Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
Szófejtés ITARkA HASÁBOK fvi Krokodil sasatirilsus | enciklopédiájából) Iroda — az a heSy, aiioi különösem csillognak a főnökség érdemei, és ahol a beosztottak gyengéi is felnagyí Itatnak: hely, amelyik jellemzi az embert Gavallér — vőlegény bdzonyíté- kok nélkül. Kötéltáncos — ember, akiért lehet kezeskedni, hogy nem tér le az egyenes útról. Píszmog&s — játék az idegek tulfeszítésére-, Kapituláció — a teljes fizetés átadása a féleségnek Karrier — eságalépcsfiszerű mozgás félfél é. Zseb —— az álmodozás, torvea- geiés örök motorja. Minőség — a hajrá mastofhaleánya. Kincs — egészen hasznos ásvány. Kulcs — továbbfejlesztett sperhalitnd. Könyörgés — élvék feladása térden álló helyzetben. Könyvbarát — azon áruház igazgatója, aki a panaszkönyvet páncélszekrényben tartja. Konzervatív — aki jobban sae* retd a konzervet, mint a friss sülthűst; vagy aki csökönyösen keresi a boltokban a borjúhúst. Szállóigék — szavak, amelyek egyik fülön bemennek, a másikon ki. Erős dohányos — akt időnap előtt kifüstöli magáit a világból. Hattyúdal — olyan szám, amely vastapsra sem ismételhető. Horgászzsinór — fonál, amely összeköti az embert a természettel Tócsa — víztároló, amolyan helyi jelentőséggel, amelyben az optimista a csillagokat, a pesszimista pedig a sötétséget látja, Emberevó — olyan ember, aki a .saját szája íze szerint válogatja barátait. üzlet — kereskedelmi egység, ahol mindent árulnak, de nem minden kapható. Bútoráruház — olyan üdét, ahol meg lehet tudni, hogy melyik bútorgyárban gyártanak rossz bútort Medikus — írnok ,aks iaittn kifejezéseket is képes leírni. Orvostudomány — javítószolgálat, amelyik nem rendelkezik biztonsági pótalkatrész-szolgálattal. Memoár — könyv az életről, amelyiket szeretett volna megélni a szerző. Ábránd — találkozás a vággyal távollétében. Mikróba — olyan élőlény, amely képes meglátni a molekulát szabad szemmel is. I Soklátőszőgűség — az elvtelen ember nézőpontja. Az ifjúkor — ínyenc falat, amelyiket úgy nyelsz le, hogy az ízét sem élvezed. Monológ — az oroszlán & a nyúl dialógusa. Tenger — a csepp sző többesszáma. Bölcsesség — útipoggyász, melyből minél több van, annál könnyebb. Múzeum — a tárgyi bizonyítékok őrzöhelye, ahol a rég történt dolgok szemtanúit kutatók helyettesítik. Í2ene — a bérházszomszédok párbajának korszerű eszköze. Egérfogó — kiokoskodott szerkezet. mely az egér ostobaságára épüli (Oroszból fordította: Sigér Imre) 1| SÉKfáHmL^ gm * ÜB&L'ÁB Z7. asaraasMSBSOQSBBsseasasesssBSBBessanssi&aaaBSESisssBsiKaBSBBiiaaBBaeBaBiSQaosaaeaatcaoaGoasaBBQBSOoeoosBa&a MOSOLVGÓ VILÁG fogyokóra Rómában sorbanállás közben két asszony beszélget. — A férjem valóságos megszállottként mindent megtett annak érdekében, hogy bekerüljön a minisztériumba. Éjjel-nappal ezen fáradozott... Bála az égnek, végre elérte, amit akart. — És most mit csinál? — kérdezi a másik. «rí Most? Pihen szegénykém— • • • Csinos fiatal nő lép be ogy módénál virágüzletbe, amelynek kirakatában hatalmas felírat hirdeti: „Üzenjen virággal”. — Szeretnék valami virágot venni az udvarlómnak. — Parancsoljon, kisasszony — válaszolja a kereskedő —, ez a virág annyit jelent: „Egy életre a tied vagyok.” — Ez egy kicsit túlzás — mondja a vevő. — Olyan virágja nincs, amit azt jelenti: „Víkendre a tied vagyok?”, • • • Egy nagyon csinos novarraii tanítónő meséli kollégájának: „Tegnap behívattam Pierino apját a gyerefe rossz magaviseleté miatt... Aztán kénytelen voltam behívatni az anyját az apa helytelen magatartása miatt” * • • Társaságban egy házaspárról esik szó, akik előbb elváltak, majd újból