Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
KÖRÖS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Festett szőnyegek, falikárpitok Orvos András képe: Tirág am ülönös-iurcsa M Kiállítást látRmT tam a minap Budapesten, a tgWk Rákóczi úti • ™ Fényes Adolf seremben. A meghívó még januárban érkezett meg a szerkesztőségbe, a kiállítás a napokban zárult. Meglepetést is jelentett, aztán némi szomorúságot is. A festő, aki alkotásait ott bemutatta, békéscsabai születésű, a neve Orvos András. A harmincon alig túl, de képeinek szemlélésekor, értékelésekor ez teljesen lényegtelen. Feltétlenül egyen! az, amit Orvos András csinál, pár — és ez is érezhető — képeit az új nyelvezet kialakítására való divatos törekvés is jellemzi. Persze amennyire az alkotó szuverén joga, hogy valóság-élményeit milyen nyelvezettel tárja a világ elé, amennyire szubjektumának megnyilvánulása ez, legalább annyira szubjektív a megfogalmazás, mármint az, hogy bennem, a szemlélőben milyen képzettársításokat, gondolatokat indít? Valami fogódzót azért mégis kell keresnünk és vannak is ilyenek, ha egy kiállítás képeit mérlegre tesszük: mennyire művészet, menynyire humánus, mennyire igaz? Nem kerülöm meg az egyenes választ, ha azt mondom, hogy Orvos András képeit szemlélve, nagyon nehéz a tiszta válasz. Ha abból az aspektusból nézzük a Fényes Adolf- termi tárlatot, hogy a festő ereje teljes megfeszítésével szakítani igyekszik a festészetnek az ókori kultúrákig visszanyúló hagyományaival, akkor ezek a képek kétségtelen új nyelvezetnek, semmi közük a hagyományokhoz. De új út, a fejlődés útjának kezdeti stációja-e, vagy csak zsákutcát A katalógus szavai szerint Orvos András festészete „olyan formákat és formaviszonylatokat teremt a vászon síkján, amelyeket nem szabad hasonlatokkal érzékeltetni Még akkor sem, ha a motívumok virágszirmokat, növényi vegetációt, textilmintákat idéznek. Ez a fajta festészet ugyanig nem tűri a hasonlatokat. Nem akar más lenni, mint aminek látszik. A színek és formák önmagukban hordják jelentésüket. A zöld zöld és nem a levél zöldje, miképpen á levél is levél”. Izgalmas összegzés, csak éppen nem sokat mondói Egyszerűbben kifejtve sokkal érthetőbb lenne, persze, a katalógus szövege — miként Orvos András képei is — ném elsődlegesen a világos megértést segítik. Szoktuk volt mondani ilyen esetekben, ha a műalkotás — vers, kép, plasztiké — a hagyományos formanyelv legkisebb jelenlétével sem vádolható, hogy bizonyos befogadói képzettség, színvonal kell megértésükhöz, a rezonancia beállásához. Szóval a kevesekhez szól. Számukra született, alkotódott. Persze, a baj ott kezdődik, hogy a kevesek között viszont rengeteg a sznob, a divatos előtt hasravágódó ember, minden előképett- sége ellenére is sivár lelkületű műélvező. Itt következhet, hogy humánus művészet-e az Orvos Andrásé, ha a művészetre előzőleg igen-t mondunk? A formák, színek és formaviszonylatok világa ad-e valami emberit, többek leszünk-e általa, mikor becsukjuk magunk mögött a kiállítóterem ajtajai? Igaztalan lenne más festők rovására, ha azt mondanánk, hogy ad valamit Hogy megráz, felráz, hogy katartikus, hogy emberibbé' tesz. Ilyen emóciók nem indulnak el a szemlélőben (hacsak nem ráha- zudja önmagára), jószerével csak annyi, hogy „érdekes”, „furcsa”, „szép színű”, „ritmusos”, „látványos”. És, hogy ez a fajta való- ság-átlényegítés a művészet önálló világába, menynyire igaz? De mihez viszonyítsuk? Ha hasonlatokkal nem meghatározható, még ha virágszirmokat is idéz egyik-másik, igazak csak annyiban, amennyire igaz egy folt, egy kör, a négy egyenessel elhatárolt tér, a zöld, a narancssárga vagy a fekete. Orvos András kiállított alkotásain a legbizonyosabb jel, ami félreérthetetlen: alkotójuk iparművész. Talán nem is kellett volna „képeket” festenie, talán jobb lenne, ha ezek a „formák és formaviszony- latok, színritmusok” lakás- textíliákban : szép szőnyegekben, faliszőttesekben realizálódnak. Azt