Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

»SS

MÁSODIK alkalommal szentelt egy-egy fél órát a TV „Rólad van szó!” című műsora a -buszon csókolózás” bonyolult problémakörének. Dagadó szívvel vettem tudomásul, hogy ebben a kérdésben megmozdult az ország, sőt még a környező országok is, korra való tekintet nélkül <8 évtől 86-ig). És még minket bélyegeznek meg a közömbösség súlyos jelzőjével?

Előrebocsátom hogy én nem írtam levelet ebben a témakörben a fent jelzett műsornak. Vem írtam azért, mert előre tudtam, hogy nálam vannak sokkal okosabb emberek is, s ez a hitem, a műsor nézése során igazolódott is. Utólagosan is be kellett vall,jani önmagámnak, hogy én olyan jó ötleteket, tanácsokat adni tényleg nem tudtam volna a műsor házigazdáinak, mint amilyeneket kaptak. Nem kívánom ezeket elsorolni, hiszen tudom, hogy rengetegen látták a műsort, s ha már annak keretében nem untattam őket, mi nek tegyem ezt most. Azonban akármennyire is odafigyeltem, egy kételyem csak nem oszlott el még a műsor végére sem.

EZ PEDIG a következő. Azt; mondtam magamban: Jő, jó, szép és kell is, hogy valaki pallérozza ezeknek a „rakoncátlan, neveletlen, illetlen” fiataloknak a viselkedési kultúráját, mer*

A furcsa dmrövidítési a KönöSladányi Gimnazistáik Baráti Klubjáé. A agyablakos, frissen festett, üszfca klubhelyiségben tudtuk eat ameg, ahol a Tüköry Lajos Általános Iskola és Gimnázium néhány fiataljával beszélgettünk:

*— Mi takarítjuk a klubot, mi meszeltük a falaikat, az asztal- oeritőket pedig a pártösszekötő tanár aLvtársoő készítette^ A

|

végül is a szeműnk előtt „visel- jj »vednek”, s a szeme azért van. jj az embernek, hogy lásson vele. j De! —- az ismert reklámszöveg jj ayomatékával — szerintem nem ■ ártana Ilyen heves csatározást, | országos közvéleményt megmoa- jj gáté vitát folytatni mondjuk ar- £ ról, hogy ki milyen módszerrel | szokott tanulni, készülni, az is- : kólában adódó feladatok megöl- ! dúsában. Mert azért szerintem 5 ebben a korban (zömében gin»- 8 nazista korosztályú fiatalok fii- 8 lek a stúdióban) talán mégis £ csak a tanulás kellene a legfőbb £ probléma legyem. S a tanulás ; közben (sok-sok olvasással) ta- jj Ián az is kiderülne, hogy mit 3 illik, és mit nem illik tenni, itt £ —* és ott.

NEM SZERETNEM, ha prűd- jj nek tartana bárki, de amikor is- : koláskorú fiatalokról van szú, jj akkor én a tanulást teszem el- : sődlegessé, abban a témakörben, £ amikor „Rólad van szó !”, s er- jj rői oly kevés szó esik a TV fi- jj utalóknak szóló adásaiban. Nem jj hiszem, hogy a fiataloknak ma- £ napság, az ismeretelmélet „rob- £ banása” idején, ez lenne a ■ legfőbb problémájuk. Ez is, de jj ennél lényegesen több és fonto- : sohb dolgok. Jó lenne erre is £ legalább annyi műsoridőt for- £ dítani, mint „egy csók”-ra.

Szilárd Aidára 3

■HnHMniaMMnmimHim« •««••

EWtápzeíni sem tudora, vajon hogyan zajlott le a híres egyszer volt budai kutyavásár, de arról már megbízható tapasztalataira vannak, hogy manapság nálunk miképpen történik a derék négylábúak adásvétele. Az eümúüit vasárnap ugyanis családunk egyik fontos programja az volt, hogy megnéztük az öcséra által vásárolt kiskutyát Egy négyhetes, fajtatiszta, -tferiscsfkos boxert; Díjnyertes szülők, garantált vérvonal, stib., stb., szóval minden finomság, asmit egy ilyen kis jószágról el lehet mondani;

öcsém már korábban megállapodott a tulajdonossal, tehát a mostani látogatásunk nem is kutyavásár volt, csak afféle ház- tűznézö. De különösen a gyerekeim így is nagyon élvezték az ügyet, hiszen nem miniden napra jut ilyen fontos esemény.

