Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-24 / 303. szám

I Gondolatok jogi és lelki törvényeinkről Kohán-kiálíítás a Nemzeti Galériában Kohán Gyürgy emlékére kiállítás nyűt a Nemzeti Galériában. Képünkön: Kohán Gvürgy fres­kóvázlatok. (MTI fotó — Molnár Edit felv. — KS) Bőséges árukészlettel várták a vásárlókat a fogyasztási szövetkezetek Tegnap délelőtt telefonon hív. tűk a fogyasztási szövetkezete­ket, hogy ismereteket szerez­zünk a karácsonyi ünnepekre és szilveszterre történt felkészülés­ről. A szeghalmi ÁFÉSZ-to) Vé­kony Ferenc és Gébéi József osztályvezetőik adtak tájékozta­tást az ünnepi felkészülésről és a forgalomról. Amint elmond­ták, november végén, december első napjaiban külön vásárlást végeztek a szövetkezet szakem­berei, hogy a keresett háztar­tási cikkekből, rádiókból, mag­netofonokból. játékokból bő vá­laszték legyen. A szakboltokban és az élelmiszer cikkeket árusí­tó egységekben 11 és fél millió forintot meghaladó árukészlet várta a vevőket. Sokan vásárol­tak decemberben bútort is, melyből igen jó volt az ellátás. A két osztályvezető azt is el­mondotta, hogy az ÁFÉSZ fel­készült a szilveszterre is. Szeg­halom község lakosságát ötféle pezsgő, megannyi féle bor, há­rom fajta sör és olyan ételkü­lönlegesség várja, mint a sár­réti káposztaleves, babkülönle­gességek, halfélék, és töltött ká­poszta. A vendéglőben és a Nap- .«sugár presszóban fővárosi mű­vészek adnak műsort A dévaványai ÁFESZ-tól Ha- vancsák Ferenc osztályvezető adott tájékoztatást az ünnepi felkészülésről. Elmondotta, hogy tíz fajta házi készítésű leves­tésztából válogathattak az utób­bi hetekben a dévaványaiak. Élelmiszer áruból mintegy 5, ruházati cikkekből 4 millió fo­rint értékű árukészlet állt a la­kosság rendelkezésére. Jól sike­rült a karácsonyi vásár is, mely­nek keretében engedményes á- ron hoztak forgalomba játékot, üveg- porcelánt, ruházati cik­keket, és bizonyos bútorfélesé­geket Mikulás estéjén mintegy háromszáz gyereket látott ven­dégül és ajándékozott meg az ÁFÉSZ a községi könyvtár nagytermében. Szilveszter éjsza­káján mintegy hatvan fajta bor­ral, ötféle pezsgővel és hangu­latos műsorral várják vendége­iket a szövetkezet szórakozó­helyei. tudta a szövetkezet az igényeket kielégíteni élelmiszer, ruházati cikkekből és játékokból. Szil­veszterkor a szövetkezethez tar tozó községek vendéglátóipari egységei, étellel és itallal felké­szülve várják a szórakozni vá­gyó vendégeket. Balk us Imre Békésről Orbán Gyuláné ősz­íályvezető helyettes és Hevesi t Kálmán osztályvezető Ismertette f az ÁFÉSZ'ünnepi felkészülését Mint mondották, az idei kará­csonyt megelőző hetekben 24 mállió forintot meghaladó kis­kereskedelmi áruféleség várta a szövetkezethez tartozó öt köz­ség lakosságát Ez húsz száza­lékkal volt több a tavalyinál. Békés községben a vásárlók örö­mére december 6-án nyitotta meg az ÁFÉSZ a félmillió fo­rint értékű áruval rendelkező gyermekruházati boltját. Hason, ló nagy forgalmat teljesített ezekben a hetekben a vízveze­tékeket és fűtőberendezéseket árusító szerel vénybolt. Szilvesz­terre is jól felkészült a szövet­kezet. Békésen az étteremben, a Nagyház piriceborozóban és a 2-es számú presszóban több mint félezer vendégre számí­tanak. A fővárosi művészek várhatóan