hiszem, itt járunk legközelebb az igazsághoz. A baj csak az, hogy ez • esetben senkinek sem jutna eszébe, hogy meghök- kenjen az alkotásokon, mint így. Mert a különösfurcsa jelzőkre feltétlen jogosult Az viszont már más kérdés, hogy művészet-e az, amely csak a meghökken- tésig, és a sznobok eláju- lásáig jut el, vagy csak ennyi az igénye? Sasé Ervin Anyám rUod«lfl Mihály Látod, mér megnyugodtam, csak annyira, hogy ki tudom mondani neved—, A kezemet fogod, Yáradihoz viszel, hogy „valami finomabb” ruhát végy az egzamentumra— „Elbámészkodik, tudja, tanyai gyerek-.” Haragudtam rád akkor, hogy olyan természetesen nyers volt modorod— Ügy is szerettük mi végig egymást, mint két villám, s bizony te győztél, bizony te vagy az utolérhetetlen már, most is látlak, ahogy megtaláltalak, s míg Írok, könnyezek Is végre én konok hallgatag kölyök— A szemed lecsuktam, felkötöttem állad, fölklabáltam a szótlan csillagokat, lássák, te nem vagy már nekünk többé csak seb és ki tadja» ml mégMinden meleget sírodra hordanék, minden pelyhe* Cándt tejed alá, s oda viszem már majd a gondjaimat la, mert most már te vagy a legerősebb, te lettél Immár a Bizonyosság, egy marék föld, ahová odadobhatom szívemetHATFOB1NTŰ6 áron. megjelent egy könyv — Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című alkotása — a Magvető zseb- könyvtár-sorozat első darabjaként Az egyszerű tény mögött politikai, esztétikai tartalom és sok-sok ember fáradságos munkája rejlik. Az író, Fejez Endre Jól ismeri életünket társadalmunkat s ennék alapján, egy megtörtént «et nyomán, azt alapötletül felhasználva, az ötletet gondolkodása kristályprizmáján át- meg átosillantva, új meg új fényekkel gazdagítva megalkotott egy különös művet, egy jóaka- ratúam indult szélhámos megértő a e megértéssel megítélő-elítélő rajzát egy kóiros elváltozás, a azűkMiholik József Kakas szemszögű nyugati mádat kemény-keserű valóságát Lektorok, gazdasági 8 más kiadói szakemberek és ki tudja még hányán olvasták az elkészült művet megszületett a döntés kiadásáról, a kiadás anyagi kiadásairól, az állami támogatás mértékéről, a példányszámról, az egyes példányok áráról s talán még ennél is több mutatóról, összetevőről, tervszámról, Indexről, egyebekről. A KÖNYV SIKER LEIT s útját kétfelé folytatta tovább. Kétrészes filmet készített belőle a televízió s újra megjelent Az Alföldi Nyomda nyolcvankét- ezer-ötszáz példányban bocsátotta a könyvesboltok, a boltok, a vásárlók rendelkezésére. Méghozzá nem akármilyen példányokban, hanem igen szép papíron, jó nyomással, ízléses borítóval Értéke jóval az eladási ára fölött van, lehet S gondoljunk néha arra, amikor egyes könyvek árát, rossz papírra, sűrű sorai miatt szinte olvashatatlanul nyomott krimikét kalandregényekét sokall- Juk, neheztelünk a bizanynyal jócskán rájuk mert kulturális járulék, magyarán: giccsadó miatt hogy ezekből a másod-harmad- negyedrendű irodalomra rótt pluszköltségekből fedezik a kiadó, az állam a hatfoedntos szép, jó könyveket ÉS TULAJDONKEPPEN egész kulturális politikánknak ez az egyik legnagyobb erénye, társadalmi rendszerünk humanizmusának, emberközpontúságának ez az egyik fontos bizonyítéka. Hogy olcsón adjuk a legszélesebb tömegek kezébe a könyvet Pontosabbon’ a jó könyvet. Mert az enyhén szólva nem túlságosan értékes irodalom hadd legyen csak drágább. Hat forintba kerül & Jó estét nyár, jót estét szerelem egy-egy példánya, a zsebkönyvtár-sorozat első darabja. Az 1972-re jelzett további kötetek: Sánta Ferenc: Húsz óra, Szabó Magda: Okút, Moldova György: Az elátkozott hivatal, Somogyi Tóth Sándor: Gyerektükör; Gabi, és egv régebbi, klasszikusszámba menő könyv, Szatmári Sándor Kazohiniája. Már csak az este JlataliY István Már csak az ssts és az udvaron »erakozé tizenhárom garázs. Nem nézel rám« alszol, szuszogva, elfáradtál, az önnönmagad hajszájától, oly távol most, hogy az sem érdekel, kié Is kinn az ndvagon a tizenhárom autó. EGY HATFORINTOS KÖNYVHÖZ
