Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-04 / 2. szám
Megfontoltabb, célratörőbb gazdálkodást az új évben írta: Supala Pál, a megyei pártbizottság titkára A waStt évben a pftrt megyei szarvei, és szervező- f tei és az államé szervek alapvető feladatát a negye, dik ötéves terv megyénkre háruló célkitűzéseinek megvalósítása képezte. A megyei pártbizottság e feladatok végrehajtására több fontos határozatot hozott. E határozatok összességükben ráirányították a figyelmet megyénkben a X kongresszus határozataiból ere- , dó legfontosabb gazdaságpolitikai feladatokra és megfelelő pártpolitikai útmutatást nyújtottak az 1971-es gazdasági feladatok megvalósításához. A megye gazdasága az 1970-es ár- és belvíz katasztrófa következtében nehéz körülmények 'között kezdte meg az 1971-es gazdasági érvet Ennek ellenére a gazdasági év — egy-két kedvezőtlen jelenségtől eltekintve — alapjában véve eredményesnek és sikeresnek mondható. Az ipar termelése — bár dinamikája csökkent — tavaly 6—7 százalékkal haladta meg az 1970. évit, s fejlődési üteme meghaladta az országost. A legintenzívebb fejlődés 13—15 százalékos emelkedéssel az építőiparban volt ezőgazdaságunk a viszonylag kedvezőtlen indulás és időjárás ellenére — a cukorrépa, zöldség és főzelékféléktől, valamint a szarvasmarhatenyésztéstől eltekintve — a vártnál kedvezőbb erdményeket hozott Rekord termést értek el a megye gazdaságai kenyér- gabonából, a kukorica termésátlagai megközelítették az 1969.év átlagát Kiemelkedő a sertéstenyésztés és felvásárlás ás. Néhány területen jelentkező problémák ellenére javult a lakosság ellátása, emelkedett a megye dolgozóinak életszínvonala. A termelés várható 6—7 százalékos növekedésének kétharmada a termelékenység emelkedéséből ered, és csak egyharmada a létszámnövekedésből. Kedvező, hogy csökkent a munkaerőmozgás — amely bár kezdeti — hatással lehet a munkafegyelem javulására. Néhány területen javult az exporttevékenység is. Ahogy az előbbiekben is szóltam róla, az ipar termelése — bár növekedett — a fejlődés dinamikája egy-két százalékkal elmarad a IV. ötévé* terv 1971- re tervezett előirányzatától. A viszonylagosan lassúbb növekedésnek oka, hogy néhány ipari üzemben a termelés az 1970. évihez képest viszaesett, illetve alig növekedett. A nehézipar fontosabb terméked közül (kőolaj, földgáz, konzervipari idényüveg, öntött síküveg) a termelés 5—20 százalékkal is csökkent. Az üvegipar termelésének visszaesése összefügg az üveghuták felújítási munkálataival. A termelést csökkentő üzemek zöme (kb. kétharmada) fogyasztási cikkeket gyárt A termelés intenzitásának javulása azonban nem jelenti azt, hogy egyben a termelés hatékonysága is növekedett. Itt elsősorban a készletek emelkedését és a realizálás gondjait kell megemlíteni. A megyei székhelyű vállalatoknál és szövetkezeteknél 1971. szeptember 30-án 179 millió forint összegű (mérleg szerinti) termékkószlet volt, 11 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ennél még nagyobb probléma, hogy egyidejűleg egymiltiárd 242 millió forint anyag- és fogyóeszköz-készlet veit raktáron, 31 százalékkal több, mint 1970. szeptember 30- án. Az ipari üzemek — a bellke- redkedelem magatartására hivatkozva — termékeik nagy részét nem értékesítették. A megyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek 1971. első háromnegyed év; értékesítésüknek jóval kisebb hányadát adták a belkereskedelemnek, mint egy évvel korábban. Ez még azok- ( ban az iparágakban is tapasztalható, ahol jelentős a belföldi igény. A szocialista ipar például a fenti időszakban a belföldi értékesítés arányát 34-ről 28 százalékra csökkentette. A külkereskedelem felé történő értékesítést viszont 17-ről 23 százalékra növelte. A gondok gyökere: előre nem látó termelésszervezés; a választék hiánya; a gyártmányfejlesztés elmaradottsága; egyes ipari üzemekben a termelés egyenetlensége; a negyedév végi „hajrá”. Az ipar általában a negyedévek végén szeretné készárukészletét csökkenteni, a kereskedelem viszont a készletgazdálkodásra vonatkozó pénzügyi szabályozók miatt a negyedév utolsó kv*t hetében nem vesz át árut. F okozza a gondokat néhány üzemben a műszaki berendezések avultsága, a telephelyi adottságokból eredően a központi kötelezettségek teljesítése és egy-két területen a személyi ellentétekből adódó nemtörődömség, felelőtlen vezetés. Az építőipar termelése előreláthatóan 13—15 százalékkal magasabb, minit 1970-ben. Az eredményekhez a kedvező időjárás mellett a jobb anyagiműszaki feltételek, a koncentráltabb építkezések, a termelékenység növekedése, a javuló tendenciát mutató munkaszervezés is hozzájárult A megyei pártbizottság áz építőipar tevékenységét 1971. szeptember 29-i ülésén tárgyalta, és megfelelő határozatokat hozott A határozat végrehajtásában az előzőekben vázolt kezdeti eredmények mellett változatlanul problémaként jelentkezik a folyamatos termelésszervezés fogyatékossága, az áthúzódások, a minőségi munka hiányosságai, a hosszú idő a beruházások megvalósításában és a munkafegyelemnél tapasztalható negatív jelenségek és ebből eredően a jövedelmezőség alacsony szintié. A termelőszövetkezetek építőipari egységeinél, a mezőgazdasági építőipari jellegű beruházások csökkenése következ*é- ben, várhatóan le nem kötött kapacitás jelentkezik. A jelenlegi szabályozók nem teszik érdekeltté a termelőszövetkezetet abban, hogy a mezőgazdaságon kívüli építkezéseket vállalja. Pélő, hogy a viszonylag jó tevékenységet folytató építőipari szervezetek szétesnek és az itt szerveződött munkaerő esetleg nem építőipari tevékenységet folytató munkaterületre vándorol. Helyes lenne, ha a tsz- szövetségek figyelemmel kísérnék és szükség szerint keresnék a már meglévő építőipari szervezetekkel a kooperációs lehetőségeket. A mezőgazdasági termelés 1971. évben a tervezettnél kedvezőbben alakult. A hatékonyság növekedését mutatja, hogy a termelés emelkedését a nagyüzemi gazdaságok a foglalkoztatottak számának fokozatos csökkenésével párhuzamosan érték eL Igaz, hogy a termelés volumene az eddigi rekord évnek számító 1969. évi erdményt is meghaladja, mégsem lehetünk elégedettek minden tekintetben. A búza 18.1 mázsa/kh átlagtermés tényleg nagyon szép eredmény. ha hozzátesszük azonban, hogy hét megye átlagtermésével megelőzi, egy pedig azonos Békés megyével, nem túl sok ok van az eredmény túlbecsülésére. A megyében elért viszonylag jó búzatermés a gazdaságok közötti 7—30 mázsáig váltakozik. Semmi sem indokolja, hogy egy községben egymás mellett, azonos minőségű földeken gazdálkodó termelőszövetkezetnél a búza termés- 1 átlaga között 10 mázsa különb- | ség legyen kataszteri holdon- | ként. De nem kaiphat felmen- ' test az olyan szövetkezet sjam I — bármilyen gazdálkodási eredményt érjen is el — ahol évek óta 7—8 mázsás a termésátlag, még ha e gazdaság talajadott- ságaá viszonylag gyengébbek is az átlagnál. Ugyanezt lehet elmondani több gazdaság kukorica termésátlagairól is. A megye gazdaságának jelentős részét képezi az élelmiszergazdaság. Az élelmiszeripari termelés mind mennyiségben, mind minőségben az utóbbi években jelentős eredményt ért el a megyében. Az élelmiszer- ipar egy-két ágától eltekintve meggyorsult a műszaki fejlesztés és a technológia korszerűsítése, ami lehetővé teszi az élelmiszerek minőségének további javítását, a választék bővítését. Ugyanilyen intenzív folyamat zajlik le a tudomány, a technika térhódítása következtében a mezőgazdaságban is. E dinamikus fejlődés szükségszerűen megköveteli az élelmiszergazdaság összhangját. Jelenleg még az élelmiszeripari termelés és a mezőgazdasági háttér között ez az összhang hiányzik. Lassan halad a kölcsönös érdekeltségen alapuló együttműködés, s ez zavarja a mezőgazdaságban megtermelt termékek folyamatos realizálását, egyes cikkekből ellátási zavarokat okoz, a cukor- és konzerviparban alapanyag-hiány következtében a drága pénzen létrehozott feldolgozó kapacitás részben kihasználatlan. Kétségtelen, hogy egyes mezőgazdasági cikkek — zöldség, tej, cukorrépa — termelésében a visszaesést a rendezetlen árak is befolyásolták, azonban egységnyi területen a nagyabb hozamok elérése nem mindig az árak, hanem a korszerű termelési, üzem- és munkaszervezési eljárások lassú elterjedésének is függvénye. E gondokon túljutni csakis a kölcsönös érdekeltségen nyugvó komplex szemlélettel és gyakorlattal lehet. A nyereség a vállalati gazdálkodás eredményességének legfőbb mutatója, egyben a vállalat fejlesztésének és a dolgozók' jövedelmének lényeges forrása. Az iparban a nyereség alakulásával nem lehetünk elégedettek. Helyenként — mint például: a nehéziparban — a termelés stagnálása fékezi a kívánatos nyereségszint elérését, máshol a termelés számottevő felfutásával a költségek növekednek, s növekedési üíamük gyakran meghaladják, vagy elérik a termelés növekedését, így természetesen nyereségtöbblet nem realizálódik. A költségnövekedést csak részben indolkolha/tja az árak emelkedése, a bérek szükségszerű növekirdése, mivel gyakran indokolatlan mértékben nő a vállalatok igazgatásával összefüggő általános költség is. Az árnövekedéseiket is mint tényeket veszik tudomásul a gazdálkodó szervek és nem igyekeznek az árszabályozó szerepét tudó. másul véve helyettesítő anyagokat találni, új technológiát kidolgozni vagy egyéb úton befolyásolni az árnövekedés hatásának mérséklését. Az amúgy is nehéz pénzgazdálkodást csak súlyosbította a gyakori készletfelhalmozás, a készáruk esetenkénti lassú realizálása, az alacsony forgóeszköz-állomány. Az elkövetkezendő időben átgondoltabb pénz- gazdálkodásra kell a vállalatoknak törekedniük. A termelőszövetkezetek alapjai 1970. évhez képest tovább szilárdultak. A részesedési és fejlesztési alapok együttesen mintegy 16 százalékkal növeded- tek. 1970-hez viszonyítva kedvezőbben alakul a részesedési és fejlesztési alapok aránya, s a fejlesztési alapok mintegy 75 százalékkal lesznek nagyobbak az 1970. évinél. Ez a termelőszövetkezetek egy részében a gazdálkodási egyensúly megteremtésére való törekvést mutatja. A részesedési alapok várhatóan csaknem a tervezett szinten alakulnak, ami 4,3 százalékos növekedést jelent az 1970. év végi állapothoz viszonyítva és mintegy 14 százalékkal alacsonyabb, mint az 1969-ben elért eddigi legmagasabb szánt. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy az 1969-hez mért össaeré- szesedéscsökkenés nan jelent egy tagra ilyen arányban kevesebb részesedést, mert 1971- ben tovább csökkent a mező- gazdaságban dolgozók száma, magasabb volt az egyes munka- folyamatok gépesítettsége. E kedvező tendenciák ellenére a termelőszövetkezetek egy része az 1970. évi veszteségekből jelentkező pénzzavarokat a szanálás és az elmúlt évinél lényegesen jobb termelés ellenére — részben objektív, részben szubjektív okok következtében — sem tudta tartósan megszüntetni. A szeptember végi felmérés alapján 20—25 termelőszövetkezetnél 40—G0 millió forintos mérleg- és alaphiány várható. K étségtelen, hogy ez elmúlt esztendőben az 1970-es év utóhatásaként a veszteségek várhatók voltak ebben az évben is. Ez azonban nem adhat felmentést a sokszor jó talajadottságok mellett rosszul gazdálkodó szövetkezetek párt- gazdasági vezetői és az ott dolgozó tagok számára. Egyes termelőszövetkezetekben, évek óta a gazdálkodásból a vezetés hibáiból eredő kiesések legalább annyi problémát, gondot jelentenek, mint a természeti csapás. Az 1971-es év eredményei, a Jelentkező gondok körültekintő zárszámadást előkészítő politikai munkát igényelnek. Egyes termelőszövetkezetekben túl- osztási törekvések tapasztalhatók, noha közülük nem egy mérleg- és alaphiánnyal zár. E termelőszövetkezetek vezetői a tagságra hivatkozva saját anyagi érdekeiket igyekeznek érvényesíteni. Sok esetben nem mernek szembenézni az év közben a vezetésből eredő gazdálkodási hibákkal és a többosztás reményében igyekeznek a problémákat, bajokat elkenni. Határozottan szembe kell szállni az ilyen jelenségekkel és arra kell törekedni, hogy a közgyűlések reális, hű képet adjanak a termelőszövetkezetek gazdálkodásáról, politikai, szervezeti életről. A megyei pártbizottság 1971. szeptember 29-én tárgyalta a beruházási fejlesztések során jelentkező feszültségűét, gondokat, s határozatot hozott a további feladatokra. Hatása már kezd érvényesülni a beruházási tevékenységben, de jelentős részben még ezután kell biztosítani a határozat következetes végrehajtását és ellenőrzését. A vállalati fejlesztések teljesítése, — az eddigi felmérések szerint — mintegy 7—8 százalékkal haladja meg 1970. év hasonló időszakát, a tanácsi beruházások alakulása is mutatja a tanácsi szintű elbírálásnak a lehetőségekhez igazodó döntéseit. A beruházások pénzügyi teljesítése mintegy 38 százalékkal több, mint 1970 hasonló időszakában. A célcsoportos beruházások közül a lakásépítéseknél a tervezett 266 lakás befejezésével szemben 300 lakás befejezése és a tervezettnél 37- tel több induló lakás várható. A kivitelezés alatt levő fejlesztések, a vállalati és központi beruházások jelentős része a korábbi éveikről áthúződő fejlesztésekből tevődik össze, Ezeknél változatlanul a legfőbb problémaként jelentkezik a beruházások hosszú átfutása, a határidő-elcsúszás és a felmerülő többletköltségek. Az új, induló beruházásoknál még mindig tapasztalható meg nem alapozott, a valóságos pénzügyi fedezetet nélkülöző fejlesztésekre való törekvés. Kevés az olyan jellegű fejlesztés — különösen a kommunális beruházásoknál —, ahol a koordinációban rejlő lehetőségeket felhasználnák;. A célcsoportos beruházások indítását gyakran háttérbe szorítják. Több halyen találkozni azzal a szemlélettel* amely a szükséges tartalékképzés nélküli fejlesztést szorgalmazza és nem veszd figyelembe a jelentkező forgóeszköz-szükségletet sem. Ezek együttesen akadályozzák a megyei pártbizottság határozatának végrehajtását és a feszültségeket tovább növelik. A Központi Bizottság 1971. december 1-i határozata alapján a népgazdaság fejlesztésének IV. ötéves tervében foglalt célok teljesítése a társadalmigazdasági előrehaladás és az életszínvonal folyamatos növelésének tartós megalapozása érdekében 1972-ben a gazdaságpolitika célja a népgazdaság általános egyensúly-helyzetén ejc javulása az egyensúly fokozatos elérése. Ezért a politikai munka súlypontját a vezetőirányító szintekről a vállalati, szövetkezeti munkahelyekre kell áttenni. El kell érni, hogy a határozatban megfogalmazott elvek a mindennapi törekvés vezérfonalává váljanak. A pártszervezetek követeljék meg minden helyen és minden szinten a gazdasági vezetőktől a gazdaságosabb termelésre való törekvést, a gazdaságosság fokozására irányuló megfelelő intézkedést. Szorgalmazzák a technológiai és gyártmányfejlesztést,, a belső munka- és üzemszervezés üzemi feltételeinek javításét és az eddigieknél határozottabban lépjenek ftel a jelentkező visszahúzó erőkikel szemben. A tsz-szövetségben dolgozó vezetőik sokoldalúan elemezzék a veszteséggel záró szövetkezetek 1971. évi gazdálkodását és javasoljanak megfelelő intézkedéseket a veszteségek felszámolására, az eredményes gazdálkodás megvalósítására. A megyében jelentős számú üzemben van export termelés. Az e területen dolgozók a nép- gazdasági és a vállalati érdekeket szem előtt tartva fordítsanak gondot a gazdaságos export növelésére az export termelés és minőség javítására. Kezdeményezzék az import anyagokkal és termékekkel való ésszerű gazdálkodást. Pártszervezeteink fordítsanak nagyobb gondot minden területen az intenzív fejlesztés erősítésére. Segítsék és szorgalmazzák a termelékenység növelésére, a fluktuáció csökkentésére, a munkafegyelem lazaságainak felszámolására teendő intézkedéseket. Alakítsanak ki olyan közszellemet, amely elítélj a pazarlást, a nagylábon élést, a közpénzek pazarlását, követeljék meg a takarékos magatartást — beosztásra való tekintet nélkül. Az 1972. évi feladatok sikeres megvalósítása érdekében az eddigieknél bátrabban kell támaszkodni a dolgozók széles rétegeire, a kollektívák helyes kezdeményezéseire. A termelésben, a mozgalmakban dolgozó kommunisták kezdeményezzék é* segítsék az üzem feladataihoz igazodó szocialista brigád versenyeket, vállalásokat. A Központi Bizottság határozata alapján az agitá- ciós és propagandamunkában az anyagi ösztönzés mellett a dolgozók nevelésében jobban kell építeni az öntudatra, a szocialista erkölcsre. Megértetni széles körben, hogy a jövőt illetően a hatékonyság az egyetlen lehetőség a vállalati és személyi jövedelmek növelésére.