Megvallom, nekem kezdettől fogva ellenszenves volt az új jövevény. Amikor a távoli kutya- farm felé baktattunk arra gondoltam, hogy annak idején mindig ajándékba kaptuk a házőrzőket. Ha a szomszéd kutyája sokat kölykezett. jutott nekünk is utánpótlás. Mert azt él kell ismerni, hogy elég magas volt nálunk a „kutyahalandóság”. A Zsuzsii mérgezett patkányt evett, s abba döglött bele, a Pajtást elütötte egy autó, a Dzseki meg rákapott a csirkékre, ezért a sin- térnél fejezte be díszes pályafutását. Ilyen „forgalom” mellett aligha képzelhető el, hogy kétezer forintot fizettünk volna egy kölyök kutyáért.

Amikor megérkeztünk a tenyésztőhöz, a gazda éppen a kutyáival bíbelődött az udvaron. Ahogy beléptünk a kapun, máris egy hatalmas jószág ugrott Mérik. A gyerekek ijedten bújKufyavásár

tok hozzám amikor az óriási boxer vicsorogva közelített

— Ne féljetek, nem látjátok, hogy csóválja a farkát — biztatta a srácokat a tulajdonos.

— Igen, a farkát azt csóválja, de a fejével meg morog V — rep- likázott a fiam;

Mosolyogtam a gyereken, aks nem tudja, hogy a kutya melyik végének higgyen. Ügy látszik, a véreb rossz néven vette, hogy kinevetem, mert fenyegetően jö tt nekem.

— Pfuj ! Mész onnan —• parancsolt rá a gazdi.

Tulajdonképpen örülnöm keil- lene, hogy épségben maradt a nadrágom; mégis megbántottak. Mi az hogy pfuj ? ! Ha az én lábam ennek a kutyának ízlik, akkor máért mondják rám, hogy pfuj?

HOBBY

No, mindegy, félre az érzékenységgel, fő az, hogy élve megúsztak a bemutatkozást. A gyerekek is hamar megbarátkoztak a környezettel, különösen amikor meglátták a kölyökkutyákat. Gyúrták, gyömöszölték a párhetes kicsiket.

— És tessék mondani, műt tudnak csinálni ezek az aranyosak, ha felnőnek? — érdeklődött teljes tisztelettel lányom a kutyás bácsitól. ,

— Attól függ, mire tanítja meg az ember — válaszolt atyai jósággal a tenyésztő. - Az én

!.-fokori<^töresert kapott pénzért £ függönyt, játékokat vettünk. £

— Száztizemketten vagyunk j ' itözépiskolásek, a KlSZ-tagság ; létszáma ennek háromnegyede, j De vallóban csak azt vesszük £ M, aki megérdemli;

—■ Ebben a tanévijén ag volt 3 a legnagyobb élményem, hogy 3 »észt vehettem a KISZ megyei 5 küldöttértekeztetén. Megelőzően £ pedig a községi és járási érte- j kezű etem, amelyeken fel is szó- 8 lailtaim, A KISZ és az úttörő- csapat kapcsolatáról beszéltem. Mi ebből a szempontból sajátos helyzetben vagyunk, mert feko- iank általános iskola $35 középiskola is egyben.

— Ha már az élményeknél tartunk: Bálatonedericsen voltam építőtáborban. Vasutat építettünk, s ködben fürödtünk, kirándulásokat tettünk, megismerkedtünk más alapszervezetek tagjaival. Most akárhává megyek a megyében, mindenütt találok edericsi ismerősöket. A barátság nem múlt el — éllen- í tétben a hólyagokkal, melyeket £ az ásó, a lapát nyele „vassá- I zsoltv akkor a tenyeremre. •

— Novemberben indítottuk S meg az iskolaújságot, havonta 3 száz példányban jelenik meg. És 3 olvassák ám sokan !

—Sokat segít a KISZ a pálya- ■ választásban. Mindegyikünknek, £ nékem is. Az a vágyam, hogy £ felvegyenek a szegedi -tanárkép- £ ző főiskola rajz-földrajz szaka- 8

1»; i

— Tényleg kevesen döntötték [ még el, hogy tulajdonképpen mik j is akarnak lenni. A KISZ ko- ! mcxly szerepet játszik a szakmák £ megismertetésében.

