Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-26 / 48. szám
Sok a gondjuk a vidékről bejáró nőknek Érdeke» felmérést tartott nem-1 r-ég a Hazafias Népfront megyei nőbdzottsága. A vidékről bejárói ncdolgozók ' helyzetét vizsgáltai kiküldött kérdőívek alapján. A 1 kérdezettek sok olyan tómat hoztak felszínre válaszaik. I ban, amelyekhez nem mindig! kell beruházás, megoldásuk jó; szervezéssel és nagyobb megér. I léssel megvalósítható. A ténta Időszerűségét igazol- j ják a felmérő lapokon névvel, I vagy név nélkül leírt vélemények, javaslatok. Szinte megdöbbentő — még azok számára; is, akik valamennyire ismerik a! gondokat —, hogy milyen sokszoros teher hárul azokra, akik 25—30 kilométerről járnak munkahelyükre. Megyénkben az utóbbi években megnőtt ezeknek a száma. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a nők helyzetének javítása, a második műszak könnyítése, gyermekintézményék létesítése, a munkahelyi szemlélet változtatása, és így tovább. Sok feladat hárul azokra, akik az MS7.MP KB határozatának maradéktalan végrehajtásán fáradoznak. Elismerésre méltó tehát a Hazafias Népfront megyei nőbizottságának ez utóbbi kezdeményezése. A felmérés, tapasztalatait kibővített nőbizottsági ülésen vitatták meg; ahol sokan köszönetét mondtak a népfrontnak, ezért a figyelmességéért és hasznos javaslatokkal segítették a munkát. Mik azok a " gondok, amelyek sokkal több terhet rónak a naponta munkahelyre beutazó családanyákra, mint másokra. Ha inait ébredések, zsúfolt járművek A hajnali ébredések szinte természetesek, hiszen ahhoz, hogy valaki beérjen az otthonától több kilométerre levő munkahelyre, igazodnia kell a vonatok autóbuszok indulásához. Előbb természetesen el kell látni a családot, reggelit, vagy éppen az aznapi ebédet elkészíteni. Nem kevés azoknak az asszonyoknak a száma megyénkben, akik rendszeresen 4—5 órakor kezdik a napot és este 10—11 órakor fejezik be. Mert természetesen a visszautazást is a közlekedési eszközök határozzák meg. Ezzel kapcsolatban. írták a legtöbben a negatív válaszokat. Sokallják azt, hogy tétlenül kell órákat várakozni, mert korábban indulnak munkahelyükre, vagy későbben tudnak hazamenni, mint ahogy munkájuk befejeződött. A közlekedési eszközök nem alkalmazkodnak a munkakezdés és befejezés időpontjához. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy például a MÄV menetrendnek különböző más vonalakhoz is alkalmazkodnia keQ, viszont egyet lehet érteni a kéfcegyháziak panaszával, akik a reggel 6 éra 29-kor induló vonatról elmondják. hogy sokszor nagyon: zsúfolt, és így sokam — köztük nők is — a peronon állva utaznak. Ráadásul visszafelé háromnegyed 3-kor indul a vonat, s vannak, akik nem érik el, mert munkahelyüktől távol van a pá- , lyaudvar, vagy előfordul, hogy a munka utáni étkezés, átöltözés vesz több időt igénybe, így csak később, 17.47-kcr induló vonattal mehetnek, haza. így hát sok várakozási idő fecsérlődik eL Javasolták, hogy érdemes lenne megvizsgálná annak lehetőségét, hogy 1« órakor indítsanak Békéscsabáról egy úgynevezett műnkósj áratok Ez nagyon sok vidékről bejáró dolgozó gondját oldaná meg. A Volánnak címezték a másik kérést, hogy Végegyháza — Mezőkovácsháza — Medgyesegyháza és Kaszaper autóbuszjáratait helyes lenne a piezőkováosháziak munkakezdéséhez és