva a munkaerőmozgás kényszer-jellegü kötöttségek feloldásáról és a szakszervezetek megnövekedett jogairól. Meggyorsult a munkával és a munkahelyi kapcsolatokkal foglalkozó tudományok, valamint a vezetők tudományos képzésének fejlődése. Mindez fokozatosan egyre kedvezőbb helyzetet teremt s jobban az j emberre irányítja a figyelmet, ■ ami nagymértékben szükséges, ■ sőt elkerülhetetlen gazdaságunk J intenzívebb fejlesztéséhez. Mi- i ben kell ennek kifejezésre jut- i ni? i Mindenekelőtt annak felismerésében, hogy a tudomány és technikai forradalom előrehaladásával nem csökken az ember szerepe az anyagi javak termelésében. A legmodernebb termelés sem szoríthatja háttérbe megteremtőjét, mozgatóját és haszonélvezőjét: az embert. * Tudomásul kell venni azt is, hogy az emberek, a legegyszerűbb dolgozó^ is sokféle és nem csak anyagi és szociális természetű szükséglettel rendelkeznek. A dolgozók tömegei a munkában nemcsak fiziológiai szükségleteiket, biztonság iránti igényeiket akarják kielégíteni, szociális helyzetüket javítani, hanem vágynak tiszteletre, megbecsülésre is. Tartozni akarnak valahová, ahol segíthetnek vagy segítséget fogadhatnak el, ahol végső soron a legjobban kifejthetik képességeiket, megvalósíthatják elképzeléseiket, saiát és egyben a közösség javára. Ebből a szetrwoutból nagy — mondhatni óriási — jelentősége van' számunkra a szocialista mu rika verseny r ek. Különösen a szocialista brigádmoz■ BÉKÉS HECW^ 31 1972. február e. s galom képese követelmények kielégítésére. Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk a versenyt, kitűnik, hogy a legprogresszívebb vonásai ezeken alapulnak; az egyén munkájában nem csak az anyagi javakat leli meg, hanem kielégíti erkölcsi természetű igényeit is. A verseny forradalmi tartalma objektíve éppen ez: miközben felemeli az egyént, a személyiséget, felemeli a kollektívát és magát a társadalmat is. E zeket a marxizmus—le- ninizmus által régem hirdetett, a szocialista demokratizmus, a szocialista humanizmus által realizált elveket az élet, a gyakorlat régen igazolta. Ha mégis sűrűn ismételni kell, annak az az oka, hogy a mai gyakorlatunkban nem kevesen vannak, akik a gazdasági törekvések, a termelési érdekek hevében szem elől tévesztik. Fontos dolog, hogy komplexen értelmezzük és alkalmazzuk az ösztönzést. Az elmúlt években sok erőfeszítéssel sikerült tisztázni az anyagi érdekeltség fogalmát és követelmény-rendszerét. Az ebből következő anyagi ösztönzés azonban sok vezetőnél szinte kizárólagos motivációs eszközzé vált. Holott bármennyire fontos, nem lehet egyedüli formája az ösztönzésnek. Ide kell sorolni a jelentőségében egyre növekvő erkölcsi ösztönzést, a meggyőzést, a tudatformálást, a politikai, a világnézeti, a kulturális nevelést is. Ez utóbbiak az anyagi érdekeltség megteremtésével együtt a szocialista építés emelői, következésképpen a tömegaktivitás kibontakoztatásának feltételei. Legalább ennyire fontos, hogy ne tévesszük szem eilől az egyént, az egyes embert a maga sajátos helyzetével, problémáival, igényeivel, törekvéseivel. A dolgozók ugyanis nem csak a termelés döntő tényezői, ; a munkaügyi terv, a munkaerőméiig alapjai, a termelékenység! számítás gzámMüói, vagy sae= vezői és nem is csak egy műhely, vagy brigád dolgozód, hanem egyének is, akik külön-kü- iön is választ várnak kérdéseikre, igényeinek valamilyen, „bánásmódot” vagy intézkedéseket. Az ő egyéni teljesítményeikből adódik a nyereség, egyéni véleményeikből az üzemi közvélemény, hangulatukból, felfogásukból a szociális klíma. Végül, nemcsak a vállalatnak és a kisebb termelő egységeknek keld a jelenleginél nagyobb önállóságot, másként kifejezve nagyobb bizalmat adnunk, hanem az egyes dolgozóknak is. Ma már semmiképpen sem helye selhető vezetői metódus (kivé- telek mindig lehetnek) a beosztották állandó ellenőrzése, mintha azok másként nem dolgoznának megfelelően. A tapasztalat azt mutatja, hogy a munka feltételének megteremtése és jó szervezeti, üzemi és munkaszervezési megoldás esetén egyre szélesebb körben alkalmazható az állandó ellenőrzésről lemondó, a kivételes beavatkozásra alapított vezetés. Következésképpen tehát a vezetés feladatai az alsóbb szinteken is át kell hogy alakuljanak. Az objektív tényezőket, a jó munka feltételeit keli elsősorban biztosítani, ez esetben az emberek általában megteszik a magukét; Összefoglalóan megállapítható, hogy a kollektívák szerepe a vállalat gazdasági, politikai fejlődésében kiemelkedő, elsődleges jelentőségű. Rajtuk múlik, hogy a népgazdaság feladataiból az adott gazdasági egységre jutó részt milyen ütemben, milyen minőségben, mennyire gazdaságosan teljesítik, és általa hogyan járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez, az ország vagyonának gyarapításához, a szocialista társadalmi rendszer erősítéséhez. A dolgozók, a vállalati kollektívák tevékenységének hatékonyabbá tételét a vállalatoknál működő párt- és társadalmi szerveknek mindenekelőtt azáltal kell elősegíteni, hogy gondoskodnak az elvszerű munka feltételeiről a vállalat minden szintjén. Ennek érdekében fórummá teszik a különböző szintű tanácskozásokat és szervezeti kereteket, s a feladatok meghatározásánál és végrehajtásánál mind jobban támaszkodnak a kollektíva bölcsességére. A fándékhonyvek \z idei mezőgazdasági könyvhőnap keretében nagyszabású szakirodalom- es folyóirat-kiállítást rendeztek Szarvason, a városi tanács Árpád-dísztermében. Nyúl esz áznál több könyv és folyóirat került közszemlére a szakírók legújabb terméséből. Szép számmai állítottak ki szlovák nyelvű könyveket is. A Mezőgazdasági Kiadó — amint ez a kiállítás megnyitásán is elhangzott — az igen értékes szakkönyv- és folyóirat-gyűjteményt a könyvhónap végén Szarvas városának ajándékozza. (Foto: Demény) \
