Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-04 / 2. szám

Mi várható 1972-ben a világpolitikában? A_ VILÁGPOLITIKÁVAL ls ügy van, mint a gyarló emberi gyakorlattal: az új esztendővel nem lehet új életet is kezdeni. A múlt batyuját tovább kell vinni. A csoda módra végbe­menő, hirtelen változások he­lyett a megérett történelmi szükségleteik érvényesülésében, a szívós, céltudatos és több­nyire csak araszolva, sőt vissza­esésekkel tarkított előrejutásban lehet bízni. 1971 egyébként nem búcsú­zott rosszul. Ha a pluszokat, mínuszokat összevetjük, mint- ha-minitha egy árnyalattal eny- hültebb, biztatóbb volna a nem­zetközi horizont, mint amikor 1970-ről 1971-re ugrott át az óra mutatója. Igaz, több ese­mény és folyamat bonyolultab­bá teszi a világot, 3 ezeket — bizonytalansági tényezőikkel együtt — az új évbe is áthoz­tuk, de hát inkább legyen bo­nyodalmasabb, mint élesebb a helyzet... Az 1971-e* külpolitikai „ba­tyuban” kétségtelenül az SZKP XXIV. kongresszusán (kialakí­tott globális nemzetközi prog­ram a legmaradandóbb érték. Ebből nőtt ki az a páratlan in­tenzitású külpolitikai akcióso­rozat — a polgári sajtó „dip­lomáciai pergőtűzről” ír —, amely a világ minden térségé­ben alapvetően meghatározta e politika szövetségeseinek —, mindenekelőtt a szocialista oszágoknak —, él nem kötele­zett támogatóinak és ellenfelei­nek lépéseit. Külön is megem­lítendő leglátványosabb siker a nyugatberlnmi rendezés, amely az egész európai fejlődésre ál­dásos hatással volt. A MÁSIK _ már nagyon el. lentmondásos, az antiimperia- lista egységfrontot bontó ten­denciái miatt túlnyomóan ki­fejezetten káros — fontos je­lenség a Kínai Népköztársaság [külpolitikái aktivizálódása volt. Ez hozta meg az év legvasko- sabb világpolitikai meglepeté­sét: az amerikai—kínai eszme­cserét és Nixon pekingi meg­hívását, valamint a Kínai Nép- köztársaságnak az ENSZ-ben va­ló megjelenését is. Az egész éven végighúzódott a dollár és a tőkés világ valu­tarendszerének mélyreható vál­sága. Ez, valamint az amerikai vereségek Indokínában tovább ( mélyítették a repedéseket az amerikai szövetségi rendszeren. S végül a világ egyik fontos térségének, az indiai szubkon- tinensnek jövője, de a három nagyhatalom — a Szovjetunió, Kína és az Egyesült Államok — egymáshoz való viszonya, valamint a szövetségi rendsze­rek erőviszonyainak alakulása szempontjából is 1971 nagy ese­ménye volt az indiai—pakisz­táni fegyveres konfliktus. Az indiai sikeres akció, amely le­hetővé tette a bcngál nép nem­zeti, demokratikus választáso­kon is kinyilvánított jogainak érvényesítését, a hazájukból el­űzött milliók visszatértét és éle­tüknek új alapokon való fel­építését — egyben az igazsá­gos rendezésért síkra szállé szovjet külpolitikának is ered­ménye; s kudarca az önzó, csu­pán nagyhatalmi meggondolá­soktól vezetett amerikai, vala­mint ha más érdékekből is ve­zérelt, de vele mégis egybe­csendülő kínai politikának. Az itt említett események folytatásával találkozunk majd az új évben is. Vietnamban és Indokínában a helvzetet az határozza meg, hogy Nixon lát­hatóan továbbra sem akarja levonni az eddigi kudarcok kö­vetkezményeit, sőt abban re­ménykedik .hogy látványos po­litikai és diplomáciai lépések­kel — mint például a pekingi úttal —, valamint különböző manipulációkkal végül is a vi­etnamiak feje felett olyan meg­egyezéshez juthat, amely meg­ments és így vagy úgy indokí­nában tartja az amerikai po­zíciókat. Minthogy azonban a hős vietnami nép az ilyenfajta megoldást soha nem fogadná el, s álláspontját feltétel nélkül