Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
TaVaíV az országban felde. " htett bűncselekményeknek kö_ zel a felét a fővárosban és a megyeszékhelyi nagyvárosokban követték el — olvashattuk nemrég az újságokban. Ez az adat beszédesebb, ha hozzátesszük, hogy e nagyvárosokban az ország lakosságának ennél jóval kisebb hányada, ámbár több, mint egy harmada éL Tehát nem egyszerűen csak arról van szó, hogy ahol többen vannak,»ott több a bűneset is, hanem arról, hogy a sűrűbben lakott helyeken aránylag gyakoribb, mint a kisebb, gyérebben lakott településeken, vagyis ha a statisztika szokásos mutatójával összehasonlítanánk, hogy hány bűncselekmény „jut” egy lakosra, a városban ez jóval több lenne, mint falun. Ez a statisztikai formula ebben az esetben nagyon visszataszítóan hangzik, a tisztességes állampolgár még az általánosító megfogalmazással, szemben is érzelmileg jogosan tiltakozik: már hogy is „jutna” rá bűneset Igaza van. Rá nem „jut”, a törvényeket sértő polgártársai teljesítették túl a statisztikai „normát”, átlagot. Hogyan, miért? Miféle eltérés ez? A „bűnös” város szemben a faluval? Avagy a rousseau-i gondolat, a XVIII. századi francia gondolkodó tétele igazolódik, a természetes vagy legalábbis a természethez közelebbi állapot diadala ez? Mert hogy az ember eredendően «. Jó — szemben a vallási felfogás szerint eredendően bűnös voltával —, és csak a környezet rontja meg? N Jelenség Jő ugródeszka az elméletekhez, de célszerűbb a valóságban keresni az „Bűnös” város? okokat Az ember eredendően se nem jó, se nem rossz. Az ember tanul — a csecsemő a szülőktől, a növekvő a felnőttektől, a családi és a családon kívüli környezettől — így lesz ember. S hol van a mai falu a természeti környezettől, az „ősállapotoktól?” A becsületes ember falun is, városon is becsületes. Az ilyen emberek aligha fogadnák el, hogy településüket: a köztük élő néhány bűnöző vagy rendbontó után ítéljék meg Aminthogy az ilyeneket nem is szívesen fogadják be. S éppen itt mutatkozik az eltérés a falu és a város, pontosabban a kisebb ék a nagyobb települések között Ahol viszonylag kevés ember él együtt, ott — mint szokás mondani — „mindenki mindenkit ismer”, személy szerint vagy hírből, egyénileg vagy családilag ismerős az egész falu. S ez többet is jelent az ismeret és ismertség tényénél! Iz emberi társadalmat egyebek közt ezek a szálak tartják össze. A kis település társadalmában egy bizonyos egyensúlyt kényszerít ki a kölcsönös ismertség és a vele járó kölcsönös értékelés, megítélés tudata. S minthogy az egyes ember rendszerint a család keretében kapcsolódik a nagyobb közösségbe, a megítéJani bácsi íés a családot is érinti, ezért a család is jobban felelősnek érzi magát egyes tagjaiért. Azt mondhatjuk, egy faluban, egy áttekinthető ismeretségi szálakkal átszőhető kis településen jobban érvényesül a kölcsönös társadalmi ellenőrzés, és ez nem mellékes a közrend állapota szempontjából. A városban ellenben az ember ismeretségi köre szűkös, még akkor is, ha szám szerint netán több embert ismer, mint falun. Egy városban lakókat, sőt még egy kerületben, egy háztömbben lakókat sem szőnek úgy össze az ismeretségi szálak, amelyek egyébként is alkalomszerűek, feibonthatók: csupán máshová kell költözni, s ott úgy. szólván újra lehet kezdeni az életet. Nem olyan zárt háló az ismeretkör, mint falun. A nagyváros a faluhoz képest dzsungel. Ezért természetes az, hogy a bűnözők inkább városba és minél nagyobb városba húzódnak. De törvénybe ütköző tettekre is kedvezőbb az alkalom, nem érzi a gyöngébb jellem maga mögött úgy, mint falun az ismerősök, az egész település ellenőrző szemét. Ez a helyzet megkívánja, hogy a nagy településeken a hatóságok fokozottabb gondot fordítsanak a közrend, ‘a közbiztonság fönntartására. S ez így is van nálunk is. A rendőrség megteszi, amit tőle várnak, de városon sem elég ehhez csupán a rendőr! A megelőzést elsősorban a lakosság segítheti elő. Az utóbbi évben többször is hangot kapott az újságokban ez a kérdés egy-egy olyan eset kapcsán, amikor a járókelők szótlanul nézték az erőszakosságot, a garázdaságot, még csak rendőrt sem hívtak. Nos ez az a terület, ahol hibáztathatjuk a városlakókat. Az ismertség hiánya nem vezethet holmi teljes elidegenüléshez, mert az veszélyezteti egy település egész közéletét. A városban maximális egymásrautaltságban élünk, még a közlekedésben is mások munkájára szorulunk. Ez a helyzet közösségvállalást kíván, ellentétes a „semmi közöm hozzá” magatartással. Az mond. hatja ezt, aki egyedül él és tartja fenn magát az őserdőben — ha van ilyen. Ha vállaljuk, amihez szükségképpen közünk van, az tovább javíthatja a közbiztonságot, a közrendet. n. r. | A népfront-munka mércéje: A lakosság közéleti tevékenysége A Hazafias Népfront gyulai | járási elnöksége az elmúlt na-: pókban tartotta kibővített ülését Gyulán, a járási hivatal ta-1 nácskozó tennében. A napiren-' dj pontok között ' több fontos 1 téma szerepeit. írásos előter- j jesztós alapján megvitatták az elkészült intézkedési tervet, értékelték a járási nagyközsétgi népfront-bizottságainak munkáját, valamint szó volt a szocialista demokrácia érvényesüléséről a népfront testületi életében. Elsőként Perei András, a HNF járási bizottságának titkára által beterjesztett írásos anyagot, az intézkedési tervet beszélték és vitatták meg. „Az MSZMP X. kongresszusa mélyrehatóan és részletesen elemezte társadalmunk fejlődését, helyzetét. A kongresz- szus újból megerősítette, hogy a szocializmus építése nem egyedül a párt és a munkás- osztály ügye, hanem össznépi program. Ebben a munkában az egyes ember és egész nemzetünk életének gazdagítása, szépítése az a nemes cél, melynek érdekében elsőrendű fontosságú a párttagok és párton- kívüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek marxista világnézetű és vallásos nézeteket valló emberek egyetértése, alkotó összefogása. Ehhez a nemes célkitűzéshez kapcsolódik a hazafias népfront-mozgalom alapeszméje: sorsiunk <jó alakításához egységbe kell fogni népi- nemzeti erőinfcet” — hangsúlyozta a beszámoló. Az intézkedési terv feladatul tűzi ki a szocialista nemzeti egység politikájának erősítését, a gazdasági munka -segítését, konkrét feladatokat jelöl a társadalom politikai tennivalóinak végrehajtására a békemozgal- mi munka fejlesztésére. Az intézkedési terv megvitatása után a gyulai járás öt nagyközségi nép front-bizottságának munkáját értékelték. Az írásos beszámolóból kiderült, hogy valamennyi nagyközségben eredményes az alkotmányjogi tevékenység, ami legjobban a tanácstagi választások alkalmával bontakozott ki. Igen szép eredményt értek eü a bizottságok, a népfront politikai oktatásában, a honismereti mozgalomban, a gyűjtőmunkában, a falukrónika készítésében és a különféle ünnepségek szervezésében, lebonyolításában. Megállapította a beszámoló azt ist hogy az öt nagyközségben a népfront tekintéllyel rendelkező tömegpolitikai mozgalom, amit a társadalom érdekében kifejtett munkával vívott tói. A népfront-bizottságok tevékenységének eredményessége, hatékonysága, lemérhető a lakosság közéleti aktivitásában, érdeklődésében, tájékozottságában és politikai megnyilvánulásában. A elnökség elfogadta a nagyközségek munkájáról szóló jelentésit. Több határozati javaslat született, amelyeket megküldenek a községi bizottságoknak. Ezt kővetően „A szocialista demokrácia érvényesülése, a népfront községi, járási bizottságaiban” címmel hangzott él értékelés, majd több hozzászólás. Dr, Szabó Ferenc, a Megyei Levéltár vezetője - felhívta a fi- ■gyelmet arra, hogy 1973-ban lesz az 1848-as szabadságharc 125. évfordulója és ebből az alkalomból üdvös lenne ha a népfront-bizottságok méltóképpen emlékeznének meg a nagy évfordulóról. A többi hozzászólásban javaslatok, észrevételek hangzottak él, amelyek mind azt célozták, hogy a népfront-munka még igényesebb, még szerteágazóbb Jegyem Az ülés végén pénzjutalmat és elismerő oklevelet adtak át több népfront-aktivistának. A honismereti mozgalomban végzett jó munkájáért dr. Szabó Ferenc, Tóth Mihály, dr. Németit Endre, Hargitai László, Fodor Jánosné, Szabó János, Kerekes Sándor, Bereczki Sán- domé vette át Perei Andrástól a jutalmakat. aa*a»aaa«aaaaa (Demény Gyula felvétele) Minden napra egy ablak Igen sok turistát vonz a lengyel ujazdi vár. A romos történelmi emlékmű nagy részét restaurálták. A vár a XVII. század első felében, reneszánsz stílus- j ban épült Érdekessége, hogy építészeti szerkezete összefügg az idővel: négy tornya a négy évszakot, 12 várterme a hónapokat, 52 szobája a hetek számát jelképezi. Az egész váron 365 ablak van, tehát annyi, ahány napja van az évnek. A várba leereszthető hídon keresztül lehet bejutni. A portálon márványba vésett kereszt és bárd látható, az egykori váralapító címere. A vár a svéd háborúk idején pusztult el, de a főfalak, a termek, a lakószobák boltozatai a mai napig megmaradtak. 5. Laci dúlt-fűlt, kesergett, és hiába száradt meg egy-kettőre a heves, harmat-szippantó kániku. lai napon, majd kárászt és la- pát-nagy révért is hiába fogott ki vagy másfél tucatot, nemcsak a kedve, de még a szájíze is fanyar lett. Olyan fanyar és utálkcxzó, mintha kora hajnaltól fogva bagót rágott volna. Éhomra és kapadohányból. A hely se fogta, pedig az öböl partja táborozásra is hívogató- an alkalmas volt. Az égerliget árnyas, lágy fűvű. Tele hullott, halsütéshez való száraz gallyal Az idő is jócskán előrehaladt Peren télén már nagymisére harangoztak. De Laci mit. csinált mégis? Ahelyett, hogy gallyat szedett, tüzet rakott és parázs fölé szúrt nyárson halat sütött volna, hogy aztán jól belakva az árnyékban szundítson egyet, inkább összepakolt, csak a könnyebbik botját hagyta kéznél, és a csermely folyása iránt Peremtől felé indult. Ugyan miiért? Csak úgy. Passzióból. / Vagy ha ez hihetőbb: a bosz- szúságát kijárkálandó. Azt ugyanis, hogy igazán Kati után töri a nyavalya, őt akarja látni, és hogy a horgászat is .csak ehhez volt ürügy eredetileg, még sötétben és tulajdon magának se vallotta volna be. Szeméremből. Meg az ügy reménytelensége miatt is. Valahogy így okoskodott: mondjuk, szerencséje van, Kati sétálgat, egyedül és éppen a patak folyásával szemközt sétálgat, ő belebotlik... Eddig megy a dolog, elképzelhető a figura. De m.i történik az összetalálkozás után? Lehetséges, hogy Kati, a makrancos, vodóc, más asszonya Kati akár csak egy nyelvöltés vagy egy fügemutatás erejéig is szóba áll majd vele? Soha. Akkor meg mire való és milyen célt szolgál a kerülgetése? Kívülről csak a hülyék és a gyávák szokták állhatatosan nyalogatni a mézes üveget. Az esze tehát visszatartotta volna Lacit, hanem a szíve...? Így aztán ment, mendegélt. Lassacskán, bóklászva és azzal a látszattal, hogy a horgász-szenvedély viszi, a csr melyt tanulmányozva haladt Perentel felé. Am jó fél óra múltán, amidőn a túlsó part bozótján át megszégyenülósének tanúja: á romos akol nevette szemközt — meglódult, s hajrá: rohanvást gázolta a térdét csapkodó rétet. Addig gázolta, amíg egy rozsdás, éppen csak neve drótkerítésbe nem ütközött. Parkra vigyázott a kerítés. A parkban hatalmas, eget is beborító szelídgesztenyék álltai:. Alattuk a csalánnak, büröknek, lósóskának és földi szedernek akkora ősrengetege, hogy a gyalogút, amely a kerítés belső oldalán újrakezdődött, valóságos nyiladéknak tűnt benne. A csermely. pedig — mert az is átbújt a kerítés alatt — zöld falú, eleven zsilipkapunak. Csend volt. A lombokon átszitáló puha fénypászmákban sp’rálos röptű aranybogarak dongtok. Kakukk is szólt, de olyan halkan és olyan tétován, mint ha csak ál- • mában beszélgetett volna. Béka cuppamt a vízbe. Alámosott, elsodort partomlás ijesztette meg Egy villogó, kék, össze-össze- koppanó szitakötőpár is tovazir- rent. A tücsökciripelés pedig — megannyi szapora öltés ezüst- cérnával ■— csak még teljesebbé tette a mély, álmosító kánikulai csendet. Laci tétovázott Az út hívta, azt kanyarogva neki, hogy a romos akol tói menekülő Kati is ebben az irány-
