Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
Egy év alatt huszonnyolcmlllié nyotcszázhatezer forint közös vagyon gyarapodás Zárszámadási közgyűlés a füzesgyarmafl Vörös Csillag Tsz-ben Zárszámadási közgyűlést tar-! tott szombaton megyénk egyik j legnagyobb és legjobban gazdálkodó termelőszövetkezete, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. A díszelnökségben helyet foglaltak a párt és a tanács megyed és járási képviselői, a társszövetkezetek, a feldolgozó és felvásárlási szervek képviselői A tízezer holdas gazdaság eredményedről Csirik Imre, a szövetkezet elnöke adott számot Elmondotta többek között: rendkívül hátrányos helyzetből indult az 1971-as gazdálkodási év. Az 1970. évi 20 millió forintos belvízkár még éreztette hatását A szövetkezet vezetői és tagjai azonban megbirkóztak a nehézségekkel. A növénytermesztésben például rekordhoza- mokat értek ei Búzából 21, kukoricából 30, cukorrépából pedig 240 mázsás holdanként! termést produkáltak. A 350 holdas gyümölcsösükben 570 vagon kiváló minőségű almát szüreteltek. A 200 vagonos hűtőház sokat segített abban, hogy a gyümölcs zömét a legoptimálisabb időben adják hazai és külföldi értékesítésre. Az egy holdra jutó halmozott termelési érték 1971-ben 18 ezer #97 forint volt A termelési érték egy év alatt csaknem 28 millió forinttal, az árbevétel pedig 23 millió 945 ezer forinttal gyarapodott A közös vagyon egy év alatt 28 millió 806 ezer forinttal nőtt Egyedül az építőipari tevékenység 60 millió forint termelést produkált, s többek között határidő alatt adta át az évi 16 ezer hízott sertést kibocsátó szakosító sertéstelepet A tagoknak 21 családi házat építettek, új bekötő utat adtak át rendeltetésének és megkezdték a község ivóvíz hálózatának és szennyvíztisztító berendezésének építését A tájékoztató arról is szólt: a növénytermesztés komplett gépesítése — amire 1970-ben 10 millió forintot szántak — sokat segített az eredmények elérésében. Füzesgyarmaton 7500 hold szántóföld teljes megnövelését, a termény betakarítását egy 50 fős traktoros brigád látta eL Sutba dobták a kézi kapálást, s teljesen gépesítették a növényápolást, illetve a betakarítást. A Vörös Csillag Tsz-ben egyébként több száz munkabíró fiatal tevékenykedik. Az átlagos életkor — a dolgozó tagokat figyelembe véve — 32 év. Az egy tagra eső átlagos évi jövedelem 1971-ben 30 ezer 200 forint volt, ami 2851 forinttal több mint az egy évvel előtti. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz ezernél több tagja annak köszönheti a jó eredményeket, hogy változtattak a termelés szerkezetén. Több mint 8 ezer holdon végeztek meliorációs munkát, talajjavítást, a kettős hasznú üzemi vízrendezést, ami a belvízelvezetést és az öntözést szolgálja. A Vörös Csillag Tsz zárszámadó közgyűlésén szombaton több mint 8 millió forintot osztottak szót a tagok között. A békéscsabai „Körös” Centrum Aruház 4 napos zárszámadási vásárt rendezett Füzesgyarmaton, másfél millió forint értékű ruházati divatcikket, illetve tartós fogyasztási terméket bocsátott a vevők rendelkezésére, Ary Mm Szerencsésen túljutott az 1970. évi veszteségek pótlásán a medgyesbodzás—pusztaottlakai Egyetértés Tsz IHgy éwsS. eaeüőtt, aroüko’? zárszámadási közgyűlését tartotta a Medgyesbodzás-Pusztaott- lakai Egyetértés Tsz Dali István tsz-elnök arról számolt be, hogy az 1970. évi nagy belvízjárás kereken 9 millió forint veszteséget okozott a közösségnek. Az 1971. évi gazdálkodást ilyenformán 9 milliós teherrel kezdték eL Tavaly kedvező volt az időjárás, bár a belvíz továbbra is akadályozta a termelés kibontakoztatását, mégis szerencsésen túljutottak az 1970. évi veszteségek pótlásán. Most a szombati zár- számadó közgyűlésen visszaemlékezett beszámolójában erre az időre a szövetkezet elnöke és mindazok, akik a beszámolóhoz hozzászóltak. Az elégedettség hangján beszéltek arról, hogy az egy tagra jutó részesedés 23 ezer 340 forintra növekedett. Ez 5 ezer forinttal több az országos átlagnál! Búzából, kukoricából, cukorrépából, cirokból, kenderből, napraforgóból összesen 32,4 millió forint összbevételt értek ed. Az állattenyésztés 32,5 millió forintot hozott, a segédüzemágak pedig 5,5 millió forinttal járultak hozzá a bevételekhez. A közösség erre az esztendőre 82 2 millió forint termelési érték elérésével számolt, ezzel szemben 85.7 millió forintot értek el. A tervezett kiadást 1,1 millió forinttal csökkentették. A szövetkezet eredmónve * millió 571 ezer forint. A bruttó iöve- deüem'bä! — ez 28 millió forint — 19,4 npüHó forintot taigrésaesedésre, 8,3 millió forintot pedig a különböző alapok íeltöltésére fordították. Az elmúlt esztendőiben ex a közös gazdaság olyan feladatokat oldott meg, melyek szorosan összefüggnek a nagyüzemi termelés korszerűsítésével. Szakosított szarvasmarhatenyésztő-tele- pet építettek és folytatták a szakosított sertéstelep építését. Bekötő utakat készítettek és a háztáji gazdálkodás fellendítésére 490 tenyészkocát adtak ed a tagoknak. A beszámoló feletti vitában többen emlékeztettek a 8 évvel ezelőtti zárszámadásra, amikor a szövetkezet tagsága az évi 13 ezer forintos jövedelem évenkénti biztosítására 10 évre szóló szerződést akart aláírni a vezetőséggel. Az egy tagra jutó jövedelem azóta már meghaladta a huszonháromezer forintot is! A medgyesbodzás-pusztaottlakad Egyetértés Tsz gazdái igen szorgalmasan dolgozták az elmúlt években, de különösen a múlt esztendőben voltak nagyon körültekintőek a gazdálkodás fejlesztésében. Ezért Horváth Pál, a Dél-Békés megyei Tsz-ék Területi. Szövetségéneik titkára az elnökség nevében az elismerést tolmácsolta. Veraj János, a n agy bán h egyesi Zalka Máté Tsz elnöke pedig a két szomszéd tsz jó együttműködését méltatta. tidvpsO á „lelkiismeretlen" újságíró és a „lelkiismeretlen" tsz-elnök találkozása Pusztaföldváron Más eímrt is “Tat:' beszámolónak, de máris hozzáteszem, csakis ez fedi egy szinte tengeriklgyóvá nőtt ügynek befejező aktusát. Most, aipikor hozzáfogtam a cikk megírásához, rendezetlen jegyzeteim között kutattam: mivel kezdjem? Szem_ től-szembe kerülni az igazsággal, nem mindig kellemes, noha a valódi tekintély azé, aki helyt ad az igazságnak. Bár a rendezetlenségnek tulajdonképpen nem az én rendetlenségem az oka. Sokkal inkább az, ahogyan beszélgetésünk orsója forgott. Kifogyhatatlan a pozitív, a negatív és a kérdésieket, válaszokat kiváltó példák serege. Élményeimben is annyira szétvá- laszthatatlanok, hogy nehéz benne rendet teremteni: egybefolytak, mint a fehér éjszakák. Címszavakat írtam noteszomba és ezekhez próbáltam zsúfolni az ügy előzményeit és az elhangzottakat Az egyik lapon tü áll: „Készen van.” — „Megnyugvás”. E szavak mellé csak annyit írtam: lesz-e a tsz-elnök - nek ereje kimóndani: „én tévedtem, bár nem szándékosan”. Ezt jegyeztem fel saját magamra vonatkozóan is, hiszen az embernek önmagát legyőzni a legnehezebb. És ezzel máris ott vagyunk a „mindig valami közbejönügynök az előzményednél. figyelemmel kísérhették, hogy két íáben is szerepelt az alábbi cikk címe lapunkban. Először 1971. október 14-én: „Hol tart csanádapácán a belvízkárt szenvedett családiházak építése?”