Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám

Sikeres esztendő után a mj r 111 Ajtó, amak tizenöt millió forint értékben Paimiltextilmövek mezőberény! gyárában Néha megkérek égy-egy gaz­dasági vezetőt, hogy közölje, ha az üzem, a gyár, a vállalat jó eredményt, kiemelkedő munka­sikert ér el. Hadd adjuk tudtul azt a Népújságban másoknak is. Van, aki azt feleli: én nem sze­retek büszkélkedni. Szép a szerénység, de senki' sem könyvelhet el önmagának olyan sikert, ami sokak, átlalá- ban több száz ember érdeme. Arra pedig aligha van felhatal­mazása bárkinek is, hogy mások nevében szerénykedjen. Azt szokták mondani, a rossz példa ragadós. Ám a jó példának is megvan a hatása. Amikor a Népújság tavaly december 24-i számában — az igazgató tájé­koztatása alapján —• közöltük, hogy a Pamuttextilművek mező- berényi gyára december 21-én mennyiségi és minőségi összeté­telben egyaránt teljesítette az éves tervét, a hír az olvasóknak bizonyára egy kis örömet jelen­tett. Mindenki tudja, hogy a jobb élet felételei elsősorban az ipari és mezőgazdasági üzemek terme­lési eredményeiben valósulnak meg. De az ilyen hír arra is jő, hogy hasonló sikerek elérésére biztassa más üzemek dolgozóit ja Több mint 10 százalékos emelkedés A Pamuttextiművék mezőbe- rényi gyárának dolgozói az el­múlt esztendőben tehát megtet­ték, „amit megkövetelt a haza’’. Sőt annál többet is. Már év köz­ben eljutottak oda, hogy augusz­tustól be lehetett vezetni a havi kétszeri szabad szombatot. En­nek a feltételeit méterben te­remtették meg, nem pedig fik­ciós alappn. Végül is a tavalyi tér. melés az 1970. évihez képest, több mint 10 százalékkal emel­kedett. Török György igazgató az eredményt elősorban a dolgozók szorgalmának, törekvésének tu­lajdonítja. Igen jó volt az „együttes” összhangja, a maga posztján mindenki igyekezett tu­dása, képessége legjavát nyúj­tani. A tudás pedig nem magától jött. A gyár vezetői évek óta tervszerűen gondoskodtak a szakmunkás- és a technikus utánpótlásról, s így tavaly már minden vezető munkakörben hozzáértő szakemberek dolgoz­tak. Hasonlóan a gépeknél, ter­melőberendezéseknél is. Emellett sikerült olyan profilt kialakíta­ni, amely a termelés egész folya­matában nyűgöd ttá, egyenletessé tette a ritmust. Ez megfelelő ke­resetalakulást vont maga után, ami pedig a munkaérővándor­lásnak szinte a teljes megszűné­sével járt. Szeretjük*, ha szépen beszélnek velünk Erdős Jőzsefné a 13 tagú Zrí­nyi Iiona' szocialista brigád ve­zetője Társai nagyrészt körös- tarcsai asszonyok. A brigád ta­valy másodszor is célul tűzte a szocialista cím elnyerését és ed­dig minden feltételt teljesített. — Termelésben még rá is ver­tünk — büszkélkedik Erdős Jö- zsefné hozzáfűzve, hogy a szövők vetésben számolnak és valami­kor a vetést verésnek nevezték. Örömmel újságolja, hogy négy éve vannak együtt és el sem le­hetne „zavarni” senkit kö­zülük. Mindnyájan szakmunká­sok, nyolc gépnél dolgoznak. — Mennyi a havi keresetük? — kérdezem. — Nem túlzók, ha azt mon­dom. hogy átlagosan legalább 2300 forint. De nemcsak a pénz tart itt minket, hanem sok egyéb is. — Mi például? — Az többek között, hogy ud­variasak a vezetők. Szeretjük, ha szépen beszélnek velünk, jobb tedwel dolgozunk. Nálunk ® művezető és a segédművezető 2s brigádtag és brigádgyűlésen elő­fordul, hogy a\ „fejükre olva­sunk”, ha megérdemlik. Ök „visz- sza is olvasnak”, de soha sem hangoskodva. A Lenin szocialista brigád ve­zetője Kiss Lajos művezető. Csak ő és a segédművezető férfi a 12 tagú szövőbrigád ban, a többiek fiatal nők. Idős, nagy szakmai tapaszta­lattal rendelkező férfi Kiss La­jos, akinek tekintélye van. — Olyan vagyok én. mint egy családfő — vélekedik és moso­lyogva hozzáfűzi: — azért a lá­nyok néha megmondják a ma­gukét Tavaly ők nyerték meg a szo­cialista brigádok közötti versenyt és ezért mindnyájan 3—3 nap ju­talomszabadságot érdemeltek ki. A műVfezető és segédművezető fi­zetésemelést kapott. Most ismét a Lenin-brigád lett az első. A jutalma 5 ezer fo­rint / Tudják, kinek mennyi pénz jár Egyébként a munkaverseny iránt igen nagy az érdeklődés. A gazdasági vezetés, a párt- és a szakszervezettel együtt külön gondot fordít az értékelésre és annak ismertetésére. A verseny­híradó-táblák ebben a gyárban nem üresen éktelenkednek. És a dolgozók számolnak. Tud­ják, hogy például mikor kell a mennyiséget növelniük, a minő­séget javítaniuk, ha a másik bri­gádot túl akarják szárnyalni. Egyénileg pedig azt, hogy bérfi­zetéskor kinek mennyi pénz jár. Ha valakinek esetleg nem jóL számolják el a keresetét, az mindjárt reklamál Az sem okoz senkinek megle­petést. 'amikor .kitüntetést, jutal­mat osztanak ki. Természetes, hogy azoknak jár, akik a legin­kább hozzájárulnak a gyár ered­ményének az elősegítéséhez. Ta­valy is ezért kapra meg a Köny- nyűipar Kiváló Dolgozója jel­vényt Stafanovits Jánosné és Sá­gi Ilona szövőnő, Tóth Ilona könyvelési csoportvezető és Ba­laton Ádám műszaki vezető. Ki­váló dolgozó lett Styaszni Imré- né lánccsévélő, Bácskai Erzsébet, Várhegyi Kálmánná, Mackó Ilo­na és Jozaf Jánosné szövőnő, va­lamint Somogyi Mihályné SZTK-ügyintéző. Sokan pénzju. .talombap részesültek. A gyár eredményéhez évröi- évré hozzájárulnak a kisebb-na- gyobb újítások. —- Kik a gyár „ezermesterei?” — kérdezem Kárpáti János fő­művezetőtől, a vállalati újítási előadótól. — Dudás István főművezető, Varró Sálint és Szigetvári Ár­pád művezető. Hőgye László la­katos és sokan mások. Fiatalojc, öregek egyaránt, Jobban„ ésszerűbben hasznosabban Zoltán Gyula művezető egyi­ke azoknak, akik a gyár égisze alatt működő textilipari techni­kum mezőberényi kihelyezett esti tagozatán szerezték meg a technikusi oklevelet. Segédmuvezetőként 1956-ban kezdte a pályafutását. Jó érzék­kel és nagy kedvvel dolgozott. Mivel pedig 1963-ban a tech­nikus ritka volt. mint a fehér holló, művezetőnek osztották be. Egy-két év után azonban az igazgató közölte veié: — Ha maradni akar, el kell végeznie a technikumot. Mit tehetett mást, 1966-ban tanuláshoz fogott. — A gyárban három műszak, otthon az asszony és a két gye­rek... Nehéz volt a négy év — emlékszik vissza. Amióta azonban megvan az oklevele, egészen másképp dol­gozik. Magabiztosan és gondol­kozva: hogyan lehetne jobban, ésszerűbben, hasznosabban. Ter­mészetesen a keresete is jóval magasabb lett. Hálát érez a gyár vezetői iránt, akik lehetővé tették számára, hogy jól képzett szakemberré váljon. Ügy véli, érdemes itt dol­gozni. A régi mesterek közül né- hányan még Itt vannak, sokan már nyugdíjba mentek. Zoltán Gyula az ő példájukat akarja követni. Jól kezdődőit ez az év is A gyárban 420 huszonöt éven 'aluli fiatal és 230 idősebb dolgo­zik. Érthető, hogy fontos szerepe van a KISZ-szervezetnek, mely­nek Szollár Margit, egy csinos fiatal lány a titkára. Az elmúlt év legemlékezetesebb dátumá­nak május 9-ét tartja, amikor is Kommunista műszakot szervez­tek. — Jöttek fiatalok, öregek. Tö­rök György igazgatót csévehor- dónak osztották be, Balaton Ádám műszaki vezető szőtt A művezetők is szőttek. Nádas Mártonná személyzeti vezető csévélt Nagyszerű műszak volt — lelkesedik még most is Szol­lár Margit. , A felajánlott munkabérekből jó pár ezer forint összegyűlt. A pénzből majd v{kendház épül a Körös partján. Ott, ahol a köz­ség egyszer talán majd üdülőte­lepet létesít Szabó István, a pártalapszer- vezet titkára és Sziráczki János­né szb-titkár csak dicsérni tudja a fiatalokat, akik az idősebb kor­osztálybeliek oldalán kitűnően megállják a helyüket — A hozzáértés párosul a fiatalok lendületével — állapít­ják meg, s ügy tartják, hogy minden erőt a termelés elősegí­tésére kell fordítani. Ennek a módja pedig nagyon összetett. A legfontosabb talán mégis a jő közhangulat kialakí­tása és megóvása, az egyetértés a vezetők és dolgozok között. A tavalyi sikeres esztendő után minden remény megvan arra, hogy 1972 még eredményesebb lesz. Keresettek a gyár termé­kei. Különösen a kordbársony­ból, a munkaruha és a gumírozott campingcikkek alansnvagábóí szinte nem lehet kielégíteni az igényeket. S hadd áruljuk még eh az év első napjaiban a gyér termelése jóval meghaladta a 190 százalé­kot. Ez az év is jól kezdődött, várjuk tehát a folvtatást. Pásztor Béla 2 «txÉsvm. 1972. JANUÁR 1$. Ebben az esztendőben már 15 millió forint értékű épületaszta­los árut szállít a TÜZÉP-nek a Békéscsabai Építőipari és Lakás- karbantartó Ktsz. Három évvel ezelőtt, 1969-ben 1,2, 1970-ben 5, 1971-ben pedig Í2 millió forint értékű ajtót, ablakot adtak a ke­reskedelemnek. Az igen jelentős termelésnövekedést a munka termelékenységének emelésével, új korszerű gépek üzembe helye, zésével, a szakmunkások szerve­zettebb foglalkoztatásával érték el . Simon Pál asztalos precíziós kS ‘fűrész segítségevei ajtőalkafr" I részeket válla», Sebestyén Imréné összeszerelés előtt enyvezi az ajtótokok mua* kadar ab jatt, A kész njihtjtt.'k's aiayozo &es(,eswea seszesiM öícsikeses ellássál Ifeo vács László és Hibás- János, (Fotó; Deaaéfflffl

Next

/
Thumbnails
Contents