Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-26 / 48. szám
% Mil „takar** a takarmányra várok hosszú sora-r fin mär fél hétkor Itt voltam. — Gyomén hajnali kettőkor állunk be a sorba, hogy reggel 9-kor sorra kerüljünk. — Érdekes, decemberben, meg januárban nem volt ez így. — Jó, hogy nem. mert akkor még többet osztottak. — Moot meg még korpa sincs. Végül már mindenki egyszerre beszél. Pedig amúgy nagyon fegyelmezettek. Kettesével áll. nak. Szigorúan betartva az érkezési sorrendet. Fél nyolc van. Harminchétén várakoznak a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat békéscsabai 1-es számú telepének Bartók Béla út felőli kapuja előtt. Ahol a takarmány, tápot osztják. Meg a korpát, ha van. Most nincs. Nyolc órára a várakozók száma ötvenne duzzad. Ekkor nyitják a kaput. — Táp ugyanúgy van, mint rendesen — állítja Fodor János raktáros —, mégis nőnek a sorok. A csabai Gajdács Pálnak 15, Orvos Mihálynak 8, szomszédjának, Furák Jánosnak (akivel egyébként is szomszédok) öt hízója várja otthon a tápot. De vannak itt vidékről is. Csőéi József kilenc hízó gazdája Újkígyósról, Farkas Jánosné 23 hízó gazdaasszonya Magyarbánhe- gyesről jött be Csabára takarmányért Hogy miért? — Hát az ember ott merezr ahol tud. A tavasz félé haladva mindig kevesebb szokott lenni a táp — mondják szinte kórusban. — Igaz ez? A kérdésre Szabados Ferenc, a gabonafeivásárló vállalat termelési igazgatóhelygtte&e adja meg a választ: — Tavaly tavasszal valóban kevesebbet tudtunk osztani a megelőző hónapokhoz képest, mert az 1970-es ár- és belvíz miatt* az átlagosnál kevesebb termett De 1971-ben nem károsította semmi a termést — Miért növekszenek aJdoor mégis a sorok az idén is? — Ez számunkra is érthetetlen. hiszen júliustól mostanáig mindem hőnapban ugyanannyi takarmányt adtunk M. Decemberben. januárban 790—790 va_ gionnyit. Februárban úgy néz ki, hogy 800-at osztunk. Márciusban sem lesz kevesebb. —- És a korpa? — Azzal más a helyzet Minden évben ebben az időszakban végzik a nagy malmok rendes évi karbantartását Februárban a tótkomlósin, márciusban az orosházin, májusban a Békéscsabáin van a sor. Ebiek ilyenkor tulajdonképpen egy hónapig nem termelnek. — Végül összefoglalva? — A nagyüzemekkel kötött szerződéseket teljesítjük. De ki tudjuk elégíteni a kistermelők igényeit is. (kőváry) Kazinczy-verseny Békéscsabán A »apókban rendezték meg Békéscsabán a Kazinczy Ferenc szép magyar beszéd verseny megyei döntőjét A klzépfoku oktatási intézményeknek az iskolai versenyekről továbbjutott csaknem harminc tanulója Illyés Gyula Puszták népe című művéből; mondott el rövid részletet, szabadon választott prózaként pedig Móricz Zságmomd, Bálint György, Kolozsvári-Grandpierre, Kölcsey, Arany János és Szerb Antal írásainak bemutatásával adott számot felkészültségéről. A továbbjutott hat versenyző — Füredi Enikő, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és aalt és valóban bízunk benne, hogy Meserve és Clark maguk is értik már, mit tettek.” „Mi másban bízhatnánk?” — kérdezte Mrs. Eriksson. „Bolondok volnánk, ha azt hinnénk* hogy azok az emberek nem képesek újra megtenni, amit azelőtt tettek.” Személy szerint sohasem fog megbocsátani az osztag tagjainak bűnükért, mondta Eriksson, de ez nem jelenti azt, mintha semmi könyörületet sem érdemelnének. Más katonák talán ugyanilyen könnyen beleeshettek volna abba a gyengeségbe, amit az a négy ember tanúsított a 192-es magaslaton. Csak éppen Meserve & Clark meg különösen Rafe és Manuel került abba a helyzetbe, hogy így cselekedjék. Eriksson nyugodt hangon folytatta: „Azok közé. azon kevesek közé tartoztak, akik megesel ekedték azt, amit körülöttük mindenki meg szeretett , volna tenni.” Nem, ő maga sem ártatlan folytatta, anélkül, hogy szünetet tartott volna, és újra felemlítette, milyen gyengeségekre figyelt fel magában odaát, Ázsiában. Még fel kell mentenie magát önvádja alól, hogy nem mentette meg Mao életét. Nem tudja, meddig fog tartani ez az érzés, de azt tudja, hogy jelenleg napról napra szinte megosztja életét ezzel a váddal, és gyakran tűnődik azon, mi lenne Mao sorsa, ha békében élhetett volna. Hat hónappal ezelőtt autóbuszon uíaSzakközépfekola, Gyarmati Piroska, a szeghalmi, Magda Erzsébet,az eleki, Sáli Mária, a mezőberényi, Szabó Zsuzsanna, a vésztői gimnázium és Győré Károly, a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola tanulója — produkcióját magnetofonszalagra rögzítve juttatják el az országos zsűrihez, amely a legt- szebben beszélő fiatalokat még a tanév folyamán meghívja a győri középiskolai döntőre. A továbbjutott diákokat a Megyei Tanács Művelődésügyi Ősz. tálya könyvjutalomban részesíti. zott hazafelé a munkahelyéről. Nagyon fáradt volt, elbóbiskolt. Mikor kinyitotta a szemét, egy új utas ült vele színben — fiatal, keleti nő. Féiálomban, ködös fejjel utastársa helyére egy parasztasszonyt képzelt, amint napi munkájára indul a földekre. Sok ilyen asszonyt látott Vietnámban. Elképzelte, hogy széles karimájú, csúcsos szalma- kalapot és fekete pizsama ruhát visel, hátán átveti a hagyományos szállító rudat, mindkét végén gabonaszállító kosárral.; „Borzasztó nehezek lehettek t azok a kosarak” — emlékszik 3 Eriksson. Néha nem is értettem, 3 hogy is nem roppantak bele.: Keményen dolgoztak azok a; vietnami asszonyok, banánt j szedtek, felmásztak a kókusz- 3 pálma tetejére, hogy leszedjék. J De ott a buszon az a paraszt- | asszony velem szemben a rizs*- 3 földekre indult, Moa falucskája; mellé, ahonnan kellemes sétá- * val le lehetett ballagni a rizs- ; földeket elárasztó folyócskáig.; Igen, kora reggel volt, és az • asszony oda indult, de béke j volt, és sem neki, sem a mel- • lette lépdelő parasztasszonynak j nem kellett szagolniuk a holt-! testeket, amelyek mindig sok 3 mérföldnyi körzetben rothadoz- | tak (senki sem tudta pontosan, * hol), amikor én jártam arm. | Ahogy a folyócska félé haladtak ■ ezek az asszonyok, nem kellett 1 mást a tüdejükbe szívniuk, mint * tiszta, hegyi levegőt’’ (VEGED Mintha aranyat forgatott volna ki a markológép Bánya a termelőszövetkezetben végén kocsira került az első sóderszállítmány. És év végéig 25 ezer köbmétert adtunk él. Remeg az erőfeszítéstől a vontató motorja. Mégis a nehéz jármű nemhogy kimozdulna a helyéből, hanem egyre mélyebben süllyed a hasig érő latyakban, a kerekek pedig tehetetlenül egy helyben forognak. A két lóerő — ez most nemcsak képletesen szólva — a könnyű kocsi elé befogott lovak is nekifeszülnek a sártenger- nek És a kocsi halad. Egymás után fagyjuk magunk mögött a kínlódó, ziháló motorú gépkocsikat, traktorokat. Közben odaér egy másik vontató, előkerül a vastag drótkötél, s egymást segítve kínos keservesen kiesekéinek súlyos terhűkkel, A lőkőöházi emberek szerencsések. Különösen azok, akik építkeznek. Nem keli kilincselni, hónapokat várni sóderra, homokra. Elég, ha kimennek a határba, és néhány ásónyom után már előbukkan a kincset érő kavicsos homok. Valamikor a határban folyt a Maros, amely azután hűtlen lett medréhez, és odébbállt. De kárpótlásként a hordalékot, a homokot, a hegyekből legörgetetrt követ, kavicsot itt hagyta. Néhány évvel ezelőtt „nagyüzemi módszerrel” is megpróbálkoztak az építkezésekhez annyira nélkülözhetetlen alapanyag kitermelésével. De valamilyen oknál fogva nem sikerült Aztán — egészen más célból — geológusok térképezték fel a környéket, és a próbafúrásokból ' kiderült, hogy nem is túlságosan mélyen, nagy kiterjedésű, millió köbméternyi nagyságrendű kr '-*»■ : leg húzódik a határban. Több fejezetre rúgó története van aztán annak, hogy hogyan kezdődött el — nem is teljesen zökkenőmentesen — a lökösházi Haladás Termelőszövetkezet sóder-bányájának megnyitása. A termdőszö vetkezet egyik irodájában — eléggé szokatlan módon — neon a hatalmasba nőtt kukoricát, uborkát, dinnyét mutatják a látogatóinak, hanem a faládikókban gyűjtött különböző méretű, finomságú homok- és kavicsmintát. Varga János, a tsz főagronómusa sem a szépen fejlődő állatállományról beszéd elsősorban, mert most ez az új dolog itt. — 1971. nyár végén primitív — legalábbis a bányászatban — gépekkel kezdtük meg a bánya megnyitásét. Néhány földgyalu, vontató, markológép és dömper állít mindössze rendelkezésünkre. Sokan tamáslkod tak is: — Mit akartok ezekkel? Beletörik a bicskátok! De azért mindig sokan bámulták a bánya feltárásának látványos munkáját. Dolgoztunk éjjel-nappal. Ügy néztünk később az első lapát kavicsra, mintha aranyat forgatott volna ki a markológép kanala a földből. Hamar híre ment. Szólt a telefon majd minden órában, és azt hiszem, soha ennyi dolga nem volt a lökösházi postahivatal telefonkezelőjének. Augusztus Halastó nagyságú víztükör. A környék arculata alaposan meg$. változott az elmúlt néhány hónap alatt. Homok- és sóderdombok nőttek kj a földből. A rakodógép mellett sorban állnak a szállítójárművek. Békésen elfér egymás mellett a békéscsabai Építőipari Vállalat 10 tonnás Skodája, a mezőberényi, kunágotai termelőszövetkezet vontatója és a maszek szekér. A markológép egyszer-egyszer fél köbméter kavicsot zúdít a platóra. A Mátraaljai Szénbányáktól bérelt vooómedneis kotró kanala lomba egyhangúsággal csapódik a tóba, a víz magasra fröccsen. A drótkötél lassan kiemeli a tartályt. Csurog a víz a maikolókanálból, a ka- vicshalom pedig egyre magasabbra növeli a parti dombokat. — Az idén hála a kedvező időjárásnak, a téten sem szünetelt a munka, és így januárban 9600, február derekán pedig már 6 ezer köbméter sódert termeltünk M. A termelőszövetkezet tavalyi bevétele a bányából 2,5 millió forintra rúgott. Az idei évben már 10 millió forint bevételre számítunk. Ez az összeg egyharmada a közös egész évi bevételének. Elégedett a tagság is. A kezdeti bizonytalanság és az, hogy az a pénz, amit belefektettünk, nem térül meg, hamar elmúlt. Érdekes módon a tagság szemlélete is megváltozott, és ma már akikor lenne felzúdulás, ha nem törődnénk ezzel „az aranybányával”. Az idei évben újabb dömpereket vettünk, és előrehaladott; stádiumban vannak a tárgvaHáisaink,, amelyek azt célozzák, hogy egy nagy teHesítményű úszó, vagy folvanw kotrót vegyünk, illetve béreljünk. A legnagyobb megyei megrendelőink az Állami Építőipari Vállalat, a KEVIÉP, mellett egyre többen érdeklődnek a megye határain túlról is a sóder iránt. Egyelőre természetesen a megyei igényeket elégítjük ki, de ha tovább tudjuk fokozni a termelést, nem zárkózunk el a megyén kívüli megrendelőktől sem, A lökösházáak okosan gazdálkodnak a meglevő természeti kinccsel. B. O. AZ OROSHÁZI ÜVEGGYÁR esztergályos és marós munkakörbe szakmunkásokat és betanított munkásokat keres felvételre Az igényjogosult szakmunkások részére 1—2 éven belül lakást biztosítunk. A lakás juttatásáig havi 200,— forint albérleti hozzájárulást is biztosit a gyár. BÉREZÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán, személyesen vagy Írásban. Felvétel esetén útiköltséget megtérítjük. 255492
