Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

Öt év alatt: Kétszáztizennégymillió forint a lakossági javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésére A íejlődésnék és az éleSszín- j vonal emelkedésének velejá- i ssója, hogy a háztartásokban! egyre több az úgynevezett tartósl fogyasztási cikk. Héttől hétre, évről, évre növekszik a rádió­dé televíziós készülékek, mosó­gépek, korszerű bútorok és kü­lönböző közlekedési eszközök száma. A fejlődés legfőbb hajtóereje: az igény szüntelenül növekszik. Ezt testesítik meg a fentiekben említett tárgyak. Ám tegyük mindjárt hozzá azt. hogy ezzel együtt megszaporodtak a min­dennapi gondok és hosszúságok is. Mégpedig azérí. meri — s ez manapság világjelenség — a javító-szolgáltató tevékeny­ség iránt rendkívül megnőtt az igény és követelmény. Akinek véletlenül betörik az ablaka vagy elromlik a vízcsap­ja, szeretné azt minél gyorsab­ban kijavíttatni. De így van ez­zel valamennyi rádió, vagy te­levízió-tulajdonos is. Ám sem­mivel sem türelmesebbek a kar­bantartásra, javításra váró gép­kocsi- avagy motorkerékpár-tu­lajdonosok sem. Hátha még a nők második műszakjának sok­sok gondját, megkönnyítését vesszük számításba, akkor derül csak ki igazán, hogy milyen so­kat kélj még tenni a lakossági javító-szolgáltató tevékenység fejlesztéséért. Ezért is helyeselhető, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa éppen ezit a fontos tennivalót és az ezzel összefüggésben álló fel­adatokat tárgyalta meg február 24-i ülésén. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Supala Pál, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára. Csatári .Béla, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Dankó János, az ipari osztály vezetője is. Az írásban előre közreadott jelentést Csatári Béla, a megyei tanács elnökhelyettese szóbeli tájékoztatóval egészítette ki. melyben részletesen indokolta a szolgáltatás bővítésének fontos­ságát. Ez pedig nem kevés pénzt, sok-sok erőfeszítést, s te­gyük hozzá, nagy felelősséget is igényel. Ennék megfelelően a megyei tanács végrehajtó bizottsága a központi fejlesz­tési alapból 53 millió forin­tot fordít a IV. ötéves terv időszakában a lakossági szol­gáltatás fejlesztésének bőví­tésére. Mégpedig a textiltisztító ipar kapacitásának növelésére 17 millió, a lakáskarbantartásra 10, a személygépíkocsi karbantartás­ra és javításra 16, az elektro­akusztikai és háztartási gépek javítására 8, az elmaradott te­rületek szolgáltató hálózatának fejlesztésére 2 millió forintot költ. A tervek szerint ezen félül a vállalatok és szövetkezetek még további 113 millió forintot fordítanak erre a célra saját alapjaikból és bankhitelből. S ha még ehhez hozzávesszük a központilag nyújtott támogatást és a különböző kereskedelmi jel­legű szolgáltatások, közte a köl­csönzés növelésére elhatározott összegeket, akkor a mostani tervidőszak idején a megyében összesen 214 millió forintot köl­tenek a lakossági javító-szolgál­tató tevékenységnek fejleszté­sére. Mindkét előterjesztés részle­tesen megindokolta ennek ha­laszthatatlan szükségességét Vagyis Mnek-fcinek: a tanácsi és szövetkezeti iparnak, a ma- gánkisiparnak, a termelőszövet­kezeteknek és az általános fo­gyasztási és értékesítő szövetke­zeteknek megvan a tennivalója abban, hogy az adott települé­seken élő lakosság ellátását és igényeit minél jobban kielégít­se. S hogy mekkora feladat há­rul rájuk, azt a vita is megerő­sítette. Többe-n szóltak arról, hogy például Békéscsaba munkáskerületé­ben. Erzsébelhelyen sokkal erőteljesebben kellene a szolgáltatás fejlesztését szorgalmazni. Elhangzott olyan javaslat, hogy például a kötöttárugyárban — de ezt ki lehetne terjeszteni a zömében nőket foglalkoztató többi vállalatra is — létesítsen a Patyolat felvevőhelyet. De Növekvő lehetőségek a tanács és a népfront együttműködésében testmagassága miatt. „Alacso­nyabb voltam egy hüvelykkel a szabványnál” — magyarázza. Némi hálával így katonaság előtti, jól fizető szakmájához tért vissza, műbútorasztalos lett egy kisebbfajta áruházban. Né­hány hónapig azonban egyálta­lán nem lelkesedett azért, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Amit csak maga körül látott, az mind sivárnak, céltalannak tűnt fel előtte — munkatársai, a monoton „blokkolás” érkezés­kor és távozáskor, de néha még kedvenc foglalatosság, az aszta­losmunka is. Elégedetlensége akkor hagyott abba, amikor si­került felidéznie magában sza­badságideje alatt kidolgozott tervét :hogy akármilyen mun­kát kap, túl fog emelkedni raj­ta. Ezen felbuzdulva beiratko­zott a minnesotai egyetem egyik esti tanfolyamára, amelyen hiá­nyos műveltségű felnőtteket ok­tattak a tanulás tudományára. Mrs. Eriksson őszintén bevallot­ta: „Odakinn, abban a sárfé- szekben, ahonnan idekerültek, már arra is jeles bizonyítványt kapott az ember, ha nem dobá lózott a radirgumival.” Vallásos érdeklődése tovább­ra is erős lévén, Eriksson be­kapcsolódott egyházközsége munkájába; nemrég középis­kolás fiúk és lányok kirándu­lásán felügyelt két hétig egy tavi szigeten Minnesota és Ha­sada között. „Svent nem nevelték vallá­sosan” — jegyezte meg Mrs. Eriksson. „A szülei vasárnapon­ként legtöbbször otthon marad­tak” Eriksson abban bízik, hogy idővel mások is úgy fognak cse­lekedni, mint ő, bár jelenleg el sem tudja képzelni, milyen cse­lekedetek lesznek azok. Szeret­ne egy kis asztalosműhelyt nyitni, talán néhány év múl­va sikerül is neki, de legin­kább gazdálkodni szeretne — erre azonban valószínűleg soha­sem lesz módja. És dűlőre kell jutnia még a 192-es magaslaton lezajlott incidenssel is. Még mindig afelé hailüí. hogy elűz­ze emlékezetéből az ügyet, és ennek, mondja, az lehet az oka, hogy ha az élmény fel is fedett benne bizonyos erősségeket, őt sokkal jobban foglalkoztatják azok a gyengeségek, amelyeket felszínre hozott benne. Ha rá­juk gondol, olykor elbizonyta­lanodik a jövőjét illetően, már­pedig, mondja, ez hosszú idő lehet. ..Még fiatal vagyok” — állapítja meg és egy pillanatig tart, amíg tudatosítom magam­ban, hogy valójában milyen fiatal ő is, Meserve is, az osztag többi katonája is. Eriksson ab­ban bízik, ahogy öregszik majd, egyre inkább megbékél majd emlékeivel. „El fog rendeződni minden.” (Folytatjuk) ugyanígy figyelmet érdemel az az indítvány is, mely szerint a megyeszékhelyen jó lenne olyan üzleteket létesíteni, ahol — bi­zonyos térítés mellett — a var­rógépek használatát honosítanák meg. Ez különösen a nagycsa­ládos édesanyák gondján segí­tene, hiszen lenne ho] megcsi­nálni a kisebb javításokat, át­alakításokat vagy megvarrni egy-egy ruhaneműt. Sokan pa­naszoltak azt. hogy a városban túlzsúfoltak a fodrászüzletek, Emiatt a dolgozók mtinkakörül- ményei sem a legmegfelelőb­bek. a vendégek pedig több órás várakozásra kényszerülnek. Csak helyeselni lehet Supala elvtárs szavait, aki többek közt elmondta: ^ az üzemekben, a községek­ben, az egész megyében ez­után jóval többet kell tenni a szolgáltatásuk fejlesztésé­ért. az elhatározott tervek végrehajtásáért. Mindenek­előtt a mindennapos gondo­kat és bosszúságokat kell elsősorban megszüntetni. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa egyetértett a két előter­jesztéssel s azokat egyhangúlag elfogadta A szervezett dolgozók nevében biztosította a megyei tanácsot, hogy az ötéves prog­ram végrehajtásában részt vesz, erre ösztönzi a szakszervezeti aiapszervezetefcet is. Az ülésen ezután dr. Takács Lőrinc SZMT-titkár szóbeli tá­jékoztatóval egészítette ki az 1971. évi népgazdasági terv tel­jesítésének megyei tapasztalata­iról, valamint, az idei terv vég­rehajtásával kapcsolatos szaikszer vezeti feladatokról szóló írásos jelentést. A két értékelés részle­tesen elemezte a múlt évi ter­melést, összegezte- azokat az in­tézkedéseket. amelyekkel az idén növelhető a gazdálkodás hatékonysága. Ehhez célszerűb­ben szükséges foglalkoztatni és elosztani a rendelkezésre álló munkaerőt és további erőfeszí­téseket kell tenni a fluktuáció mérséklésére. Erre figyelmeztet az. hogy bár a munkaerőmozgás csök­kent. mégis minden negye­dik dolgozó változtatott a megyében munkahelyet. Fontos feladat a beruházási fe­szültség csökkentése, az üzem- és munkaszervezés korszerűsí­tése, hiszen ebben igen sok még a feltáratlan tartalék. De úgy­szintén sokat kellene tenni a nagyobb takarékosság érvénye­sítéséért, az exporttermelés nö­veléséért, valamint az import­anyag takarékosább felhaszná­lásáért. Az előterjesztések feletti vitá­ban többen elmondták vélemé­nyüket és észrevételeiket. Egyet­értettek az elemzésekkel, s hangsúlyozták; a vállalatok kö­zött jobb kooperációt szükséges kialakítani a termelésben, de még a szociális ellátásban is. Szóltak arról az igényről, hogy az ipar és a kereskedelem ala­kítson ki a mostaninál megfe­lelőbb kapcsolatot Azért is fon­tos ez, mert a vásáriak igényeit csak így lehet jobban kielégí­teni. A Szakszervezeték Megyei Ta­nácsa az ülésen ajánlást tett a vállalatok, az üzemek szocialis­ta munkaverseny-mozealmának idei célkitűzéseire. Ebben azo­kat a legfontosabb tennivalókat rögzítették, amelyek az idei ter­vek eredményesebb végrehajtá­sát hivatottak elősegíteni. Szeretnék azt is elérni, hogy a megye szocialista brigádjai közül minél több benevezne a „Dolgozz hibátlanul” moz­galomba, amelynek legfőbb rendeltetése a kifogástalan minőségű áruk termelése vagy éppenséggel a szolgáltatások színvonalának ja­vítása, P. P. A szocialista demokrácia el­mélyítésére irányuló tö­rekvés talán a legközvetlenebbül a tanácsok és a népfrontbizottsá­gok mindennapos, egymáshoz szorosan kapcsolódó tevékeny­ségében mutatkozik meg. Ebben az időszakban, amikor a nép­front négy esztendei munkáját értékelik mindenfelé, — a vá­rosi, községi, majd a márciusi járási és megyei népfrantbizott- ságok választásakor a tanácsok munkája, a népfront és a taná­csok együttműködése se marad­hat említetten. Ezekben a hetekben a közsé­gek, városok lakói, a tanácsok és a népfrentbizottságok vezetőd, tagjai arra keresnek választ: vajon az elmúlt években javul­tak-e a lehetőségek a tanács és a népfront együttműködésére, s mit várhatunk a jövőtől? A kér­désekre kapott válaszok a leg­több helyen általában biztatóak, amit igazolni látszik a népfront- szervek gyorsan növekvő tekin­télye, közéleti jelentősége, s az az egyre határozottabb munka­stílus, amelyre a lakosság is fel­figyelt és amely a tanácsokban is nagymértékben felkeltette az együttműködési készséget. H a már most ezeknek a hasz­nos változásoknak legfőbb indítékait keressük, feltétlenül a módosított választási törvényhez és a tavaly, a X. pártkongresz- szus határozatának szellemében megalkotott új tanácstörvényhez jutunk el, mint a javuló közös tevékenység jogi kereteihez. El­sősorban ugyanis ezek alapján nőtt meg a Hazafias Népfront közjogi-közéleti szerepe, került egészen szoros kapcsolatba a ta­nácsszervezettel, s lett életteli ösztönzője a szocialista demokrá­cia széles és mély kibontakoz­tatásának. Ugyanakkor ezek a törvények — és a hozzájuk tar­tozó egyéb állami rendelkezések — realizálták a tanácsok számá­ra is azokat a leimt őségeket, amelyekkel megalapozhatták népképviseleti-önkormányzati tevékenységüket, a szocialista demokrácia állami vetületének elengedhetetlen követelményét, Az új választójogi törvény és az új tanácstörvény kereteit kel­tett tehát kellő tartatommal megtöltenie a tanácsoknak és a népfrontbizottságoknak. E tevé­kenység már a tavalyi választást megelőzően megkezdődött és fo­lyamatosan tart mind a mai na­pig, sőt az újjáválasztott