Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-29 / 306. szám

Ssaki Demény Gyula felvétele 3gsagasüea2$as®ffiO0®B®ss®saiaB«asaRßE3B32SEC£)BaQ333 Reformtanterv a kertész szakmában Megyeszerte nem ismeretes eléggé, hogy intézetünkben fel­sőbb vezető szerveink intézkedé­se alapján reform tan terv szerint folyik a kertész szakmában a képzés. A 13/1969. MüM. sz. ren­delet a régi gyümölcstermesztő, szőlőtermesztő és zöldségter­mesztő szakmák közös ismeret- anyagának egységesítésével ker­tész alapszakmai képzést ír elő. A képzés „A” tagozatú, vagyis a hagyományos szintű és a kép­zési idő 3 év. a A reformtanterv utasítása sze­rint elérjük, hogy alapszakmai vonatkozásban a kertész szak­munkás rendelkezik általános szakmai ismeretekkel a gyü­mölcs-, szőlő-, és zöldségter­mesztő ágazatokban. Az alap­szakmai képzést a képzési idő első 2 évében valósítjuk meg/ Az alapszakmai ismeretek elsa­játítása során a kertész szak­munkások betanított munkás szintű képzést kapnak gyü­mölcs-, szőlő- és zöldségtermesz­tő alapszakmában és növényvé­delmi munkákban is. Kiegészítő feladat az, hogy az erőgépek üzemeltetésének okta­tásánál a fiúkat felkészítjük a vontatóvezetői jogosítvány meg­szerzésére, a leányokat pedig a motorok, kerti, és törpetrakto­rok üzemeltetésére és a vezetői vizsgára. A III. tanév a sizakosítás éve, amikor a tanulók felkészülnek a szabadon választott szakmában a szakmunkás vizsgára, így gyü­mölcs-, szőlő- vagy zöldségter­mesztő szakmunkások lehetnek. A szakmunkás a szakmunkás- bizonyítvány megszerzése után a másak két alapszakma valame- j lyikéből — vagy a növényvédő munkából, vagy áruelőkészítő, manipuláló és a szakmai vég­zettségének megfelelően gyü­mölcsfeldolgozás, vagy zöldség­tartósító, savanyító, vagy borke­zelő szakmában nyerhetnek to­vábbképzést és — tehetnek ki­egészítő szakmunkásvizsgát. A szakmunkás saját szakmá­jában nyer képzésit a korsze­rűbb eljárásokról, a technikai eszközök kezeléséről, gyakorlati alkalmazásáról. így az üzemben korszerűen tovább fejlesztett kertészeti ágazatban is szak­munkásszintű munkát tud vé­gezni. A végzett szakmunkások kü­lönbözeti vizsgával a kertészeti szakközépiskola II. osztályába nyerhetnek felvételt és tanúiméi nyaik befejezésével érettségi vizsgát tehetnek. A reformterv ismertetésével segítséget kivárnunk nyújtani a pályaválasztás előtt álló leá­nyoknak, fiúknak, hogy ismer­jék meg az új rendszerű kertész­képzést és azokat a lehetősége­ket, amelyek végzettség esetén jobb érvényesülésüket biztosít, ják. • Megyénkben különösen a nagyüzemi zöldségtermesztésnek és hajtatásnak vannak meg a természeti és a közgazdasági adottságai. Fő feladatunk, hogy a közeljövőben olyan intézkedé­seket tegyünk, amelyek elősegí­tik a kertészeti termelés nagy­üzemi fejlődését és biztosítják a lakosság folyamatos ellátását. Feldolgozó iparunknak — a konzerv- és a hűtőiparnak — üzemeink termeljék meg a szükséges alapanyagot, hogy le­hetővé tegyük a korszerű eszkö­zök hatékonyabb kihasználását Jól képzett szakmunkások nél­kül üzemeink vezetői nem tud­ják megoldani e feladatokat. A szakmunkásképzés nemcsak in­tézetünk ügye, hanem a termelő üzemeké is. Ezért a termelő üze­mek vezetőd legyenek segítsé­günkre a tanulók kiválasztásá­ban!. beiskolázásában. Közös összefogással oldjuk meg e közgazdaságilag nagyon fontos termelőágazat nagyüzemi fejlesztését. Timkó Béla, a Szabad'" így ősi Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Szak­munkásképző Intézet igazga­tója Válaszok 1972-re Néhány héttői ezelőtt orszá- j gos gazdasági aktíva-értekezle- ten jelölte meg a kormány el­nöke a gazdasági továbbfejlődés ütemét és fő jellegzetességeit. Ám a jövő évi költségvetésre várt a feladat, hegy a legfonto­sabb mérőeszközzel, a pénzzel is meghatározza a teendőket és a lehetőségeket, amelyeknek tuda­tában élünk és dolgozunk majd 1972-ben. Ez az előterjesztés most a Parlamentben megtör­tént, s kirajzolódtak a "gazdálko­dás kereten. A legfontosabb: az ideinél né­mileg mérsékeltebb előirányza­tok a termelésben és a nemzett jövedelem alakításában, de vál­tozatlanul az ötéves terv előírá­sai szerint. Nem mondunk le és nem is kell lemondanunk a terv- egyetlen fontos céljáról sem, s ha következetesebben törek­szünk minden téren az egyen­súlyi helyzet kialakítására, az is megfelel a terv kívánalmai­nak. A hangsúlyos kérdés most a „hogyan.”?, És még egy kérdés, amelyet Nyers Rezső, a Központi Bizott­ság titkára fogalmazott meg: élhetünk-e úgy, ahogy élünk? A válasz: igen. Mert a lakosság fogyasztása lényegében tervsze­rűen nő, és az ismétlődő hiányt a tervezettnél gyorsabban nö­vekvő beruházások és készletek idézik elő. A termelés pedig nem fejlődik olyan ütemben és eredménnyel, hogy máris ilyen méretű felhalmozást tegyem le­hetővé. Tehát még egyszer: hogyan I biztosítsuk az egészséges üte­met? Először is, a teljes egyen­súlyt nem máról hodnapra, ha­nem csak fokozatosan kell meg­valósítanunk. Azután: a jöve­delmek növelésiének és a fo­gyasztás bővítésének a tervein mit sem keli változtatnunk, csak a beruházásokkal bánunk meg­fontoltabban. A külkereskede­lemben a hatékonyságé a döntő szó, és kevésbé az importtaka­rékosságé. Mindez megóv a megrázkódtatásoktól, sőt még az életszínvonal emelő Intézkedé­seknek is helyt ad. Igaz, a bejelentett ármódosítá­sok, azaz inkább növelés«« együt tesesn 1 százalékkal emelik az ár- < színvonalat, a várható szokásos piaci ármódosulások pedig to­vábbi egy-két százalékra rúg­hatnak. A kormány azonban, korábbi elhatározásához híven, gondoskodik róla, hogy mindezt a bérekben, jövedelmekben en­nél nagyobb mértékben megté­rítse. És hogy azt a megállapí­tást is komolyan értelmezzük, miszerint főleg a sokgyermeke­sek és a nyugdíjasok sínylik meg az áremelkedést, a jelenlegi lehe­tőségek szerint emelik a családi pótlékot és még rugalmasabb szabályozással könnyítik a nyug­díjas korúak továbbdolgozási és a nyugdíjasok munkavállalási lehetőségeit A fogyasztást természetesen elsőrendűen jellemzi, hogy mi­lyen árut vehetünk a pénzün­kért. A könnyűipari miniszter országgyűlési felszólalása némi betekintést adott a ruházati és a cipő-, valamint a bútor-, a pa­pír- és a nyomdaipar korszerű­sítésének már megkezdett, szé­leskörű folyamatába és várható eredményeibe. Nagyobb válasz­ték, jobb minőség, korszerűbb termékek és ha mindez jól szer­vezett kereskedelmi munkával párosul, nagy fellendülésnek le­szünk tanúi a fogyasztás számos fontos ágában. Természetese« rövidlátásl lenne e folyamatokat csupán a fogyasztás oldaláról vizsgálná. Nemcsak azért, mert a termelés 3 ílKBMicra 1971. DECEMBER 29. — még a fogyasztási cikfcéfc te­rületén is — jelentős rész kivi­telre is alapozódik, és mert a fejlesztés, az építés minden te­rületét ez nagy mértékben táp­lálja, hanem mert a társadalom minden tagjának, a legkülönbö­zőbb beosztásban, munkakörben, nemcsak fogyasztói, hanem ter­melői minőségében js nélkülöz­hetetlenül fontos szerepe van. & ez a szerep korántsem vál­tozatlan. A termel« korszerű­sítése és a gazdaságtalan tevé­kenység visszaszorítása el sem képzelhető a dolgozó tömegek cselekvő és mérlegelő részvéte­le nélkül. Ilyen értelemben esett sző a tanácskozáson a munkaverseny kívánatos új vonásairól, anélkül, hogy a hozzászólóik eltértek vol­na a tárgytól. Lényegessé válik a gazdasági vezetés, a vállalat irá­nyító munkája a versenymozga- lombain, miután annak minden eddiginél szorosabban kell kap­csolódni a termelő tevékenység tárgyához és céljaihoz. És ezek a célok erősen különbözőek. A mezőgazdaságban az időtényező kerül a figyelem középpontjába, A Munkácsy Mihályrö'l élne- vezett termelőszövetkezet Gyula déli határán terül el, és csak az Állami Tangazdasággal osztozik a hatalmas földterüle­tén. Az egyesülés óta a Szabadkí­gyóstól Kétegyházáig nyújtózko­dó Zöld Mező, a Gyulától Elekig a román határ mentén elterülő Aranykalász és az Újkígyóst meg a Lencsést útra támaszkodó Népköztársaság Tsz területét mondja a magáénak, Nemcsak a három szövetkezet földjét, gazdasági felszerelését örökölte, hanem kérges kezű, becsületesen gazdálkodó dolgozó szövetkezeti tagságát és ezzel együtt a közös gazdálkodás, a kollektiv gondolkodás, az em­berségesebbé alakuló élet ha­gyományait is. Ezek az összetartó erők kész­tették nemrég a szövetkezet nő­bizottságát arra, hogy a .becsü- lettel végzett munka mellett gondoljanak azokra az asszo­nyokra, akiknek az idő felemész­tette erejüket, akik életük során ezt a szépen termő óriási határt bekószálták néhányszor kapájuk után gyalogolva, végigtérdelték cukorrépát egyelve, át meg át görnyedték, marokra szedve az aranyló kalászokat. A nőbizottság fiatal,, hiszen ez év elején alakult, de fiatalos tevékenysége és vezetősége fá­radhatatlan. Szabó Andrásáét, a bizottság elnökét nemcsak a szö­vetkezet dolgozói ismerik: ő a kertészet egyik szorgos munkás­sá, Szilágyi Istvánná a helyette­se — adminisztrátor, így ő az, aki a szervezés egy részét ma­gára ■vállalja, Lovász Antalné és Parászka Mözesné a növényter­mesztésben dolgoznak. Baji Ist­vánná pedig a baromfitelep dol­gozója. Öté öten a vezérkar, mindegyikük egy-egy fontos te­rületen él és szervez, segít, dol­gozik a gazdaságban. • A baromfi- és kacsatelep 2S asszonya mellett alig dolgozik férfi. Ez a nőbrigád mintegy 240 ezer csirkét tenyésztett az idén. A szárnyasokból 11 millió forint bevétel dicséri ezeknek az asz- szonyoknak az ez évi munkáját. A szövetkezetben közel 200 aktív nődolgozó van. Fiatalok és a szállításban a pontosság, « kereskedelemben a legszélesebb értelemben vett figyelmesség és így tovább. Ezek az új formák, ha ugyan újaknak nevezhetjük azokat. Mini ahogy a vezetésed! szemben támasztott követelmé­nyek többsége sem új, legfel­jebb magasabb szintű és most már alig halasztható. Sok az elavult termék és viszonylag nehezen születnek meg az újaik, a korszerűek; nem kielégítő a drága berendezések kihasználá­sa s így tovább. Mindez napi“ rendre keli, hogy kerüljön akár a verseny-mozgalom megújítása, akár a vezető és szervező mun­ka tökéletesítése van soron; Persze, mindkettő halaszthatat­lan. Emberi feltételeik pedig: a kimagaslóan dolgozó munkások egyértelműbb anyagi és erkölcs« elismerése, nemkülönben az eredményesen tevékenykedő, ki­váló vezetők nyíltszívűbb tár­sadalmi megbecsülése. Nem rit­kán éppen egymásnak tartoznak ezzel Vagy ha úgy jobban tet­szik: egy társadalom önmagá­nak, 1». J. kevésbé fiatalok, de csaknem ugyanennyi a nem fiatal szövet­kezeti nyugdíjas és járadékon asszony is. Pontosan 176-an van­nak. A nőbizottságból 24-en vállal­ták, hogy december elején min­den idős asszonyt felkeresnek. Egy-egy főre 8—10 család jutott, másodikén kezdték el és 7-én fejezték be ezt a látogatást. Gyu­lának nincs olyan utcája, ahová nem vitte volna el őket a szere­tet, a megbecsülés idősebb asz- szonytársuk iránt. Mit vittek? Kis csomagocska volt náluk, amely ajándékot rejtett, de az, amit szívükben vittek, még több volt, mint az a pár forintnyi érték, amely csafc szimbóluma az idősek irán­ti tiszteletnek. A zuhogó eső, havas eső és « járdákon felgyűlt latyak sem alcadalyozta ezeket az asszonyo­kat missziójuk teljesítésében, hogy meleg szavakkal köszönt­sék, személyes látogatásukkal éreztessék a szövetkezet, a párt­szervezet, a nőbizottság gondos­kodását: Ne feledkezzünk meg azokról, akiknek a szerszám ki­esett a kezéből, akiknek az idő, a munka felemésztette erejét. Leírni, elmondani e látogatás hatását nehéz, hiszen mi nem tudunk olvasni a Icönnyektöl homályos szemekből. Valami na­gyon szép, nagyon meleg, mély érzés csalta ezeket a kristály­gyöngyöket a ráncokkal körül­ölelt szemekbe. A beszélgetések célja volta­képpen az volt, hogy megtudják, hogyan élnek, milyen problé­mákkal küzdenek, hol kell segí­teni. A nőbizottság a januári ülé­sén elmondja a látogatásokon szerzett tapasztalatait, és a ter­melőszövetkezet vezetősége, pártvezetése pedig megígérte, hogy ahol kell, ott segítenek. C supán ez történt: A Mun­kácsy Termelőszövetkezet nőbizottsága százhetvenhat idős asszonyt közelebb hozott fiata­labb társaihoz, gondviselő szö­vetkezetéhez. Molnár Jféams, a gyulai Munkácsy "Steaa párt titkába Gondoskodó látogatások

Next

/
Thumbnails
Contents