Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
____ UM flP K OROS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET r Ujéwa magyar népszokásokban K evese» tudják talán, hogy az újév nem mindig január elsejével kezdődött. A ránt ialpiál kezdetben március elseje volt az év első napja; január elseje csak i. e. 153- ban lett az év első napjává. Január hónapunk neve Janus-nak, a kétarcú istennek a nevével függ össze, aki egyik arcával a múltba néz, az elmúlt évbe. a másik arcával pedig a jövőbe, az új esztendőbe. A nyugati kereszténységnél a XVII. századig többféle évkezdetet ismerünk. Hol december 25-e, hol január 1-e, hol január 6-a, hol március 25-e, hol húsvét szombatja volt az év éiső napja. A január elsejétől való idegenkedést a keresztény egyház részéről a pogány eredettől való irtózás magyarázza. Az újév első napja állandó cserélgetésének XI. Innocentius pápa vetett véget 1691-ben és úgy a polgári, mint az egyházi év kezdetéül véglegesen január elsejét jelölte ka. A babonák, hiedelmek ma már erejüket vesztették, falun is, városon is derűs szórakozásokkal, jó eszem- iszommai köszöntik az újévet, a különbség legfeljebb csak annyi, hogy falun többnyire saját disznótoros ételeiket eszik és saját borukat isszák az emberek. Nem mindig volt azonban ez így! A múltban a falvak népe az újévhez olyan babonákat, hiedelmeket, szokásokat és szórakozásokat fűzött, melyek gyökered legtöbbször az ősi magyar hitvilágba nyúlnak és szerencsehozó, vagy gonoszűző szerepet töltöttek be. Ősi szokás volt a „téltemetés”, az óévet megtestesítő szalmabábu elásása, vagy a „téűkiverés”, amikor egy öregember álarcát viselő sihedert kikorbácsoltak a falu végéi-e. Az óév ki- harangozás®, a lakosság énekétől kísérve, már egyházi eredetű. Igen sok volt a jó állatszaporulatot és jó termést varázslattal biztosító népi hiedelem is, mint a ,kongózás”, a „szűzgulya- hajtás”, és azok a dévajko- dások- kapuk leszedése, az udvarokban kintfelejtett gazdasági eszközök kihordása a piacra, stb., amelyeken varázsigényük mellett hetekig nevetett a falu. Hasonló jellegű volt a nem termő fáknak fejszével való megveregetf ~e, a „fáfe- ny^etés” is. Szerencsevarázslő szerepe volt Erdély ben annak a szokásnak, hogy fiatal legények kezükben pénzt szorongatva asztalra, vagy székre álltak s az éjféli harangszókor kezükben pénzzel ugrottak át az új esztendőbe... Az újévhez egészség és szépségvarázsló szokások is fűződtek. A lányok éjfélkor elmentek a forráshoz „aranyvizet” meríteni, hogy szépek legyenek, illetve, hogy szépségüket megtartsák. Az „aranyvizet” néhol az „élet vizé”-nek nevezték. Az újév az elkövetkezendő esztendő titkainak megfejtésére, a szerencse „irányítására” is módot adott. Főleg a lányok vették ezt komolyan. Az volt a hiedelem, hogy ki mit csinál újévkor. azt fogja csinálni, az egész esztendőben. Az ász- szonyoknak tilos volt bármiféle bontási munkát végezni, mert ez szerencsétlenséget jelentett volna. Babonák fűződtek az első látogatóhoz, az utcán szem. bejövő első járókelőhöz. Tilos volt — ajándékokat kivéve —- a pénzkiadás is, mert a népi hiedelem szerint akkor az új esztendőben nem marad meg pénz a háznál. Az újévhez fűződő babonák, hiedelmek egész serege az egészségre, a halálra, lányoknál pedig a férjhe-z- menésre irányul. Főleg az utóbbi volt igen gyakori. Erre szolgált az ólomöntés (a kiöntött ólom formájából következtettek a vőlegény foglalkozására), a galuskafőzés, az almahéjdo- bás, a szöszrázás, a papír- csillagvágás, a kerítéslécek leolvasása, a papucsdobá- lás, az első ólomból való jóslás stb. — a varázslatnak. a babonáknak, a népi hiedelmeknek száz és száz formája, amelyben hittek is, nem is, de alkalmazásúk lehetőséget adott á vidámságra, a nagy neveié; sekre és csúfolódásokra. Az újév megünnepléséhez szigorú étkezési szokások fűződtek. A malac szinte kötelező volt, mert előre túrja a szerencsét. Nem voftt szabad azonban szárnyast enni, mert „elkaparta” a háztól a szerencsét. Kedvelt újévi étel volt a lencse is, a lányokkal kapcsolatban még megszépítő erőt is tulajdonítottak néki. Újévi fogás volt az édeskáposzta disznóhússal. És elengedhetetlen volt a kalács. \ , Az újévi ünnepet rendszerint a „köszöntőzés” fejezte be. A gyerekek kezdték. akiknek kalács, alma járt fizetségül, majd a legények folytatták, akik elsősorban a lányos házakat keresitek fel. A rokonok, jóbarátok is összejöttek és jóízű evés-ivás közepette meghányták-vetették a házi, falusi és országos gondokat. „Arattak” ilyenkor a falusi cigánybandák is, akik házról-házra jártak és mindenütt elhúzták a gazda kedves nótáját. Bor és némi pénz vcOt a jutalmuk. A »fukarabbak bezárták előttük a kiskaput, de az ilyeneket napokig „kibeszélték”. A nap bőséges vacsorával ért véget. . A babonák, népi hiedelmek kora napjainkban már lejárt. De ha nem is gyakoroljuk őket, a megbecsülés azért kijár nekik. Nemcsak azért, mert egy elsüllyedt világ érdekes emlékei, hanem azért is, mert ' népi gondolkodás egynémely vonására jó magyarázattal szolgálnak. Egyébként ma már mindenki ttidja, hogy szerencséjét, jólétét nem a babonák biztosítják... Az újévet pedig a mai ember arra használja fel, hogy szilveszterkor vigadjon, jó hangulatban búcsúzzon az óévtől és ígv lép. jen át az új esztendőbe. Galambos Ferenc Mihali k József rézdomborííása Magányos sír a mindszenti temetőben Szilveszter Soör András i Trombitaszölós lánysereg Fehér-bundájú nagy terek ördög-süveg az ablakon Szerencsepatkó lárma rom Malac röfög a képeken Amott egy pózna részegen Fölrícomázott házfalak Holnapi gondok alszanak vét. Az iskolában Ss hasonló a helyzet. Az egykori Ady-kúria múzeummá lett Két épületből áll: a régi szülőházból és az 1908-ban épült tágas kúriából. Mindkettőben azok a bútordarabok, háztartási tárgyak, képeik vannak, amelyeket az Ady család használt; van még sok könyv, kézirat, fénykép. Egy Szabó Béláné nevű fiatalabb asszonyka kalauzolt a két. egymástól távolálló épület szobáiban, mint a múzeum gondnoka, de egy idősebb román paraszt is, loan Cardos, akivel véletlenül kerültem össze a faluban, Szabóné elmondta, hogy milyen sokan látogatlak Adv szülőházát, belföldi és külföldi vendégek, dacolva a rossz úttal, amely odavezet. Arról is beszélt az emlékmúzeum vezetője, hogy milyen nyakas, önfejű ember volt az öreg Ady Lóri néz. 1924-ben, amikor maeasrangú bukaresti és budapesti vendégek jöttek össze Érmindszentré, a költő emlékünnepségére, állítólag csodálkozva kérdezte: „Valóban ilyen, nagy ember volt az én fiam?” Cairdos loan bácsi elbeszélte — mint szemtanú —. hogy milyen nagy esemény volt a faluban az öreg Adv Lőrinc temetése. Az orvos kést döfött a halott szivébe, ott a nép szemeláttára, úgy ahogy az öregúr követelte végakaratában. mert félt, hogy tetszhalott lesz. A temető közel van az Ady-házhoz. „Túl a nagy "sa’ádi kerten”, ahogy a költő írta. Az öreg Lőrinrz magányos, de ápolt sírja ott van a temető mellett vezető út közelében, amelv úton életében annviszor járt görbebotjával a kúria és az Adytag között (mintegy 40—50 hold föld volt a birtok). Erőszakos ember volt, de ügyes gaz* \ da. Napszámosait jól őseit- te, de megkövetelte, hogy dolgozzanak érte. Itt, a református, egyébként elhanyagolt temetőben az ő sírja ápoltságávai kiválik a többi közül Csúcsáréi), hozott gránitkőbe vésték az utolsó diósadi Ady földművelő születési és ^halálozási adatait. őszi alkonyat lévén, eszembe tolultak a „Nagy sírkertet mérünk” című vers sorai: Házközeles, fekete földben Mérjük a sírkert szélét, [hosszát. Négyen leszünk csak, Kik idehullunk örököltén, A jóslat nem vált be. Csak az öreg, nyakas Ady Lőrincz került „házközeles, fekete földbe”. Felesége, az ides, és két fia, Bandi és Lajos Budapesten, a Kerepesi temetőben pihennek egymás mellett. Az egykori falusi iskolát is szerettem volna megtekinteni, de az már nincs meg. régi, elavult épület volt. Ma új épületben tanulnak a gyerekek, tizen, a magvar- és tizenkettőn a román-nyelvű tagozatom A nagyobbak, a felsőtago- zaúíak Cauas nevű faluba járnak el tanulni, vagy pedig városban lakva járnak iskolába. Félreeső, kis falu volta miatt Ady falujából is —■ akárcsak minálunk — a fiatalság a városok felé igyekszik. Az idén azonban két olyan esemény történt Advfalván, amelyek új fejlődési lehetőségeket hoztak. A villany bevezetése után gyógyvizű fürdőt létesítenek, nem messze az egykori Ady-taetól. Bőforrású kút önti a meleg gyógyvizet. Valószínű, hogy a fürdő létesítése után a hepe-hupós utak helyett állandó burkolatijaikat építenek és a kis falucska nagyforgalmú, híres helység lesz. Iváaos t»«w égen unszolt a vágy, hogy el- utazhassak egyszer Érmindszentre, Ady Endre szülőfalu iába, mely falu ma a kultúra-hagyományt tisztelő Romániában a nagy költő nevét viseli. Képzeletemben egy közepes nagyságú szilágysági község élt, mely annakidején Lédának, maid Csinszkának is tetszhetett. Ezért aztán nagy volt a meglepetésem, amikor ott- jártamban egy afféle nagyobb tanyát találtam, melybe az idén vezették be a villanyt. A főútvonalaktól távoleső fekvése miatt buszjárat sincs. így, aki zarándokolni akar a prófétahangú költő szülőfalujába. annak földúton 6—7 kilométer hosszan gyalogolni kell. A Ids településen magyarok és románok laknak, akik kölcsönösen megtanulják egymás nyel-
