Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
KOR ÖS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Könyvespolc s Mocsár Gábor: Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? A „vidéken élni” — számos sajátos emberi és művészi gonddal teli — életformát választott író mór évek óta élvonalbelien, igényesen, színvonalasan képviseli irodalmunkban a társadalmi szatíraírást, a Pávatoll-ban, a Kerek egymillió-ban s más művekben már megmutatta s bizonyította erényeit. így legújabb könyvét, a Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? című kisregényt már ezzel a pozitív tartalmú előítélettel vehetjük kezünkbe. Munkájában a reá jellemző nyomdokon halad — ami persze egyáltalán nem érinti a mű frisseségét. Maga az író a história első lapján így fogalmazza meg programját: „úgy kezdődik, mint egy rutinból írt detektív- regény, holott valójában lélektani rejtelmekben bővelkedő, igen homályos mélységekben búvárkodó analitikus regénnyel állunk szemben, amelyben a dolgok látszata legtöbb esetben ellentétes lesz a lényegükkel . Mocsár Gábor szatirikus írásai azokat a témákat dobják felszínre, amelyekben a jelenség és lényeg ellentmondásai feszülnek; társadalmilag izgalmas és aktuális gondok kerülnek tollhegyére, általában az emberi viszonylatokban bekövetkezett torzulásokat mutatja meg nekünk felfedező erővel, gazdag invencióval — a mai élet bizonyos látszat — „szépségei” mögött rávilágít a valóság torzulásaira. Ezzel Mocsár azt a szerepet vállalja, amit az irodalommal kapcsolatban általában problémafeltáró, a közéletiséget vállaló, figyelmeztető funkciónak nevezünk. (Mellesleg ezúttal — s ez eléggé ritka eset — az úgynevezett fülszöveg, a borítón található tájékoztató korrekt módon, pontosan igazítja el az olvasót, s kelti fel érdeklődését. A „nyomozó dolga az volna, hogy megtalálja a tettest — a nyomozó azonban nem ezt találja meg, hanem azt az igazi Hudákot, azt a falusi hatalmaskodót, aki az elnök-Hudákban megbű- vik”, s az író „még a tettest is előkeríti végül”.) Tehát ' „Baktatőfalván fejbe vágták valami Hudák elvtársat... nem ám olyan szimpla fejbevágásról van szó” — ismerteti a nyomozóval főnöke a helyzetet. Alább: „Akit fejbe vágtak, az nem egyszerűen egy illető egyén... Hudák elvtárs azon túl, hogy elvtárs, ráadásul elnök is!” A nyomozó ambiciózus ember lévén, ezúttal is anyagot gyűjthet tervezett dolgozatához, melynek címe: „Miért ütik fejbe egymást az emberek?” A nyomozás során tudósít bennünket a szerző a faluban oly elterjedt kutyamérgezés okairól, arról hogy Hudák elvtársnak a faluban „huszonkét balkézről számazó gyereke” van, s még sok minden másról is. Nos, hogy Hudák elvtárs lelke mélyét megértsük, ilyen-olyan elnökként végrehajtott manipulációi közül csupán egyet hadd idézzünk. A kihallgatás során az egyik gyanúsított, Tolek Illés előbb terjedelmesen tudósít szamár-históriájáról, majd ő maga, minden keresztkérdés nélkül elmondja, hogyan is került kezére pénz nélkül másfél hold föld, amelyen most gazdálkodik. 1 „Mennyiért vette? — Semennyiért. Ez a vétel csak olyan... hogy is mondjam.., hamuka. — Hamuka? — Az. Kérem szépen. Most már, ugye, tetszik látni, milyen őszinte vagyok. Csináltunk egy szerződést, mely szerint én ezt a földet Hudák elvtárstól megvásároltam. Átkerült az én nevemre. De azon nyomban csináltunk egy másik szerződést is, amely szerint a földvétel nem érvényes, az üzletkötés csak formális..Nos, hát ilyen ez a Hudák elvtárs. Vájhát, az egykori hentes és mészáros háza is Hudák elvtárs révén nem került az államosítási listára, mert a felesége, ugye, elintézte... Aztán ott van a méhek mérgezése és a többi dolog is — mindben benne Hudák elvtársunk keze. Csoda-e hát, ha a nyomozóban erősödik a meggyőződés: „éppen ideje volt már, hogy valaki fejbe vágja korunk egyik legnagyobb csibészét.':: De ezt csak önmagában gondolta: nincs joga ezt kimondani. Neki az a kötelessége, hogy kinyomozza: ki volt a tettes.” Tulajdonképpen olyan embert állít műve középpontjába Mocsár Gábor (annak ellenére, hogy a „főhős” szinte nem is kerül színre, mindent megtudunk mégis róla), aki számos falubéli elnöki pozícióját kihasználva, az eredetileg bizalomadta lehetőségeivel minden képzelhető módon visszaélve, hatalmát saját érdekeinek