—- S visszatérve a klubra: na- ; gyón szeretjük. Különösen jók £ a klubdéhítániok. S azért is jó £ itt lenni; mert tudjuk, hogy ami munkánk ás benne van. "•

. s .Néhány mozaik villant fel, 5 vallomásként a körösüadányi jj KISZ-esefc egyik csoportjának £ etetőhez. Akik a mozaikkocka- £ kát e pillanatképbe illesztették: | Földi Éva, Andróczky Andrea í és Szatmári Jiános negyedikesek s és két harmadikos: Ormándlaky £ Éva és Fekete László,

M

H

sasaRBMBSseaaeaflciiaaasaiBaasaaBasacsxcaem 5

■

M

Jí H

a

Kutyáim kitűnő magaisugrök, jj visszahozzák az eldobott követ, 3 tudnak csöndben kúszni, és ami £ a legfontosabb! védik az embere. £

— A jó tulajdonságaikhoz keffil 8 sorolná, hogy megfelelő vevő 3 esetén egy egész vagyon kaphat £ értük — tettem hozzá csendben. 5

— Ez igaz — fordult hozzám 8 a tulajdonos —, de számolja ki. jj hogy ha önök tenyésztésibe fog- 3 jak a kutyát, s egy alomban £ csak öt utódot számolnak, az da- 5 rabonként kétezer forintjával 5 mennyit hoz a .konyhára”. :

— Ha jól tudom, az öcsém ép- jj pen egy hímet választott, 3 ez £ esetiben nem valószínű a lűlsá- jj gos sízaporaság — vitatkoztam. 8

— Nagyon téved uram, éppen 8 a kern a legjobb üzlet — vágta £ ki a végső tromfot, s a fütembe • súgta, hogy a gyerekek ne haül- t jak: — pároztatűsönként ezer- 8 ötszáz forint a tarifa.

A gyerekek közben nagy él- jj vezettél döngették a kiskutya- 8 kát. Találtak valahol egy lyu- 8 kas férfit, és azt rúgták, gurítot- s ták, marcangolták közösen. £ Ahogy elnéztem ezt az ember- jj és kutyakölykökből álló kis cső- jj portot, még gyönyörködtem is s bennük (csak az a kétezer forint, £ csak azt tudnám feledni...) : Talán még most is tartana a 8 játék, ha nem szólok a csemete- 8 imnefc: :

— Gyerekek, megyünk hass., 5 tessék mosakodni, inert kutyás ■ lett a kezetek.

A boxer anya még följebb : húzta amúgy is tuixsi orrát és 5 megvető pillantással nézett rám 5 (pedig a „szent gazdi” párán- 8 csára már addig is pfuj voltam jj nála). Amikor elmentünk, lát- 8 tam, hogy ő is végignyaldosva • mosdatta a kölykeít. Képzetem, • miivet gondolt ez rólam?

Aradódy Tibor S

Vitakör a IA-ban

A téma: a munkás—paraszt szövetség. Nem könnyű vállalkozás ez egy harmadikos lány osztály ban, a békéscsabai Kemény Gábor Szak- középiskolában. A vitakör vezetésére Háló Ferenc, a békéscsabai szakmunkásképző-intézet tanára vállalkozott. Történelmi visszapillantással kezdte közvetlen, barátságos hangú beszámolóját, s ismertette a tényeket napjainkig. Ezután mindenki választ kapott kérdéseire, A fiatalos hevességgel kikitörő vitákat Feri bácsi nyugodt, higgadt, mindig alapos, kielégítő állásfoglalása zárta. A politikát foglalkozás végső tanulsága ez volt: Ha a nehéz, politikai témákat megfelelő szempontok alapján közelítjük meg, ha az előadó alkat mozkodik a hallgatók összetételéhez, akkor minden diák érdeklődéssel hallgatja, részt vese a vitában.

Szlcsek Gitt;

SJQS2 agitáció« propagandas»

o

P

efrodvoirecbe indulunk. Háromnegyedórás autó- buszút. Az első negyedórában új lakótelepek tömbjei között haladunk. A ki- lencszáznapos blokád ailatt itt már német ágyúállások vatták, A második negyedórában megpillantjuk a tengert, kékeszöld pára mossa egybe a horizonton a vizet és a levegőt. Aztán megérkezünk s várjuk, hogy a palota és a park között működni kezdjenek a szökőkutak. Minden második turista kezében fényképezőgép: német, amerikai, japán és természetesen szovjet márkáik. Néhány másodperc alatt legalább ezer felvétel készül a tízméteres vízosziopnóiL Majd — ahogy előzésiednek az óriási parkban a látogatók — sorra a többi szökőkútról: Nagy vízesés. Nap, Ádám, Éva, Sámson, Piramis, Sakktábla és Só- mai kút — így nevezi őket a hagyomány.

A víz néha megtréfalja a turistát: tíz négyzetméteren ököil- nyi kavicsok várják, hogy ke- resztülfusson rajtuk valaki —■ aki rossz kőre lép, ezzel elindítja a rejtett szerkezetet, s kiadós zuhany a jutalma; ugyanígy jár. aki a hívogató óriás gomba kalapja alá igyekszik vagy túlságosan közelről alkarja hallgatna az idegenvezetőt... a hirtelen felemelt hangja megbeszélt jel, amire a bokrok közt megbúvó szökőkútkezelő kinyitja a csapot Nagy nevetés után kalauzunk ismét komolyra fordítja a szót:

—■ Sok kilométerről jut ide e szökőkutak vize. Vörösfenyőből készült csöveken. Nagy Péter idejében készültek a tervei. S távolról — édesvíznél ezerszer messzebről való a föld is. A legfelső pár arasznyit Holtan- diából hozatta ide a cár, hogy a tulipánok minél otthonosabban érezzék magukat a Finn-öböl partján.

A közém strandon kevesen vannak. Hűvös az augusztus. És olaj foltos a tenger. A bátrak bokáig, a legedzettebbek derekig merészkednek a vízbe. A többség azonban csak napfürdőák a durvaszemű homokban. S nézi a messzi fehér óceán járó-pontocskákat, figyeli a ltikötfibői tízpercenként Lemngrádiba induló szárnyashajókat.

Az egyik dóhogó-dübörgő Rakétával érünk vissza mi is a városba. Szemünkbe csap a sós, metszőén hideg vízpor, sirályok vijjognak, a szél csaknem a hullámok tarajáig dönti a vitorlások árbócát. Jó ízelítő a tenger varázsából.

E

ste egy nagy tenángrádü gyár komszomolistáihoz készülünk. Lengyel, román és magyar fiatalokat várnak klubjukba. Tükördara- ■bokbói összeállított gömb forog

•a mérrayeaetea. Apró fogtokban

szórja a falra a fényt Amíg 0, nemzetközileg .kőtelező” hangerővel játszó beateegyüttes szünetet tart, a jelenlévők énekei- mék. A játélcveaető-konferansaé ■— azt mondhatnánk rá, rendkívül ügyes és sokoldalú disc- ijookey — segíti a vendégeket sorban emeli az íves kartonokat, rajtuk óriási betűkkel a Katinka egy-egy versszaka. Mindenütt énekei — olyanok is, akik otthon esetleg szégyellnék, vagy fintorral fogadnák, de mindenképpen elképzelhetetlennek tar tanák. Itt ez a természetes. Sőt , a hangulat most talán még emelkedettóbb. Kánt amikor a gitároké volt a színpad.

Aztán társasjáték következik A játékmester papírzacskót tan a kezében, a zacskón betű: ezzel kezdődik a benne lévő tárgy neve. Aki kitalálja, megkapja az illető dolgot. Magyaru l igy hangoznék a játék:

— Az elrejtett tárgy neve G- vei kezdődik. Lelhet találgatni

—- Gomb?

*—• Nem.

— Golyóstoll?

— Nem.

— Gémkapocs?

— Nem.

— GumiperKffi 5':

— Nem, de vajamé rokonság van.

— Gumfflabda.

— Nem, de rokonság

*** Rágógumi!

— Az elején kell lenni a 6rbetűnek.

— Góprsadír,— Nyert. Hazaviheti, Otfäw», radírozhat véle.

lmondva mindiez man tűnik különösebben érdé- kesneifc Gyakorlatban azonban — több „meneti9 sikere volt rá a bizonyság —- fordulatos, valamennyi résztvevő számára izgalmas szórakozás.

Az est legszebb percei: Lenin» grádot bemutató kisfilmmel léptnek meg vendéglátóink. látjuk a híres fehér éjszakákat, a karneváli vidámságot, a Néva-csa- tjornák hídjait, motoros és evezős csónakjait, az Ermdtáza kán cseit, a hajóorrokkai díszített Rostrum-oszlopokat, az Izsák székesegyházat, Nagy Péter lovasszobrát. a vonat mozdonyát, mély Lenint tizenhétben Péter - várra hozta, végül az utcát, a Nyevszkij proszpektet, amelyen Lerangráddal ismerkedni kezdtünk .. 3

A „konyec” felirat nemcsak a vetítés végét jelenti. Hanem azt is, hogy befejezéséhez közeledik kirándulásunk, kis idő múlva hazafelé repít bennünket az expressz-vonat.

(Vége)

Danisa Győző

• a

A Mini Magazint SsszeM- £ ütötte:

Viteszek Zoltán

Egy csók és más semmi?

KÖQIBAK