befejezéséhez alkalmazná, amennyiben ez lehetséges. Jobb falusi ellátást Nagy gondot * okoz a vidékről bejáró nődolgozóknak a bevásárlás. A falusi ellátás sok helyen'kifogásolható. Többek között Körös tárcsán, Békéssámson- ban, Vésztőn, Kétegyházán, Mu- ronyban, és így tovább. Ritkán lehet kapni a szükséges kész- és félkész ételeket, friss zöldséget, gyümölcsöt, sőt van ahol tejet és kenyeret. Az utóbbi több helyen vagy későn érkezik, vagy kétnapos kenyeret tudnák vásárolni. mert csak ez marad, mire hazaérnek. Az asszonyok így kénytelenek a városban beszerezni a szükéges élelmiszert, s a zsúfoít járműveken utazva, sokszor _végjg állva cipelni a nehéz- M csomagokat. A címzettek itt el- • sősorban az általános fogyaaztá- • si és értékesítő szövetkezetek, s ehhez valóban nem keli különösebb beruházás, csak jó áruterítés, valamint az igények alapos ismerete. A szolgáltatások sem a legjob- | bale, erről a témáról lapunkban már többször írtunk. Bár mutatkozott némi javulás; de a növekvő igényekkel nem tud lépést tartani a falusi szolgáltatás. Természetesen egyes szolgáltatások bevezetéséhez anyagi fedezet is szükséges, és ez már gazdasági kérdés, de azon bizonyára lehetne segíteni, hogy legalább a Patyolat-felvevőhelyek számát növeljél!:. Otthon maradna-e^ ha nem kellene utazni? A felmérő lapokon veit olyan kérdés: Változtatoa-e munkahelyén. ha nem kellene utazni? A választ a legtöbben így adták meg: Igen, bár szeretem a jelenlegi helyemet, de szívesebben dolgoznék otthon, illetve a falumban, ha volna munkalehetőség. Ez szánté természetes válasz és van is arra törekvés hogy egyes vajdaiatok, üzemelt, ktsz-ek részlegeket létesítenék. Ennek ellenére sokan javasolták ezek továbbfejlesztését és azt is, hogy a bedolgozói munkakör kapjon nagyobb megbecsülést. Sző volt a munkahelyi légkörről is mind a tanácskozáson, mind a kérdőívek válaszában. Sokan kérték, hogy a munkahelyeken nagyobb megértést tanúsítsanak a vezetők azokkal a ncdclgozókfcal. anyákkal szemben, akik vidékről járnak be. Több segítséget is kellene nyújtani. Ilyen lehetnék például az utazási költség bizonyos százalékának térítése, az üzemen belüli büfék, boltok választékának bővítése, hogy a szükséges élelmiszert helyben megvásárolhassák, az üzemorvosi ellátás biztosítása, ahol ez nincs meg, és természetesen a gyermekintézmények férőhelyszámának növelése. A javaslatokat a Hazafias Népfront megyei nőbizottsága továbbítja mindazoknak, akik valamit is tehetnek a jelenlegi állapotok megváltoztatásáért, a vidékről bejáró ncdolgozók körülményeinek javításáért. Kasnyik Budit J\ címben foglalt idézet abból a levélből való. amely a minap érkezett szerkesztőségünkbe. Írója úgy érzi, hogy a február 19-én megjelent. „Sötét ügy”-ben szereplő lakótelep as, amelyen ő is lakik. Aki soraival imigyen felkeresett bennünket, levelét azzal kezdi, hogy a cikk szerzőjével több dologban nem ért egyet. Elsősorban azt az állítást szeretné megcáfolni, mely szerint „Nem igaz az, hogy az emberek saját sorsuk alakulásán túl minden iránt közömbösek”. S hogy a lámpák nem közeli vendéglőből kibukdácsoló túl jókedvű vendégek” célbadöbó gyalocrrlatai, hanem a lakótelepi tizenévesek miatt nem égnek. „Ezek a gyerekek — írja háromoldalas levelében kedves olvasónk — nyolcéves korúaktól egészen a