Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

itt? y^fta a liefet fá!fy Józsefe Győzelmek és vereségek I Krónikás ex ünnepeik mi- [ att csak csonka hétről számoi- hait be, de ml sem bizonyítja jobban rohanó világunk ese­ménygazdagságát, mint az, hogy négy-öt nap alatt nagyon sok mindéin történt az öt földré­szen.., Az indiai-pakisztáni válság még mindig az aktualitás élére kívánkozik. Pakisztán Amerika lés Kína „közös veresége” to- ■ vábbna is foglalkoztatja a világ­sajtót, a miért és a hogyan kér­déseire keresni? a választ a visz- szapdllantó cikkekben a publi­cisták, de a múlt mellett a jövőt la kezdik firtatni: hogyan to­vábbi Egyre világosabbá válik, hogy csak az történhetik, amit a Szovjetunió és az európai szo­cialista országok sürgettek: po- : litikaá megoldást kéül keresni a , kelet-pakisztáni, a bengál prob­lémára. Biztosítani kell a nyu-; gat-paklisztániak elnyomó kor- j ■mányzás® alatt élt kelet-pakisz- j táni tömegeknek, hogy önreh- | idelkeaési jogukkal élhessenek és maguk döntsenek sorsukról, ön­álló bengál államban akarnak-« élni, vagy megelégszenek-e eset- , leges más biztosítékokkal a nemzeti önkormányzatuk, a ma­guk gazdasági fejlődése dolgá­ban? Pakisztán fővárosában — j úgy látszik — kezdik valamivel józanabbul felmérni a vereség utáni helyzetet. Erre utal Mud- j zsibur Rahman sejknek, a ben- gálok legnépszerűbb politikusé- j nak szabadon bocsátása és az, j hogy Rahman sejk és a pakisz­táni vezetők hozzákezdtek a minden bizonnyal hosszantartó és kemény alkudozásokhoz. A nyugat diplomáciai vcre- »égének, egyben pedig a kínai- pakisztáni csszjáték kudarcának is felfogható, hogy végül is az j ENSZ-ben olyan határozattal tettek pontot az Indiai-pakisz­táni ügy végére, amely mege­légszik tartóé tűzszünet sürge­tésével, a csapatok visszavoná­sa óhajának kifejezésével. A to­vábbiakban a határozat nemzet­közi intézkedéseket ajánl a me­nekültek támogatására és a „humanitárius problémák” meg­oldásában egy ENSZ' meghízott közvetítői szolgálatait kínálja fel. Az EHSZ-menbi/ntt w_ jelölése már az új ENSZ-főttt- Itár feladata lesz. Viszonylag rövid választási aktusok után, amelyeket azonban hosszú hó­napok diplomáciai alkudozásai előztek meg, az ENSZ-közgyűlés végül is közfelkiáltással szerda délután megválasztotta U Thanrt utódját, az osztrák Kurt Wald­heim személyében. Talán nem ünneprontás, ha megjegyezzük, a karácsonyi ünnepek közeledte Volt a döntő nem lehetett to­vább húznl-halasztand az ügyet... Ü Thant, aki még az ősz elején nem zárta ki teljesen <*nnak a lehetőségét, hogy esetleg né­hány hónapig még vállalja a felelősségteljes és igen terhes főtitkári teendőket, véglegesnek mondotta távozási szándékát. Finn és etióp, chilei és osztrák jelöltek, no meg jónéhány önje­lölt közül kellett választani. A Biztonsági Tanácsban néhány szavazás eredménytelen volt, míg végül az osztrák diplomata személyében meg tudtak álla­podni. A bennfentesek tudni vé­lik, hogy a kínai delegáció vé­tózta meg először Waldheim je­lölését, míg a Biztonsági Tanács többi szocialista tagjai egyetér­tettek ausztria volt külügymi­niszterének, az ENSZ munkájá­ban éveken át részt vett diplo­matának főtitkári megbízatásé­val. Érdemes elidőzni annál a fénynél, hogy — egy európai politikus kerül most isméit a világszervezet első funkcioná­riusának székébe. Nemcsak a semleges Ausztria diplomáciá­jának köszönhető ez, nem is Waldheim személyes érdemei­nek. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk: mert Európa fokról­fofcra békésebb földrésszé vá­lik, ezért kamatoztathatja tör­ténelmi taposztalatalt is újra a világban és a világszervezet­ben. Az európai kérdések kedve­ző alakulásának ünnep előtti utolsó Jede az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus között létrejött egyezmények aláírása volt (Még itt sem hagyható figyelmem, kívül az időtényező: illő volt, hogy ka­rácsonyra megtörténjék ez az aktus me maradjon az ünne­pek utánra.) Emlékszünk rá, hogy a szeptember 3-1 négyha­talmi egyezménnyel függenek össze a most aláírt megállapo­dások. Annak idején olyan hasonlatokat gyártottak a hír­magyarázók, hogy a négy nagy­hatalom megegyezése volt az alap, a két német állam, illefc- ve az NDK és Nyugat-Bérűn közti megállapodások szolgál­tatják a falakat, a végén az egészre tetó gyanánt kerül a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Franciaország és Nagy- Britannia közötti záró jegyző­könyv aláírása.,. Hogy ez mi­kor történhetik meg? Azt hi­szem, kiegészíthetem a hason­latot: ha a nyugatnémet par­lament ratifikálja a Szovjet­unió és az NSZK, Lengyelor­szág és az NSZK közötti, szer­ződéseket, akkor lesz — a bok­réta-ünnepély ,.. Karácsony előtt a nyugati politikában sor került néhány találkozásra és tárgyalásra. En­nek sorából kiemelkedett Heath angol miniszterelnök és Nixon elnök megbeszélése a brit gyar­mat Bermuda-szigeteken. (Á Fehér Ház urai számára min­dig könnyebbséget jelent, ha csak az amerikai portok előtt fekvő valamelyik kis szigetre kell repülniök: 1962-ben a Bahama-szdge teken találkozott Macmillan néhai Kennedy el­nökkel. Az angol kormányfők a vendéglátók, mert ezek a szigetek őfelséige, az angol ki­rálynő koronagyarmatai.) A bermudai tárgyalásokon elsősorban arról volt szó. hogy miként is viselkedjék Anglia a Közös Piacon, hogyan Is kép­viselheti ott a .különleges szö­vetség”, a szoros angolszász kapcsolatok jegyében az USA érdekeit is. Az Egyesült Álla­mok küldöttsége ugyanakkor Brüsszelben, a Közös Piac fő­városában, az európai gazda­sági . közösség csúcsszervével, a bizottsággal is megkezdte a tárgyalásokat. Ügy hírlik, hogy már kirajzolódik egy még na­gyobb méretű, külkereskedelmi és vámpolitikai tárgyalássoro- zatt körvonala: ha a korábbit ■ „Kennedy-menetoek” hívták, ennek már előre a „Nixon- forduló” nevet adják. 1 iliXORj gazdaságpolitiká­ban nem is olyan régen hatá­rozhattak el fordulatot, négy hónapja mindenesetre már a világ is tudomást szerezhetett erről, amikor magismerte a „dollármentő intézkedésieket”. A már akkor rebesgetett dol­lárdevalválás karácsony eiőttre valóság lett. Az amerikai pénz kis híján 8 százalékkal ér ez­után kevesebbet, mint eddig. Persze minden rosszban van valami jó: az olcsóbb dollár azt eredményezi, hogy olcsób­bak, tehát keresettek lesznek az amerikai áruk a világpia­con, felszökik az amerikai ex­port. Ez is egyfajta karácsonyi ajándék a külföldire szállító amerikai nagyvállalatoknak. S természetesen nem lehet lebe­csülni annak az ajándéknak a nagyságát, amit Nixon kor­mányzatától a nemzetközi spe­kuláns-tőke kapott: pünkösdtől karácsonyig 12 százalékkal nö­velhette me« milliódnak számát az, aki idejében vett dollárért példám nyugatnémet márkát és most visszavásárolja dollár­jait, Hazaérkezett a Fehér Lajos vezette kormányküldöttség Péntekem hazaérkezett a ma­gyar kormányküldöttség, amely Fehér Lajosnak, a kormány el­nökhelyettesének vezetésével a Tamzánáaá Köztársaságiban, az Egyiptomi Arab Köztársaságiban, az Iraki Köztársaságban és a Szíriái Arab Köztársaságban tett hivatalos, baráti körutat. A küldöttség tagjai voltak dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági, és élel­mezésügyi miniszter első helyet­tese, dr. Jávor Ervin, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyettese és Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese. A kormányküldöttség fogadá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vdlyi Péter, a kor­mány elnökhelyettese, Czínege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Diminy Imre, me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter, Rödönyi Károly, a köz­lekedés és postaügyi miniszter első helyettese és HoVai Imre külügyminiszterhelyettes. Ott volt Moustafa Ahmed Moukhtar, az EAK magyarországi nagykö­vete, Abdul-Halin Khaddour, a Szíria! Arab Köztársaság nagy­követe és Jamal J. Abdullah, az telki nagykövetség tanácsosa. Fehér Lajos a Ferihegyi re­pülőtéren az utazás tapasztala­tairól nyilatkozatot adott a Ma­gyar Távirati Iroda munkatár­sának : — A küldöttség