Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
L. Sejnyin: A vadászkés A I.EIRATBAN a% állt, hogy Burov professzor és Voronov docens utazzon kiküldetésre a Barents tenger egyik kis szigetére, és végezzenek tudományos megfigyeléseket. Az egyetemen, amikor elolvasták a leiratot, mosolyogtak: minden oktató és hallgató tudta, hogy a professzor és a docens gyűlölik egymást. Néhányan azon tréfálkoztak, hogy a szigorú északi klíma lehűti gyűlöletüket. A professzor és a docens is csodálkoztak, de ei is keseredtek. Azt beszélték, hogy a profesz- szor egész éjjel nem tudott aludni, amikor megtudta, kivel kell kiküldetésibe mennie. Egy hét múlva a professzor és a docens elutaztak a távoli szigetre, ahol közös munkával egy egész évet kellett tölteniük. Egy hónap telt el, amikor az egyetemen levelet kaptak Buro'vtól és Voro- novtól is. A professzor azt írta, hogy minden rendben halad, egyedül az a rossz, hogy minden nap látnia kell a fiatal, de igen kellemetlen Voronovot Voronov azt írta, hogy lehetetlen együtt élni az öreg profesz- szorral Az egyetemen elolvasták a levelléket, és csodálkoztak, hogyan gyűlölheti egymást két ilyen rendes . emberi * i EOT HŐN AP MŰLVA a szigetről érkezett rövid távirat arról tudósított, hogy Voronov docens megölte Burov professzort. A professzor holttestét hamarosan Moszkvába szállították. Ugyanezen a napon a nyomozó, akit az ügy felderítésével megbízták, találkozott Voronovval. A nyomozó már tudta, hogy Voronov 32 éves, fiatal, nagyon eszes, találékony kutató, akinek már számos tudományos munkája jelent meg. Érdekes és tartalmas jövő állt előtte. — Miért ölte meg a professzort? — kérdezte a nyomozó Voronovot. Voronov kétségbeesetten nézett a nyomozóra — Értse meg — kezdte bizonytalanul —, az az igazság, hogy nem öltem meg... — De meghalt! — Igen, meghalt. — Ott, ahol megölték, volt még valaki magukon kívül? — Csak ketten voltunk, rajtunk kívül senki más. — Akkor nem értem önt. Ha két ember közül, akik teljesen egyedül vannak, az egyiket megölik, akkor a gyilkos... — ...csakis a másik lehet, — szólalt meg Voronov. — Ez így igaz. Viszont én nem öltem meg. Az a legszörnyűbb, hogy nem tudok védekezni. Mindent értek... de én... nem én vagyok a gyilkos... Voronov elsírta magát. Ez a magas, nyugodt, kulturált ember úgy sírt, mint egy gyermek. — Nyugodjon meg! — mond ‘a a nyomozó. — Ha megölte, jobb, ha bevallja. Ha nem, védekezzen. Voronov, a nyomozó legnagyobb Csodálkozására, nemhogy védekezett volna, hanem olyan bizonyítékokat keresett, amelyek még inkább bizonyították bűnös, ségét, * — AMIKOR MEGÉRKEZTÜNK a szigetre, — mesélte Voronov — kapcsolatunk méginkább megromlott. Éreztem, hogy a professzor nagyon gyűlöl, de én is így voltam. Meg kell önnek nyíltan mondanom, hogy néha már agyon akartam ütni ezt az embert Mindezt a naplóba is beírtam... Valóban, Voronov naplójában benne volt, hogy meg akarta ölni a professzort. — Nem tudom, — folytatta Voronov —, lehet, hogy én öltem meg. Lehetséges. De mégsem én tettem. A kővetkező történt Reggel elhatároztuk. hogy lemegyünk a tóhoz kacsára vadászni. Amikor odaértünk és lövöldözni kezdtünk, a kacsák a túlsó partra menekültek. Azt javasoltam a profesz- szornak, maradjon a helyén én pedig átmegyek a túlsó partra, és onnan folytatom a vadászatot A professzor beleegyezett Amikor már a túlsó parton voltam, világosan láttáin a professzort Senki nem volt, de nem is lehetett mellette. Aztán eldördült a lövés. Láittam, hogy a professzor elesik. Nem értettem, mi történhetett és odarohantam hozzá. Amikor odaértem, a professzor már halott volt A vadász- kése mélyen a szemébe hatolt. A fegyvere mellette hevert Megpróbáltam kihúzni a kést a szeméből, de nem voltam képes rá — olyan erővel hatolt be a fejébe. Ez minden. Rágyújthatok? — Tessék, — szólt a nyomozó. Voronov mohón leszívta a füstöt, majd folytatta: — Megértem, hogy minden ellenem szól. De még- seth mondhatom azt. hogy én öltem meg a professzort Viszont ezt nem tudom bebizonyítani. Egyetlen kérésem van, adja át ezt a levelet a menyasszonyomnak. — Nem szükséges —, mondta a nyomozó. —Adja át ön a levelet. Nem tartóztatom le. * A NYOMOZÓ ELHITTE, hogy Voronov nem gyilkos. Viszont ezt be kellett bizonyítania. Fel kell tárnia Burov professzor halálának titkát , Amikor az orvosok megvizsgálták a holttestet, azt állapították meg, hogy a halált a bal szemébe emberfeletti erővel behatoló vadászkés okozta. — Mit jelent az, hogy „emberfeletti eró”? — kérdezte a nyomozó. — Ez azt jelenti, hogy ember ilyen erővel nem képes beszúrni a kést — felelték az orvosok. A nyomozó figyelmesen vizsgá'ta a professzor fegyverét, de semmi lényegest nem tudott megállapítani. A kés, amely a professzor halálát okozta, szintén érdektelen volt: olcsó, farnar- kolatú vadászkés. Amint azonban figyelmesebben megvizsgálta a kést, egy kis, alig észrevehető fémdarabkát vett észre, amely végigkarcolta a fa markolatot. Hirtelen furcsa dolog jutott eszébe. * EGY ÓRA MÜLVA kiváló vadászok ültek a nyomozó szobájában. — Mondják kérem — kezdte a nyomozó —, mit tesz a vadász, ha famatko- latú vadászkése van, és a patron nem illik a fegyverbe? Lehet, hogy rosszul készítették, vagy a nedvesség, tói megnagyobbodott a patron. Mit csinál a vadász ilyen esetben? A vadászok csodálkozva néztek a nyomozóra, majd vitatkozni kezdtek, míg végül egyikük válaszolt: — A vadász fogja a kését, és ráüt a patronra, hogy belemenjen a töltényűrbe. — Én is így gondoltam — szólalt meg a nyomozó. Most nézzék meg ezt a kést, figyeljék meg ezt a kis fémdarabot, és mondják meg, mi történik, ha ilyen kést használnak erre a műveletre? — Mindenféleképpen bekövetkezik a robbanás — felelték a vadászok. — És milyen irányba hat a lőpor ereje? — Hátrafelé, és a vadász karját is hátralöki. A robbanás ereje igen nagy. A nyomozó elégedett volt, úgy érezte, megoldotta a rejtélyt, feltevése helyes volt. Ekkor még egy vadász lépett a szobába. A nyomozó neki Is elbeszélte feltevését — Érdekes gondolat — szólt az. — Viszont van egy részletkérdés. A kés a professzor bal szemébe hatolt be. Az ön feltevése, és a többiek állítása szerint a kés csak a jobb szembe hatolhatott. mivel a professzor azt a jobb kezében tartotta. * MIT LEHET TENNI? Tehát a feltevés hibás? A nyomozó meg volt győződve. hogy Igaza van, ezért folytatta a kutatást — Mondják kérem — kérdezte a professzor rokonait —. az elhunyt egészséges ember volt? — Teljesen egészséges —* válaszolták a rokonok. — Látták va1 amik or, hogyan dolgozott? — kérdezte újból, óvatosan a nyomozó. — Igen, sokszor .dolgozott otthon is. — Melyik kezében tartotta a szerszámot — kérdezte újból a nyomozó. Attól félt, hogy utolsó reménye is szertefoszlik. — A professzor mi ódig bai kézzel dolgozott — felélték a rokonok. Végleg feltárult a professzor halálának titka. Bal kézzel ütött a töltényre, és a robbanás ereje a kést csak a bal szem*1"« vághatta. A nyomozó bebizonyította .Voronov ártatlanságát. megmentette életét és becsületét Oroszáéi fordította: Kass Attila új kőh Fogadalom Horváth Péter Ha messzire üldöz a hit, elhagyom a világ partjait. Tölgyerdő kedvesem tavában hal leszek. A bánat bokrai közt gyémánt gyökeret verek. Ow átk Jllái'ia ü ázla {(iizidébő L rTjogyan Whet a törté- I I nelimi változások I I buktatóit elkerülve, évtizedeken át mtn- * “ dig csak a napos oldalon sütkérezni — erre ad példát Mesterházi Lajos legújabb regényének hőse. Bár a főszereplőt — Dániel Imrét — aligha nevezhetjük a köznapi értelemben vett „hősnek”, hiszen ez a kaméleon-ember mindent megtesz annak ér. dékében, hogy elnyerje legmélyebb ellenszenvünket. Mint balsors tépte, viharos életben megfáradt, magános ember mutatkozik előttünk, de élete rer gényéből kiderül, hogy csöppet se méltó az együtt, érzésre. Pedig olyan szánalmat keltőén mesél a múltjáról, hogy az olvasd lépésről lépésre együti érez a „szegény jó Dánié Imrével”. Csak jó néhány pálfordulása után mérte géljük, hogy talán mégs< lehet tiszta lelkiismerette mindig a felszínen maradni. Dánie] Imre mint fiatal első világháborús haditudósító kezdte pályafutását később részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban majd Horthy szegedi daru- tollasai közt találjuk.. Hosszú élete során vol' lapkiadó, katonatiszt, feke. téző, külkereskedelmi vál lalat személyzetise, kultúr- felelős és ki tudná felső rolni még mi minden. Bá mulatós köpönyegforgatá sát mindig ki tudja magyarázni. úgyannyira, hogy a; olvasónak is éber figye lemre van szüksége,' hogy észrevegye a sorozat« szemforgatásokat. Az szín te természetes— s nagyoi elgondolkodtató! —, hogy hazánk történetének utol só félszáz esztendei ébej egy ilyen lelki-nyomoréi milyen szépen elboldogull Egyedül a legutóbbi évek ben csökkent valamit Dá niel Imre közösséget rom baló aktivitása (bár anya gilag talán most áll a leg jobban: autó- és társasház tulajdonos, külföldi utal állandó résztvevője, stb.) Egyetlen bánata, hogy i fia megtagadta! Nincs te hát folytatása az életénei még akkor se, ha mégha t Mesterházi Lajos: Apaszív sadna az a sok sorscsapást túlélt „apaszíve”. Mesterházi Lajos élvezetes stílusban megírt regényét bizonyára nagyon sokan kedvenc olvasmányaik közt fogják számon tartani. A. T.