megfelelően használja fel, s mégis a felszínen tud maradni. A nyomozó tetteskeresése közben Mocsár ezzel az oknyomozással foglalkozik: hogyan lehetséges ez? Miért passzívak az emberek? Miért nem lépnek fel közös érdekeiknek megfelelően a kiskirályok ellen? A mérges nevetésre késztető kisregény, int is tehát bennünket: vigyázzunk a Hudák-félékkeL Pergő történet, sodró lendületű írás, szellemes megállapításokból, jellemző — realista, de szatírába oldott — részmegfigyelésekből összeálló szintézis: ez Mocsár új könyvének vonzereje, mely okán, a fentebb említett erények mellett, szívesen ajánljuk az olvasó figyelmébe. Jenkei J^nos Fekete János Orosházi háztetők Éviékes évkönyv jelent meg Kolozsvárott y1 kolozsvári /1 „Utunk” nevű . Cy-j f irodalmi hetilap (J immár hagyományos — ötödik — évkönyve az idén közel 400 oldalon jelent meg. Az évkönyv mégsem mennyiségi, hanem minőségi gyarapodása révén érdemli ki — joggal — az olvasó fokozott érdeklődését. Az 19?2-es évkönyvben Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula eredeti költeményei mellett, Goethe, Scsipacsov, Shelley, Eluard, Zaharia Stancu szebbnél- szebb verseiben gyönyörködhetünk, olyan nagyszerű költők műfordításában, mint Illyés Gyula és Radnóti Miklós. Értékes, érdekes tanulmányokat olvashatunk az évkönyvben a romániai magyar irodalomról, folyóiratokról, zeneszerzőkről, énekművészekről, a nagybányai festőművész-telepről, Kós Károly építőművészetéről, a kolozsvári Állami Magyar Operáról, a marosvásárhelyi, kolozsvári, nagyváradi, szatmári és temesvári állami magyar színházakról, a marosvásárhelyi várról, a moldvai csángó nyelvjárásról. Az évkönyv 92 tanulmányát, amelyeknek szerzői olyan neves romániai magyar írók, mint Szemlér Ferenc, Létay Lajos, Maj- tényi Erik, Balogh Edgár, Bodor Pál, Veress Dániel és mások, Gy. Szabó Béla, Aurél Ciupe, Szervatiusz Jenő, Mikola András, Nagy Imre, Jecza Péter, valamint további összesen 36 képzőművész alkotásának reprodukciója díszíti, ékesíti; úgyszintén olyan irodalom- és művészettörténeti értékű fényképek is, mint például a következő feliratii- ak: „loanichie Olteanu, Za- haria Stancu és Szász János, az R. Sz. K Írószövetségének küldöttei koszorút helyeznek el a segesvári Petőfi-emlékműnél a költő halálának 120. évfordulóján”, „Pionírok tisztelegnek Flóra néni, Benedek Elek lánya előtt Kisbaconban”, „Az ember tragédiája a kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán — Danton : 'László Gerő” és „Thor- ma János nagybányai festőművészek körében az iskola nagy műterme előtt 1922-ben.” Donajecz László A fafaragó Alig öt vagy hat négyzetméter az egész kis műhely, ahol Papp József munkálkodik. Farag, madarakat preparál mesteri kézzél, tudással és egy kiállításról álmodozik. — Volt már részem hasonló örömben, meséli, nemrég Mezőkovácsházán, a megye fafaragóinak kiállítására adtam be egy-két szobort, tárgyat és be is mutatták azokat. Még a televízióban is szerepeltem, ezzel a Gondolkodó paraszt című kis szobrocskával, a kezemben tartottam, úgy mutattam a nézőknek. Papp József, a szeghalmiak közismert Józsi bácsija nemrég ment nyugdíjba, 16 évig volt méhész a Petőfi Tsz-ben. Régóta farag, ha akadt egy kis szabad ideje, ezzel szórakozott. Meg a madárpreparálassal, amit 30 évvel ezelőtt tanult meg, itt Szeghalmon. — Sok időm elviszi a preparálás, de az is kedvenc időtöltés. Az én madaraim már eljutottak a Szovjetunióba és Amerikába is, Floridába... Az igazi, a legszebb hobby, mégis a fafaragás. Negyven évvel ezelőtt ké-’ szí tett cseresznyefa-vázát mutat, gazdag omamenti- kájú virágdíszítéssel. Nagy szeretettel és hozzáértéssel farag díszdobozokat, papírvágókéseket, cukorkatartókat és emberi alakokat A Gondolkodó paraszt (képünk) mellett ott sorakozik a többi: Drótostót, a Nyugdíjas öreg, a Fiatal lány, a Nézelődő. Az egyik juharfából, a másik szőlőgyökérből, harmadik cseresznyéből ... Mindenféle fával szívesen dolgozik. És az álmődozás? Egy önálló, kis kiállítás. Vagy a könyvtárban, vagy a művelődési központban. Nem lehetne teljesíteni? £> ,=D Egy arc Orsóval Emil Egy arc még ezerkilencszázból akit lepréselt már a távol két gomb szeme a haja kender vasutas volt vagy mesterember Sábáéhoz küldték es Doberdóra most képe alatt ketyeg az éra
