Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-26 / 48. szám

% Mil „takar** a takarmányra várok hosszú sora-r fin mär fél hétkor Itt vol­tam. — Gyomén hajnali kettőkor állunk be a sorba, hogy reggel 9-kor sorra kerüljünk. — Érdekes, decemberben, meg januárban nem volt ez így. — Jó, hogy nem. mert akkor még többet osztottak. — Moot meg még korpa sincs. Végül már mindenki egyszer­re beszél. Pedig amúgy nagyon fegyelmezettek. Kettesével áll. nak. Szigorúan betartva az ér­kezési sorrendet. Fél nyolc van. Harminchétén várakoznak a Békés megyei Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat békéscsabai 1-es számú telepének Bartók Béla út felőli kapuja előtt. Ahol a takarmány, tápot osztják. Meg a korpát, ha van. Most nincs. Nyolc órára a várakozók száma ötvenne duz­zad. Ekkor nyitják a kaput. — Táp ugyanúgy van, mint rendesen — állítja Fodor János raktáros —, mégis nőnek a so­rok. A csabai Gajdács Pálnak 15, Orvos Mihálynak 8, szomszédjá­nak, Furák Jánosnak (akivel egyébként is szomszédok) öt hí­zója várja otthon a tápot. De vannak itt vidékről is. Csőéi Jó­zsef kilenc hízó gazdája Újkí­gyósról, Farkas Jánosné 23 hízó gazdaasszonya Magyarbánhe- gyesről jött be Csabára takar­mányért Hogy miért? — Hát az ember ott merezr ahol tud. A tavasz félé haladva mindig kevesebb szokott lenni a táp — mondják szinte kórusban. — Igaz ez? A kérdésre Szabados Ferenc, a gabonafeivásárló vállalat terme­lési igazgatóhelygtte&e adja meg a választ: — Tavaly tavasszal valóban kevesebbet tudtunk osztani a megelőző hónapokhoz képest, mert az 1970-es ár- és belvíz miatt* az átlagosnál kevesebb termett De 1971-ben nem káro­sította semmi a termést — Miért növekszenek aJdoor mégis a sorok az idén is? — Ez számunkra is érthetet­len. hiszen júliustól mostanáig mindem hőnapban ugyanannyi takarmányt adtunk M. Decem­berben. januárban 790—790 va_ gionnyit. Februárban úgy néz ki, hogy 800-at osztunk. Márciusban sem lesz kevesebb. —- És a korpa? — Azzal más a helyzet Min­den évben ebben az időszakban végzik a nagy malmok rendes évi karbantartását Februárban a tótkomlósin, márciusban az orosházin, májusban a Békéscsa­báin van a sor. Ebiek ilyenkor tulajdonképpen egy hónapig nem termelnek. — Végül összefoglalva? — A nagyüzemekkel kötött szerződéseket teljesítjük. De ki tudjuk elégíteni a kistermelők igényeit is. (kőváry) Kazinczy-verseny Békéscsabán A »apókban rendezték meg Békéscsabán a Kazinczy Ferenc szép magyar beszéd verseny me­gyei döntőjét A klzépfoku ok­tatási intézményeknek az isko­lai versenyekről továbbjutott csaknem harminc tanulója Illyés Gyula Puszták népe című művé­ből; mondott el rövid részletet, szabadon választott prózaként pedig Móricz Zságmomd, Bálint György, Kolozsvári-Grandpierre, Kölcsey, Arany János és Szerb Antal írásainak bemutatásával adott számot felkészültségéről. A továbbjutott hat versenyző — Füredi Enikő, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és aalt és valóban bízunk benne, hogy Meserve és Clark maguk is értik már, mit tettek.” „Mi másban bízhatnánk?” — kérdezte Mrs. Eriksson. „Bolon­dok volnánk, ha azt hinnénk* hogy azok az emberek nem ké­pesek újra megtenni, amit az­előtt tettek.” Személy szerint sohasem fog megbocsátani az osztag tagjai­nak bűnükért, mondta Eriksson, de ez nem jelenti azt, mintha semmi könyörületet sem érde­melnének. Más katonák talán ugyanilyen könnyen beleeshet­tek volna abba a gyengeségbe, amit az a négy ember tanúsí­tott a 192-es magaslaton. Csak éppen Meserve & Clark meg különösen Rafe és Manuel ke­rült abba a helyzetbe, hogy így cselekedjék. Eriksson nyu­godt hangon folytatta: „Azok közé. azon kevesek közé tartoz­tak, akik megesel ekedték