tá­mogatja a Szovjetunió és a szo­cialista országok, a harc tovább folyik 'katonai, politikai és dip­lomáciai fronton egyaránt. HASONLÓAN kevés optimiz­musra jogosít 1972-ben is a közel-keleti helyzet. Itt is min­denekelőtt az Egyesült Államo­kon múlna a politikai rendezés lehetősége, hiszen Izrael csak ] azért tagadhatja meg a Bizton­sági Tanács határozatát, mert Washington katonailag, politi­kailag és diplomáciailag támo­gatja. S bár Egyiptom újra és újra keresi a politikai kibonta­kozás útját, ez a helyzet — különösen az arab országokban ebből fakadó belső feszültségek miatt is — azzal fenyeget, hogy újra megszólalnak a fegyverek. 1972-ben várhatóan Európa lesz a legmozgalmasabb külpo­litikai szintér. A menetrend nagyjából ez lehet: az év első felében a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ra­tifikálása a bonni parlament­ben. Ezzel párhuzamosan ke­rülhet sor a nyugatborlini egyezmények szentesítésére a nagyhatalmak által. S közben természetesen az e szellem ál­tal diktált, az európaá országok együttműködését szolgáló két- és többoldalú tárgyalások, ak­ciók is tovább folynak, hihető­leg az eddiginél is nagyobb in­tenzitással MINDEZ fgy együtt az euró­pai biztonsági értekezlet felé mutat, azt viszi előre. Valószí­nűleg e tárgyban is sor kerül nagyköveti, kül ügymi niszterhe- lyettesn vagy talán még maga­sabb fokon is előkészítő tanács­kozásokra Helsinkiben. Hogy 1972 magának a konferenciának az éve lesz-e? A Szovjetunió és a szocialista országok ezt sze­retnék. Az Egyesült Államok 1973-ról beszól. így 1972 min­denképpen a konferenciáért fo­lyó szívós harc éve lesz. 1972 egyik legfigyelemremél­tóbb és legkülönösebb jelenete lesz. amikor Nixon márciusban Peking ben egy asztalhoz ül a kínai vezetőkkel. Elvileg a békés egymás mellett élés politikájá­ba ugyanúgy beletartozik a kí­nai—amerikai találkozó, mint a szovjet—amerikai párbeszéd. Csak az nem természetes, hogy miközben a kínaiak az ameri­kaiakkal ilyen magas szinten és tüntetőén tárgyalnak, ugyanak­kor a Szovjetunióval szemben ezzel tökéletesen ellentétes poli­tikát folytaitnak. A szovjet—amerikai érintke­zésben is fontc« események vár­hatók ebben az évben. Minde­nekelőtt Nixon májusra terve­zett moszkvai útja. Ebből a szempontból is. de főleg a világ biztonsága miatt rendkívül fon­tosak a tovább folyó szovjet- amerikai megbeszélések a védő és a támadó stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról. Ezek a tárgyalások már több mint két éve fo'ynák, zárt formában. De legutóbb, Kanadában. Ko­szigin miniszterelnök annak a reményének adott kifejezést, hogy rövidesen legalábbis részle­ges megállapodásra lehet jutni. ILYEN elképzelésekkel, remé­nyekkel léptünk az új eszten­dőbe. Ami a magyar külpoliti­kát illeti: erőnkhöz, lehetősége­inkhez képest mi is cselekvő részt vállalunk a Szovjetunió és a többi szövetségesünk ösz- szehangolt külpolitikai és diplo­máciai kezdeményezéseiből. így leszünk segítői annak a szocia­lista akciósorozatnak, amely 1971-ben sok sikert hozott a vi­lágpolitikában és amelyet 1972- ben még céltudatosabban foly­tatni akarunk. Nemes János Találkozik-e ebben az cvben Stoph és Brandt? Conrad Ählers, nyugatné-i met kormányszóvivő vasárnap a frankfurti rádiónak adott in­terjújában jelezte, kormánya 1973 előtt nem számít arra, hogy a két német állam csat­lakozik az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. A tájékoztatásügyi államtit­kár kijelentette, hogy a világ- szervezetbe való belépést Bonn az NSZK és az NDK kö­zötti államszerződés megköté­sétől teszi függővé, ugyanak­kor utalt arra is, hogy 1972- ben valószínűleg sor kerülhet Willy Brandt nyugatnémet kancellár és Willi Stoph NDK kormányfő „csúcstalálkozójá­ra”. Rüdiger von Wechmar, he­lyettes kormányszóvivő a stuttgarti rádióban elhangzott nyilatkozatában Ahlers közlé­sét megerősítve, bejelentette, hogy Bonn 1972-ben tárgyalá­sokat akar kezdeni az NDK kormányával a két ország kap­csolatainak rendezéséről. (AFP) Meghalt Gazsó János Gazsó János, a békéscsabai Kulich Gyula városi mun­kásőr zászlóalj ellátó részle­gének parancsnoka, a mun­kásőrség alapító tagja 1972. január 2-án, 52 éves korá­ban elhunyt. Gazsó János 1945 óta tagja volt a párt­nak, s mint munkásőr, több kitüntetés tulajdonosa. Temetése január 5-én, 13 órakor Békéscsabán a Szarvasi úti temetőben Ie?z. A békéscsabai Ku’ich Gyula városi munkásőr zászlóalj parancsnoksága Giancar’o Pajcíla látogatása hazán’tban Giancarlo Paletta, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának meghívására december 27-től január 3-ig ba­ráti látogatást tett hazánkban. Budapesti tartózkodása során Giancarlo Pajettát fogadta Ká­dár János, a KB e' C titkára és megbeszélést folytattak a két testvérpártot érintő kérdésekről, a külpolitika és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű té­máiról. A szívélyes, elvtársi lég­körű eszmecseréin jelen volt Komócsin Zoltán, a Politikai Bi­zottság tagja, a KB titkára. Gi- . ancarlo Pajetta hétfőn eluta-1 zott hazánkból. Búcsúztatására 1 a Ferihegyi repülőtéren megje- I lent Övári Miklós, az MSZMP 1 KB titkára. (MTI) | Rahman sejk sorsa A Centropress hétlő esti kommentárja Pakisztán űj elnöke, Zulfikar ] Alá Bhutto tegnap bejelentette, | hogy feltétel nélkül szabadon 1 bocsátja Mudzsibur Rahman sej­ket, a kelet-pakisztáni függet­lenségi mozgalom vezetőjét. A j sejk sorsáról már hosszabb ide- [ je a legkülönbözőbb kombináci- [ ók voltak forgalomban. Ami- j kor megnyerte — pártja, az Avarrá Liga élén — a választá­sokat, sokan úgy látták, ő a jö­vő embere a százmilliós ország keleti részén. Jahja Khán kato­nai diktatúrája a maga kincs- j tári módján vélte megoldható­nak ezt a sokmindent felbon­tással fenyegető győzelmet —• vérengző csapatokkal zúzta szét a kelet-pakisztáni választások eredményeit Ez ma már közismert A., Is, hogy ekkor és ettől özönlött át a menekülők áradata a szom­szédos Indiába. A nyugat-pa­kisztáni katonák pusztító tom­bol ás a nemcsak a kelet-pakisz­táni választások eredményeit j semmisítette meg, hanem — nem is tú’ságosan hosszú távon — Jahja Khan egész rezsimjét Amikor a Mudzsibur Rahman sejk szabadon bocsátásáról szó­Finn választások Vasárnap, a kétnapos finn] parlamenti választások első I napján a várakozásnál jóval | többen, a választásira jogosul­tak mintegy 55 százaléka le­szavazott. Hétfőin 19 órakor zárták az urnákat. Kilenc párt 1294 jelöltje ver­sengett az egykamarás parla­ment 200 mandátumáért (Az eredményt kedden hozzák nyil­vánosságra.) Helyi megfigyelők vélemé­nye szerint nem várhaté lénye­ges eltolódás a pártok erőviszo­nyaiban, amit az jellemez, hogy egyik párt sem tudta megszerezni a szavazatok ab­szolút többségét. Feloldják a fegyver-embargót ló közüemény hire hétfőn meg­érkezett, nyilván sokan gondol­tak a világon arra, mennyi min­den jelképez ennek az embernek a sorsa. Amikor a helytartó, Tikka Khan katonái elfogták, sokan azt is kétségbe vonták, hogy a sejk a következő napon még élt. Akkor — nem is olyan régen — valóban úgy tűnt, hogy egy politikai eredményt katonai eszközökkel a szó fizikai értel­mében megsemmisítették. Aztán jött a háború, a geril­la mozgalom, majd a Banda Desh születése, amelynek Rahman sejket távollétében is elnökévé deklarálták. Kiderült, hogy a sejk éj és a jelek szerint rövi­desen szabad lesz. A bejelen­tést világszerte üdvözölték, so­kan bizonyára jobbára erkölcsi okokból. Hiszen az az ember ve­szi át Kelet-Pakisztán vezetését, aki a választások során is meg­szerezte magának erre a 'ogot, Csakhogy Bhutto döntésének hátteréről egyszerűen semmit sem tudunk. Teljes titok, mit tárgyalt az új elnök a sejkkel, hogy milyen feltételek előzték meg a „feltételek nélküli” sza­badon bocsátást Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a sejk a múltban nem függetlenséget követelt, csak autonómiát De ma is azt követeli-e, amikor a függetlenség már tény és minden más követelést anakronizmus­nak tarthatnak Bangla Desii- ben? Vagy lehet, hogy Bhutto nem kapta meg art a külföldi támo­gatást. amit Washingtonban és Pekingben ígértek neki? Esetleg nem most kapta meg, amit mos­tanra várt? Az új elnök meg­szüntette a cenzúrát, államosí­tott néhány nagyüzemet — meg­annyi rokonszenves intézkedés. Islamabad eszközei kétségtele­nül megváltoztak. De azt csak a jövő dönti el, a cél is vál-. tozott-e. Kairóban aggasztó és rendkí-| vül veszélyes lépésnek minősítik Nixon elnöknek azt az elhatá­rozását, hogy az Egyesült Álla­mok az ideiglenes embargót fel­oldva újabb Phantom és Sky- hawk típusú repülőgépeket szál­lít Izraelnek. Egy hivatalos kom. mentár szerint az amerikai dön­tés az agressziós politika folyta­tására bátorítja Izraelt, s nyíltan arra ösztönözi, hogy továbbra is szembehelyezkedjék az ENS£- határozatokkal. Washington is­mét tanújelét adta annak, hogy támogatta Izrael expanziós tö­rekvéseit, s ezzel a közel-keleti válság eszkalációját idézi elő olyan Időpontban, amikor Izrael politikája miatt amúgyis meg­romlottak a béke esélyei. 2 BÉKÉS MÍCm^n 1972. JANUÁR 4. Az egyiptomi fővárosban ne­vetséges képtelenségnek minősí­tik azt az érvelést, hogy Nixon a Phántom-szállítások felújítá­sával kíván nyomást gyakorolni Izraelre, rábírni arra. hogy ta­núsítson hajlékonyabb magatar- társt a Jarring-missziót, illetve a részleg« s az átfogó közel-ke­leti rendezést illetően. Az ag- resszor felfegyverzése azonban mindig ellenkező eredménnyel járt: az agresszió folytatását se- ' gítette elő, s nyilvánvalóan ez is volt be nem vallott célja. A hírek szerint már a jövő hét elején megkezdik az új Phanto- mok szállítását A nagy sietség­re jellemző, hogy ezeket az amerikai hadsereg készleteiből engedik át Izraelnek, mert a gépek legyártása 18—20 hónapot venne igénybe. Mint ismeretes, Izrael 40 Phantom és 80 Sky- hawk típusú repülőgépet rendelt az Egyesült Államoktól (MTI) Mín;ta az amerikai kiiliiiség Hétfőn Peklngbe érkezett az a 25 tagú amerikai „technikai küldöttség”, amelynek feladata, hogy megvitassa és rendezze Nixon amerikai elnök február­ra tervezett kínai látogatásá­nak gyakorlati kérdéseit. A küldöttséget Alexander Haiig tábornok, az amerikai el­nök nemzetbiztonsági főtanács­adójának helyettese és Ronald Ziegler, a washingtoni Fehér Ház sajtótitkára vezeti. A Reuter-iroda értésülése szerint az amerikai küldöttség tagjai hétfőn este tartották első megbeszélésüket a kínai meg­bízottakkal. Várhatóan egv he­tet töltenek Pekingben, ahol —1 az angol hírügynökség szerint — mindenesetre addig marad­nak. amíg nem fejezték be Nixon látogatásának előkészü­leteit. (Reuter) H xon újra a tűzzel látszik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents