Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

íe>ti. A bátorság rései László Anna tárcája A zene vilaga Meg lehet-e érteni a komolyzenét? O Különböze emberektől, zenéről beszélgetve, gyak­ran hallhatunk ilyen Véle­ményeket: „Nem értem ezt a zenét”. Vagy: „Érzem, hogy a zeneszerző ki akart fejezni valamit, csak nem tudom, mit”. Esetleg: „Ez a muzsika fáraszt engem. Idegesít. Nem tudom felfog­ni”. Valóban így áll a kérdés? Meg lehet-e érteni a ko­molyzenét, és egyáltalán: meg kell-e érteni? Induljunk ki egy olyan jelenségből, amelyről senki sem vitatja, hogy érthető. Itt van például a nyelv. A nyelv szavakból, mondatok­ból tevődik össze, melyek mindegyikének megvan a maga külön jelentése. Aki tudja valamely nyelv sza­vait és valamit konyít nyelvtanához is, az érti az illető nyelvet. És a zené­ben? A muzsika építőkövei: a hangók, a dallamok, a hangzatofc önmagukban nem jelentenek semmit A zenemű teljességében azon­ban mindegyik összetevő­nek megvan a maga kisébb- nagyobb jelentősége, ha bármelyiket megváltoztat­juk, többé-kevéebé megvál­tozik maga a zenemű is. Ez a viszony, ez a kölcsönös függés jobban megvilágít­ja az egyes alapelemek sze­repét az egész művön be­lül, de az alapelven ez sem változtat: a zenemű lénye­gét akkor sem érthetjük, mert times meghatározott jelentése. Vagy nézzük meg a tudo­mányokat Művelői gyakor­lati tapasztalatokból, vagy feltevésekből kiindulva, a tudományos gondolkodás szabályainak megfelelően, kísérletekkel, következteté­sekkel új törvényeket fe­deznek fel. Aki érti a gon­dolatmenetét, amelynek alapján élértek hozzá, érti az új törvényt is. És a ze­nében? Aki jól ismeri az összhangzattan, ellenpont­tan, forma- és hangszerelés- tan összes szabályait, az még nem biztos, hogy érzé­kelni tudja valamely zene­mű művészi értékeit is — pedig minden tényező közt ez a legfontosabb. Mádkép­pen fogalmazva: a zenéhes lehet érteni, de ©gy-egy zenemű jelentését nem lehet megérteni. Ma hát az óka, hogy még­is sók ember tölti azzal a szabad idejét, hogy zenét hallgat, operába, hangver­senyekre jár? Mit tud­nak felfogni olyan vala­miből, amit nem lehet megérteni? Közöl egyálta­lán valamit a komolyáén« a hallgatóval? — Természetes, hogy kö­zöl valamit, csak épp a zene sajátos művészi nyelvén. És itt a kérdés lényege: ha pontosan meg lehetne hatá­rozni, hogy egy zenemű, egy kép, egy szobor mit je­lent, akkor alkotója teljesén hiába fáradozott, hiszen mondanivalóját szóban, vagy írásban is közölhette volna embertársaival. Sőt folytathatjuk irodalmi pél­dával is: aki a verset pusz­tán mondatainak értelmié alapján próbálja felfogni, az nem érti a költeményt A vem sokbal több emuS, hangjainak, sorainak zené­jével, költői képeivel, me­rész képzettársításaival mé­lyebbre, az emberi lélek rejtett zugaiba világít Dehát — feszegessük to­vább a kérdést —, ha a mű­vészet olyan közléseiket to­vábbít, amelyeknek nincsen értelmük, akkor ki tudja ezeket felfogni? És ha még­is sikerült, akkor mihez kezd velük? Egy hasonlattal lehet legjobban megvilágí­tani ezt a problémát. Vala­mely rádióállomás bizony«* műsort sugároz. Ezt az adást csak azok hallhatják, akiknek vevőkészüléke az adó hullámhosszálra van be­állítva, a többi ember sem­mit sem érzékel belőle. Ilyen a muzsika is! A zene­szerző az adó: művében megfogalmaz valamilyen ér­zelmet, hangulatot, indula­tot A vevőben, a zenehall­gató közönségben — ha be van hangolva a zeneszerző