Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
MINUTKO: SZERETLEK... emilem, emlékeznek még rá, hogy hetedikes korában mindenki szerelmet lesz. Én viszont nem siettem túlságosan, inkább a bélyegekkel foglalkoztam. Minden szabad időmben a boltokat Jártam, és érdekes bélyegek után kutattam, a szerelemre nem maradt időm. Az osztályban már majdnem ■minden fiú szerelmes volt. Lassan világossá vált előttem, hogy tovább nekem sem lehet halogatnom. Először is, kényelmetlen a barátaim előtt, másodszor pe- íig, nemsokára egyetlen saabad lány sem marad. Így tehát elhatároztam, hogy késlekedés nélkül szerelmes leszek. De kibeT Az iskolánkban sok szép kislány ■aolt. Végül hosszas tűnődés után hjusza Tyimonyinát választottam. Alaposan megfontoltam minden éráét, ami mellette vagy ellene szólt. Ellene csak egy írv volt — nem elég szép; lábai kissé hosszúak, nyakán pedig egy kis piros folt látszott. Mellette viszont nagyon sok szólt — először. k: a szomszéd udvarban lakik, másodszor; 6 is hetedikes, ezenkívül a távolug- rá* iskolai bajnoka, in a legfontosabb: még senki sem udvarolt neki. Ezért kellett igyekeznem. De rögtön itt volt a következő bonyolult kérdés — mivel kezdjem az Ismerkedést? Hogyan mondjam meg neki mindezt? Tanácsért legjobb barátomhoz, Cenkához fordultam, aki már fülig szerelmes volt a teltkarcsú Zsan- nába. Odamentem hozzá ée elkezdtem; — Genka, szerelmes nagyok. Végigmért ér- unottan szólt: — Már éppen Ideje, — De mit tegyek? Hogyan mondjam meg neki? Ereztem, hogy arcomM elönti a vér. — Ki az illető? —' kérdezte Genka. — hjusza Tyímemybm. — Aha... Az a lány, aki az újévi műsorban szavalt? Kicsit magas— — De mit tegyek? *— kérdeztem újra, — Egyszerű az egész. Írj neki levelet, és hívd el moziba. — Es ha nem Jön? o*» kérdeztem rémülten. — Biztos, hogy elmegy. — Genka szemeiben ravasz lángocskák villantak. — KI az, aki elutasítja az ingyen mozijegyet? — Ingyenjegy? Miért? Vajon... — kezdtem. •— Eh, te... Meg kell «enned a Jegyet, megkínálod cukorkával, vagy limonádéval. — Genka fontoskodó arcot vágott, majd így fejezte be: — A nők szeretik a pénzt. — És aztán? A mozi után? — kérdeztem tovább. — Hazakiséred, és a kapualjban meg kell csókolnod. — Megcsókolni? — éreztem, hogy kiszárad a torkom, — Miért? Te hogy gondoltad? — csapott a váltamra. — Minden világos, — feleltem határozottan. — Köszönöm a segítséget. Bementem az osztályba. Minden Jő volt, amíg nem lettem szerelmes. Most a levél, a mozijegyek, cukorkát venni, ctókolózni... Titokban azt reméltem, hogy • esőkolőzásig nem kell *íjtóftíL Valami tóvény remény azt súgta, hogy hjusza még a moziba sem fog eljönni Talán ne U írjak neki? Nem! He szerelmes lettem, sőt Genka is mondta... Most már késő visszavonulni. Este magamra zártam az ajtót, és nekiálltam megfogalmazni a levelet. Egyik változat a másikat követte. Az egyik levél Így kezdődött: „hjusza! Amikor a nap lángoló korongja eltűnik a hideg tetők mögött...” A másikban ezt írtam: „Egyedül vagyok a világmindenségben. Csak Te gyújthatod fel a lelkem.-” De mindezeket elvetettem, míg végül a kővetkezőt fogadtam el: „Szeretlek. Gyere ma 5 órára a mozihoz. Moziba megyünk. Sz. h." vagyis Sztyepán Le begy ev. Másnap órák után odaadtam hjuszának a levelet. Fél ötkor már « mozi előtt voltam. Ott álltam a zajos előcsarnokban és erősen reméltem, hogy az én kedvesein... nem jön el. A téren álló óra nagymutatója az 5-höz közeledett, hjusza nem jelent meg, és egyre nyugtalanabb lettem. Most már szerettem volna, hogy eljöjjön. De hjusza nem jött. Az óra már 5 óra 20 percet mutatott, én csak fel s alá járkáltam a mozi előtt. Fél tó után szomorúan hazafelé indultam. — Nos, mi volt? — kérdezte Genka másnap. — Nem jött el — vallottam, be. — Miért keseregsz? Mindig a férfinak kell kezdeményezni. Meg kell magyaráznod — szólt határozottan. — Igen? — Persze. Az órák utó* beszélj vele. Ha akarod, erősítésként veled mehetek. — Nem kell, jobb lesz egyedül. „Mindent elmondok neki — határoztam el — Tudja meg, hogy szeretem.” Néhány óra múlva megláttam hjuszát, és odamentem hozzá. Ahogy észrevett, sarkon- fordúlt és elment. Hozzám csak a barátnője lépett. — Te vagy az Sz. L.? — kérdezte ravaszul — Itt a válasz hjuszától. Ideadta a levelet és elszaladt. Megdobbant a szívem, levelet kaptam tőle! Biztos megmagyarázza, miért nem jött al. Vagy bocsánatot kér. Vagy találkozást javasol Vagy azt írja, hogy szeret. Egy csendesebb helyen felbontottam a levelet. A papírlap közepén gondosan írott betűkkel ez állt: „Te bolond!" Aláírás nem volt. Magam sem tudom miért, beszaladtam a tanterembe, leültem a helyemre és gondolkozni kezdtem, íme a hitszegő, lélektelen nők! Aztán elővettem a zsebkésem, és gondosan bevéstem a pádba: „hjusza -j- Sztyopa *= szerelmesek”. A könnyeim pedig hulltak, hulltak a padbavésett feliratra. Szomorú, ugyanakkor megkönnyebbült ís voltam. Még nem tudtam: ezzel fejeződik be a gyerekkor, és az élet egy új, ismeretlen szakasza kezdődik el ári Munkásszállás vasárnap délután J&atalfy Istwás ü fehér falak most Is fényien A, SZ udvar virágai most is nyílnak sz ablakok Is tárva-nyitva,, ií fehér csomagolópapírnak [/mintái a polcokon, idenéznek, Minden olyan, mint más, egyéb napon, de most vasárnap délután van, és Lm, e percekben azt találgatom: ® szobák emeletes ágyain Hétköznap éjszakáin megpihenve Diliről álmodnak hű lakói, belesóha.ftva éji csendbe ffelriadó vágyaikat, » hová tűntek ők, hol vannak e délutáni csendjén, lakói e tanyának? Pihennek, otthoni dlkón taSám, vagy a szomszéddal, rokonnal beszélik a világ, z maguk ssíálU, Elmentek mind . . . bogy »«hány éra (múlva* a rángató vonatra üljenek, a a most üres. magányos kts szobák csendje érkezésükkor dalba kezd. , A vidám muzsikusok Szokoloy Károly Megjöttek a muzsikusok üvegpalotából, hópalotából. Jégpalotábol, Hókunyhóból is jöttek, kacarásztak a nevettek. Szólót kezdett a nagybőgős — alabala — mélyen, éj hűvösében részegen egésze». Válaszolt rá víg flótán ^Fillért sem ér e nóta.* Erre aztán mind rákpzdte csengve-bongva, zúgva» sírva és súgva, kacagva és búgva. Seggeiig így játszottak^ muzsikáltak maguknak. Koszta Rozália műtermében Kisfiú Ernes® Székelyhídi Attila Gyöngyösi táj Tterdtttotte] Sa« Attila
