Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
A közösségi műveltség de illúziók nélkül I ét érdekes : cikket olvas| tam két fóvá. | rosi lápban a korszerű műveltségről, I művelődésről, '----------------------> közművelőd ésről, A két dkk nem keltett teljesen. azonos gondolátokat, végső fokon nem is ez ❖olt a céljuk. Az egyik következetes és világos okfejtéssel vázolta- elemezte azt, hogy korszerű műveltség nélkül elképzelhetetlen a közösség állandó fejlődése; és, hogy ettől még mesz- sze állunk. Végül egy nagyon igaz mondata: „Nem illúziókra van szükségünk, nem a modern Nyugat majmolására és nem provinciális elzárkózásra, hanem korszerű, közösségi műveltségre”. Mert akkor és ezáltal yáltozák-bővül a közgondolkodás, a világ dolgainak helyes megértése, megítélése; mert akkor és ezáltal a társadalom gondjai is okosabban és jobban oldódnak meg, A másik cikk kissé megzavarta bennem, az olvasóban, azt a józan és reális képet, melyhez jói járult hozzá az előbbi írás. Megzavart azért, mert a színjátszóegyüttesek kazincbarcikai találkozóján látottakból olyan következeteté- aeket vont le, hogy „a mai amatőr-színjátszás már valamennyi közönségréteghez tud szólni, műfaji és feldolgozás- beli változatossága mindenféle ízlésnek és igénynek megfelel. Alkalmas tehát .arra is, hogy segítse a művelődés „fehér foltjainak” felszámolását — irodalmi és színházkultúrát vigyen olyan helyekre," ahová az másképpen nem jutna eL” Ügy éreztem ezek után, hogy gyönyörű az élet, és minden eddigi ellenkező tapasztalatom — nem egy-két évi tapasztalatom —, téves. Emlékszem, pár éve még a műkedvelő színjátszás elsorvasztásán fáradoztunk, mondván, hogy az korszerűtlen és nivótLan; és ha ez a vitatható irányzat ma már nem is létezik, és újra erő" teljesen támogatjuk a műkedvelőket, akkor sem hiszem, hogy eljutottak volna odáig, hogy a mozgalom ,mindenféle ízlésnek és igénynek” megfelel. Aztán kiderült, hogy az én tapasztalataim is igazak, és a cikk állítása is igaz. Van az országban vagy harmincegynéhány igazán remek amatőr-csoport, ezek természetesen megfelelő anyagi támogatással dolgoznak és képesek is arra, hogy színvonalasat, változatosat produkáljanak. Tehát, ha csak ezeknek a működését vizsgáljuk, akkor tényleg gyönyörű az élet, és hézagpótló a műkedvelő színjátszás, ami van. De csak erről a három tucatnyi csoportról van szó! És a többi? Az a rengeteg, ami volt ,a falvakban, a tanyasi iskolákban? Ezek hol vannak? Nem túlzás, ha azt mondom: jóformán sehol. Megszűntek. Nem is léteztek, mint önálló csoport, csak alkalmakra, egy- agy „szereplésre” álltak össze, lelkes pedagógus, vagy régi műkedvelő vezetéséivel. Persze, ezekből adódtak a lehetőségeket figyelmen kívül hagyó na- gyotakarások, amikor operetteket harmónium és egyetlen szál hegedű kíséretével adtak élő a családtagok teljes elér- zékenyedése közepette, hogy „de szépen danoi ez a Jancsi gyerek!” Akik ismerik népművelésünk dolgait, folyamatát, azok emlékeznek arra, hogy részben ezért született annakidején olyan elvi állásfoglalás, hogy 9zek<et £ műkedvelő színjátszó-csoportokat nem kell különösképpen támogatni, vagy úgy befolyásolni darabválasz- táiukat, hogy mégis „valamilyen elfogadható” színvonalon képesek legyenek azt bemutatni, és lebeszélni őket az operettekről, bonyolultabb zenés vígjátékokról, nem