jó hangulatot terem­tenek, akárcsak a malacok és más tárgyak éjfél utáni sorsolásával is. A sarkad! ÁFÉSZ-tói Juhász Károly főosztályvezető arról adott hírt, hogy ruházati áruból másfél millió forint értékkel volt nagyobb a választék, mint egy évvel ezelőtt. Fenyőfából is többet adtak el, mint tavaly. Déligyümölcs közül banán ( citrom jelenleg is van, a na­rancs azonban hiánycikk. Jól Doni begy házi asszonyok karácsonya N emrégen egy este távira­tot kaptam Romániából, hogy meghalt édesa­nyám. Másnap elmen­tem a rendőrségre a távirattal útié vél ügyben és mintegy 10 perc múlva kezeimben volt az útlevél. Az ottaniak csodálkoztak, hogy ilyen rövid időn belül megérkeztem a temetésre. Olyan gyorsan megy az úüevéükiadás? — kérdezősködtek. — Természetesen — feléltem némi büszkeséggel, hiszen a szo­cialista törvények alapja a hu­manizmus. Ilyen esetekben rög­tön kiadják. Visszafelé egy nagyszerben! szásszal utaztam, aki az NSZK- ban él és valami vasgyárban dolgozik, mint csoportvezető. Megkérdeztem: — Magyarr állampolgárok doi- goznak^e ott? Azt felelte: — Nem, de annál több ma­gyar turistával találkoztam. — Könnyen adják a^ utazási engedélyt? — kérdezte. — Miért ne — feleltem — a Szocialista törvények az embe­rek művelődési igényeit is szol­gálják. — Igazságosak lehetnek a ma­gyar törvények válaszolja. Törvényeink igazságosak, de végrehajtásuk nem minden esetben úgy történik, ahogy kel­lene. Valamelyik nap a rádióból értesültem, hogy egy bányának az üdülőjében több volt a tiszt­viselő, mint a bányász. Itt is le­hetne azt mondani, hegy jó a törvény, de rossz a végrehajtás. Azok, akik intézkedtek, nemi­gen mondhatják magukról azt, amit a költő úgy fogalmazott; „Az én vezérem bensőmből Ve­zérel”. Igazi értelemben véve a morált. Gyulán tudók egy ólyan mun. káscsaládról, ahol öt apró gyer­mek van 3 és 8 év között, ame­Az elmúlt evekben komoly | gondot okozott Dombegyházán az asszonyok és lányok foglal­koztatása. a három község egye­sülése után most a közös tanács megtalálta a lehetőségét annak, hogy megfelelő munkaalkalmat biztosítson a helybelieknek. Kap­csolatot teremtett a tápéi há- aüpani szövetkezettel, amely a három községbe részleget hozott létre. Ezzel 50 asszonynak és lánynak teremtett munkaalkal­mat. s a betanításukhoz szak­munkásokat is biztosított. A dombegyházi asszonyoknak örö­met jelent ez a munkalehető­ség, melyet úgy fogadtak, mint karácsonyi ajándékot 21. És ... Lacit isi, aki sehogy se tudott magához térni, mert mert egyre a példázaton és a hozzá fűzött korai nősülésen járt az esze. — Mit tudhat Takó? — mé­lázott. — Tudhat valamit? Vagy csak úgy heccből, a tréfa kedvéért emlegette fel a nősü­lést? És ekkor — talán csak tíz perc telt el, de az is lehet, hogy már egy félóra — ismét szíven ütötte valami Lacit. Egy hang ütötte szívein Kati hangja. — Jó estét. Kartárs, kérem, én azért jöttem, hogy ... Ö! — következett egy ijedt kis sikoly. — Hát ... maga az a kartárs? Laci 'nem kérdezte, hogy me­lyik kartárs, az arcát se mutat­ta oda. hogy Kati kényelmesen orron kaphassa. Ellenben kihúzta magát, bá­torságot vett, és így vélt elég­tételt adni minden elmúlt és el­jövendő sértésért: — Parancsoljon velem, mond­ta. — Én testestől-lelkestői a magáé vagyok ... tudniillik. Ö