alkotásaira, stílusára — a művét hallgatva, az benne is azonos, vagy hasonló ér­zelmeket, hangulatokat in­dulatokat kelt — ezáltal a művész beavatja közönsé­gét a maga lelki, gondolati világába. Ne gondolja senki, hogy ez a „behamigoltsáig”, vagyis a zene befogadására való hajlam valamiféle megma­gyarázhatatlan rejtelmes dolog, amely csak kivételes halandók osztályrésze lehet! Akiben van némi zenei ér­zék és szellemi fogékony­ság, az — hosszabb-rövi- debb idő alatt — kifejleszt, heti magában. Ezt is bizo­nyítani lehet egy gyakorlati példával: Aki először lát labdarúgó-mérkőzést épp csak hogy annyit tud róla: mi a gól? Ha rendszeres lá­togatója lesz a futbaüjpá- lyáknaik, egyre tapasztal­tabb szurkolóvá válik, mind többet és többet tud élvezni a szellemes cselek­ből, finom köröm-passzokr bői, nehéz szögből leadott lövésekből, egyszóval a jár téfc finomságaiból. A rendszeres hangver­seny- és operalátogató is a zene újabb és újabb terüle­teit hódítja meg magának és kinyílik a füle az előadó- művészet értékeire is! Összefoglalva: A zenét nem kell és nem is lehet érteni, inkább arra kell tö­rekedni, hogy be le érezzük magunkat a zeneszerzők gondolati-lelki világába. Persze előfordulhat olyan eset is, ami kor valóban nem értjük a zenét, például ami­kor a muzsika szorosan kapcsolódik valami olyan dologhoz, amit nem isme­rünk. Mondjuk a rádió so­sem hallott operáikból köz» vetít részletet, idegen nyeűr ven. Így épp a legfonto­sabb, a szereplő adott zenet reagálásának drámai indí­téka marad előttünk rejtve. Ezzel elérkeztünk a szö­veges zene kérdéséhez. Mi­lyen versek alkalmasak 4 megzenésítésre ? Melyik a. jó operas2Öve©köny\»dk? Én­ről majd egy következő áü- kalommal. Serién iv*m uszítást'; Most azé Mszed: semmi következménye. Majd vár néhány hónapot Mielőtt súlyos hibát talál benned. Mielőtt elküld, a munkakönyvedben bejegy­zéssel. Én nagyon sajnál­nám. Ezen a délutánon sokat beszéltek Káról. Kialakult a nézet, közvéleménnyé szi­lárdult, hogy Ha fitogtatja a bátorságát. Igen, igen, magamutogatás az egész. Szereplési vitóketegség. Akadt, aki dicsérte Hát. Nekimentek, mert önma­gukra haragudtak és ráve­títették a haragjukat Hódosi Pálmé este otthon mérlegelte a történteket. Megbecsüléssel gondolt Ha­rs. Tulajdonképpen impo­nált néki a lány. Aligha­nem igaza volt. Csakhogy egy üzemigazgató semmi­képpen sem foglalkozhat annyit a háztartással, mint más asszony. Ez világos. A lesütött színhús napokig fi­nom vacsora, nincs vele semmi gond. őrá mégse Ugyanazok a törvények ér­vényesek ... Mindamellett az elvek tisztaságát őrizni kéül; pontosabban tiszta el­veket kell terjeszteni. Mo­ralistáik, írók se mindig ké­pesek saját elveikhez iga­zodni. Akkor inkább fordít­sanak hátat a jó élveknek?! Következő nap Hódosi Pálné felállt az étkezőben: — Kötelességemnek tar­tom, hogy visszatérjek a tegnapiakra, kedves munka­társaim. Nem szégyellem bevallani: hibáztam. Tomer Ha véleménye volt a helyes. Kérem, hogy ezentúl is mondja meg mindenki a magáét bátran és szabadon. Számítok rá. Köszönöm. Megtapsolták. Hódosi Pálné jólesően fogadta a tetszést Ügy érezte: jár is neki, az efféle helyreigazí­tásban van valami hősies. Azt már nem hallotta meg, hogy a tenyerek kedvetle­nül verődtek össze. Nem kívánták tudatosí­tani magukban sem, de rosszkedvűk támadt Ke- vertnek-kavartnak, bizony­talannak mutatkoztak a dolgok. Ej, érdemes annyit foglalkozni ezzel?! És a sü­tésükkel, hogy a hentes to­vábbra sem nélkülözi majd a heti százasát. Viszont Hó­dosi Pálné akkor la ritka rendes. Megfogalmazatlan rosszkedvűk Tamer Ilára szállít A füstös-pernyés anyag a következő napokban Ha alakja köré rakódott Még később, h érték- hóna­pok múlva megkövesedett... távolról sem a füstö6-per- nyés rosszkedv, de az ellen­szenv. Nem szerették Hát Hogy máért nem? Az okára idővel senki sem emléke­zett . . u Á % a hentes, akihez Hódosi Pálné járt, reggelienként az üz­lettől két saroknyi­ra parkolt kocsijá­val Hogy ne le­gyen feltűnő. És mivel jóakarói óv­ták, villát egyáltalán nem építtetett Hegy ae legyein feltűnő. Hjm ásfél éve került Hó­II dcei PAlné a szövet­ik I HeezeFélére. Kívülről III érkezett, fürge te­ll I kintetú szemmel ' JJJI, nézett körüL Mind­járt első délben ész­revette, hogy külőn-külön asztaloknál ebédelnék a munkások, a technikusok, az irodaiak, összetolatta az asztalokat, ettől fogva mind. nyáján együtt ették két hosszú sorban. Hódosi Pál­né azonnal tegezödiy kez­dett a nőkkel, a takarító­nőkkel is, a tantulólányakkal is, ha etanúiftak tizenhat evesek. Mint a népi állam megszilárdulásának hajnali szakaszán. Egyéb intézke­déseivel és szokásaival is arra törekedett, hogy csa­ládias levegőben éljen ez a kislétszámú üzem. Az elégedettek őrömmel hajto­gatták: Hódosi Pálné tudja, mi a demokrácia, s lám az egyszerű eszközökkel is megvalósítható. Mások, ke­vesebben, úgy vélekedtek, hogy hajkuráesza a népsze­rűséget és eszközei Igen praktikusak, egy fillérbe se kerülnek. Ez utóbbit egy éven belül megcáfolta az a nyomós tény, hogy Hódosáné segítségével a szövetkezeti­ek meghódították a szak­mában elérhető legjobb fi­zetéseket és munkafeltéte­leket Idán éppen nők napján kászálódtak ki a napsuga­rak a hetek óta vastagodó, már homlokszorító szürke­ség mögül Először próbál­kozó tavasz-ígéretet is szál­lított a fény. Ettől eleve i® derűsebbé vált mindenki. Az étkezőben pedig, megle­petésükre, két-kót deci bor várta az ebédlőket Itódosí- né hozatta az italt Tréfás nőnapj felköszöntőiket rög­tönöztek. Majd az egyik karbantartó előadta tudo­mányát: hogyan lehet a mértékletes két decit egy literré fokozni Ha az em­ber lassan-Lassan csepegteti szájába a szeszt, hatása megsokszorozódik. Igaz-e, vagy sem, nem bizonyoso­dott be, mert a mókától, ahogyan hátrahajtották fe­jüket és nevetés, visító zás közben egymás szájába töl­tögették a bort, mindenkép­pen megrészegtiltefc. Később nem is emlékez­tek rá, ki vcdit az, valaki viccelődött: a hú®, fájda­lom, nem képes ünnepi ma­gaslatra emelkedni, ma is mócsingos, mint közönsége­sen. Ekkor Hódooi Pálné is kapatos volt már, leglkiváit attól, hogy ilyen szerteá- jamló, általános a jókedv, s ezt ő teremtette. FéHdál- tott: — Mindent meg lehet ol­dani, kellő leleménnyel! . Neteu népes családom van. nem könnyű gondoskodnom róluk. Húsból mindig egy hétrevalót veszek, eláll szé­pen a fridzsiderben. Heten­ként egyszer egy százassal megsértem a hentes öntu­datát, mire szmhúst mér. Nagyon hirtelen nagyon kemény csend lett. Hódosi Pálné a csend legelső má­sodpercében kijózanodott. Hol felejthette az eszét?! Összekócolódott. ítélete sze­rint: többéit között, de ta­lán eüsősoiban az különböz­teti meg a vezetésre alkal­mas embert a vezetésre al­kalmatlantól, hogy sohasem lazul az önellenőrzése. Ez önkontroll-vesztés volt a javából! A hangtalan keménység­ben, feszességben megszó­lalt Tomer Ha, halkan bár, de fojtott indulattal: — Nem hittem volna, hogy ilyen beteg szellemet táplálsz a százasaiddal! És jogtalan előnyöket szerzel magadnak meg a családod­nak! A hentes öntudatát legalább im ne fogjuk fél cinikusan. Elég, ha ő így fogja fel... a hentes, — Bizony igaz — helye­selt gyorsan a kis Forbáth- né. Hódosi Pálné igen hara­gudott magára, s hogy ettől szabaduljon, a többiekre lökte a haragját: —i Megmondanátok, ugyan kinek ártok véle?! — Nyilvánvaló, hogy ki­nek — háborgott Ha. — Azoknak, akik - helyetted kénytelenek elvinni a cson­tot, a mócsLngot, a zsírt! Forbáthnéra nézett, hogy erősítse meg, de a fiatal­asszony üres tányérját ka- pargatta. — Azok nem adnak száz forintot —* mérgeskeöiett Hódosi Pálné — így lénye­gében azonos értéket kap­nak, mint én a száz forint plusszal! Tudta, hogy ez elfogadha­tatlan érvelés. Eddig isme­retlen erőszakos vonás, vas­vonás került az arcára. Ed­dig ismeretlen parancs-han­gon folytatta: — Az ebédidő ma sem hosszabb, mint máskor! Ha egy kis ünnepséget tartunk, nem ok a lógásra! Forbáthné ugrott fel el­sőként és túlbuzgó sietség­gel hagyta él az étkezőt. Ha ismét válaszolni sze­retett volna, de mert ezt Hódosi Pálné hatalmi szó­val elvágta, úgy érezte: alulmaradt, noha az igazá­hoz nem férhet kétség. For­báthné munkapadjához sza­ladt A fiatalasszony nem­régen még küzdőkedvű, élénlondulatú lány volt Megváltozása miatt haragu­dott magára, s hogy ettől szabadulj«», Héra lökte a haragján — Megérthetned, hogy nekem a kicsim jóléte, még egyetlen mosolya is többet ér, minit a Hódosiné vacak száz forintja! Mii az a száz forint?! Majd ezért!... Száz forintért! — Tudod te jóll, hogy nem a száz forint a tét! — Az a tét, hogy egy szardíniáé dobozban prése­lődünk, lakásra gyűjtünk, azért is jöttem vissza ilyen hamar a szülés után! Itt fő­leg az isteni, hogy egymű- szakosak vagyunk, ha kl- tesznék, esetleg csak három műszakosat tudok szerezni, akikor nincs hová tennem a gyereket, maradhatnék otttwm. Tragédia, Itt a ke­reset ís többi mint máshol Ha, te nem gondolkozol! A vitát távolabbról hal­lotta egy ötgyermekes anya. Miután Ha saitoanfardult, ellenszenvvel beszélt róla. — Van is néki mit vesz­tenie! Magányos! Tudja is az ilyen, mi az élet! Egyéb­ként se tudja! Elkőrmölget az irodán, azután házasétól a csinos garzonjába, regényt olvasni! Ha nem nyugodott. Fér­fiakhoz fordult, hátha azok­nak egyenesebb a gerincük. Egy középkorú művezető mosolygott az igyekezetén: — Meg akarná váltani a világot? — Csak azt akarnám tud­ná, igazam volt-e. S ha igen: nem kellett volna-e mellém átírni óik? — Lehet — bólintott a művezető és látványosan merült bele munkájába. Egy fiatal fiú vállrándí­tások közben mondta Ilá- nak: Mi a fenét marakodjak? Énnekem ez nem probléma. Énnekem abszolúte nem futja arra, hogy havi négy- ötszázat ajándékozhassak a hentesnek. Az öreg portás idegeiben még ott lapult az úr- és rang-tisztelet: — Igen szép volt eünök- asszonyunktóü, hogy bort hozatott. Meg az a kedves modora is! Minek kákán csomót keresni! Ha megint a nőkben bí­zott. Egyik szabadszájú, eróskezű csopartvezetonő legyintett: — Ünnepeltünk, viccelőd­tünk, az csak úgy mellesleg került elő... — Te is lepénsseilnéd » hentest?! —• Előbb egy ernyőt a hentes fenékébe! Azután persze ki lehet nyitni az ernyőt! — és rászikódva nevetett Barátnője is volt Hátnak az üzemben, 6 a fülébe súg- doeott: — Hagyd már abte az

Next

/
Thumbnails
Contents