olyan baráti országokban tett látogatást, ame­lyekkel az elmúlt években po­litikai, gazdasági, kulturális és minden más területen többé- kevésfcé szoros együttműködés, s a főbb nemzetközi kérdések­ben egyetértés alakult 3d. Uta­zásunkkal kinyilvánítottuk azt a véleményünket, hogy pártunk és kormányunk nagyra becsüli ezeknek az országoknak követ­kezetes anttimperialista politi­káját, a. társadalmi haladás melletti elkötelezettségét, to­vábbá nagyra értékeli eddig el­ért eredményeiket, gazdasági, Szociális, népművelési program­jukat, célkitűzéseiket, — mon­dotta a kormány elnökhelyet­tese. — Az általunk meglátogatott országok néped közvetlen, ke­mény harcot vívnak az im­perialista, neokolonialista tö­rekvések ellen. Kormányaik a nemzeti függetlenség megszilár­dítását, az önálló nemzetgaz­daság megteremtését tartják napjaink legfontosabb felada­tának. Mindenütt hangsúlyozták, hogy e nemes törekvésükben, elsősorban a Szovjetunió, á szo­cialista országok — köztük ha­zánk támogatására, szolidaritá­sára építenek. Mindegyik or­szágban kifejezésre juttattuk, hogy a társadalmi haladást szolgáló céljaik eléréséért tö­rekedve bizton számíthatnak ránk, szolidárisak vagyunk ve­lük, készek vagyunk kapcsola­taink fejlesztésére, az általuk igenyelt tapasztalatcsere meg­valósítására, a gazdasági, mű­szaki—tudományos együttmű­ködésünk előmozdítására, s új területekre való kiterjesztésére.! — Utazásunk lehetőséget nyúj-J tott arra is, hogy a kölcsö­nös előnyök alapján jelen­tős gazdasági egyezménye­ket hozzunk létre. Néhány konk­rét gazdasági megállapodást tárgyalásaink végén már meg is kötöttünk. Utunk utolsó állomá­sán, a Szíriái Arab Köztársaság­ban például aláírtuk a kétoldalú kormányközi együttműködési bi­zottság létrehozására vonatkozó egyezményt Az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztár­saság vezetői ugyancsak igenlősen fogadták erre vonatkozó javas­latunkat. A haladó arab orszá­gokban — kifejezett és hangsú­lyozott kívánságukra — az öt­éves termükbe való fokozottabb mértékű magyar bekapcsolódás­ról is tárgyaltunk. Tanulmá­nyoztuk, miképpen teremthet­nénk meg a mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködést a gazdaságok fejlesztésére vonat­kozó nemzeti programok megva­lósításában. — Mind a négy országgal kül­politikánk alapelveinek megfele­lően a szolidaritás, közös antiim- perialista harcunk, az egyenjo­gúság, s a kölcsönös érdekek alapján kívánjuk fejleszteni, sokoldalúvá tenni együttműkö­désünket. Ennek során az Ipari kooperáció, a vízgazdálkodás, a> mezőgazdasági és ipart szövet­kezetek közötti együttműködés eddig ki nem aknázott területeit1 Is bevonjuk egészségesen fejlődő kapcsolatainkba. — Elmondhatom, hogy kor­mányküldöttségünket mindegyik országban megkülönböztetett fi­gyelmességgel, őszinte barátság­gal fogadták. Elismeréssel szól­tak pártunk és kormányunk po­litikájáról, a részünkről irántuk tanúsított szolidaritásunkról, a béke és a biztonság megszilárdí- dításáért folytatott közös küz­delmünkről. Megítélésem sze­rint kormányküldöttségünk út­ja. mind politikai, mind gazda­sági vonatkozásban hasznos, eredményes volt Ügy érzem, tárgyalásaink, megállapodásaink hozzájárultak már most és a to­vábbiakban is népünk s a meg­látogatott országok népei barát­ságának elmélyítéséhez, együtt­működésének továbbfejlesztésé­hez — fejezte be nyilatkozatát Fehér Lajos. (MTI) Waldheim — Közel-Keletről Kurt Waldhelm, az ENSZ újonnan megválasztott főtitkára a kairói A1 Ahramnak a közel- keleti béke esélyeiről nyilatko­zott. > A lap szerint Waldheim kije­lentette, hogy a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-1 hatá­rozata nem indokolja Izraelnek azt a követelését, hogy az ellen­ségeskedő felek közvetlen tár­gyalásokon rendezzék a vitás kérdéseket. Waldhelmnek az a véleménye, hogy Izrael köteles eleget tenni a közgyűlés leg­utóbbi határozatának, pozitív vá­laszt kell adnia Jarring 1971. februári kérdőívére, lehetővé kell tennie a Jarring-misszió felújí­tását. „Azt hiszem, Izrael pozitív válasza nélkül nagyon nehéz lesz kideríteni, vajon hol Is kezdheti működését Jarring” —■ mondotta az új főtitkár. Waldheim egyébként teljes bi­zalmát nyilvánította a svéd dip­lomatának, mondván, hogy „ő az egyetlen alkalmas személy,, aki továbbra is eljárhat a közel- keleti béke dolgában. (AP) 1 I ■ ■ * i a ■ I Az elmélkedés aktualitását az adja, hogy 1961. tavaszán fejeződött be a magyar mező- gazdaság kollektivizálása. Te­hát a legfiatalabb tsz-ek is le­zárják az idén tizedik, közös­ben eltöltött gazdasági évüket. Mi történt tíz év alatt? ■ Megnyugtathatom az olvasót: ■ nem adatokat és nem nyilat- : kozaiokat sorakoztatok fel az : alábbiakban. Hiszen saját élet- : utamból tudom, emberre sza- ; bott társadalmi rendszerünk ■ minden időszakában találtunk ■ adatokat .amelyek a jövő igazát ■ bizonyították. Akikor is, amikor • a szocialista ipar kiépítésének : terhei alatt nyögtek a szántó- ; földek. És akkor is idézhettünk : nyilatkozatokat, amikor Szabó ! István, országosan még isme- | retten tsz-elnök így beszélt: lá- ; tod, a szöve'.kezetí paraszt dol- í gozik és építi a gazdaságot. De j hogy dicsérje is a szövetkeze- S tét, azt ne kívánd tőle! (Nem | tudom, Szabó István onszágo- S san ismert tsz-vézető, a TOT ■ elnöke, emlékszik-e még e sza­• vaira?) • Tehát nem adatok, nem nyi- : latkozatoik következnek Itt, ha- 1 nem jelenségek. ■ E sorok írója kis túlzással ! azt mondhatja, évtizedeken át 5 megszokta, hogy így fogadják ■ a parasztemberek: adják ide S nekünk a földet háztájiba, majd irt megmutatjuk, hogyan kei] termelni. Már előre kidol­gozott, sztereotip válasza volt e véleményre. Ám az utóbbi években módosult a stratégia és végül névvel és címmel, több irányból is befutott a konkrét javaslat; a tsz fizessen kárté­rítést azoknak, akik nem a kö­zös táblából, megszántva és be­vetve, műtrágyárva és vegy­szerezve kapják a kukorica- földet. Mert aki saját, nagy­üzemül eg nem művelhető, visz- szatartott zártkertjében termeli a kukoricát, annak 5—10 má­zsával kevesebbet fizet a föld. Térítsék meg a kárt! (Egyéb­ként ezt már a statisztika is felfedezte. A háztáji és egyéni földek terméshozama mélyen elmarad a nagyüzemi tábláké mögött.) Pedig köziben az egyéni szor­galom sem csökkent. A kicsi földecskéken ma is többen bűz. gólkodnak, figyelmesebben és többször irtanak ki minden szál gyomot és amikor törnek, a tallózók nem találnak utánuk elhagyott csövet. Ám a közös „nagyvonalúság” ellenére a ke­mény dollárokért vásárolt hib­rid vetőmag, a vegyipar lom­bikjaiból előfortyogó szelektív gyomirtószer, az acélkörmű be­takarító adapter mégis legyőz­te a vtsüzemet. Mint termelési eljárás győzött a nagyüzem és aäd ezt még mindig vitatja, az legfeljebb kudarcra kárhozta­tott utóvédharcot folytat Az országot szüntelenül járó riporter hozzászokott ahhoz is, hogy ha leül a kiskonyhák ka­napéjára, akkor előkerül leg­alább két pohár. És a negye­dik után Jellegzetes beszélgetés kezdődik. Elmeséli a házigazda, hogyan járt ő túl a tsz-szerve- zők eszén, és máig is egyéni gazda volna, ha... (itt azután már ezerféle a folytatás). Be­lépett tehát, de ugyan monda­ná me« az „országos elvtárs”, hogyan lehetné innen kilépni? Va ?v meddig tart még ez az egész? Ez volt a Jellegzetes. Mekko­ra a változás! Igaz, megritkult az is, hogy a riportert a kis­konyha kanapéjára invitálják. A beszélgetések ma már in­kább az irodákban folynak, s más a kérés is. Gyakoribb, hogy régi ismerősök, új levél­írók kérik, követelik: ilyen és ilven kitalált okok, hazugsá­gok címén kizártak (kihagytak) a szövetkezetből. Intézze el az elvtárs nyomtatott betűvel, ha­talmi szóval, hogy visszavegye, nek! Vagyis a termelőszövetkezet a parasztember életének ma már nem „előírt” formája, ha­nem — ha városra nem futott a gondolat elől — természetes, magától értetődő kerete. Ha eb­ből jog, vagy önkényesség ld- zöklcenti, nem a földjét köve­teli vissz«, hanem tagsági köny­vét, amelynek lapjain rends ze­Mélyek a gyökerek

Next

/
Thumbnails
Contents