. A másik december 9-én, az akkor vélt helyzetnek megfelelően a fenti címet megtoldottam ezzel; j „A válasz sehol”. És ez a kis toldalék okozta & bonyodalmat Ugyanis az október 14-i cikkben az áH, hogy Bányai Károly, a pusztaföldvára Dózsa Tsz elnöke, Tóth János, a tsz építési brigádjának vezetője azt mondta: „Két hét múlva mind a három hát felépül. Szavaikban nincs okunk kételkedni.” Annyi segítőszándékot láttunk ezekben a nyilatkozatokban, hogy abból az „energiából” akár 13 családi ház is felépülhetett volna Csanádapácán. Am minket is meghökkentett az alábbi levél — írtam a december 9-i lapban és szó szerint közöltük Lenti Györgyné Csanádapáoa, Zalka Máté u. 18 szám alatti lakos december 3-án írt, hozzánk küldött levélét. Ebből csak eny- nyit ismétlek meg: „..azt ígérte a pusztaföldvári Dózsa Tsz elnöke és az építőbrigád vezetője, hogy két héten belül kész lesznek a szóban forgó belvizes házak. Azóta már eltelt egy pár hét és eZ ideig nem tudtunk beköltözni.” Sajnos, kevés a helyem, pedig nagyon sokan olvasnák el ismételten ezt a levelet és annak birtokában helyeselnék a levélhez fűzött, akkori kommentálásomat. Két mondat belőle, a levélre utalva: „Mit mondhatunk erre? Nem kevesebbet, sem többet, mint felelőtlen, lelketlen ígérgetők között vergődnek az árvízkárosultak.” És erre jött Bányai Károly tsz- elnök válasza. Idézek belőle: „•..ha a panaszos levelet a helyszínen felülvizsgálta volna, akkor a cikknek a következő címet adta volna: Készen van.1. Bt így vsam kevesebbet, asm Olvasóink többet felelőtlen, lelketlen újságíró véleményét olvashatta az olvasóközönség.” Itt ütött vissza a bumeráng. Megtudtam a levélből azt is, hogy a ház befejezése azért húzódott ed az október 14 előtti időponttól, mivel nem volt építőanyag. Az október 14-1 cikk után viszont a csanádapácai ÁFÉSZ biztosított téglát. Így november 18-ra minden ház — ha nem is kulcsátadásig — beköltözhetően elkészült. Meditáltam: november 18. De hol van gz ígért kéthetes Jia- táridő, s erre kerestem választ. Azt gondoltam, hogy a hírverés változatos, ismételt ígérgetés formáival igyekszik önmagára felhívni a figyelmet az elnök. Ugyanis november 18 mégsem kéthetes határidő hanem hat. Elindultam hát utamra. Csanóifaprca, űj egyszoba, konvhás házban Lenti Györgyné fogadott Már kevesebb panaszra nyílt az ajka. Azonban van még mit tennie ott az építőbrigádnak, de a ka-á- csonvt már a cs»Tád az új házban ünnendlte. És miért írta a levélét? Válasz: az elkeseredettség. Es mutatja, honnan írta a levelet. Szerén vés kis vibilló, maguk táknflták össze. A faiakon belül földes, padozat nélküli. inkább kamara, mint szoba. Nedves, dohos, füstös lever Söje olyan, mint egy virtigli kovácsműhelv Szükségből ékítette a család, alig ér többet a lebontásnál, vagy melléképület- niél (most már az is. mert kész az új ház). Négytagú család otthona volt hosszú időn át. Egymás hegyén-hátán szorongtak. Kinek az ágvban, kinek a földön jutott hely. Ezt látva, magam is nyugtáztam az asszony igazát, amiért megírta nehéz lakásgondjukat Méginkább feszített az ígérgetők eilend vád; a kéthetes határidő. Siettem is Pusztaföldvárra. Régen jártam ott, de a puszta- földvári Dózsáról mindig csak jót hallottam, még abban az időben is, amikor úgy zubogott egy-egy tsz, mint farróvíz a fedő alatt. Bányai Károlyt ékkor láttam először. Ráköszöntem, s ő fogadta, titkolt roeszkedvvel. Pillanatig alig éreztem megfelelőnek a hangulatot arra, hogy a kínos kérdés félé tereljem, nem is a beszélgetésünket, hanem a pillanatnyi hallgatásunkat. Aztán mégis következtek a szavak, szavak, szavak, melvek hol elzárták, hol megnvitolták az ügy megértésének zsilipjeit. Közöttünk ült az építési brisád- vezető, Tóth János is. Mindketten még fiatalok. Még mindig előttem van az elnök vitában kipirosodott arca, szenvedélyesen gesztikuláló keze, s emlékszem hangjára, érveire, mellyel igazát, a levélben leírtakat védte, vele együtt az épftöbrieád becsületét. Aztán hirtelen fordított a beszéden, hogy ne róla essék szó. Elmondta, hogyan intézik a közügyeket, hoavan talpalnak a lakosság érdekében. Kilincseltek azért is, hogy a községnek legalább zöldségboltja legyen, ne kelljen ezért is Orosházára járni. Trafikot, büfét, cukrászdát létesítettek. Büfét az új községrész- nék is Mindezeket a tsz hozta létre. (Csak az érdekesség kedvéért jegyeztem ott meg, hogy ugye ez a tsz-zöldségbolt a legolcsóbb árukat árulja a községben? A brigádvezető leplezte gyors zavarát, de rávág'a: „Igen,,mert ez az egy van a faluban!") IVJjl összképében elért i» ■ a 11 változó azonban pénzben alig mérhető, méginkább nem mérhető az emberek gondolkodásában végbement változás, de amit a? építőbrigád házilagos kivitelezése biztosi'ott, arról szívesen beszé’nék a pusztaföldváriak. És erről nemcsak beszólni érdemes, de hírt adni róla, példának említeni kötelesség. Így engem is egyre inkább elkapott a tanácskozás izgalma, s csak később jutott eszembe a kérdés, mélyért az elnöknek szegeztem: — És ha ilyen jól dolgozik a brigád, amely még a napi kevesebb kereset ellenére iá vállalta a belvizes házak felépítését, miért nem ragaszkodott az ígéretéhez; a két héthez? Pártfogásra várva nézett Tóth János építésvezetőire és válaszolts — Mi betartottuk, kéthetenként (fgy ház! — Szinte egyszerre mondták. Üjra elolvastuk az október 14-én megjelent sorokat: „Két hét múlva mind a három ház felépül”. — Nerp. nem! Ez a téves! Be volt a félreértés oka. Kéthetenként egy házat építünk és így meg is van. — Én az igazért kiálló embert láttam bennük. Ügy véltem, ismerik a felelősséget és döntésükért vállalják a jó, a rossz szót la Így is kérdeztem az elnököt: — Akkor miért nem cáfolt rá az akkor írt elismerő szavakra? — Nem tettem, nem is tudom máért. Ebben én tévedtem... Egyébként az építőbrigádunk és vezetőségünk a fenti házakat elvállalni sem akarta Csupán emberség kérdése vezetett oda, hogy lemondunk az irodaház építéséről. így a három belvizes családi házat fel tudjuk építeni, így télire a veszélyeztetett családok kényelmes, meleg, nyugodt otthonban tölthetik a karácsony estét. Ennek mi eleget tettünk. S arra vártunk, hogy annak ellenére, hogy a téglát, nem tudni milyen okból csak októberben diszponálták, a házak állnak, s azt gondoltuk, hogy ezért a közvélemény elismerését az építőbrigád és annak vezetője elnyeri. Nem cáfoltam rá a dicsekvésre, nem is tudom, miért. Ezt ismételgette. Utána csend, ülünk az asztalnál, odakint késő délutánba hajlik az idő. Most érnek haza az új házak lakói. A levélíró asszony sem kesereg: az egész perpatvar elindítója, a se ház, se szavahihetőség köde széthullott. utolsó feljegyzése ez: megérte. És hozzáfűztem: igazán megért volna egy cáfolatot a kecsegtető ígéret... Amikor búcsúzáskor integettünk egymásnak, még ott duruzsolt fülemben az elnök szava: „Akkor nem cáfoltam rá. ." Ügy éreztem, lelkiismeretes emberektől búcsúzom — de talán ők is... Rocskár János Jeevzeíem 5 BixÉsmms? mJANUÁR 2R