összeházasodtak. Dario Argento filmrendező fejét rázva így szólt „Ez a válás is rosszul végződött”. • • « Minnie Minoprio, a neves szub- rett betért egy római régiségkereskedőhöz: — Szeretnék a férjemnek egy antik faliórát venni. — Nézze meg ezt művésznő — válaszol a kereskedő. — Maga az óra is gyönyörű munka, s ráadásul felhúzás nélkül jár egy hónapon át. — Egy egész hónapig felhúzás nélkül! —■ lelkendezik a színésznő. — Ki tudja, meddig jár, ha felhúzzák! — Ide nézz Amália, Amióta hentes vagyok, Ilyen levelet még nem kaptam. „Ha ezután is becsap a mérésnél, értesítem a népi ellenőrző bizottságot!” — Űristen, ez borzasztó! — A legborzasztóbb pedig az, hogy a pasas alá sem írta a nevét Mármost honnan tudjam, kit ne csapjak be? • • » — Miért nem szállított le a vonatról Pardubácében? Külön megkértem, hogy mindenképpen számítson le, még akkor is, ha semmiféle hajlandóságot nem mutatnék. — Most már értem, miért ellenkezett Pardübicébem az az utas! • • • — Űristen, micsoda oetolba fiaim van! — Látod, pedig még kételkedtél is benne, hogy a tied! • » » — Te skót, adj kölcsön öt fontot — Nem. *— Hármat? —-■ Nem. — Talán egyes? Nem. — Akkor legalább mondd meg, hány óra van. • • • a\ — Szóval el akar válni a feleségétől. Meddig éltek együtt egymással? —- Tizenötezer kilométer van a kocsinkban. • • • —> Udvarolok egy lánynak és szeretnék valami ajándékot venni neki. Mit tanácsolna? — Fiatal? — Azt éppen nem mondhatnám. — Bizonyára elegáns. — Nem túlságosam. — Szép? — Semmi különös. — Művelt? —- Már amennyire. — Akkor csak egyet tüdők önnek javasolni: egy másik lánynak vegyen ajándékot • • * — Mi újság, volt a fogorvosnál? — Voltam. És fáj még a foga? I — Nem tudom, ug orvos el-« dobttL • • ® 1 — Pincér már egy órája pró- « bálom elvágni ezt a bifszteket... • — Van idő uram, éjfélkor zá- | nmk — Falun Äiünte, de egyáltalán | nem unatkozunk. — Es mit csinálnak szabad • idejükben? —» Bemegyünk a váródba. ••• I A sebészorvost megkérdezik | barátai, miért nem volt ott a£ szombati összejövetelen. — Nem tudtam eljönni, fiúk. 1 Súlyos operációm volt. A bete-1 get csak úgy tudtam talpraálli- | tani, hogy mind a két lábát am- i putáltam. • • e « — Mégis csak borzasztó, hogy egész nap a szomszédok fiiisi- ~ ketitő rádiózását kell hallgatnunk — szól Rösner űr a feleségéhez. — Renate, kérlek, csukd be az ajtót! — Már becsuktam — válaszol az asszony. — Akkor told rá a reteszt is! * • » Üj vasútvonalat építenek. A felmérést végző mérnök igyekszik az együk paraszt lelkére beszélni: — Nincs mit tenni jóember, a vasút pontosan a házán ke- | resztül fog haladni. Viszont | szép kis kártérítési összeg üti S a markát. — A pénzről beszélhetünk — morogja a paraszt — de téved az űr, ha azrt hiszi, hogy valahányszor jön a vonat, én felugróm és kinyitom a kaput! • • • Férfihang hívja fel az állatorvost: — Doktor úr, holnap a felesé- _ gém felkeresi Ont a macskánk-1 kak Kérem, adjon neki valami | gyorsan ölő mérget. Tudja, nOr " gyón elöregedett már. — Meglesz — válaszol az állatorvos. — Csak egy kérdésem lenne: gondolja uraságod, hogy a macska egyedül is hazatalál? laaasaaaeaaaaeaasaBaaai&aBaeaaaaaaaeaesasaaaoafe Kozdojev a fürdőszobában lubickolt, miközben megszólalt lakásán a telefon. A kagylót a felesége vette fel, s bekiáltott hozzá: — Fegyuskám, Szása keres. Sürgősen beszélni szeretne veled! — No. ez Cvetkov lesz! — dünnyögte kelletlenül Kozdojev. — Mi a fene kell vajon neki... Jól van, mondjad, hogy rögtön megyek. Tíz percig nyugodtan várhat — Két—három perc múlva ismét csengett a telefon, s mivel Kozdojev még mindig lubickolt, ismét a felesége futott