Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
Hogy fizessen az adós, fia nincs kinek! Furcsa témával fordul hozzánk Kiss Sándor Mezőgyánból. Az történt ugyanis, bogy hiába szeretné fizetni az áramfogyasztási dijat, ami. kor nincs kinek. Mezfigyánban, a Kossuth u. 46 szám alatt laknak. Ezt a házat azután vásárolták, hogy a Béke úti családi házuk a belvíz miatt tönkrement, le, kellett bontani. Az előz« épületben volt villany, a Kossuth u. 46. sz. alattiban viszont nem, s így annak bevezetését kérték. Nagy sokára sikerült is elintézni, azonban egy hónap elteltével hiába várták a villanyszámlát, az csak nem érkezett meg. Olvasónk hiába fordult a DÉ- MASZ sarkad! kirendeltségéhez, hogy intézzék el az ügyét, végre hadd tudja meg, kinek kell fizetnie sz áramfogyasztás diját. Akkor azt mondták, olvassa le a mérőről és küldje be. Ezt meg is tette, azonban az áramfogyasztás csak szaporodik, ezzel együtt természetesen a dij is, de számlát még nem hoztak. Erősen aggódik amiatt, hogy az ősszeg most már annyira felszaporodik, hogy egész havi jövedelme rámegy. Nem tehetne egyszerűbben és gyorsabban elintézni a fogyasztók ügyét? Kálvária egy igazolásért Vár fürdői örömök helyeit — ürömök Miért kellett tízszer bemennem a gerlai községi tanácshoz egy hatósági bizonyítvány ért tanúkkal együtt? — kérdezi Mi- csinai Sándomé gerltai olvasónk, majd a következőiket írja: A gyulai járásbíróságnál folyó perünkhöz egy hatósági bizonyítványt kért a • bíróság arról, hogy 18 év óta béreljük a Gerla, Kossuth u. 20. szám alatt levő lakóházat és az ahhoz tartozó kertet. Az igazolásért első esetben lányom kereste meg 1971. december 14-én a tanácsod, s magával vitte a bírósági idézést is — megjegyzem, hogy a lányom a tanácsnál dolgozik 1965 óta, s jelenleg szülési szabadságon van. — Sajnos, nem adták ld az igazolást, mivel ehhez nem volt megfelelő formanyomtatványuk. Az ilyen igazolást egyébként a vb-titkámaik kell kiadnia, de ő szabadságon volt. Második esetben december 21-én személyesen mentem be reggel. Az elnök azzal fogadott, hogy ő nem adhatja ki, várjam meg, míg a titkár a konzultációról visszajön. Harmadszor 10 órakor mentem ugyanezen a napon, majd délután háromkor. Az idő ugyanis sürgetett, mivel a tárgyalást december 23-ra tűzték ki, s ha nem tudom felmutatni az igazolást, elnapolják. Így aztán ötödször is bementem, s az utcán a titkárral találkoztam, de azzal utasított el, hogy szabadságon van, nem foglalkozik semmilyen üggyel. December 22-én már Gyulára mentem a járási hivatal vezetőjéhez, hogy segítsen az igazolást megszerezni. Hazajövet HIVW?\LÍI ÁRAMSZÜNET? Írjuk meg, mi az oka annak az áramszünetnek, amelynek már hetek óta szenvedő alanyai — írja olvasónk, Petrovszkd Pálné, a Békéscsaba, Felsőkörös sor 47-es számú házból Már körülbelül három hete alig van olyan nap, hogy este 6 és 8 óra között, amikor éppen a legnagyobb a család forgalma” általában 30 —60 perces áramszünet van az utcánkban. Pedig ilyenkor van a főzés, a tv-nézés, a gyermék- fürösztés és így tovább. Karácsonykor még nem is okozott különösebb gondot, sőt a gyerekek örültek, mert ilyenkor — pótolván a fényforrást — meggyé j tort uk a karácsonyfán a gyertyát és a csillagszórókat Kisebbik fiam azóta is mindig örül, ha elalszik a villany, mert azt hiszi, gyertyagyújtás és csil- tagszórófény lesz. Azután csaló I dottan nézd, hogy én hozom a petróleumlámpát Sajnos, az áramszünet okának magyarázatát mi sem tudjuk, ezért ezúton továbbítjuk kérdésért, s reméljük a DÉMÁSZ ezúttal is hamarosan válaszok Miért mostoha a Verseny utca? Ezt a kérdést pedig ugyancsak villany-ügyben egy békési olva- *' sónk tette fel. Pedig több vállalat illetve kisipari szövetkezet is működik ebben az utcában, de olyan sötét, hogy csak botorkálni lehet végig rajta. Itt van az építőipari ktsz, a vasipari krtsz, a TÜZÉP és a bútorraktár. Már emiatt is nagyon fontos lenne a jobb világítás. Sajnos azonban nemcsak a vállalatok dolgozói, hanem az utca lakód is kénytelenek nélkülözni a megfelelő világítást, pedig ez sokszor balesetveszéllyel is jár. Olvasónk szeretné, ha mielőbb orvosolnák panaszát, amelyet nemcsak saját, hanem mások nevében is írt hetedik alkalommal fordultam a tanácshoz, de ott azt a választ kaptam, hogy csak akkor adhatják ki, ha hozok két tanút. Megígértem. Közben kiderült, hogy az egyik tanúm beteg és nem tud bemenni, s amikor mégis sikerült két tanúval beállítanom a tanácshoz, 20 perces várakozás után végül kijelentették, hogy nem is kell tanú. Az igazolást aztán csak a tizedik esetben kaptam meg, sajnos nem is volt megfelelően megírva, így sok hasznát nem vettem. Vajon miért kellett ez a kálvária, egy egyszerű igazolásért? Ezt kérdezzük mi is, olvasónkkal együtt. Gyula büszkesége az országos, sőt nemzetközi hírű Várfürdő. Nagy látogatottságnak örvend és ez természetes is, mert gyógyvize és a szép környezet sokakat vonz. Nemcsak a helybeliek, hanem távoli országrészek lakói kő. zül, sőt külföldről is felkeresik, örvendetes, hogy a fürdő a téli hónapokban reggel 8-tól este 8 óráig egyfolytában a vendégek rendelkezésére áll. Sajnos, azonban a gyulaiaknak sokszor bosz- szúságot okoz, hogy ha munkaidő után elmennek a fürdőbe felüdülés céljából. Az történik ugyanis, hogy úgy 17—18 óra felé bosszúsan kell távozniuk, mert a medencék vizét már ebben az időben kezdik leengedni. Ez azt jelenti, hogy 19 órakor már csak bokáig érő vízben lubickolhatnak, nem beszélve az elviselhetetlen szagról, amit a takarításkor használt klőrmész áraszt. A víz leeresztése miatt a vendégek jóval zárási idő előtt kénytelenek elhagyni a medencéket. Ezt még talán sokan meg Is értenék, ha nem érné őket újabb kellemetlenség. A takarítást még a vendégek jelenlétében megkezdik. A folyosón gyanútlanul távozók így unos-nntalan partfis és felmosórongy között botorkálnak. Emellet néha még a melegvíz kikapcsolásával is igyekeznek a sokáig zuhanyozó vendégeket távozásra bírni. Az öltözőben a személyzet finoman tudtukra adja, hogy a munkaidő 20 órakor lejár, s addigra szeretnének kitakarítani. Ezért a vendégeknek a takarításkor felkavart port is nyelnie kell valamint a gumiszőnyeg nélküli kövezeten mezítláb egyensúlyozva közlekedni. A hallban sem lehet már ilyenkor pihenni, mert itt is porfelhő és felmosóvödör fogadta a felöltözött, távozni készülő vendéket. A levelet B. Géza irta szerkesztőségünkhöz, aki személyesen tapasztalta ezeket az apró bosszúságokat. Bizonyára van mód a változtatásukra, hiszen a gyulai Várfürdő személyzete közismert udvariasságáról, figyelmességéről, s érthetetlen, hogy ilyesmi mégis előfordulhat Két kérés — vajon teljesíthető-e? Az egyik kérés Nagybánhe- gyesről érkezett. Az Orosházára járó dolgozók nevében fordultak hozzánk, segítsünk megoldani gondjukat a Volánnal együttesen. Olvasóink azt írják, hogy több mint 10 éven át volt egy autóbuszjárat Magyarbánhegyes —Nagybánhegyes—Orosháza útvonalon. A lakosság nagy megelégedéssel közlekedett ezen a járaton, azonban január 3-tól a Volán ezt módosította. A busz egy darabon a régi útvonalon megy, aztán elfordul Mezőko- vácsháza felé, s az Orosházára igyekvő dolgozókat leteszi, ezeknek át kell szállni egy másik járatra. Ez nem is lenne baj, ha jó néhányszor nem fordult volna már elő azóta, hogy Nagybánhe- gyesről késéssel indultak, s így nem érték el az orosházi csatlakozást. Az orosházi autóbuszjárat ugyanis nem mindig várja meg a nagybánhegyesi utasokat. Pedig többeknek van közülük érvényes havi autóbuszbérlete, mégis sokszor autóstoppal vagy gyalog indulnak útnak. Ami az egészséges dolgozókat illeti, ez különösebb gondot nem okozna, azonban vannak olyanok is, akik. nem munkahelyre, hanem kórházba mennek, ápolásra szorulnak. A 10—15 fokos hidegben bizony sem egészségesnek, sem betegnek nem kellemes az ilyen „utazás”. Azt kérik a nagybán- hegyesiek, hogy valamilyen rendelkezéssel tegyék lehetővé, hopv utazásuk zavartalan legyen. A másik kérés békéscsabai vasutas dolgozók nevében íródott. Apróság és úgy gondoljuk, teljesíthető is. Azt kérik, hogy Békéscsabán, a Bartók Béla úton levő gyermekkórháznál létesítsenek autóbuszmegállót, ez nemcsak a vasutas dolgozókat érinti, akik a Beloiannisz úti MÁV-ren.. delőbe mennek gyógykezelésre, hanem a kórházba érkező kisgyermekes édesanyákat is. I A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit Köszönet a becsületes megtalálónak Az eset Kaszaperen történt. Vidéki útjai során egyik békéscsabai dolgozó ellátogatott Kaszaperre, ahol viszont olyan kellemetlenség érte. hogy irataival, pénzével együtt elvesztette a pénztárcáját. Már le is mondott róla, visszautazott Békéscsabáraazonban másnap örömmel vette a községi tanács telefonját, amellyel értesítették, hogy pénze és iratai meglettek. A becsületes megtaláló Kabódi Lajos, aki a Kossuth u. S3 szám alatt lakik, s a talált pénztárcát leadta a községi tanácsnál 340 forinttal és az iratokkal együtt. Köszönet a becsületes megtalálónak, aki ezzel nagy örömet szerzett a tulajdonosnak. po£&~ 21. Egyszerre csend támadt, lehanyatlottak a hajításra emelt karok, félúton megálltak az ütésre lendülő öklök, leváltak a torkokról a markolászó újjak. Arra a kockásinges, farmer- nadrágos fiatalemberre irányult minden tekintet, aki az erőfeszítéstől kimeredt szemmel trombitált. Hirtelen valamennyien felismerték, hogy hiszen ez az a Kopasz-hegyi újságíró, aki miatt leruccantak ide, akivel tárgyalni akarnak, akitől függ, hogy ilyen vagy olyan formában résztvehetnek-e a háromperces kozmikus műsorban. Kopra pedig eldobta a trónt- biát, előhúzta a jegyzetfüzetét, golyóstollát. — Mindenki maradjon a helyén — kiáltotta —, mindenkihez odamegyek. Aki elmozdul, automatikusan kizárta magát az adásból. Pisszenés nélkül fogadtak szót, még a pultok mögött az eladók, a csata elől a falhoz lapuló helybeli asszonyok is megmerevedtek. Kopra odalépett a hozzá legközelebb állóhoz. Történetesen ez az idősebb férfi volt talán az egyetlen, aki nem vett részt az össznépi dulakodásban. A pénztárfülke fedezéke mögül meg- értő-gúnyoros-bölcs mosollyal figyelte az eseményeket. — A professzor úrnak mi a terve? — érdeklődött Kopra. — Tudja, fiatal barátom — felelte a kérdezett —, én már jóideje készülők egy előadás- sorozatra, a kozmikus gondolkodás történetéből. Ennek, hogy úgymondj am, a szurrogátumát talán ismertethetném egy-két peirc alatt. — Igen — bólintott a műsor szervezője, firkantott valamit a noteszébe, kitépte a lapot, odaadta a professzornak. — Szí. veskedjék ezzel jelentkezni tizenegy órakor a telkemen. A következőhöz fordult. ■— Az ön kívánsága? A gördülékeny stílusáról ismert színpadi szerző, aki darabjaiban évről évre sikeresen ülteti át a századforduló franciás-szalon témáit szocialista környezetbe, a földön ült és egy puklit tapogatott m csontja alatt. — Talán nem szerénytelenség részemről — mondta nyájasan —, ha arra hivatkozom, hogy a néhány perces közérdekű, kedélyes csevegést én honosítottam meg Európának ebben a csücskében. Minthogy ezúttal is kifejezetten néhány perces adásról van szó, a tudomány és a technika valóban gigászi előretörését, az űrhajózás fantasztikus vívmányait állítanám párhuzamba a lakáskarbantartó szövetkezeteik slendrián munkájával Jó? — Igen. Firkán tás a noteszbe, lapflsa- tépés, átnyújtás. A népszerű énekesen a sor, ezer női szív var szaporábban, ha angolos hanglejtésű, sajátos technikával befelé énekelt, izgalmasan érthetetlen támcdalaí felcsendülnék. Saját szerzeményét adná elő, erre az alkalomra irta, a zenéjét js ő szerezte, gitáron kísérné magát, a refrén: „Jöjj, jöjj Hax úr el újra...”. világsláger lesz, nem vitás. Rendben? — Igen. Éls még hússzor: igen, igen, igen. Amíg csak kJ nem fogytak a lapok a noteszából. — Te tisztára megőrültél — jelentette ki a kis Gaál. Komoróczi nem szólt a Kopra által előadottakhoz, pipázott és a bárányfelhőket bámulta az égen. Teljesen felesleges, hisz mindent tudott róluk. A bárom barát a hajdani ttss-