azt, amit körülöttük mindenki meg szeretett , volna tenni.” Nem, ő maga sem ártatlan folytatta, anélkül, hogy szünetet tartott volna, és újra felemlítette, mi­lyen gyengeségekre figyelt fel magában odaát, Ázsiában. Még fel kell mentenie magát önvád­ja alól, hogy nem mentette meg Mao életét. Nem tudja, meddig fog tartani ez az érzés, de azt tudja, hogy jelenleg napról nap­ra szinte megosztja életét ezzel a váddal, és gyakran tűnődik azon, mi lenne Mao sorsa, ha békében élhetett volna. Hat hó­nappal ezelőtt autóbuszon uía­Szakközépfekola, Gyarmati Pi­roska, a szeghalmi, Magda Er­zsébet,az eleki, Sáli Mária, a mezőberényi, Szabó Zsuzsanna, a vésztői gimnázium és Győré Károly, a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola tanuló­ja — produkcióját magnetofon­szalagra rögzítve juttatják el az országos zsűrihez, amely a legt- szebben beszélő fiatalokat még a tanév folyamán meghívja a győri középiskolai döntőre. A továbbjutott diákokat a Me­gyei Tanács Művelődésügyi Ősz. tálya könyvjutalomban részesíti. zott hazafelé a munkahelyéről. Nagyon fáradt volt, elbóbiskolt. Mikor kinyitotta a szemét, egy új utas ült vele színben — fia­tal, keleti nő. Féiálomban, kö­dös fejjel utastársa helyére egy parasztasszonyt képzelt, amint napi munkájára indul a földek­re. Sok ilyen asszonyt látott Vietnámban. Elképzelte, hogy széles karimájú, csúcsos szalma- kalapot és fekete pizsama ru­hát visel, hátán átveti a hagyo­mányos szállító rudat, mindkét végén gabonaszállító kosárral.; „Borzasztó nehezek lehettek t azok a kosarak” — emlékszik 3 Eriksson. Néha nem is értettem, 3 hogy is nem roppantak bele.: Keményen dolgoztak azok a; vietnami asszonyok, banánt j szedtek, felmásztak a kókusz- 3 pálma tetejére, hogy leszedjék. J De ott a buszon az a paraszt- | asszony velem szemben a rizs*- 3 földekre indult, Moa falucskája; mellé, ahonnan kellemes sétá- * val le lehetett ballagni a rizs- ; földeket elárasztó folyócskáig.; Igen, kora reggel volt, és az • asszony oda indult, de béke j volt, és sem neki, sem a mel- • lette lépdelő parasztasszonynak j nem kellett szagolniuk a holt-! testeket, amelyek mindig sok 3 mérföldnyi körzetben rothadoz- | tak (senki sem tudta pontosan, * hol), amikor én jártam arm. | Ahogy a folyócska félé haladtak ■ ezek az asszonyok, nem kellett 1 mást a tüdejükbe szívniuk, mint * tiszta, hegyi levegőt’’ (VEGED Mintha aranyat forgatott volna ki a markológép Bánya a termelőszövetkezetben végén kocsira került az első só­derszállítmány. És év végéig 25 ezer köbmétert adtunk él. Remeg az erőfeszítéstől a von­tató motorja. Mégis a nehéz jár­mű nemhogy kimozdulna a he­lyéből, hanem egyre mélyebben süllyed a hasig érő latyakban, a kerekek pedig tehetetlenül egy helyben forognak. A két lóerő — ez most nem­csak képletesen szólva — a könnyű kocsi elé befogott lovak is nekifeszülnek a sártenger- nek És a kocsi halad. Egymás után fagyjuk magunk mögött a kínlódó, ziháló motorú gépko­csikat, traktorokat. Közben oda­ér egy másik vontató, előkerül a vastag drótkötél, s egymást se­gítve kínos keservesen kiese­kéinek súlyos terhűkkel, A lőkőöházi emberek szeren­csések. Különösen azok, akik építkeznek. Nem keli kilincsel­ni, hónapokat várni sóderra, homokra. Elég, ha kimennek a határba, és néhány ásónyom után már előbukkan a kincset érő kavicsos homok. Valamikor a határban folyt a Maros, amely azután hűtlen lett medréhez, és odébbállt. De kárpótlásként a hordalékot, a homokot, a he­gyekből legörgetetrt követ, kavi­csot itt hagyta. Néhány évvel ezelőtt „nagy­üzemi módszerrel” is megpró­bálkoztak az építkezésekhez annyira nélkülözhetetlen alap­anyag kitermelésével. De vala­milyen oknál fogva nem sike­rült Aztán — egészen más célból — geológusok térképezték fel a környéket, és a próbafúrásokból ' kiderült, hogy nem is túlságo­san mélyen, nagy kiterjedésű, millió köbméternyi nagyságren­dű kr '-*»■ : leg húzódik a határ­ban. Több fejezetre rúgó törté­nete van aztán annak, hogy ho­gyan kezdődött el — nem is tel­jesen zökkenőmentesen — a lökösházi Haladás Termelőszö­vetkezet sóder-bányájának meg­nyitása. A termdőszö vetkezet egyik irodájában — eléggé szokatlan módon — neon a hatalmasba nőtt kukoricát, uborkát, dinnyét mutatják a látogatóinak, hanem a faládikókban gyűjtött külön­böző méretű, finomságú homok- és kavicsmintát. Varga János, a tsz főagronómusa sem a szé­pen fejlődő állatállományról be­széd elsősorban, mert most ez az új dolog itt. — 1971. nyár végén primitív — legalábbis a bányászatban — gépekkel kezdtük meg a bánya megnyitásét. Néhány földgyalu, vontató, markológép és dömper állít mindössze rendelkezésünk­re. Sokan tamáslkod tak is: — Mit akartok ezekkel? Bele­törik a bicskátok! De azért mindig sokan bámul­ták a bánya feltárásának látvá­nyos munkáját. Dolgoztunk éj­jel-nappal. Ügy néztünk később az első lapát kavicsra, mintha aranyat forgatott volna ki a markológép kanala a földből. Hamar híre ment. Szólt a tele­fon majd minden órában, és azt hiszem, soha ennyi dolga nem volt a lökösházi postahivatal telefonkezelőjének. Augusztus Halastó nagyságú víztükör. A környék arculata alaposan meg$. változott az elmúlt néhány hó­nap alatt. Homok- és sóderdom­bok nőttek kj a földből. A ra­kodógép mellett sorban állnak a szállítójárművek. Békésen el­fér egymás mellett a békéscsa­bai Építőipari Vállalat 10 ton­nás Skodája, a mezőberényi, kunágotai termelőszövetkezet vontatója és a maszek szekér. A markológép egyszer-egyszer fél köbméter kavicsot zúdít a platóra. A Mátraaljai Szénbá­nyáktól bérelt vooómedneis kot­ró kanala lomba egyhangúság­gal csapódik a tóba, a víz ma­gasra fröccsen. A drótkötél las­san kiemeli a tartályt. Csurog a víz a maikolókanálból, a ka- vicshalom pedig egyre maga­sabbra növeli a parti dombokat. — Az idén hála a kedvező időjárásnak, a téten sem szüne­telt a munka, és így januárban 9600, február derekán pedig már 6 ezer köbméter sódert termel­tünk M. A termelőszövetkezet tavalyi bevétele a bányából 2,5 millió forintra rúgott. Az idei évben már 10 millió forint be­vételre számítunk. Ez az összeg egyharmada a közös egész évi bevételének. Elégedett a tagság is. A kezdeti bizonytalanság és az, hogy az a pénz, amit bele­fektettünk, nem térül meg, ha­mar elmúlt. Érdekes módon a tagság szemlélete is megválto­zott, és ma már akikor lenne fel­zúdulás, ha nem törődnénk ez­zel „az aranybányával”. Az idei évben újabb dömpereket vet­tünk, és előrehaladott; stádium­ban vannak a tárgvaHáisaink,, amelyek azt célozzák, hogy egy nagy teHesítményű úszó, vagy folvanw kotrót vegyünk, illetve béreljünk. A legnagyobb megyei megren­delőink az Állami Építőipari Vállalat, a KEVIÉP, mellett egyre többen érdeklődnek a me­gye határain túlról is a sóder iránt. Egyelőre természetesen a megyei igényeket elégítjük ki, de ha tovább tudjuk fokozni a termelést, nem zárkózunk el a megyén kívüli megrendelőktől sem, A lökösházáak okosan gazdál­kodnak a meglevő természeti kinccsel. B. O. AZ OROSHÁZI ÜVEGGYÁR esztergályos és marós munkakörbe szakmunkásokat és betanított munkásokat keres felvételre Az igényjogosult szakmunkások részére 1—2 éven belül lakást biztosítunk. A lakás juttatá­sáig havi 200,— forint albérleti hozzájárulást is biztosit a gyár. BÉREZÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán, személyesen vagy Írásban. Felvétel esetén úti­költséget megtérítjük. 255492

Next

/
Thumbnails
Contents