js beszélve az akkoriban rohamosan feltámadó népszínművekről. Ebben az időben szerveztük aztán az irodalmi színpadokat és szokás szerint — át is estünk a ló túlsó oldalúra. Buzgó népművelési kádereink ott js irodalmi 'színpadot szerveztek, ahol még arra nem volt meg a feltétel, sem vezető, sem tagság. De szervezték, és jelentették, hogy a műkedvelő színjátszással szemben megizmosodott az új, az irodalmi színpadi forma. A forma, az valóban megizmosodott és irodalma színpadaink zömmel belefulladtak a formalizmusba, a merev keretté változó oratóriumszerű anyagfeldolgozásba, és a formális színpadi elhelyezkedésbe. Amikor nem ment a dolog, újra beszéltünk arról, hagy mégis csak jók voltak az igazán jó műkedvelő színjátszó csoportok, mi is van velük? Feltehető, ezekben az újabb időkben erősödött meg az a néhány kiemelkedő amatőr- csoport, amely most Kazincbarcikán olyan kiválóan szerepelt, De — állítom —, hogy sikereik-tudásuk teljes elismerése ellenére, nem erről van szó. A néhány kiemelkedő, anyagilag alaposan támogatott és pompás vezetővel rendelkező színjáfcszócsoport nem általános színvonalat jelez. Mert hol van tőlük az általános színvonal? A régi, nagy hagyományú csoportok évekig nem hallattak magukról, meg is szűntek. Például az orosházi Petőfi Színpad. Bemutatóik kitűnőek voltak, mégsem vehették fel a versenyt a békéscsabai vagy a szolnoki színházzal, amelyek Orosházán is tartanak tájelő- adásokat. Ez törvényszerű. Az amatőr nem versenyezhet a profival, mert abból — valahol — csak szánalmas kudarc lesz. Akkor mondtunk ki egy újabb tanulságot: a műkedvelő színjátszás nem elsősorban a tagok szereplési vágyának kiélésére szolgál, hanem irodalmi nevelésre, közízlés-formálásra. Persze ehhez nem sok szükség van arra, hogy eljátsszák a Bánk bánt, mert úgysem tudják olyan színvonalon, hogy a dráma az előadásban életre keljen és művészi hatást gyakoroljon a nézőre. Ha ilyen viszont nincs, akkor mi értelme az egésznek? Hozzátéve, hogy mindenki előtt tudott dolog: akj a műkedvelők közé áll, elsősorban azért teszi, mert szerepelni akar, és eszébe sem jut, hogy azért megy oda, j mert a saját vagy mások ízlését akarja formálni. Az ízlésformálás nem olyan direkt- folyamat, hogy most megkezdtem, folytatom és egy bizonyos idő után az ízlésem és mások Ízlése szépen átformálódott. összegezve amiről eddig szó j esett: műkedvelő színjátszásunk j további fejlődése illúziókkal | nem megoldható. Nem jó, ha! általánosítunk valamit, ami tá- i volról sem az, és az sem jó, ha eltúlozzuk azt, ami van. A magyar színházkultúra hivatásos művelőd sem mondhatják el, hogy „valamennyi közönség- j réteghez tudnak szólni”, ha ez igy lenne, akkor a színházak és a közművelődés vezetői igen boldogok lennének és sokkal nyugodtabbak, mint manapság. A „mindenféle ízlésnek és igénynek megfelelő” amatőrszínjátszás sem eléggé világos dolog Mert a „mindenféle ízlésében a Szabó család színvonalú ízlés is benne van, és a sznob-túlzás is. Ha ízjésfor- málásról beszélünk, az csak egyetlen lehet: munkálni-ala- kítani a szociális ta ízlést. Azt a közösségnek megfelelő ízlést, amely (engedtessék meg újra egy idézet, az első cikkből): „nem a modem Nyugat majmolására és nem provinciális elzárkózásra, hanem korszerű, közösségi műveltségre” ösztönzi az embert, és a minden tekintetben