Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
itt? y^fta a liefet fá!fy Józsefe Győzelmek és vereségek I Krónikás ex ünnepeik mi- [ att csak csonka hétről számoi- hait be, de ml sem bizonyítja jobban rohanó világunk eseménygazdagságát, mint az, hogy négy-öt nap alatt nagyon sok mindéin történt az öt földrészen.., Az indiai-pakisztáni válság még mindig az aktualitás élére kívánkozik. Pakisztán Amerika lés Kína „közös veresége” to- ■ vábbna is foglalkoztatja a világsajtót, a miért és a hogyan kérdéseire keresni? a választ a visz- szapdllantó cikkekben a publicisták, de a múlt mellett a jövőt la kezdik firtatni: hogyan további Egyre világosabbá válik, hogy csak az történhetik, amit a Szovjetunió és az európai szocialista országok sürgettek: po- : litikaá megoldást kéül keresni a , kelet-pakisztáni, a bengál problémára. Biztosítani kell a nyu-; gat-paklisztániak elnyomó kor- j ■mányzás® alatt élt kelet-pakisz- j táni tömegeknek, hogy önreh- | idelkeaési jogukkal élhessenek és maguk döntsenek sorsukról, önálló bengál államban akarnak-« élni, vagy megelégszenek-e eset- , leges más biztosítékokkal a nemzeti önkormányzatuk, a maguk gazdasági fejlődése dolgában? Pakisztán fővárosában — j úgy látszik — kezdik valamivel józanabbul felmérni a vereség utáni helyzetet. Erre utal Mud- j zsibur Rahman sejknek, a ben- gálok legnépszerűbb politikusé- j nak szabadon bocsátása és az, j hogy Rahman sejk és a pakisztáni vezetők hozzákezdtek a minden bizonnyal hosszantartó és kemény alkudozásokhoz. A nyugat diplomáciai vcre- »égének, egyben pedig a kínai- pakisztáni csszjáték kudarcának is felfogható, hogy végül is az j ENSZ-ben olyan határozattal tettek pontot az Indiai-pakisztáni ügy végére, amely megelégszik tartóé tűzszünet sürgetésével, a csapatok visszavonása óhajának kifejezésével. A továbbiakban a határozat nemzetközi intézkedéseket ajánl a menekültek támogatására és a „humanitárius problémák” megoldásában egy ENSZ' meghízott közvetítői szolgálatait kínálja fel. Az EHSZ-menbi/ntt w_ jelölése már az új ENSZ-főttt- Itár feladata lesz. Viszonylag rövid választási aktusok után, amelyeket azonban hosszú hónapok diplomáciai alkudozásai előztek meg, az ENSZ-közgyűlés végül is közfelkiáltással szerda délután megválasztotta U Thanrt utódját, az osztrák Kurt Waldheim személyében. Talán nem ünneprontás, ha megjegyezzük, a karácsonyi ünnepek közeledte Volt a döntő nem lehetett tovább húznl-halasztand az ügyet... Ü Thant, aki még az ősz elején nem zárta ki teljesen <*nnak a lehetőségét, hogy esetleg néhány hónapig még vállalja a felelősségteljes és igen terhes főtitkári teendőket, véglegesnek mondotta távozási szándékát. Finn és etióp, chilei és osztrák jelöltek, no meg jónéhány önjelölt közül kellett választani. A Biztonsági Tanácsban néhány szavazás eredménytelen volt, míg végül az osztrák diplomata személyében meg tudtak állapodni. A bennfentesek tudni vélik, hogy a kínai delegáció vétózta meg először Waldheim jelölését, míg a Biztonsági Tanács többi szocialista tagjai egyetértettek ausztria volt külügyminiszterének, az ENSZ munkájában éveken át részt vett diplomatának főtitkári megbízatáséval. Érdemes elidőzni annál a fénynél, hogy — egy európai politikus kerül most isméit a világszervezet első funkcionáriusának székébe. Nemcsak a semleges Ausztria diplomáciájának köszönhető ez, nem is Waldheim személyes érdemeinek. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk: mert Európa fokrólfofcra békésebb földrésszé válik, ezért kamatoztathatja történelmi taposztalatalt is újra a világban és a világszervezetben. Az európai kérdések kedvező alakulásának ünnep előtti utolsó Jede az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus között létrejött egyezmények aláírása volt (Még itt sem hagyható figyelmem, kívül az időtényező: illő volt, hogy karácsonyra megtörténjék ez az aktus me maradjon az ünnepek utánra.) Emlékszünk rá, hogy a szeptember 3-1 négyhatalmi egyezménnyel függenek össze a most aláírt megállapodások. Annak idején olyan hasonlatokat gyártottak a hírmagyarázók, hogy a négy nagyhatalom megegyezése volt az alap, a két német állam, illefc- ve az NDK és Nyugat-Bérűn közti megállapodások szolgáltatják a falakat, a végén az egészre tetó gyanánt kerül a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy- Britannia közötti záró jegyzőkönyv aláírása.,. Hogy ez mikor történhetik meg? Azt hiszem, kiegészíthetem a hasonlatot: ha a nyugatnémet parlament ratifikálja a Szovjetunió és az NSZK, Lengyelország és az NSZK közötti, szerződéseket, akkor lesz — a bokréta-ünnepély ,.. Karácsony előtt a nyugati politikában sor került néhány találkozásra és tárgyalásra. Ennek sorából kiemelkedett Heath angol miniszterelnök és Nixon elnök megbeszélése a brit gyarmat Bermuda-szigeteken. (Á Fehér Ház urai számára mindig könnyebbséget jelent, ha csak az amerikai portok előtt fekvő valamelyik kis szigetre kell repülniök: 1962-ben a Bahama-szdge teken találkozott Macmillan néhai Kennedy elnökkel. Az angol kormányfők a vendéglátók, mert ezek a szigetek őfelséige, az angol királynő koronagyarmatai.) A bermudai tárgyalásokon elsősorban arról volt szó. hogy miként is viselkedjék Anglia a Közös Piacon, hogyan Is képviselheti ott a .különleges szövetség”, a szoros angolszász kapcsolatok jegyében az USA érdekeit is. Az Egyesült Államok küldöttsége ugyanakkor Brüsszelben, a Közös Piac fővárosában, az európai gazdasági . közösség csúcsszervével, a bizottsággal is megkezdte a tárgyalásokat. Ügy hírlik, hogy már kirajzolódik egy még nagyobb méretű, külkereskedelmi és vámpolitikai tárgyalássoro- zatt körvonala: ha a korábbit ■ „Kennedy-menetoek” hívták, ennek már előre a „Nixon- forduló” nevet adják. 1 iliXORj gazdaságpolitikában nem is olyan régen határozhattak el fordulatot, négy hónapja mindenesetre már a világ is tudomást szerezhetett erről, amikor magismerte a „dollármentő intézkedésieket”. A már akkor rebesgetett dollárdevalválás karácsony eiőttre valóság lett. Az amerikai pénz kis híján 8 százalékkal ér ezután kevesebbet, mint eddig. Persze minden rosszban van valami jó: az olcsóbb dollár azt eredményezi, hogy olcsóbbak, tehát keresettek lesznek az amerikai áruk a világpiacon, felszökik az amerikai export. Ez is egyfajta karácsonyi ajándék a külföldire szállító amerikai nagyvállalatoknak. S természetesen nem lehet lebecsülni annak az ajándéknak a nagyságát, amit Nixon kormányzatától a nemzetközi spekuláns-tőke kapott: pünkösdtől karácsonyig 12 százalékkal növelhette me« milliódnak számát az, aki idejében vett dollárért példám nyugatnémet márkát és most visszavásárolja dollárjait, Hazaérkezett a Fehér Lajos vezette kormányküldöttség Péntekem hazaérkezett a magyar kormányküldöttség, amely Fehér Lajosnak, a kormány elnökhelyettesének vezetésével a Tamzánáaá Köztársaságiban, az Egyiptomi Arab Köztársaságiban, az Iraki Köztársaságban és a Szíriái Arab Köztársaságban tett hivatalos, baráti körutat. A küldöttség tagjai voltak dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági, és élelmezésügyi miniszter első helyettese, dr. Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese. A kormányküldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vdlyi Péter, a kormány elnökhelyettese, Czínege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Diminy Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Rödönyi Károly, a közlekedés és postaügyi miniszter első helyettese és HoVai Imre külügyminiszterhelyettes. Ott volt Moustafa Ahmed Moukhtar, az EAK magyarországi nagykövete, Abdul-Halin Khaddour, a Szíria! Arab Köztársaság nagykövete és Jamal J. Abdullah, az telki nagykövetség tanácsosa. Fehér Lajos a Ferihegyi repülőtéren az utazás tapasztalatairól nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának : — A küldöttség olyan baráti országokban tett látogatást, amelyekkel az elmúlt években politikai, gazdasági, kulturális és minden más területen többé- kevésfcé szoros együttműködés, s a főbb nemzetközi kérdésekben egyetértés alakult 3d. Utazásunkkal kinyilvánítottuk azt a véleményünket, hogy pártunk és kormányunk nagyra becsüli ezeknek az országoknak következetes anttimperialista politikáját, a. társadalmi haladás melletti elkötelezettségét, továbbá nagyra értékeli eddig elért eredményeiket, gazdasági, Szociális, népművelési programjukat, célkitűzéseiket, — mondotta a kormány elnökhelyettese. — Az általunk meglátogatott országok néped közvetlen, kemény harcot vívnak az imperialista, neokolonialista törekvések ellen. Kormányaik a nemzeti függetlenség megszilárdítását, az önálló nemzetgazdaság megteremtését tartják napjaink legfontosabb feladatának. Mindenütt hangsúlyozták, hogy e nemes törekvésükben, elsősorban a Szovjetunió, á szocialista országok — köztük hazánk támogatására, szolidaritására építenek. Mindegyik országban kifejezésre juttattuk, hogy a társadalmi haladást szolgáló céljaik eléréséért törekedve bizton számíthatnak ránk, szolidárisak vagyunk velük, készek vagyunk kapcsolataink fejlesztésére, az általuk igenyelt tapasztalatcsere megvalósítására, a gazdasági, műszaki—tudományos együttműködésünk előmozdítására, s új területekre való kiterjesztésére.! — Utazásunk lehetőséget nyúj-J tott arra is, hogy a kölcsönös előnyök alapján jelentős gazdasági egyezményeket hozzunk létre. Néhány konkrét gazdasági megállapodást tárgyalásaink végén már meg is kötöttünk. Utunk utolsó állomásán, a Szíriái Arab Köztársaságban például aláírtuk a kétoldalú kormányközi együttműködési bizottság létrehozására vonatkozó egyezményt Az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság vezetői ugyancsak igenlősen fogadták erre vonatkozó javaslatunkat. A haladó arab országokban — kifejezett és hangsúlyozott kívánságukra — az ötéves termükbe való fokozottabb mértékű magyar bekapcsolódásról is tárgyaltunk. Tanulmányoztuk, miképpen teremthetnénk meg a mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködést a gazdaságok fejlesztésére vonatkozó nemzeti programok megvalósításában. — Mind a négy országgal külpolitikánk alapelveinek megfelelően a szolidaritás, közös antiim- perialista harcunk, az egyenjogúság, s a kölcsönös érdekek alapján kívánjuk fejleszteni, sokoldalúvá tenni együttműködésünket. Ennek során az Ipari kooperáció, a vízgazdálkodás, a> mezőgazdasági és ipart szövetkezetek közötti együttműködés eddig ki nem aknázott területeit1 Is bevonjuk egészségesen fejlődő kapcsolatainkba. — Elmondhatom, hogy kormányküldöttségünket mindegyik országban megkülönböztetett figyelmességgel, őszinte barátsággal fogadták. Elismeréssel szóltak pártunk és kormányunk politikájáról, a részünkről irántuk tanúsított szolidaritásunkról, a béke és a biztonság megszilárdí- dításáért folytatott közös küzdelmünkről. Megítélésem szerint kormányküldöttségünk útja. mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban hasznos, eredményes volt Ügy érzem, tárgyalásaink, megállapodásaink hozzájárultak már most és a továbbiakban is népünk s a meglátogatott országok népei barátságának elmélyítéséhez, együttműködésének továbbfejlesztéséhez — fejezte be nyilatkozatát Fehér Lajos. (MTI) Waldheim — Közel-Keletről Kurt Waldhelm, az ENSZ újonnan megválasztott főtitkára a kairói A1 Ahramnak a közel- keleti béke esélyeiről nyilatkozott. > A lap szerint Waldheim kijelentette, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-1 határozata nem indokolja Izraelnek azt a követelését, hogy az ellenségeskedő felek közvetlen tárgyalásokon rendezzék a vitás kérdéseket. Waldhelmnek az a véleménye, hogy Izrael köteles eleget tenni a közgyűlés legutóbbi határozatának, pozitív választ kell adnia Jarring 1971. februári kérdőívére, lehetővé kell tennie a Jarring-misszió felújítását. „Azt hiszem, Izrael pozitív válasza nélkül nagyon nehéz lesz kideríteni, vajon hol Is kezdheti működését Jarring” —■ mondotta az új főtitkár. Waldheim egyébként teljes bizalmát nyilvánította a svéd diplomatának, mondván, hogy „ő az egyetlen alkalmas személy,, aki továbbra is eljárhat a közel- keleti béke dolgában. (AP) 1 I ■ ■ * i a ■ I Az elmélkedés aktualitását az adja, hogy 1961. tavaszán fejeződött be a magyar mező- gazdaság kollektivizálása. Tehát a legfiatalabb tsz-ek is lezárják az idén tizedik, közösben eltöltött gazdasági évüket. Mi történt tíz év alatt? ■ Megnyugtathatom az olvasót: ■ nem adatokat és nem nyilat- : kozaiokat sorakoztatok fel az : alábbiakban. Hiszen saját élet- : utamból tudom, emberre sza- ; bott társadalmi rendszerünk ■ minden időszakában találtunk ■ adatokat .amelyek a jövő igazát ■ bizonyították. Akikor is, amikor • a szocialista ipar kiépítésének : terhei alatt nyögtek a szántó- ; földek. És akkor is idézhettünk : nyilatkozatokat, amikor Szabó ! István, országosan még isme- | retten tsz-elnök így beszélt: lá- ; tod, a szöve'.kezetí paraszt dol- í gozik és építi a gazdaságot. De j hogy dicsérje is a szövetkeze- S tét, azt ne kívánd tőle! (Nem | tudom, Szabó István onszágo- S san ismert tsz-vézető, a TOT ■ elnöke, emlékszik-e még e sza• vaira?) • Tehát nem adatok, nem nyi- : latkozatoik következnek Itt, ha- 1 nem jelenségek. ■ E sorok írója kis túlzással ! azt mondhatja, évtizedeken át 5 megszokta, hogy így fogadják ■ a parasztemberek: adják ide S nekünk a földet háztájiba, majd irt megmutatjuk, hogyan kei] termelni. Már előre kidolgozott, sztereotip válasza volt e véleményre. Ám az utóbbi években módosult a stratégia és végül névvel és címmel, több irányból is befutott a konkrét javaslat; a tsz fizessen kártérítést azoknak, akik nem a közös táblából, megszántva és bevetve, műtrágyárva és vegyszerezve kapják a kukorica- földet. Mert aki saját, nagyüzemül eg nem művelhető, visz- szatartott zártkertjében termeli a kukoricát, annak 5—10 mázsával kevesebbet fizet a föld. Térítsék meg a kárt! (Egyébként ezt már a statisztika is felfedezte. A háztáji és egyéni földek terméshozama mélyen elmarad a nagyüzemi tábláké mögött.) Pedig köziben az egyéni szorgalom sem csökkent. A kicsi földecskéken ma is többen bűz. gólkodnak, figyelmesebben és többször irtanak ki minden szál gyomot és amikor törnek, a tallózók nem találnak utánuk elhagyott csövet. Ám a közös „nagyvonalúság” ellenére a kemény dollárokért vásárolt hibrid vetőmag, a vegyipar lombikjaiból előfortyogó szelektív gyomirtószer, az acélkörmű betakarító adapter mégis legyőzte a vtsüzemet. Mint termelési eljárás győzött a nagyüzem és aäd ezt még mindig vitatja, az legfeljebb kudarcra kárhoztatott utóvédharcot folytat Az országot szüntelenül járó riporter hozzászokott ahhoz is, hogy ha leül a kiskonyhák kanapéjára, akkor előkerül legalább két pohár. És a negyedik után Jellegzetes beszélgetés kezdődik. Elmeséli a házigazda, hogyan járt ő túl a tsz-szerve- zők eszén, és máig is egyéni gazda volna, ha... (itt azután már ezerféle a folytatás). Belépett tehát, de ugyan mondaná me« az „országos elvtárs”, hogyan lehetné innen kilépni? Va ?v meddig tart még ez az egész? Ez volt a Jellegzetes. Mekkora a változás! Igaz, megritkult az is, hogy a riportert a kiskonyha kanapéjára invitálják. A beszélgetések ma már inkább az irodákban folynak, s más a kérés is. Gyakoribb, hogy régi ismerősök, új levélírók kérik, követelik: ilyen és ilven kitalált okok, hazugságok címén kizártak (kihagytak) a szövetkezetből. Intézze el az elvtárs nyomtatott betűvel, hatalmi szóval, hogy visszavegye, nek! Vagyis a termelőszövetkezet a parasztember életének ma már nem „előírt” formája, hanem — ha városra nem futott a gondolat elől — természetes, magától értetődő kerete. Ha ebből jog, vagy önkényesség ld- zöklcenti, nem a földjét követeli vissz«, hanem tagsági könyvét, amelynek lapjain rends zeMélyek a gyökerek