nép­frontbizottságok friss lendületé­vel várhatóan még erőteljeseb­ben folytatódik a következő esz­tendőkben. A Hazafias Nép­frontnak a tanácstagok jelölésé­A Békéscsabai Konzervgyár­ban — a Konzervipari Válla­latok Trösztje kezdeményezésé­re — február 23-án újítási ver­senyt rendeztek. Az volt a célja, hogy a dolgozók megismerjék: egy-egy újításnál hogyan kell eljárni, egyúttal pedig az is, hogy további lendületet adjanak az újítómozgalomnak. A versenyre különböző mun­katerületekről főként a szocia­lista brigádok tagjai jelentkez­tek. Huszonhárom 4 fős csapat indult, melyből 12 került a dön. tőbe. A győztes csapat — Gólya Pál üzemmérnök, Beraczka Ilona piackutató, D. Varga László tér. meltetési felügyelő és Szakálas * 3 békés 1972. FEBRUAR 25, vei, választásával és visszahívá­sával, a tanács, a végrehajtó bi­zottság, a tanács bizottságainak megalakulásával, valamint a tisztségviselők megválasztásával összefüggő szerepköre oly közis­mert és még olyan élénken em­lékszünk az 1971-es választásra, hogy itt nem is kell különöseb­ben taglalni. Annál inkább cél­szerű megvizsgálni, hogy az új tanácstörvény és a kapcsolódó rendelkezések mi módon segítet­ték elő a két szerv rendszeres együttműködését. E zek az intézkedések már konkréten is meghatároz­zák a tanácsi testületek és a ta­nácstagok tevékenységével kap­csolatos népfront-feladatokat. Közülük a legfontosabbak: a ta­nácsülésre meg kell hívni ta­nácskozási joggal a népfrontbi­zottság elnökét, vagy titkárát, a végrehajtó bizottság napirendi tervezetébe fel kell venni a nép­frontbizottság javaslatát és an­nak megtárgyalására szintén meg kell hívni a népfrontbizott­ság titkárát, a tanács egyes bi­zottságainak szoros kapcsolatot kell tartaniuk a Hazafias Nép­front megfelelő bizottságaival, a helyi tanácstagok beszámolóinak és fogadóóráinak szervezéséhez kérni kell a népfrontbizottság segítségét, a falugyűlések meg­szervezéséhez és lebonyolításá­hoz ugyancsak igényelni kell a népfrontbizottság hatékony köz­reműködését. Az elmúlt időszak­ban különösen jelentős támoga­tást nyújtott a népfront a taná­csok szervezeti és működési sza­bályzatának kidolgozásához. Lényegében az új tanácstör­vény szentesítette azt a koráb­ban már egyébként is alkalma­zott jó megoldást, mely szerint a tanácsok a Hazafias Népfronttal való együttműködésüket pontos megállapodásban rögzítik. Nehéz lenne felsorolni, mi mindenben kívánnak a jövőben együttesen tevékenykedni a legtöbb prog­rampont azonban kétségtelenül a köszég- és városfejlesztéssel, az ehhez kapcsolódó társadalmi munkával, valamint az egymás munkájának kölcsönös elősegí­tésével kapcsolatos. A z elmúlt 1—2 esztendőben teremtett nagyobb lehetősé­gek mindenfelé az országban hasznosabb együttműködésre nyújtottak alkalmat a tanácsok­nak s a népfrontbizottságoknak, a ez a különböző színtű népfront­bizottságok jelenleg folyó újjá- választása után várhatóan még gyümölcsözőbb lesz a lakosság megelégedésére. N. G. Jánosné gépírónő — 2 ezer forint jutalomban részesült. A máso­dik helyre Kardos Emőné, a harmadik helyre Wyberál Gusz. táv. a negyedik helyre Búrján György csapata került. A győz­tesek részt vesznek az április­ban megtartásra kerülő konzerv­ipari újítási vetélkedőn. A versennyel kapcsolatban a konzervgyár dolgozói 28 újítási javaslatot is benyújtottak, me­lyek közül a legjelentősebbek — az elbírálás utáni díjazáson fe­lül — külön jutalomban része­sültek. Ennek alapján Szikora János művezető és Kiss Illés motorszerelő 500—500 forint, Wyberál Gusztáv osztályvezető­helyettes, valamint Kiss Aranka üzemvezető és Ábrahám András osztályvezető-helyettes együtte­sen 400—400 forint, Andó Géza technikus és Molnár Károly mo­torszerelő pedig 300—300 forint pénzjutalmat kapott. Újítási verseny a Békéscsabai Konzervgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents