Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
Mosolygó világ A rnapos panaszkodik a rendőrnek: — Biztos űr, ez a semmirekellő azt követeli, hogy ingyen adlak neki whiskyt. Vigye az őrszobára! — Ugyan minek? Nálunk az őrszobán sem szolgálnak ki ingyen szeszes italt. * 1 Michael elmegy a söröző mellett, és éppen azt látja, hogy barátja kirepül az ajtón, s elterül a földön. Michael félsegíti és részvéttel kérdezi: — Kidobtak? — Ugyan, mesebeszéd! —■ feléli Dick, s alig forog a nyelve, — Éppen távozni készültem.* Az amerikaiak önkéntes jelentkezőt keresnek, aki hajlandó elsőként űrhajót vezetni a Mars felé. Jelentkezik egy német és egymillió Urát kér. „A feleségem számára, ha velem valami baj történnék." Jelentkezik egy francia is, aki kétmillió Urát leér. „Egymilliót a feleségemnek és egymilliót a barátnőmnek, na velem valami baj történnék." Végül jelentkezik egy libanoni, aki hárommillió lírát kér. „Egymillió az önöké, egymillió az enyém és egymilliót adunk annak a németnek, akit végül is felküldünk a Marsra.” • Egy kisfiú keservesen sír az iskola folyosóján. Az osztályfőnök megkérdezi: — Mi történt? Miért sírsz? — A számtantanár legurult * lépcsőn! — Ne sírj, semmi baja sem történt, makkegészséges. — Már hogyne sírnék! A fiúk mind látták, ahogyan legurult,' én meg ezalatt éppen a büfében voltam! A Smith család szabadságra készül. A férj amiatt aggódik, hogy mi lesz a gyermekekkel. — A gyermekeket a mamához adjuk — mondja az asszony —, a kutyát és a kanárit Panni nénihez, a macskát pedig a házmester vállalja. A térj tűnődve hibámul az ablakon. — Ugyan min töprengsz? —- Azon gondolkozom: ha ilyen csend lesz a lakásban, akkor minek utazunk el? Itthon is remekül pihenhetünk! Egy magánházban rendezett fogadáson Smith szörnyen unatkozik. Észrevesz az egyik sarokban egy ásítozó hölgyet, odamegy hozzá és megkérdi: — Unatkozik? — Iszonyúan! — Akkor mi lenne, ha éilőg- námk innen? — Szívesen, de sajnos lehetetlen. — Miért? — Én vagyok a háziasszony. • Smith belép, a vendéglőbe és hangosan így szól: — Pincér! Gyorsan, ide a levest, amig ki nem tör a botrány! A pincér hozza a levest. Smith bekebelezi, és így szól: . — Most pedig gyorsan a bifsz- teket, amíg ki nem tör a botrány! A pincér hozza. Smith elfogyasztja és így kiált fel: — Hamar a fagylaltot, amig ki nem tör a botrány! Amikor a fagylalttal is végez, á pincér kíváncsian megkérdezi: — Most pedig magyarázza meg, kérem, miért kell botránynak kitörnie? — Éppen most fog kitömi — válaszol Smith. — Az a bökkenő, hogy nem tudok fizetni! SZÜLÉSZETEN Adomák és anekdoták AZ ÉHES FXO A mama vészt jósló gyanakvással kérdi a kisfiától, hogy ha. vá lett a mákoskaiács az éléskamrából. — Egy éhes kisfiúnak adtam, anyukám. — Ezt jól tetted, kisfiam — szólt a mama meghatottam — És ki volt az a szegény éhes gyerek?, — Én voltam, anyukám VITA A gyerekek azon vitáznak, hogy melyiküknek a szülei gazdagabbak? Az egyik azt mondja: — Nekünk két lovunk, meg két tehenünk van. A másik apjának négy lova és öt tehene van. Megszólal a harmadik: — Ez mind semmi, mert az én apámnak húsz lova és tíz kocsija van. A gyerekeit össz^néznek és kérdezik: — Hát ml a te apád? — Ringlispiles. — Gondoltam, talán lenne egy kevés Időd, hogy kivasald a holmimat, drágám-. lA Wochen presse-bólí Kíméletes horgász Menekülés 1 a valóság elől Egy svájci Alaszkába érkezik. • Az idegenvezető büszkén kérdi • . tőle: — Látott-e valahol is ennyi ■ havat? — Ha minálunk havazni kezd, : akkor nekem ásóval kell meg- • tisztítanom a házam ajtajához j vezető utat > — Ez pedig a szálloda — foly- | tatja háborítatlan Nyugalommal ’ az idegenvezető. ■ — Micsoda? — háborodik fel a svájci. — Szálloda? Sohasem fogok egy ilyen mákseemnyi földszintes viskóban lakni! — Megbocsásson, de ez nem mákszemnyi viskó, hanem a Grand Hotel 15. emelete. Apró történetek 'Angliában a XVT1. században min- ; den női szerepet férfi színészek ala- • kítottak„ Egy este n. Károly király. jj megjelent a színházban, ahol éppen 5 egy történelmi darabot adtak elő. A jj közönség már nyugtalankodni kéz- ■ dett, a függöny azonban nem gürdüit 3 fel. A türelmetlen uralkodó magához ; hivatta a rendezőt, aki' mélyen meg- jj hajolt előtte és így szólt: — Tisztelettel megkérem, felség, g legyen még egy kis türelemmel: a jj királynő éppen most borotválkozik. 2 aaa * Pályája kezdetén Domenico Modug- | no meghívást kapott egy fogadásra. £ A következő szövegű levelet hagyta ; barátja szállásadónőjénél: „Ha van egy szmokingod „elhoznád E: nekem holnap estére r9 Másnap a következő választ kapta 5 a barátjától: „Rendben van, de küldd ei a nad- * rágodat, hogy legyen miben elvül- j nem a szmokingot”. " a ...................... J (Kesztyűs Ferenc rajza) j avagy: ki-ki % maga módján. (A Polish Weekly-ből) iXBaaeaBSBasaaoaaasiBaBiBaaeiiaaBoaiBoaai A kannibalizmus őstörténetéből Egyszer valahogy későn ébredtem fel, nagyon kellett sietnem a munkahelyemre, és csak az autóbuszmegállónál vettem észre, hogy otthon felejtettem az órámat. — Hány óra van most? — kérdeztem a mellettem álló fiatalembertől. — Nem, tudom — közölte lágy bariton hangon. Ez a kérdés teljesen távol esik érdeklődési körömtől. Én ugyanis a kollektív sakkjátékok végjáték-elemzője vagyok. Ezen kívül az égvilágon semmi sem érdekel. — Mondja, ugye teljesen valószínű, hogy az ilyen teljesen szűkre behatárolt foglalkozás sok nehézséget támaszt önnek óz élet más területein? — Azt hiszem, igen. Sok olyan dologhoz nem értek, amelyek teljes mértékben természetesek a hétköznapi ember számára. De nézzünk egy gyakorlati példát: Mit tudok mondani a taká- gosmÓL Mindent összevetve: ez egy kétszoba, konyha, fürdőszobás lakás illemhellyel. Arról viszont már halvány fogalmam sincs, hogy hogyan is jy.totta.rn hozzá. — Talán a felesége kapta? — Könnyen meglehet, mert határozottan emlékszem, hogy engem ebbe a lakásba egy igen kedves arcú hölgy cipelt fel. Ám sajnos, az én igen szűk keresztmetszetűre programozott foglalkozásom és érdeklődési köröm már mintegy két év óta nem teremtik meg a lehetőségét annak, hogy tisztázzam a hölgygyei való rokonsági fokomat. — Ö egész biztosan az ön felesége! — Hinném, ha nem tudnám, hogy a lakásban néha-néha már asszonyok is megfordulnak. — És az éjszakát is ott töltik’ — Aligha, mert a reggeli teámat mindig egy és ugyanazon hölgy szokta feltálalni. — Vannak önnek gyerekei? German Drobiz: Specialisták — A lakásban állandó jelleggel ott szokott tartózkodni egy csengő hangú aprócska gyermek• Azt viszont már nem állítom, hogy kisfiú-e vagy kislány. A hölgy, akit ön előszeretettel nevez a feleségemnek, minden reggel. felöltözteti ezt a gyereket, és valahová eltávozik vele. Esténként pedig mindig ugyanezzel a gyerekkel tér haza. — Bizonyára a bölcsődébe hordja. Mondja hárem, milyen ön által értelmetlennek, vélt dolgokat müvei még a kedves felesége? — Elég gyakran szokott vizet önteni egy vödörbe, abba belemerít egy jókora rongyot, és felmossa vele a lakás padlózatát. Aztán vesz egy száraz rongyot, azzal pedig törölgeti az asztalt, a szekrényeket, az ajtót, az ablakot meg minden egyebet, ami a keze ügyébe kerül. — Az csak természetes, hogy nem vizes ronggyal törli le a bútorokat! — És miért természetes az? — Mert az elveszi a fényezett bútor színét. — Mondja kérem, honnan van önnek az élet különböző területeiről ilyen széles körű ismerete? Hogy sikerült önnek ilyen sokoldalúvá válnia...? Ám ekkor megérkeztünk, le kellett szállni, utunk külön-külön vitt és így nem volt alkalmam megmagyarázni neki, hogy a mi családunkban a feleségem a specialista. Fordította: Sigér Imre Megjelent: a Junossaty 1971/10-es számába®. Egy kétszázezer évvel ezelőtt meghalt embert ünnepeltek a tudományegyetemen. Henri de Lumley, ez a sokoldalú francia antropológus mutatta be, aki egy évtizede fáradozik azon, hogy az emberiség távoli múltját felderítse. . Legutóbbi ásatására a Pire- neusok keleti vonulatában, Tau- tavel faluban került sor. 1969- ben és 1970-ben állkapocstöredékeket hozott felszínre, majd néhány hónappal ezelőtt rábukkant arra a koponyára, amelyet nemrégiben mutatott be Párizsban. A tudománynak manapság megvannak a megfelelő eszközei, amelyekkel viszonylagos pontossággal meg tudja határozni a földrétegek és a földrétegekben található tárgyak korát. Korszerű módszerekkel állapították meg a tautaveli ember életkorát is: 200 000 év. Ez a lelet megdöntötte az eddigi európai leletek rekordját. A világrekordot azonban nem sikerült megdönte- nie, ezt egy Afrikában feltárt előembercsontváz tartja 2 millió évvel. Annak ellenére, hogy a koponyát még nem tisztították meg teljes egészében a környező földrétegtől, az máris látszik, hogy térfogata rendkívül kicsi, messze elmarad a neandervölgyi embertől, akinek agytérfogata majdnem egyenlő a mai emberével. A tautaveli koponya, valamint az előzőleg talált két állkapocs egy konyha maradványai között került napvilágra. Akkoriban a Pireneusokban elsősorban a m. 1 donélő ökrökre, vad-kecskékre, őzre, ezenkívül párducra, iram- szarvasra és rinoceroszra vadászlak. Henri de Lumley rendkívüli körülményekre hívta fel a figyelmet: az emberi csontok hely. zete semmi kétséget nem hagy afelől, hogy emberhús is szerepelt a menüben. A tautaveli barlang minden bizonnyal az emberevő nomádok éléstára volt 3ól jövedelmező foglalkozás — Mag» sikkasztott? — Dehogy, egész nyáron lá»- gost sütöttem érteu. Äa&ziyus Ferems rajzai