a legjobb iránytűvel választatja ki az egyénnel a neki legmegfelelőbb művészi élményt, alkotást, és szórakozást is. Mert a műkedvelés elsősorban szórakozás. Rá lehet fogni, hogy „szórakozva tanulás”, ha már az ember személyiségének önfejlesztéséről van szó, mert azért ez is igaz. Illúzió viszont akt hinni, amit a második cikk írója leír, hogy : „tűnőben a ^szakadék, amely régebben az amatőr- és a hivatásos művészetet elválasztotta, sőt, olykor a kettőnek a határait is nehéz már meghúzni”. De még milyen nagy illúzió! Aztán, akik hajlamosa^' arra, hogy eltúlozzák azt, amit tesznek, hogy eltúlozzák különböző machinációkkal egekig magasztalt dilettáns alkotásaikat, alakításaikat; nos, ezeknek legalább any. nyira balzsam az ilyen illúzió, mint amennyire káros méreg a közösségi művelődés érhálózatában. Ide kívánkozik — elrettentő példaként — néhány magyar filmrendező se nem új, se nem jó ötlete, az, hogy filmszerepekre civileket szerződtetnek, mondván: közelebb az élethez! Egy egészen új magyar filmmel kapcsolatban is akadt magyar sajtóorgánum,« amely a civil-főszereplő alakítását ájult csodálattal szemlélte, holott mindenki látta-hallotta, menynyire kínosan gyenge volt az a produkció. Pedig a film bátor szándéka megérdemelte volna, hogy éppen a főszereplő hatásosabb igazabb legyen. Erre pedig csak az képes, akinek ehhez tehetsége, képzettsége, kultúrája van. Még azok' közül se mind, mert hányszor látunk vaskos szereposztásbeli tévedéseket ?! Nos tehát, ne beszéljünk arról, hogy az amatőr és hivatá- | sós művészet — és éppen a J színvofialtalanság számos bajával küszködő műkedvelő. színjátszás egészének — hatá- j rait már alig lehet meghúzni. * Mert ez egyszerűen nem! igaz, még allékor sem, ha a í határvonal két oldalára a hi- S vatásos színházat tesszük, a « másikra pedig azt az országé- 5 san is csak néhány, sokféle! eszközzel favorizált és támo- : gatott amatőr-együttest, ama- s lyek most Kazincbarcikán fel- ■ léptek. És ez jottányit sem von le az • amatőr-színjátszás értékeiből, { emberformáló lehetőségeiből, a I közösségi művelődés egyik jó s eszközének további, várható • sikereinek értékéből, csak a ! fogalmakat nem jó dolog ősz- : szekevemi. Ez is más, meg; amaz is más. Milyen régi vita ez! Helyet- ■ te — hogy az amatőr jobb-e « vagy a profi-művész? — ki le- ■ hetne találni inkább azt, hogy • az egyik is, és a másik is a i sajátosságait a le - | he tőségeit kihasználja-e ! annyira, amennyire tehetné, vagy, hogy a közművelődés irányítód érzik-e, hol lanyhul az érverés, hol kell segíteni és mi vél? Sass Ervin I Btm ” m& JANUAR SSo 7»t | ' * ff „Zöld rozmárul Szlovák népköltészet Esztergom környékén A Magyarországa Szlovákok Demokratikus Szövetsége 1972- ben adja ki a „Zöld rozmarin” (Zeleny rozmarin) című gyűjteményét, amely elsősorban a hazai szlovák nyelvű kulturális étet és munka céljait szolgálja, de a néprajztudomány számára is értékes felhasználható anyagot nyújt. Ez a gyűjtemény hazánk egy tájának szlovák nép- költészetéről kíván képet nyújtani, annak valamennyi műfajált: dalos, verses és prózai alkotását bemutatva. A táj népéletére támaszkodva a néprajztudomány korszerű szempontjainak megfelelően, a gyűjtemény tartalmazza a paraszti és munkásélet népköltészeti hagyományait a műfajok rendjében összefoglalva. Ezek az alkotások jól érzékeltetik e vidék folklórjának tartalmi mondanivalóit, népművészeti, nyelvi, irodalmi és zened vonásait. A gyűjtésről nyilatkozzon maga a gyűjtő és szerző: dr. Kál- mánfi Béla, az esztergomi Tanítóképző Intézet tanára. — Esztergom környékén, a Pilis és a Gerecse hegység völgyeiben meghúzódó falvak bányász-paraszt lakosai megőrizték szlovák, német, magyar nyelvű népköltészetük sok érdekes emlékét. Esztergom környékének folklór-kutatását és gyűjtését 1962-ben kezdtem. A gyűjtésre közvetlen indítékot a budapesti Eötvös Loránd Tudományegye- | tem Néprajzi Tanszékének fel- I hívása adta. mely a nemzetiségi népi hagyományok felkutatását a néprajztudomány egyik legfontosabb és legaktuátHsahfe feladatának jelölte meg. Nemes példaként állt előttem Bartók Béla munkássága is. Közel egy évtized alatt 2000 szlovák, német, magyar és töredékesen cigány népköltészeti alkotást gyűjtöttem össze, amelyeket 73 magnószalagon örökítettem meg. A szlovák, német anyagot teljesem feldolgoztam már, a többire a következő évben kerül sor. Milyen lesz az első szlovák nyelvű kiadvány? — A „Zöld rozmarin” anyagát hat szlovák községben gyűjtöttem össze 1962—69 között: Pilis- szantléleken, Piliscséven, Késztől cön, Sárisápon, Dágon és Mogyorósbányán. Természetesen nem publikálom az összes itt gyűjtött népköltészeti emlékeket, csak a legjellemzőbb műfaji típusokat. A zöld rozmarin a táj szlovák népköltészetének sajátos szimbóluma — a szerelem jelképe —, amely minden műfajon végigvonul.. Ezért választottam a gyűjtemény címéül ezt a szép költői képet. A gyűjtemény legszebb, legértékesebb darabjai hűen tükrözik majd, hogy az Esztergom környéke szlovák népköltészete a dolgozó nép kultúrájának és művészetének kincse. Sok-sok évszázad emberi nemzedékeinek gondolat- és érzésvilága sűrűsödik dalaikban, verseikben és prózai emlékeikben. Mély, igaz emberi tartalmúk, művészi formájuk & mai ember számára Is felemelő élményt nyújtanak és jelentős mondanivalót hordoznak. Fűzik Ildiké Egy tiszta község A Vöröskereszt községi alapszervezetének munkájáról számolt be nemrég a körösnagy- harsányi községi tanács vb- ülésén Múzsái Imréné alapszervi titkár. Bár a község igen kicsi, a Vöröskereszt aktívan ténykedik 42 tagjával és mintegy 55—60 társadalmi segítőjével. Ebben az évben elhatározták, hogy emelik a tagság létszámát és még több embert vonnak be a Vöröskereszt munkájába. A véradásnak további- híveket toboroznak, s a felvilágosító munkát .TIT-előadók segítségével, előadások szervezésével végzik. Szép eredményeket értek el a Tiszta udvar, rendes ház mozgalomban. Évről évre többen kapcsolódnak be, az elmúlt év tavaszán a lakosság rendbehozta a házakat, kitakarította az udvarokat éf sok helyen virágocskertet is létesítettek a házak előtt Ha a számokat vesszük figyelembe, a lakosságnak 55—60 százaléké megérdemelné a Tiszta udvar, rendes ház oklevelet Az idén a Vöröskereszt aktívái még nagyobb lelkesedéssel szervezik e mozgalmat, hogy a legtisztább községgé váljon Körös- nagvharsány. Konyhakész finom főzelék Vegyes zöldségkockákból finom főzelékbe^ szükséges anyagot csomagolnak a békéscsabai hűtőház dolgozót. Ilyenkor tél közepén keresett cikk a megye és az ország élelmiszerüzleteiben a vitaminban gazdag, hidegen tartósított konyhakész zöldség- áru, Békéscsabáról, BeetényS
