Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

Ifjúságpolitikánkról Irtat Unokái Janos* a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettest A z MSZMP Központi Bi­zottsága 1970. február 1« —19-i üléséin részletes (kritikai elemzésit adott aas áfjúsagpalitaia főbb kórdé- «eiräL Az elemzés az össz-társa- djüinS folyamattal együtt tör­tént. Erre azért •veit szükség, mert társadalmunkban az el- imúlit másfél évtizedben olyan jelentős politikai és gazdaságii változások menteik végibe, amit az ifjúságpolittkában is figye­lembe kell venni. Olyan ifjúság- pobtilkára van szükség, mely Ihossizú távon jól tudja segíteni a pártot, az országot, a szocáa- iizmius építésében, a minden­napi cselekvésben, A határozat megjelenése óta élteit két év máris bizonyítja, hogy a Központi Bizottság he­lyesen jelölte meg az ifjúságpo- ililtnikiaä feladatokat. Számtalan kérdésiben hatékony előrehala­dás van. Minden szinten kiraj­zolódnak a ma, a holnap teen­dői. • A Központi Bizottság kifejez­te, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség létrehozása óta jelentős érdemékiet szerzett a párt oldalán a szocializmus építésében, a fiatalok nevelésé­ben. Ifjúságunk döntő többsége magáénak, vallja a szocialista céiMtűzéseket, vállalja a társa­dalom törekvéseit, helyesli és támogatja a, párt poétikáját. Bendszeresen gyarapítja tudá­sát, törekszik valamilyen szak­ma megszerzésére. Többsége szereti és tiszteb szüleit, neve­lőit, az idősebb korosztályt, ápolja a forradalmi hagyomá­nyokat. A megítélés alapvető mércéjének azt tartjuk, hogy a fialtál (az ifjúság) hogyan él, iá­imul, dolgozik, hogyan teljesíti kötelezettségét. A Központi Bizottság áHáis- foglaűásániák ismertetésekor ez a megítélés nem volt ilyen egy­értelmű. Különösen nem a köz­életi tevékenységgel, a válasz­tott testületekben való képvise­lettel kapcsolatosan. Többen csak az utcán, a nyilvános szó- rakozóhelyéken, tanúsított — néhány fiatal valóban kifogá­solható — magatartásából álta­lánosították. Az ifjúság megít®ésével kap­csolatos általánosító szemlélet 'mérséklődött, azonban még ma ük tapasztalható, hogy a külső­ségek alapján ítébk meg az egész ifjúságot, s ennek követ­keztében elmarasztalják a be­csületesen dolgozó fiatalokat. ugyanezt a harctéren csinálnák; ezeknek a tanúknak szinte min­den gondolata akörül forgott, hogy a Meserve-höz hasonló ka­liberű katonák elvesztése csak az ellenség maiméra hajthatja a vizet Meserve, talán azért-, mert ő volt a három másik vádlott ve­zetője, különösen bőséges dicsé­reteket kapott. Jellemző diesr himnuszában Reilly hadnagy ki­jelentette, hogy az őrmesternél „jellemesebb és jobb előmene- telű katonát még nem látott, és egyike a legjobb frontharcosok­nak, akiket valaha is ismert.’’ „Remek katonának” nevezte, és hozzátette: „Mindig tökéletesen végezte feladatát. Csak a leg­nagyobb elismeréssel szólhatok róla, mint katonáról.” Mások hangsúlyozták, hogy az őrmester nem várta meg, amíg sor alá ke­rült, és éppen most terjesztették fel bronzcsiUagna. Tengerentúli szogálati ideje alatt öt különbö­ző fokozatú kitüntetésben része, sült. magatartási minősítése „ki­váló”. Az is kiderült, hogy Me­serve már akkor is mintaszerű katona volt, mielőtt Vietnamban indult volna, mert Johnson el­nök beiktatási díszszemléjekor a díszszázadban menetelt — s ezt a megtiszteltetést a legszep­lőtlenebb minősítésű kétszáz ka­tona részére tartották fenn. A védelem tanúi azonban nem te­hették meg, hogy csak Keserve szolgálati érdemeiről áradozza­nak, me~t — szinte tapintatla­nul — az ügyész időnként szó- bahozta Mao meggyilkolásának ügyét, aminek kevesebb köze volt az ellenség felett aratott győzelmekhez, mini inkább a _ Bizonyos fokú szemíLéleti prob- némának tekinthető az, hogy az ifjúság szabad idejének hasznos és • célszerű eltöltéséhez szüksé­ges anyagi és technikai feütéte- :iék a lehetőségekhez képest nem biztosítottak. Több helyen hiány­zik a kulturált, modern szóra­kozási lehetőség. A meglevők pedig sok helyen nincsenek cél­szerűen kihasználva. Egyre in­kább az az igény vetődik fel — különösen a Központi Bizottság 1971. december 2-i határozata után —, hogy az ifjúság neve­lésére, szórakozására, fciűtúrá- lódúsára, sportolására fordítható és rendelkezésre álló összege­ket célszerűen, koncentráltan használjuk féL A nagyközségek­ben és városokban megfelelő koordinálással ez megoldható, csak fél kell oldani a vállalati, szövetkezeti, szakmai, sportkört, intézményi sovinizmust, a befe­lé forduló szemléletet. E ltérő jegyek vammak sse ifjúság egyes rétegein belül js. A magyar ifjú­ság legnagyobb, legjelen­tősebb rétegének a munkásifjú­ságnak fejlődését alapvetően a munkásosztály fejlődése hatá­rozza meg. Alapvető érdekük azonossága mellett erkölcsi, po­litikai magatartásukban, általá­nos és szakmai műveltségükben, érdeklődésükben a munkához, a munkahelyhez váló viszonyuk­ban, törekvéseik egy részében különböznek egymástól, Megyénkben annál is inkább figyelemre méltó — de egyben bonyolult körülményt előidéző —' a munkésifjúság helyzete, mart a munkásosztály az elmúlt évtized alatt jelentőségében és számszerűségeben is megnöve­kedőit. Ezzel a korábbi időszak­hoz képest fokozódott társadal­mi szerepe, politikai jelentősége. A növekedés nagymértékben társadalmá átrétegződés útján ment végbe, zömében a falun élő termelő6zöiveitkezeti fiatalok­ból. Azzal a jövőben ie számol­nunk keid, hogy ők képezik a munkásosztály növekedésének fő forrását. Az ifjúmunkások — néhány rendezett eSvilélet követeimé- 5 nyeihez. Vorst vezénylő tisztje elvisel- ■ hetetlennek tartotta az eshető- * séget, hogy Meserve-öt megfe- ■ nyítsék. A következő párbeszéd • zajlott le közötte és az ügyész ! között: ■ j,Ön szerint helye van gyilko- J soknak az Egyesült Államok 5 hadseregében?” „Uram, Meserve őrmester úgy : tavaly februárban csatlakozott ■ az egységemhez, és alattam szol- • gált, amikor egy lövész-szakasz: parancsnoka voltam, és ma ■ azért őrmester, mert akkor egy • osztag vezetésével bíztuk meg...” : „Nem kértem, hogy hosszú • magyarázatot adjon. Azt kén- § öeztem csupán, hogy ön szerint • az Egyesült Államok hadseregé- : nek kötelékében kell-e tartani ■ egy gyilkost Igen, vagy nem?” ■ „Tulajdonképpen nem, uram,: legalábbis, amíg le nem tölti a ; büntetését. Aztár persze, miután • rehabilitálták, azt hiszem, az: már más ,uram...” „Tehát azt tartaná helyesnek,: ha valami enyhébb büntetést 1 kapna?” „Általában nem, uram, de: hogy ebben a speciális eset- ■ ben...” ■ „Gyilkosságról van sző. nem • valami speciális esetről.” „Szóval, nekem az a vélemé- • nyem, uram, hogy ha valaki j gyilkosságot követett el, meg kell: büntetni, de én személyesen is • ismerem Meserve-öt, és én visz- j szafog’adnám az egységembe, ; igen.” ■ (Folytatjuk) ; Ifeivéfceíltől eltékhutve — célja, hogy állandó munkahelyet ta­lálj on, ahol több és jobb mun­kával, nagyobb anyagi és erköl­csi megbecsülést tud kivívná ma­gának. Van ilyen társadalmi cél is, hogy az iskolából kikerülő fiatalok mihamarabb kialakítsák munkahelyükön a társadalmi szervezetekben a munkahelyi közösségekhez fűződő új kapcso­lataikat. A vállaltatok többségié, munkahelyi vezetők jelentős ré­sze azonban nem fordít megfe­lelő figyelmet a munkába lépő fiatalok sajátos helyzetér®, & velük való foglalkozásra. A mezőgazdaság (szocialista át­szervezése az új termelési mód alakulása alapvetően megváltoz­tatta a mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok helyzetét. A mad fia­talok a szocialista mezőgazda­ság első lépéseinek élményeit csak közvetve ismerik. A földet a szülei vitték a közösbe, mégis gandoHkodásuikban megtalálha­tók az átmeneti időszakkal járó ellentmondások. Ezek néha kö­zönyt és passzivitást váltanak ki. Az 1964—65-ös évekig az el­vándorlás volt tapasztalható. Ennék okai arra vezethetők vissza, hogy a tsz-eknefc nem volt még lehetőségük a rend­szeres bérezésre, akkor még nem sok szakmunkásra volt igény, a fiatalokban viszont már megvolt az a törekvés, hogy va­lamilyen szakmát megszerezze­nek. Hozzájárultak ehhez a szü­lők is azzal a szemléletükkel, hogy keressem valaki rendszere­sem pénzt a családban, M egyénkre még most te a falutípus, a nagyköz­ségi rendszer a jellem­ző. ugyanakikor a la­kosság közel egyötöde tanyán éü. A mezőgazdaság rohamos fejlődése — a nagyüzemi mun­kaszervezés, a nagyfokú gépesí­tés, a kemizálás — viszont meg­változtatta a falu, a falun élő fiatalok életritmusát, anyagi és szociális helyzetét. A tsz-ék erő­södésével megindult a vissza- vándarláisi folyamait Egyre több szakmunkást — jól képzett szak­munkást —- tud foglalkoztatni a mezőgazdaság. Probléma viszont, hogy a városban szakmát tanult fiatal amikor visszamegy a fa­lura — különösen a kisközség­ben — kezdetleges munkafelté- telekkél, elmaradott kulturális és szórakozási, sportolási viszo­nyokkal találkozik. A tanuló ifjúság döntő több­sége pozitív személyi tulajdon­ságokkal rendelkezik. Jellemző az általános műveltség és ezzel egyidejűleg valamilyen szakma megszerzésére való törekvés. A 8 általános iskolát végzett fia­talok több mint 80 százaléka közép- és szakmunkásképző is­kolában tanúi tovább. A tanul­mányi követelményeknék a több­ség eleget tesz, aktívan érdeklő­dik a politikai események iránt. Életkori sajátosságaikat tekintve érettebbek, önállóan és bátran nyilvánítanak véleményt, figye­lemmel kísérik a környezetük­ben történő eseményeket. Mind­ezek ellenére — nyugati sajtó, rádió stb. — útján eljutnak hoz­zájuk a káros ideológiai áram­latok, nézetek, s ezek nehezítik pólitfkaá, világnézeti szemléle­tük kialakulását. Konfliktusokat okoznak a fiatalok életében az egyes szülők is azzal, hogy irre­ális követelményeket támaszta­nak a gyermek jövendő életpá­lyájával szemben, figyelmen kí­vül hagyják a lehetőségeket a népgazdasági igényt, hibásan tá­jékoztatják őket a népgazdaság, a politikai helyzet eseményei­ről és gondjairól. A hosszú ide­ig tartó iékoiaa életforma, az önkormányzás gyakori hiánya, gyengíti önállóságukat és önte­vékenységük kibontakozásét Az ifjúság nevelése nálunk még nem vált össztársadalmi tevékenységgé. Hiányzott a cél­tudatos, összehangolt munka, a különböző szerveik és szerveze­tek között. Számtalan olyan in­tézményt hoztunk létre, mely­nek elsődleges feladata az ifjú­ság nevelése, azonban a felelős­séget a KISZ-re hárították, a hiányosságokat neki tulajdoní­tották. A pártszervek és szerve­zetek többször hoztak olyan ha­tározatokat a KISZ-re és csak a KISZ-re, amelynek megvalósítá­sa más társadalmi és állami szervek feladata lett volna. A KISZ- és más szervek között a korábban kialakult együttműkö­dési gyakorlat zömében nem vál­totta be a hozzá fűzött remé­nyeket, nem felelt meg a köve- tedménye&nefc. Az ifjúság ható- konyább nevelésének kulcskér­dése, hogy gyorsan változtassunk ezen a helyzeten, s az ifjúság nevelésében biztosítsuk vala­mennyi állami, társadalmi szerv és intézmény összefogását. Meg kellett jelölni —• külön-külőn — és együttesen, is feladataikat. E rre annál is inká/bb szük­ség volt, mert abból, hogy a KISZ az egyetlen ifjúság; politikai tömeg- szervezet, és hogy a pórt ifjú­sági szervezete, nem következik a kizárólagos szerepe az ifjúság nevelésében, nem következik, hogy a párt vezető szerepéhez hasonló funkciókat lásson el az ifjúság körében végzett tevé­kenységében. Ha csak ezeket a ganddtatoäoat vesszük figyelem­be, már ezek is szükségessé te­szik, hogy a párt ifjúságpoliti­káját megvalósító struktúra és ■mechanizmus káalakításábain is előrehaladjunk. Az előrehaladás a továbbfej­lődés feltételei közé tartoznak dyan fontos kérdések, mint az ifjúság aktívabb bekapcsolódása a közéleti tevékenységbe. A községi, városi tanácsokba 462 harminc éven aluli fiatalt választottak. A szakszervezeti tisztségviselők 26 százaléka fia­tal. A párt választott szerveiben a tagok 2,8 százaléka 26 éven aluli. A fiataloknak e testüle­tekben való tevékenysége min­denekelőtt a KlSZ-képviseletet jelenti. De nem szabad csak a KISZ-re, mint egyetlen forrás­ra támaszkodni. Ä szervezetek közvetlenül is teremtsenek kap­csolatot a fiatalokkal, neveljék saját utánpótlásukat. A munkássá válás a pályavá­lasztással kezdődik, amit a fia­tal életében jelentős állomásnak tartunk. Tudott dolog, hogy a tanulók többsége a szülő aján­lása,. döntése alapján választ szakmát, életpályát. A problé­mák ott és akkor jélentkeznék, amikor a szülő „jóakarata” nem találkozik a népgazdasági érde­kekkel és a lehetőségekkel Nem veszik eléggé figyelembe, hogy megyénkben a munkaké­pes korú lakosság többsége fizi­kai munkakörben dolgozik, és hogy a jövőben is így lesz ez. A pályaválasztás irányításában, segítésében nem érvényesül a tudatos, tervszerű munka. A megyei pályaválasztási és oktatási tanács az elmúlt 1—2 évben még nem tudta ezirányú feladatát teljesen ellátni. Ezt bizonyítja, hogy az egyes di­vatos szakmákra túljelentkezés, más népgazdasági területen szakmunkáshiány van. A munkábalépés, a munkás­sá válás a fiataloknak egyik legkritikusabb időszaka. Minő­ségi változást jelent a korábbi társadalmi helyzetéhez képest. Ekkor válik el, hogy a korábbi elképzelések reálisak voltak-e, hogy megfelelnek-e a munka­helyi igényeknek. Ekkor tesz összehasonlítást az iskolában ta­nultak alapján a benne kiala­kult képzelettel és a gyakorlat­tal. Ekkor válik felnőtté, isme­ri fel a munkásosztály érde­keit, fogadja be az osztály po­litikai, ideológiai tapasztalata­it. A beilleszkedés elősegítésé­ben nagyon fontosnak és jelen­tősnek tartjuk a gazdaságveze­tés ,a társadalmi szerveit; m szocialista brigádok, a törzs- gárda-tagok munkáját. Számuk­ra sem lehet közömbös, hogy milyenek az első lépések, amit a fiatalok ilyenkor megtesznek, milyenek a hatások, amik a fia­talokat ilyenkor érik. A párt jelentős figyelmet szentel az ifjúság anyagi, szociális gondjainak meg­oldására. Természetes, hogy ez nem szakadhat el a társadalom általános anyagi, szociális helyzetétől. Az általá­nos bérpolitika alapján a fia­talok, nők körében is szüksé­gesnek tartjuk az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének következetesebb érvényrejutta- tását. E kérdésben már van némi előrelépés. Intézkedés történt a gyakornoki fizetések eltörlésé­re. A kezdő fizetésnél több he­lyen figyelembe veszik a tanul­mányi eredményt is. A fiatalok családalapításához teremt ked­vező feltételt a lakásépítési, majd a családalapítási segély. Három vállalatnál végzett fel­mérés is bizonyítja, hogy 1971- ben 43 fiatalnak adtak 10—60 ezer forintig terjedő lakásépí­tési kölcsönt, illetve támogatást. Számtalan kérdés és problé­ma tartozik még a gondolat­sorba, sok olyan lényeges terü­letről nem szóltunk; amely az ifjúságot közvetlen érinti, de célunk az, hogy e néhány lé­nyeges kérdésben gondolatokat ébresszünk. A párt-, állami és tömegszer­vezetek a határozat megjelené­se óta sok kérdésben tettek in­tézkedéseket. Elkészítették a határozatok végrehajtására vo­natkozó feladat-terveket Széles körben ismertették a Központi Bizottság határozatát. Rendsze­resen visszatérnek a végrehaj­tás ellenőrzésére. Az országgyűlés elfogadta az ifjúságról szóló 1971. évi IV törvényt. A törvény meghatá­rozza az ifjúságpolitika alapel­veit, szabályozza az állami szer­vek és szövetkezetek ifjúsággal kapcsolatos feladatát. Megálla­pítja az ifjúság jogait és köte­lességeit. A törvényben foglalt jogok és kötelezettségek mel­lett a jövőben is különböző jogszabályok tartalmazzák az ifjúságra vonatkozó részletes, illetőleg az ifjúság meghatáro­zott rétegeire, vagy korcsoport­jaira vonatkozó rendelkezéseket. Olyanokat, mint például a fia­tal dolgozók munkaviszonyának jogi kérdései, a fiatal házasok lakásigényének kielégítése, stb. A törvény átfogó". jellegű. Nemcsak a mai helyzetet és le­hetőségeket méri fel, hanem előremutat. Rendelkezéseinek végrehajtása évekig tartó terv­szerű folyamatos munkát igé­nyelnek. Megyénkben a pártszervek úgy értékelik a KISZ munká­ját, hogy teljesítette a párt ál­tal kitűzött feladatokat. Moz­gósította az ifjúságot a politi­kai gazdasági feladataink meg­valósítására, s a megye arcu­latának formálására. Részt vet­tek a konszolidációs feladatok megoldásában, a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtéséért folytatott harcban. Védnökséget vállaltak a megye legnagyobb építkezései felett. Nagy értékű tevékenységet fejtettek ki a nyári építőtáborokban. Jelentős szervező munkát végeztek az ifjúsági találkozók kultúr-, sportrendezvények lebonyolítá­sában. A KISZ akció, politikai, termelési, kulturális mozgalmai jól segítették az ifjúság társa­dalmi aktivitásának fejlődését. A jövő feladatait legjobban a KISZ VIII. kongresszu­sa által elfogadott jelszó „Jobb munkával, nagyobb tudással a szocialista Magyar- országért” fejezi ki. Ez harcba hív, korlátlan lehetőségeket biztosít, nagy és nemes tettek­re serkent. A pártszervezetek irányító, segítő munkája is e jelszó valóra váltására irányul. msmmstü. 3 1972. FEBRUÁR 29

Next

/
Thumbnails
Contents