Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

Dfnnkásőrok ale^ységgyűlései A ntunkásőrök országszerte ebben a hónapban tartják ai- ögységgyűléseiket. Megtárgyal­ják a kiképzés és a szolgálat- ellá.ás tapasztalatait, értékelik a szocialista versenymozgal- xnat, állást foglalnak a pa­rancsnoki javaslatokkal kap­csolatban és jóváhagyják a „Kiváló” dm adományozására vonatkozó előterjesztéseket. A decemberi alegységgyűlé- sek egyben jól szolgálják az évi munkát összegző és a so­ron következő feladatokat meghatározó ünnepélyes egy- séggyűléseík előkészítését. Tűzoltók kommunista vasárnapja Dombiratosán az elmúlt va­sárnap a községi tanács vezetői­nek kezdeményezésére a község önkéntes tűzoltó'" testületének tagjai kommunista vasárnapot tartottak. ’ A helyi Béke Termelőszö­vetkezet gépeinek segítségével vízlefolyó árkot ástak és a kiter­melt földet a kultúrház előtti út javítására használták, fel. A tűz­oltók mellett a község vezetői is részt vettek a munkában. A munka lelkesítő hatással volt a többi társadalmi szervre is, mert most a KISZ községi szervezete vállalta, hogy a ját­szóteret társadalmi munkában karbantartja és az elkövetke­zendő években magára vállalta a parkosítási munkákat is. Bogiári csemegeszőlő a boltokban A Balatonboglári Állami Gaz­daság már negyedik esztendeje minden szüret idején több száz mázsa csemegeszőlőt tartósít. Az idén négyszáz mázsa került a különleges hűtő-blokkokba. A 'tartósított csemegeszőlőt ezek­ben a napokban adják át a ke­reskedelemnek. Az első szállít­mányt a fővárosba és Kapos­várra Irányi .ották. A bogiári szőlő íze, zarriata akárcsak a szüret idején, most is friss. A szezonja előre! átbatéiag január végéig tart (MTI) ban tűnt el. Ugyanakkor valami —■ a társtalanok hatodik érzéke .— arra figyelmeztette, hogy lát­ják, nincs egyedül, és tilalmat szeg, ha a kerítés szakadásán át akar bújni. Ed valóban! Alig hogy négy­kézlábra állt, a túlsó parton ág reccsent, lombok bókoltak és így szózatozott rá egy vastag, dör- mögő basszus: — Nono, csak lassan a testtel. Ml járatban, szomszéd? Laci odafordult, bosszúsan, visszavágásra készen, hogy... mi rosszat tett ő, ki a vénisten ok- vetetlenkedik vele, de nyomban meg is enyhült, és szeliden, ba­rátkozva mondta: — Nincs különösebb célom. Horgászaton, kirándulni vagyok. Aggyisten,bátyám. Es el is mosolyodott, mert kér­dezője: egy ingujjas, ötven-hat- van közötti bácsi olyan ismerős, nek tűnt neki, mintha csak rég látott rokonnal találkozott vol­na. Az illető zömök, vastag nya­kú kis ember volt. Sűrű drótha­ja és bökősre pedert bajusza már ugyancsak ’lisztes. És szint­úgy vastag, házeresz forma szemöldöke is. Orcái viszont ví­gan, fiatalos-pozsgásan pirosod­tak. . Tekintete pedig — talán, a dús szemöldök vagy a kiálló, bárddal faragott pofacsontok miatt — oly hetyke és oly hét- próbásan ravaszdi volt, amilyen csak a született tréfamestereké szokott lenni. Az is volt, tréfamester, hu­nyorítva kérdezte: «— Aztán... engedélye van-e? Fegyelmezetlen vállalatok Milliós adóhátralék — Nem ismerik az adófajfákat? — A dolgosók pénstáreája is megérzi Ügy Játszik f nemcsak az egyszerű állampolgárok között fordul elő, hogy elfelejtik adó­jukat befizetni, hanem az állami vállalatok, kisipari termelőszövet­kezetek és a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek is megfelet- keznek néha magukról. Pedig az adófizetési kötelezettségnél nincs pardon, sőt aki elmarad, az rosszul jár. Erről a témáról be­szélgettünk a Pénzügyimi nsztéri- um bevételi Főigazgatóságának szegedi területi igazgatójával, Je-nei Tiborral. Talán nem ér­dektelen áttekinteni, hogy a gaz- " dálkodó szervezetek milyen cí­men fizetnek adót. Legnagyobb tétel a nyereség­adó, mely az elért eredményt 50 —60 százalékos arányban ter­heli. Például egv olyan vállalat, amely 500 millió forint értékű árut termel évente és a gazdál­kodási rentabilitása legalább 8— 10 százalék között mozog, az bi­zony 20—25 millió forint nvere- ségadót is befizethet az állam­nak. Ugyancsak jelentős tétel az eszközlekötési járulék, amelv az összes álló. és forgótőke értéké­nek 5 száza’éka. Illetményadót az évi bérköltség után fizethek' 8 százalékos arányban, sorrend­ben következik a központosított amortizáció, melyet az állóesz­közök értékcsökkenése után kell leróni, de ennek az összegnek 60 százaléka a vállalatnál marad és csak 40 százaléka kerül az állam kasszájába. Megemlíthetjük még a forgalmi adót, valamint új­donsága kedvéért a városi és községi hozzájárulást, amely az évi bruttó nyereségnek a 6 szá­zalékát teszi ki. Egyéb befizetési kötelezettségek is vannak még, például a bérfejlesztési befizetés és más kisebb tételek. I nénzihyi szakember azt mondja, hogy a gazdálkodó szer­vek általában rendesen eleget tesznek adófizetési kötelezettsé­geiknek, s Békés megyében sem rosszabb a helyzet, mint az or­szágban másutt. Ebből viszont logikusain következik, hogy van­nak fegyelmezetlen vállalatok, amelyek elmaradnak az adóbefi­zetéssel. Jenei Tibor példákat is említ Többek között elmaradt a befizetéssel a Mezőberényi Fa­ipari Ktsz, amiért „kétszeresen is nyöghet”, hiszen csupán a késedelmi pótdíj összege meg­haladja a 300 ezer forintot (304: ezer forint). Ebbe a „csapatha” , tartozik a Szarvasi Vas. és Fém-j ipari Ktsz 149 ezer forintos pótlékkal terhelve, s a Szarvasi Dózsa Termelőszövetkezet is 133 ezer forintos pótdíjjal a nyaká­ban. Természetesen vannak válla­latok, amelyek igen precízen és pontosan fizetik adóikat. Így például a Ijékés megyei Állami Építőipari Vállalat, az Orosházi Állami Gazdaság, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat és a tótkomlósi Haladás Termelőszö­vetkezet is. Kérdés, hogy mivel magyarázhatják a késlekedő vállalatok elmaradásaikat? A legtöbb pénzügyi nehézségekre hivatkozik, — természetesen utólag magyarázzák a bizonyít­ványaikat. Ez a kifogás elsősor­ban a mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknél fed; csak néha a valósáffot, legalábbis ebben az évben több nehézségük adódott: árvízveszély, belvíz, emiatt érté­kesítési késedelem történt De leggyakrabban az indok szétpuk­kan és kiderül, hogy mindössze nemtörődömségről van szó A félreértés elkerülése vé­gett hadd említsük meg, hogy eu íatt nem borul fel az állami költségvetés, de a zavartalan pénzmozgáshoz feltétlenül fon­tos a pontos adófizetés is. Arról nem is szó’va, hogy az elmu-| lasztott befizetések zavarják a i n< iyi tanácsok költségvetési gaz­dálkodását. Az adóknak és más befizetéseknek egy része ugyanig a helyi tanácsok kezébe kerül, azt az állam átengedi, s megle­het, hogy éppen a helyi gazdál­kodó szerv késedelmesség^ miatt szenved csorbát az ott dolgozó emberek érdeke is, mivel ebből a pénzből építenek különféle szociális létesítményeket, gyer­mekintézményeket is. Persze van ennek az el­maradásnak egy „csiklandósabb” oldala, következménye. A kése­delem miatt kivetett adópótlé­kot ugyanis a vállalati nyereség­— Van. A környék valameny- nyi horgászvizére szóló. — A tóra is érvényes? — Mifére tóra? — A benti tóra — bökött hü­velykujjával a park irányába a kisöreg. — Ahova indult. Laci zavarba jött. — Nem, oda nincs. De... nem is oda indultam. — Hanem hova? — Sehova. Csak úgy... benéz­tem. — Ehe, benézett, — bólogatott a kisöreg. Laci még jobban zavarba jött. — Mi mást, mi a... zisten ha­ragját csináltam volna? — csat­tant fel. — Először hallom, most magától hallom, hogy tó is van a parkban. — Van. De van ám, — derült a kisöreg. — És nem is akármi­lyen tó. Ásott. Még a gróf ásatta annak idején. De maga máért kiabál? Nem halbakter — ker­tész vagyok én. Felőlem akár kézigránáttal is halászhat. Egy hosszú nyelű, öblös merő. kanalat emelt feL Végére állítva mutatta oda Lacinak: — Látja-e — folytatta az ok­tatást — iszapot meregetni va­gyok. Trágyának, dáliák alá va­ló iszapot meregetek. Aztán... ahogy megláttam magát a bot­jával, rögtön azt mondtam: en­nek a legénynek, mondok, Takó Illés lesz az embere. 1 aci jobban cdanézett, és a kisöreg szavának is mindjárt hi­telt adott. Hordója is volt az esetlen, dárdaként fölmeredő merőkanál mellé. Holmi kiszu- perált, kerekekre állított kát­rányos hordója. De ki az a Takós Illés? És mi az értelme annak, ■ hogy állítólag az ő embere lesz?S Ezt meg' is kérdezte. Mire a kisöreg? — Elnök Takó Illés, — mond­ta. — A Kalász szövetkezet el­nöke. ő itt a tótum-faktt.un. Aztán... ha nagy dögöt, ha öt- ven-hatvankilós harcsát akar fogni, percet se étorázzon. Irány Takó Illés. Takó iziben engedélyt ad a kifogásra. Laci vállat vont: — Mese. — Micsoda? — Amit mondott. Hogy... öt- ven-hatvankilós harcsák tartóz­kodnak a tóbáTk A kisöreg jót nevetett: ■— Pedig tartózkodnak, —- mondta. — Egy térd, egy elnöki térd, és éppen Takó Illés térde a megmondhatója, hogy mennyi­re tartózkodnak. Máig is meg­van. máig is szabadon garázdál­kodik az a betyár nagybajszú, amelyik Illést térden harapta. — Térden harapta? — csó­válta a fejét Laci. — Mikor? Egy ilyen esetnek nagyobb híre lett volna. — Tavaly, István király, vagy hát... kenyér- és alkotmány ün­nep virradórájg. — Csak úgy uk-muk-fuk? — évelődött a hitetlen Laci. — Mit csinált Takó? A lábát áztatta? A harcsa meg... egyszerűen csak neki? A kisöreg legyintett, hogy... szamár beszéd az ilyen .majd szivart halászott elő a zsebéből, rágyújtott, és sűrű pöfékelés közben így adta elő az esetet: bői kell kifizetni. Ha viszont ez­zel a — nem törvényszerűen fel­merülő — pénzösszeggel csök­kentik a nyereséget, kevesebbet tudnak a fejlesztési és részese­dési alapba helyezni, követke­zésképpen a vállalat minden egyes dolgozóját is megkárosít­ják azok a vezetők, akik nem fordítanak kellő figyelmet az adók befizetésére. A beszélgetés végén megkérdeztem. Jenei Ti­bortól. hogy a Békés megyei vállalatok és szövetkezetek, il­letve az egész szegedi területen működő gazdálkodó szervek mennyi adópótlékot fizetnek eb­ben az évben. Az október 31-i állapot szerint működési terüle tűkön már 20 millió forintot Elég nagy summa. Kár, hogy ilyen könnyen „kidobják a pénzt” néhány vállalatnál. Gazdagh István Elutazott hazáoliból a csehszlovák és a mongol közlekedésügyi miniszter A KGST Közlekedési Állan­dó Bizottsága 41. ülésszakának befejeztével pénteken a késő esti órákban elutazott hazánk­ból dr. Stefan Sutka, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság közlekedésügyi minisztere. A vendéget dr. Csanádi György közlekedés, és postaügyi mi­niszter búcsúztatta. Szombaton reggel Utazott el hazánkból Legdengin Damdin- zsáv, a Mongol Népköztársa­ság közlekedési minisztere. Bú­csúztatására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Rödönyi Ká­roly, a közlekedés- és posta- ügyi miniszter első helyettese, s a minisztérium több vezető munkatársa. (MTI) II kákád nincsen csomó.. (Folytatjuk) E zekben a hónapokban csúcspontjáig ér egy há­rom évvel ezelőtt kezdődött vi­ta. Az egyik szőve kezet vezető­ségválasztó közgyűlésén megbí­rálta valamelyik brieádvezető az elnökjelöltet. A bírálat lé­nyege az volt, hogy a jelölt megválasztása után az eddigi­eknél jobban, odaadóbban szol­gálja a közösség ügyét, a szö­vetkezeti gazdálkodást A fel­szólalás tetszett a résztvevők­nek, hiszen megtapsolták. Ami­kor szavazásra került a sor- né­hány ellenszavazattal a közös gazdaság elnökévé választották a megbírált jelöltet Később unszimpátia fejlődött ki az elnök és a brigádvezető között. Az elnök színleg azt mutatta, hogy elfogadta a bírá­latot. Bensőjében azonban ha­rag ébredt a brigádvezető ellen. Arra készült, hogy valamilyen módon elejét vegye a brigádve­zető újabb megnyilvánulásának. Jellemző az esetre, hogy az el­nök ezt a küzdelmet nem szem­től szembe akarta megvívni. A tsz vezetésében levő munkatár­sait, köztük az ellenőrző bizott­ság elnökét arra biztatta, hogy a brigádvezető mindennapi munkáját kísérje figyelemmel és a legkisebb hibát jelezze. A bíráló üldözésének külö­nös média ez. Egyáltalán nem megengedhe’ő. hogy a nyílt őszinte szóhasználatért, amely közgyűlésen, a szocialista de­mokrácia jegyében hangzott el, bárki is megtorlást helyezzen kilátásba. Sajnálatos, hogy a tsz pártalapszervezétének titká­ra eddig nem lépett közbe, s nem védte meg a bíráló pártta­got a megbírálattal szemben. A párttitkár nem ült le a szövet­kezet elnökével, hogy tisztázza, miben volt igaza a brigádveze- tőnek, miben nem, s milyen kö­vetkeztetést szükséges levonni, hogy a munka javuljon, a hely­zet ne fajuljon el. Persze ez még ma sem lenne késő. De ed­dig nem tette, sőt olykor még támogatta is az elnököt a bri­gádvezető elleni „hadjáratban”. Így volt az akkor is, amikor az egyik tsiz-tag munka közben balesetet szenvedett. A bíróság ezer forinton felüli havi kere­setkiegészítésre kötelezte a kö­zös gazdaságot, mert a baleset a szövetkezet hibájából, nem pedig máshogy keletkezett. A tsz elnöke ezt a fizetnivalót a brigádvezető havi keresetéből akarta levonatai. Azzal magya­rázta szándékát, hogy a fele­lősség őt terheli, mivel az ecet­ről ő vette fel a jegyzőkönyvet, így ő . sodorta a szövetkezetei ilyen tetemes kiadásba. A két ember vitája akkor végül is a járási tanács elé kerül.t ahol a „pert” a brigádvezető nyerte meg. Ez az eset újra felborzol­ta az elnököt. Azóta is állandó­an keresi a lehetőséget, hogy a brigádvezetőt kikezdje. A bri­gádvezetőben néha olyan érzés támad, hogy az elnök vele szem­ben még a kákán is csak a cso­mót keresi. Évek óta igen sókat beszélünk társadalmunk éltető eleméről, a bizalomról. Arról a bizalomról, amely dicsér is bírál is. A szo­cialista demokrácia, fejlesztését politikai feladatnak tekintjük s ennek kellene tekinteni a szó­ban forgó szövetkezetben is. Ezért aura biztatjuk az embere­ket, hogy őszintén, nyíltan mondják el véleményüket a kö­rülöttük zajló életről. Az el­hangzott észrevételekre, meg­jegyzésekre a megbírált — le­gyen szó bárkiről — nem vehet magának akkora bátorságot, hogy éveken át üldözze a bírá­lót, zaklatott légkört teremt és elfojtja a kritikát. M a egyik szövetkezeti veze­tőnek sincs szüksége arra, hogy a közösség élén Csák Má­té szerepét töltse be. Az ilyen típusú vezetőt korábban sem igényelték a közösségek. Ná­lunk, s ez már jó ideje úgy van, az emberek közösen vitatják meg dolgaikat és azu án közö­sen döntene^ a vitatott témá­ban. Éppen ezért nem árt fi­gyelmeztetni arra, hogy a ki­bontakozó szocialista demokrá­ciát elfojtani annyit jelen*, mint szembehelyezkedni a párt na- gyon-nagyon fontos társadalom- politikai célkitűzésével. Nos, ki lehet élezni a bírálat elfojtásá­nak másik oldalát is. És ki is kell élezni, hogy a szükséges tanul­ságok levonásával ne késleked­jenek tovább, mert a megrom­lott munka- és emberi kapcso­latnak végül is a közösség vall­ja kárát. Dupsl Károly 5 ItPUJSÁCÍ 1971, DECEMBER 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents