Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki Kovács Pál elvtársat ESeki gyermekek karácsonya Amikor 'beléptünk: a ■ terembe, a kicsik már tudták, hogy valami élményben lesz részük. Pillanatok alatt körénk sereglettek és kérdésekkel halmoztak el bennünket. — Néni, mit hoztál? Hozzám jöttél? — Bácsi, engem viszel el? — megfogták a kezünket és amikor lehajoltunk, egy sírnegatás, egy- egy puszi jutott mindenkinek. Aprócska emberkék élnék ebben a7i otthonban 3-tól 6 éves korig, akik szüleiknek nem kéLBensSséges ünnepség színhelye volt december 23-án, a Békés megyei Tanács elnökének szobája. A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki Kovács Pált, 70. születésnapján. Az idős kommunistának az MSZMP békéscsabai városi bizottsága nevében tárgyjutalmat adott át Gyulavári Pál első titkár, A kitüntetés átadása után Klaukó Mátyás arról szólt, hogy Kovács Pál az elmúlt 26 évben sokat tett Békéscsba politikai és gazdasági fejlődéséért, és mint országgyűlési képviselő most is kiveszi részét a város és a megye egyetemes gondjainak megoldásából. A szerénységéről, közvetlenségéről ismert Pali bácsi (Fotó; Bamácz István) köszönetét mondott a magas elismerésért. ‘ Kovács Pál több mint ötven éve aktív résztvevője a munkásmozgalomnak. 1920-ban ács-segédként lépett a MÉ- MOSZ békéscsabai csoportjába, amelynek később vezetőség gi tagja volt. Sok emléke közül azonban legkedvesebb az, amikor 1948-ban megválasztották a mai Férfi Fehérnemű- gyár párttitkárává. Szívesen gondol vissza arra is, hogy 1944 végén Békéscsabán megalakították a KMP helyi szervezetét. Később a mai Kötöttárugyár igazgatójának nevezték ki és ebben a beosztásában kilenc évig tevékenykedett. 1959-től nyugdíjazásáig pedig a békéscsabai városi tanács elnökeként dolgozott. Ügy hisszük, sokak nevében gratulálhatunk a most 70. éves Kovács Pál magas kitüntetéséhez! B. J. Egy egy puszi jár mindenkinek reg elfoglaltság, kalkulálható jövedelem, lassanként javuló nyugdíj lehetősége húzódik meg., Álljon itt még egy, végletes példa is. Nemrégiben hazánk egyik olyan táján jártam, ahol sem húsz éve sem tíz éve nem volt kollektivizálás. Egyéni gazdák lakta falvak sorakoznak egymás mellett ma is.s (Vigyázat, istenverte, mostoha vidék ez, ahol a létező tsz-ék örül- nefc, ha 10—15 ezer forintot tudnak tagjaiknak évenként biztosítani.) Nos, az itteni parasztok, az egyéni gazdálkodás „emlék-múzeumai”, megtörtén panaszkodtak, hogy szövetkezetét akartak alakítani, de nem engedték meg nekik. Kollektiven be akartak lépni a működő tsz-be, de nem vették fel őket! Sőt, beszéltem ott egy nagylánnyal. A papa középparaszt, szántóföldekkel és legelőkkel, szép pár lóval és négy tehénnél. Megkérdeztem a nagvlányt: tud-e fejni? Nem! — jött a csattanős válasz, kicsit sértődött hangsúllyal. Hogy képzelem én azt hogy ő nadrágkosztümben leül a tehén farához? A termelőszövetkezeti mozgalom nálunk ídtéphetetlen, mély gyökereket eresztett. Természetes életformának fogadják él a félnőttek, a régi visz- szatérését elméleti ötletként iá nevetségesnél^ tartják a fiatalok. Ne engedjük azonban, hogy a karácsonyi csillagszeré fénye elkápráztasson bennün- — Mire gondolok? Az országos vezető ember az ; idén tavasszal véletlenül ősz-! szétütött egy szilárd, ám nem j különösebben nevezetes tsz-el- : nőkével. Azon melegében gratulált néki, hogy* — mint hallja S — az elnök irodájában ma is > az a kecskelábú asztal áll, : amit évtizede, az alakulásikor ■ szereztek nagy hirtelen vala- 5 honnan. Az elnök zavartan fo- j gadta a gratulációt, és ősszel, : amikor a vezető ember . immár S szándékosan a falu felé járt, S megdöbbenésére a lagmoder- : nebb bőrgarnitúrát találta az ■ elnök indájában. Mi történt? ■ Igazán nem tűrhettük tovább 5 — magyarázta lelkendezve az j elnök —, hogy még ön is M- • csúfoljon bennünket a maradi- ■ Ságunk, a szegénységünk mi- j att! , : Azaz: a kétségtelen felien- jj dülés, kísérő jelenségeként fel- • ütötte fejét nálunk egy olyan • magatartás, amit csak úgy tu- 5 dók nevezni: flanc. Divatozás, ! csillogás akár „fenn az ernyő, ■ nincsen kas” alapon is. Erre oda kell figyelni, mert; az érdekelt egymillió ember — • a szövetkezetek munkásai —! csoportokra . osziik, minden: gond nélkül élőiktől a szegénye- ; kig. E Van tehát tennivalónk a! falusi viszonyok; a paraszt-« emberek tudatának, életkörül- • menyeinek formálásában a kő- ! vetkező tíz esztendőre is! ffo Be I lenek, s Ide kerültek; Az idegen felnőttek látogatása mindig ilyen gondolatokat vélt ki bennük, megszokták már, hogy olyankor történik valami. Ajándékot hoznak, beszélgetnek velük vagy éppen eű-elvisznek közülük egyet máshová, más városba, községbe, családi otthonba. Az „értem jöttél?” is erre utak Tudják, hogy valamelyik gyereknek mindig akad egy új apukája anyukája. Mi ezúttal a TÜZÉP békéscsabai központja számlázó és elszámoló brigádjának küldöttségével mentünk az otthonba. Meglepődve láttuk, hogy Devo- sa Józsefnél — a brigád vezetőjét — egyik másik kisfiú, kislány, ismerősként üdvözölte. Volt aki odaszaladt, átölelte, és boldogan kiáltotta: — Hát megjöttél? — A magyarázatot erre később tudtuk meg. Eljöttek, mint már annyiszor az elmúlt évek során. Elhozták ismét ajánlati is tartja velük a kapcsolatot, sőt az idén meghívta mindegyik brigádtagot &z esküvőjére. Az éléki gyermekotthonba néhány évvel ezelőtt látogattak először és úgy megszerették az apróságokat, hogy nem tudtak kiválasztani közülük egyet sem, hanem mind a nyolcvan gyermeket patronálják. Mindnek örömet akarnak szerezni ajándékaikkal, látogatásaikkal. A mostani talán mindegyiknél szebb élményt nyújtott, kicsinyeknek és brigádtagoknak egyaránt. Az idén vitték a legtöbb és legszebb ajándékokat. Szaloncukrot. kisautókat, szobabútort, és egyéb játékot, no meg egy fekete, piros kantáros lovacskát. Mondanunk sem kell taDimák Tibiké már a kisautóval játszik lón, hogy ennek volt a legnagyobb sikere. Nyilas Sanyikénak annyira megtetszett, hogy percekig szorította magához, ki sem engedte a kezéből, bármennyire is kérlelték a többiek. Végül az óvónéni diplomatikusan oldotta meg a dolgot. A szoba közepére állította és mindenki odamehetett, hogy egy percre átölelje, megsímogassa a legszebb ajándékot. Az ajándékozás mindig öröm, különösen akkor, amikor olyan kisgyermekek élvezik mások szere tétét. akik ritkán jutnak ehhez. S a hála és a köszönet spontán megnyilvánulását — amit e látogatáskor tapasztaltunk— senki sem tudta meghatottság nélkül elviselni. Az egyik kislány, Jónás Viola apró kis kezeinek munkáját nyújtotta felénk e szavakkal: Ezt neked adom a játékért... Majd valamelyik gyermek szépen csengő hangon elkezdett énekelni: Hull a pelyhes fehér hó... És a többiek mintha érezték volna, hogy ezt kell tenniük, folytatták... Boldog karácsonyt, minden gyermeknek, Kasnyik Judit • Karácsonyi népszokások Békés megyében Az alkalomhoz illően a Békés megyei karácsonyi népszokásokról hallgattak meg hangulatos beszámolót a békéscsabai Tízek Klubjának tagjai december 23-i estjükön a, Ifjúsági és Üttörő- házban. Beck Zoltán tanár felelevenítette a résztvevő fiatalok, nak a lassan-lassan kiveszőben lévő népi hagyományokat, szokásokat, hiedelmeket, babonákat elmondva a beüehemezés békéssámsoni formáját, rigmusait, dalait, a lencsefőzés hajdani divatját — úgy tartották valaha, ettől lesz sok pénze a len- csefőzőnék a következő esztendőben —, a szilveszteri ólomöntés régen népszerű találósdiját, a különböző vízkereszti játékokat... érdekes betekintés volt a szellemi néprajz gazdag fantáziájú, utólérhetetlenül színes vi- lágábUó $ lovacskának volt a legnagyobb sikere nnmURMiw «ÄwrolkaJi dekáikat, amelyekre a havi fizetésből félrerakott forintjaikat gyűjtötték össze. A tíz tagú női szocialista brigád 9 éve dolgozik együtt, s nem rosszul, hiszen erre bizonyíték, hogy a szocialista brigádjelvény arany fokozatának tulajdonosai. Már a kezdet kezdetén szerepelt a vállalásaikban az állami gondozott gyermekek segítése. Először csak egy kisfiút látogattak rendszeresen. S hogy mennyire szerették, mennyire törődtek vele, arra példa, hogy mos! felnőtt korá-