húszévesekig mindent tönkretesznek a környéken”. Méghozzá ,n szülők szeme láttán, s anélkül, hogy azok rájuk szólnának”. Ezután a, pusztítások, listája következik: ,xi gyerekek a lámpát szándékosan teszik tönkre;\ a tövénél megpiszkálják, hogy vibráljon. Kidöntöttük a porolót, kitördelték a facsemetéket. Ezek a sáskák még a szép virágot is letapossák játék közben. Kora reggeltől késő estig itt fociznak az ablakok alatt. Kár a drága játszótereket építeni, mert ott legfeljebb csak 6 éves korukig maradnak meg. Ha meg mi, idősebbek figyelmeztetni merjük öltét, a szülők mindjárt ránk- förmednek: magának tálán nem volt kőiké? Sőt, az egyik apuka ■maga hozta vissza az általunk elkergetett csapatot, és még bírónak is beállt közéjük bosszantani bennünket Végül a panasz azzal fejeződik be, hogy az öregeket nem hallgatja meg soha senki. Szeszélyesnek, szőrszálhasogatónak, irigynek, és olyannak tartják őket, akik nem bírják elviselni a tudatot, hogy megöregedtek. Pedig ez esetben is, ahogy a levélíró megállapítja: „csak a lelkiismeret szólal meg a pusztítók ettem és nem hiszem, hogy egy állandó rendőr többe kerülne, mint a rombolások örökös javítása.” Ezek mar az utolsó gondolatok, amelyek csak megerősítettek a levél olvasása közben támadt első gondolatomat. Tudniillik, hogy tálán egy idős, megfáradt, gyermekgyűlölő emberrel állok szemben. Talán a szülőknek van igaza, amikor harcolnak gver- meheik játékhoz való jogaiért, nem törődve az „öregek rigolyáival.” Csakhogy ez az „öreg” maga is hat gyermeket nevelt, állítása szerint, de hozzáteszi azt is, „ha az utcára kimentek, mindig elmagyaráztam, hogy mit lehet és mit nem” Akkor tehát intézzem el, zárjam le azzal az egész ügyet, hogy mindenkinek igaza ■van? Lemondóan felsóhajtira, hogy: hát mit lehet itt tenni? Vagy mondjam azt nagy bölcsen, hogy hiába: rossz szomszédság, török átok. S azzal kész? Nem. Nincs kész. De igazságot sem tehetek ebben as ügyben. Mert úgy érzem, ez az ott lakók feladata. Mindenesetre kérdések maradnak megválaszolatlanul, gondolatok megmagyarázatlanul bennem. ö Megérdemlik-e a pihenést, a nyugalmat as öregek? Tényleg annyira rigolyásak, hogy csak megfélemlítéssel lehet „elhallgattatni” őket? Tehetnek-e arról a gyerekek, hogy csak szükség- focipályákon játszhatnak? Feltétlenül fontos, hogy este 10-kor is rúgják még a labdát? Jópofa csínytevésnek számít-e a közva-' gyón pusztítása? Módjukban áll-e, lehetőségük van-e a szülőknek egész nap ellenőrizni a gyerekeket? És így tovább, és így tovább. Mindezen talán nagyon jól el lehetne vitaílrozgatni. Hogy dűlőre is jutnánk minden kérdésben, arról e levél után már nem vagyok teljesen meggyőződve. Abban az egyben azonban feltétlenül biztos vagyok, hogy békés egymás mellett élést éppen ezeken a lakótelepeken kellene legelőször próbálgatni. (Bár ez igazi játszóterek nélkül valóban nehéz.) Ha még ebben sincs gyakorlatunk, akkor igazán nem tudom, hogy mit várhatunk? —kei»— DANIEL LANG: INCIDENS A 192—ES MAGASLATON Ingyen adom ezt a jótanácsot ... tudod a férfiakat két dolog érdekli igazán a házaséletben ... s idővel a gyomrocskájuk lesz az első. A férjem imádja a szilvalekváros derelyét, én ritkán főztem,, mert sok pepecselés volt 'vele... de most szent a béke... segített a: Mirelité szilvalekváros derelye 10 perc alatt kész a vacsora! Ára: 6,50 Ft | (Dokumentum-regény) 21. Ráfié ügyében, mint megtudtam, az utóbbi hetekben fordulat; következett be. Tavaly télen a Katonai Fellebbező Hatóság tagjai — a hadbírósági fellebbezések legmagasabb fóruma ez — úgy döntöttek, hogy Rare Vietnamban tett vallomásai „megtámadhatók”; azaz, akárcsak Manuelt, őt sem világosították fél valamennyi törvényben biztosított jogáról, mielőtt kihallgatták. A bírák úgy döntöttek, hogy újra keli tárgyalni a börtönben tartózkodó Rafe ügyét, A tárgyalást szintén Fort Lea- venworth-ben tartották meg. Ezúttal nem idézték meg Eriksson t, és ez nagy megkönnyebbülésére volt, nemcsak azért, mert szeretett volna minél jobban be- leszokni a civil életbe, hanem azért is, mert úgy sejtette, hogy Rafe perújrafelvétele Maimat második tárgyalásának pontos mása lesz; vagyis, Rafe „megtámadható” beismeréseit megsemmisítve, érvényét veszti az állami vádemelés, és felmentő italetet hoznak. Meglepetésre az Fordította: Hernádi Miklós 1S69 januárjában megtartott tárgyaláson Rafe-ef újra elítéltéit, any Aeriilhetetlem volt, mert Rafe is bűnösnek vallotta magát megfontolatlan gyilkosság elkövetésében. Négyévi börtönre és havi ötvendoH áros fizetéselvonásra ítélteit. Ugyanilyen büntetést töltött eddig is, de most, hogy újonnan született meg az Ítélet, újabb felülvizsgálatra került sor, ami Rafe javára szolgált, mert 1969 augusztusában a Fort Iteavenworth-i tábor parancsnoka huszonkét hónapra mérsékelte Ítéletét. Addigra ennél már többen is letöltött, ezért a táboi-parancsnok döntése alapján Rafe-et azonnali hatállyal szabadon bocsátották. Jelenleg katona az Egyesült Államokban, így várja az ügyére vonatkozó további fejleményeket. Szeptember óta egy felülvizsgáló bizottság kezeli ügyét. Tekintve, hogy a bizottság csali megerősítheiá vagy mérsékelheti Rafe ítéletét, akármilyen változtatás történik, az Rafe szánjára csak jó lehet; a bizottság például úgy is dönthet, hogy Rafe öt-hat hónappal tovább volt börtönben, mint kellett volna, s ez esetben a hadsereg köteles megtéríteni erre az időszakra eső zsóLdját; az is a bizottság jogkörébe tartozik, hogy megsemmisítse a „fegyelme úton leszerelve” minősítést. Elüssön elmondta; nem nyugtalanítja, hogy Rafig szabadlábra került, hiszen a Rsddiíf-ü tárgyalóteremben mindenki előtt nyilvánvaló vélt. mennyire megbánta Rafe a bűnös incidenst. Azt azonban elismerte, hogy’ Meserve és Clark várható szabadulása már jobban aggasztja. Tudomása Szerint semmiféle jogi manőver nem folyik áss érdekükben — bár ez sem igán számított, mert éppen néhány hete tudta meg, hogy Meserve és Clark még büntetésük félidejénél!. letöltése előtt feUfiételesen szabadlábra kerülhetnek. „Lehet, hogy néhány hónapon belül kiszabadulnak” — mondta Eriksson. „Talán még azt is megengedik nekik, hogy ú jra a hadseregben szolgáljanak.” „Svennék így kellett tennie55 •— mondta Mrs. Eriksson. „Ha hallgatott volna, most lehetetlenség volna együttelni véle.” Akármikor szabadul is Me- serve meg dark, folytatta Eriksson, a civilélet légköré valószínűleg kijózanítja őket Azt már nem tudja, milyen mértékig fog ez megtörténni) no meg minek is ilyen elvont dolgokról spekulálni. „Beszélgettem Kirstennel arról a nap-' rét amikor majd kdssabaduti A „Sötét ügy”-re szeretnék fényt deríteni
