Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

Kosarak, tálcák, bútorok fűzfavesszőből Kiállítás a Megyei Művelődési Központban A beruházások főszereplői Akik megváló síi fák A kiállítás egy részlete. Békéscsabán, a Megyei Műve- j lődési Központban november 29-1 én nyitották meg a Fűz_ és Ko-1 .sáripari Vállalat Békési Gyára-1 Tíz év alatt az idei lesz a má­sodik esztendő, amikor bevételi és alaphiány nélkül zárja az évet a köröstarcsai Petőfi Tsz. A növénytermesztés, az állatte­nyésztés és a tsz segédüzemága terv szerinti bevételt hoz. Búzá­ból ez az év rekord hozamot adott, mivel 2400 hold átlagában 11 mázsa termést takarítottak be! Ehhez hasonló termést csak 1968-ban takarítottak be. A rizs !68 holdon díszlett. Holdanként 15 mázsa termést értek el. Leg­utóbb 1964-ben volt az ideihez hasonló jó rizstermés. Az állattenyésztés 18 millió forinttal járul hozzá a közös gaz­daság idei bevételéhez. A tsz egyik majorjában három duna­újvárosi színt körülfalaztak és átalakították csibenevelőnek. Október 30-ig 13 vagon húsba­romfi átadását tervezték, ezzel szemben 16,4 vagonnal értékesí­tettek. Pecsenye-libaként ad­tak el 39 ezer 533 libát is 3—3,5 kiló átlagsúllyal. Szen­tesi Sándor tsz-elnökhelyettes azt is említette, hogy tavaly az alaphiány pótlására 2,7 millió forintot kaptak az államtól. Ezt az összeget termelési célokra fordították. Ennek tudható be, hogy év végére elérik a 49 mil­lió forint bruttó bevételt. A jö­vedelem felosztásánál — mivel nem léphetik túl a 6,6 millió fo­rint munkabért — a felhalmo­zást elsőrangú feladatnak tart­ják. Ezért az utóbbi tíz esztendő­ben ez lesz az első olyan eszten­dő, amikor 100 forint jövedelem­ből 25-öt felhalmoznak, 75-öt pe­dig a tagok részesedésére fordí­tanak. A korábbi évek sorozatos mér­leghiánya miatt a többi közös gazdasághoz képest, tempóvesz­tésben vannak a fejlesztést ille­tően. Hogy a hátrányos helyzetet felszámolják és utolérjék a bé­kési járás hozzájuk hasonló kö­rülmények között gazdálkodó tsz-eit, erre a felhalmozás gya­rapítása a legjobb mód. Ebben látják a különféle termelési el­képzelések, beruházások megva­lósításának jó anyagi alapját Növeli a szövetkezet bevételét a háztáji gazdaságokban szerve­zett állattartás is. Ebben az esz­tendőben 8—9 millió forint pénz- forgalomra számítanak. A nagy­üzemi felár egy részének meg­tartása — hízómarha és hízott (Fotó: Demény Gyula) nak termékkiállítását melyen megjelent Kolozsi Gyula, a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályának helyettes vezetője és sertés kilogrammonként — ugyancsak kedvezően befolyásol­ja a közös gazdaság pénzbevéte­leit. (dupsi) A jelen, különösképpen pedig a jövő szempontjából igen idő­szerű tennivalóról tanácskozott legutóbbi üléséin a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetsége megyei szerveze­tének elnöksége. Nevezetesen arról, hogy a IV. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításá­ban hogyan kellene és lehetne megteremteni az építőipar ipari hátterét. Vagyis, milyen fejlesz­tést szükséges elérni a nyílás­záró szerkezetnek, a beépített bútorok, különböző borítóanya­gok, lakatosipari termékek gyár­tásában, valamint az építőipari anyagok (például kavics) feltá­rásában. Nos, mindezek teljesítésében elsősorban a megye kisipari szövetkezeteire hárul a feladat. A megyei tanács építési, közle­kedési és vízügyi osztályának kezdeményezésére ugyanis olyan bizottságot hoztak létre, amely­nek rendeltetése az építőipari kapacitás és az ehhez szükséges ipari háttér megfelelő koordiná­lása. Az említett bizottság felkérésére a megye kisipari szövetkezetei elkészítették az építőipar ipari hátterének bizr tosításót szolgáló 1972. évi programjukat. A MTESZ megyei szervezete elnökségének ülésén az erről szóló tájékoztatót Goldberger János, az ideiglenes bizottság elnöke terjesztette elő. A je- [ lentés szerint a ktsz-ek a jövő esztendőben 125 millió forint értékű hagyományos és új épí­tőanyaggal kívánnak hozzá já- f rutai az ipari háttér megte­remtéséhez és fejlesztéséhez. Ennek megfelelően több tíz­ezer fa nyílászáró-szerkezetet:. ajtót és ablakot készítenek ai Kovács Imre, a vállalat igazga­tója is. A szépszámú közönség előtt Fekete László, a gyár párt- alapszervezetének titkára ismer­tette a kosárípar helyzetét. El­mondta többek között, hogy a gyár három, békési, az elekí, a békéscsabai, a dévaványai, a kö- röstarcsai, és a körösladányi te­lepén 1300 dolgozó évi 66 mil­lió forint értékű terméket állít elő. Mintegy 600 fajta cikket ké­szítenek, különböző fajta kosa­rakat, tálcákat, bútorokat. Ezek Európa csaknem valamennyi országába, sőt a tengeren túlra is eljutnak. A legnagyobb vá­sárló Franciaország, az NSZK, Olaszország, az Egyesült Álla­mok és Kanada. A megnyitó után a nagyte­rembe vonult a közönség, ahol a vállalat és a gyár vezetői vála­szoltak az érdeklődők kérdései­re. Így többek között megtud­hatta a közönség, hogy a gyár évente 160 vagon hántolt fűz­vesszőt használ fel, amiből 600— 700 vagon kosár készül. Az idén is sok elismerő levél ér­kezett a nyugati országok meg­rendelőitől, melyekben az áruk minőségét dicsérik. Ennek tu­lajdonítható, hogy már most, előre lekötötték 1972-re a kapa­citás 95 százalékát. Elmondták a vállalat vezetői, hogy egyre inkább törekednek a hazai igények kielégítésére is. Beszélgetés közben Kovács Mihályné, Domokos Mihályné és Rónási Katalin bemutatta, ho­gyan készül a kosár és a ke- nyártálca. Rendkívül ügyes és gyors munkájukkal nagy tapsot érdemeltek ki. A páratlanul szép kiállítás mindenki előtt nyitva áll. P. B. ktsz-ek. Ezenkívül a Békés me­gyei Állama Építőipari Válla­lat és a Békés megyei Tanácsa Építőipari Vállalat szükségle­teinek kielégítésére fémszerke­zetek és fém nyílászárók elő­állítására is vállalkoznak. A terveik szerint például a Békés­csabai Faipari Ktsz négyszáz garnitúra korszerűen, felület­kezelt beépített bútort készít. Figyelemre méltó, hagy olyan úgynevezett hiánycikkek gyár­tásának fejlesztését is szorgal­mazzák, mint amilyenek je­lenleg a betoncsövek és a már- ványlap>ok. Az igények és a termelési lehetőségek felmérése és egyez­tetése folyamatban van. Ennek befejezése után véglegesen ki­alakul majd a jövő esztendei program. Az elnökség ezután a Bo­lyát János Matematikai Tár­sulat megyei tagozatának 1970 —71. évi munkáját értékelte. A tagozat eddigi tevékenységé­nek és erőfeszítéseinek elisme­rése mellett a résztvevők kér­ték, hogy ezután is törődjön a tehetséges középiskolai tanulók matematikai képzésével. Ehhez az időközben megszűnt szak­köri foglalkozások helvett me", felelő lehetőséget nyújtanak az SZMT-vel közös rendezésben tartandó öt-hatnapos téli és ta­vaszi tanfolyamok. Többen ja­vasoltak azt is, hogy a társ- tudománvos szervezetekkel egvütt jó és hasznos lenne va­lamilyen módon, elsősorban matematikai továbbképzéssel felkészíteni a különböző kép­zettségű szakembereket számí­tás-technikai tanfolyamra. P. P. Avagy— mint azt az építőipa­ri vállalatoknál mondják — akiken az ostor csattan. Okkal, de: ok nélkül is! Az építőipar 1960 és 1970 körött a nemzeti jövedelem 10—11 százalékát ad­ta, a saját fejlődését szolgáló beruházásokból viszont csak 2,1 —2,3 százalékkal részesedett. Az egy foglalkoztatottra jutó álló­eszköz állomány az összes ága­zat közül itt a legalacsonyabb, az építőipar szerepköréhez mér­ten a foglalkoztatottak száma — mind népgazdasági értelemben, mind más országokkal összeha­sonlítva — kevés, s a meglevő munkaerő szakképzettsége ala­csony. Ugyanakkor a gazdasági környezet olyan — monopol- helyzet, kedvező nyereség —, hogy nincs megfelelő gazdasági kényszer a termelésszervezés ja­vítására, a korszerű módszerek — hálódiagram stb. — alkalma­zására, laza a munkafegyelem, nem ritka az anyagpocsék olás, a rossz minőségű építés-szerelés... A% első lépések Megtörténtek az első lépések, hogy az építőipar a s/ó igaz ér­teimében iparrá válhassék Az építőanyag-iparban '-*,2 milliárd forinttal többet fordítottak be­ruházásokra 1930—1970 között, mint a második öt j\r<*s tervben. Vz építőipar beruházása: i,D-ről 8.2 milliárdra nőttek ugyaneb­ben az időszakban. A szőri a.ista szektorban 345 ezer főre emel­kedett az építőipari munkán dolgozók száma, a termelésben a három legfőbb terület, a laká­sok. az ipari és a mezőgazdasági épületek aránya, időbeli elosz­lása egyenletesebb. Javult a gé­pesítés, az összes földmunkák 74, a parkettcsiszolás 96 százalé­kát gépek végzik, de még ala­csony a vakolás és a festés gé­pesítettsége; 21 és 23 százalék. Igaz, van a mérlegnek másik serpenyője is. A monopoihelyzet utat nyit az áremelésnek, a kivi telező sű­rűn diktál, követel, a szakaszos elszámolási rendszer segítségé­vel úgv is pénzhez jut. hogy a beruházás jól fizető részeit — mint mondják — „kimazsoláz­za”, de a beruházás egészének határidőben és jó minőségben történő átadásában alig érde­kelt 1970-ben 44 nagyberuhá­zást kellett volna befejezni, de ez ténylegesen csak egyharma- dánál történt meg. Az építmé­nyek átlagos kivitelezési ideje 12 hónap volt 1970-ben, de az ipari épületek átlaga már 16 hónap. Nemcsak építőipar! Amint Ismételten hangsúlyoz­ni kell: a kivitelezés nemcsak az ipar ügye. Anyag, és szerel­vény szállítóké, szerelő vállala­toké, minden rendű-rangú al­vállalkozóé. A múlt esztendőben az összes építési-szerelési mun­kák 68,4 százalékát végezte az állami építőipar, 19,2 százalékát a szövetkezet. Világos, hogy a fejlesztés súlya is az állami építőiparra jut, de a tényleges haladás csak úgy érhető él, ha arányosan minden terület — más iparágak érintett részei is fölzárkózik a megnőtt követel­ményekhez. A negyedik ötéves tervben évi 7—8 százalékos építőipari terme­lésnövekedésre van szükség, miközben a termelés összetétele módosul. (Növekszik a nem termelő beruházások aránya, el­sősorban a lakásépítésé, az ipari és a mezőgazdasági beruházások növekedési üteme közelebb ke­rül egymáshoz stb.) Az építőipar összes fejlesztési beruházásaira 15 milliárd forintot fordíthat; soha ekkora összeg még nem állt rendelkezésre. Mlyen főbb irá­nyokban halad a kivitelező ipar ezekben az esztendőkben fejlesz­téseivel? A koncentráció, az építés meggyorsítása érdekében növekednek a közműépítési ka­pacitások és korszerűsödnek a technológiák — sok esetben a víz, villany stb. hiánya akadá­lyozza beruházások átadását! — bővülnek a meglevő házgyárak és újak épülnek, végre sor ke­rülhet megfelelő telephelyek létrehozására, a beton- és ha­barcsgyártás megszervezésére. S ezek mellett folytatódik a @éi>- állomány bővítése, korszerűsíté­se, az anyagmozgatás gépesítése, s kibontakozik a könnyűszerke­zetes program, Forrást a szervezettség Gyorsítani: az építés iparosí­tásával lehet. Az előregyártás növelésével, a helyszíni munkák csökkentésével — szerelvények stb. a jól felszerelt központi te­lephelyen hamarabb elkészíthe­tők — az élőmunka ráfordítások mérséklésével, az anyagösszeté­tel módosításával, így a hagyo­mányossal szemben a kohászati, gépipari, műanyagipari termé­kek arányának növeléséveL Mindezek — sok más mellett — lehetővé teszik, hogy a termelés- növekedés 70—75 százaléka a termelékenység emelkedéséből származzék. Gyorsítani: a szer­vezettség növelésével is lehet, sőt kell. Igaz ugyan, hogy a sza­bad vállalási rendszer lehetősé­get nyújt többlet nyereségre, de olykor furcsa szelekciójával nemcsak társadalmilag szüksé­ges igények kielégítését odázza el, de végső soron az erők szét- forgáesolásával, a géppark elap­rózó savai. az emberek ismételt átcsoportosításával növeli a vál­lalat „rejtett” veszteségeit. A túl sok beruházás megkezdése; a késedelmek ígérete, a kötbé­rek veszélye, a rossz minőség „előre szervezése”-. Az apróságok becsülete Sok más szintén elengedhetet­len a gyorsabb kivitelezéshez. Nemcsak arra gondolunk, hogy például a szállítás — akár a vasúti, akár a közúti — szerve­zettségének is javulnia kell. ha­nem arra is, hogy a kivitelezők szemében a látszatra apróságok­nak legyen nagyobb becsülete, így annak, hogy a kivitelezési tervek felülvizsgálata rendben megtörténjék, s ne a pallérterv­nél bukkanjanak föl szarvas­hibák... Időben f*1"-5 az anyagrendeléseket, megkössék az alvállalkozói szerződéseket — a ne gépszerelés kezdetekor derül­jön ki, hogy a szigetelési mun­kákra senkivel sem állapodtak meg — megejtsék a nagyon alapos helyszíni szemléket, meg­szervezzék a fölvonulási, az anyagtárolást s sorra tovább. Mert itt is az előkészítésre for­dított több sokszorosan vissza té­rül a folyamatos, egyenletes épí. tés, szerelés révén. Híre megy a jő munkának — mondják. A rossznak is. Mert nemcsak a kivitelezés közbeni, hanem az átadáskor föllelhető hibák lassú, vontatott fölszámo­lása is sokat árt az építők rang­jának. Azaz. erre is biztosítani kell embert, anyagot; kapacitást. Mert valami csak akkor kész igazán, amikor rendeltetésének megfelelően működni kezd, használatba vehető. Megfelelően: a társadalomnak a várt hasznot hajtva. S mert e haszon valamennyiünké, az érte való munkálkodás is közös erő­feszítést követel, Mészáros Ottó (Vége) sMjmim 3 1971, DECEMBER A fiz évi jövedelem 25 száza!ékos felhalmozására készül a küröstarcsai Petőfi Tsz 1972 terveiből: Elkészült az építőipar ipari hátterének fejlesztési programja

Next

/
Thumbnails
Contents