a készülékhez. — Hát most meg mit mondjak már neki, Fe- gya? — szólt be a fürdőszobába kétségbeesetten az asszony. — Mondd meg neki, ha nagyon akar velem beszélni, akkor legyen még egy kicsit türelemmel... És... beszélgess vele addig is... Trécselj egy kicsit..! — Kérlek—! — szélt vissza. Kozdojev felesége, s mivel az ilyesfajta megbízatást mindig hallatlanul szerette, nyomban el is kezdte: — Halló?... Hogyan?... Azt kérdezi, hogy vagyunk? Elég jóL Tegnap vendégeink voltak. Sajnáltuk, hogy maga nem volt köztük. Répi nagy muri volt A Borisz Jegorov: Bizalmaskodás férjem egyik régi ismerőse jött fel a haverjával, és tudja, hogy van ilyenkor. Csak úgy ömlött a pia! Mit mond? Hogy az én Fegyámnem iszik? Nem a fenét! Csak úgy vedeli az italt. Persze, a munkahelyén ezt nem tudják... Hanem ő még így is messze áll a barátjától. Az aztán tudja vedelni az italt! „Ügy vedelem én a konyakot, és úgy nyelem a finom falatokat, mint a kacsa a nokedlit. ha már egyszer potya!” — hangoztatta kajánul többször is az uram haverja. Persze, mi meg csak röhögtünk rajta. Jó vicc. nem? De beszélt ő ennél még na- gvoHb mn-baisíetot is. a csoda se tudná azt most mind elsorolni. Az asszon v ismét benyitott a fürdőszobába egy pillanatra: — Méa mindig a kád. ban vagy? — korholta az urát. — Fz aztán már igazán nem illik! — Dumálj csak neki, csak dumálj! Egyszer ő is alaposan megvárakoztatott engem. Legalább most visszaadom a kölcsönt! — Jön a fértem, azonnal. — folytatta az aszszony az időhúzást, — csak egy kicsit legyen még türelemmel. Tessék? Hogy én hogy érzem magam? Remekük Azt mondják, egy cseppet sem öregszem. Ehhez mit szól? Tudja, van a férjemnek egy ismerőse, rénj nagy kujom az illető, és az szokta mondani mindig, — idézem! — „a mi asszonykáink egyáltalán nem öregszenek. Mert bár a születésnapjukon eggyel min. dig több lesz az évek száma. de ezt március nyolcadikén minden esztendőben korrigáljuk”. Érti, ugye?... Rém nagy hóhányó az illető! Igazi szoknyavadász. A mindenható mentse meg az ilyenektől a nőket!... És képzelje, mostanában sokat utazik repülőgépen a pasas, mert olyan a beosztása. Amikor egy-egy útról hazatér, a gyerekeinek mindig cukorkát hoz. Azt a cukorkát, arait a stewardessektől kap a gépen, meg aztán idelenn. Persze, képzelheti, hogy miért... hogy ő sem marad nékik adós... Hogy mondta?— Hogy maga is sokat repül ? Hát maga... hát maga Hlebayiköv?! Sstenkém, hát miért nem ezzel kezdte?... Kozdojevné majdnem hanyatt esett ijedtében: Hlebnyikov pontosaan a férje főnöke volt. — Halló... hall... — dadogta, — ö-ö-ö... Rögtön... rohanok... Hívom... Kozdojev — mivel közben ő maga is meghallotta. kivel tereferél az asszony —, mint egy félbolond, meztelenül rohant ki a telefonhoz a folyosóra. — Alekszandr Lulcics Hlebnyikov?... Kérem, bocsásson meg... Ne haragudjon... Ugve ne haha... ha—haaaappcci! Haoopci!... Kozdoievről ömlött a víz. Fgv iókora tócsa közepén tonorgott. A felesége ideeesep emelte fel férie e«p’<k lábát, hogy a für'iö-.adrágot valahogy ráhúzza... — Persze... igen, igen— Hogyne!— Van, van!™ — mondta Kozdojev dideregve. elkékült arccal a kagylóba, s folytatta volna még tovább is, de benyitottak a szomszédok, akik sfkítva-bá- mulva meredtek a tócsában toporgó furcsa látványt nyújtó Kozdojev- re. Másnap Kozdojev ágynak esett. Kapókig félre- bejszélt Krecsmáry László ford. — ügye mondtam, drágám, hogy ne vidd túlzásba a fogyókúrát. (Wochenpresse) Korcsolyázók X KV Tükörkép (Schweizer Illustrierte) Mire jó a tiki-toki •-A&kjilöMódemizálás (Kesztyűs Ferenc rajza) Vízszegénység Kutató« 'vtesegény helyen (Kesztyűs Ferenc rajza)