Kati nem nevette el magát, pedig ugyancsak furcsán hatott, gordonka-szóhoz klarinét-rik- kantás volt a vallomásvégi tud­niillik Elmosolyodott, és így szólt: — Köszönöm. És most - jöjjön. Vacsorára hivatalos ná­lunk, Laci nyomban indult. Csalit, horgászbotot, hátizsá­kot, mindent a sorsára hagyott. És Kati elől, ő megbűvölten a nyomába, már a pallón is voltak, hogy reccs-ropp-loccs — néhány óvatos lépés után ha­nyatt-homlok a vízbe szakad­janak. Laci derékig, Kati nyakig süllyedtek bele. És, hogy mire gondoltak köz­ben? Kati pirult: , — Szégyen! Ezzel a híddal is jól levizsgáztunk. Laci ellenben ujjongott: — Szerencsém lesz! Harmad­szor is megtűrödtem érte! Mármint Katiért tudniillik. Holott a fürdésben nem a balszerencse, nem is a korhadt palló, de nála egy ihletett pilla­natának — az öreg Bársony volt a ludas. Eredetileg úgy okoskodott, azt a heccet kombinálta ki, hogy a mit sem sejtő Katival — mint valami horgászni érkezett fő-fő városi kartársat — va­csorára hivatja meg Lacit. Ügy ám, de mint az esemé­nyek irányítója és suttyomban figyelő tanúja mit hallott meg, amidőn ő egy bokorban kuk­solt, Takó és Laci pedig a szi­getre volt átkelőben? — Ezt a pallót csak minden Cigányesztendőben használjuk, — mondta Takó. —• Valahogy . lyük életveszélyes lakásban la­kik, holott jogi törvényeink nyil­ván lakásjuttatás szempontjá­ból előnyben részesítik az ilyen családokat még akkor is, ha esetleg a férfi züllik. A gyerekek ártatlanok és ők jelentik jövőnk zálogát. Szándékosan hangsúlyoztam, hogy „jogi törvényeink”, mivel sok esetben szakadékot látok jogi és „leüti” törvényeink kö­zött. Lelki törvény alatt azt a bel- . bő törvényt értem, amelyet nem paragrafusok szabnak meg, de mégis oly fontos, mint a másik. Hiába vannak szabályok a közé­letben, jogok és kötelességek, ha végrehajtásukra nézve hiányzik a lelkiismeret. Hiába Írja elő a szabály mondjuk, egy kórházi felvételnél; ki, jogosult erre, ha az osztály orvosának „lelki tör­vénye” mást diktál, ha feljebb helyezi az egyéni érdekeit, ak­kor a jogi törvény alul marad. És úgyszintén hiába rendel­kezünk olyan joga törvényekkel, amelyek szabályozzák a társada­lom demokratikus viszonyait, ha némelyik vezető belső tör­vénye hatására nem embereket lát, hanem rangokat és aszerint beszél velük: ha nagy a rang — kicsi a hang és lágy, ha kicsi a rang — nagy a hang és nagyké­pű. Az ilyen emberek szocialis­táknak tartják ugyan magukat, de már csak szavakban azok. önként felvetődik a kérdés: hol itt a minőségi különbség? Miben különböznek a régi, hety­ke uraktól azok, akik nem láttak, testvért, segítésre szoruló társai a szegényebb emberben? Elkü­lönültek tőlük. Szépek szocialista törvénye­ink és tisztességeséle, de még szebbek és példaadóbbak lehet­nének, ha minden esetben mél­tók lennének hozzájuk. Ha össz­hangot teremtenénk lelki és jo­gi törvényeink között. Ivánoa Ilié» vízbe ne bukfencezzék Itt ne­kem. És ha belebukfencezik? Ha ráadásul a szintén gya­nútlan Katival együtt bukfen­cezik bele ...? Ez volt a küszöb, az ihlet kü­szöbe, amelyen átlépve nyom­ban egy ruhacseréé — tehát vetkőző és kompromittáló —■ jelenetet képzelt meg az öreg Bársony lelki szemei előtt. Persze, hogy tüstént ellódult onnét; egyenesen az istállók mögé egy pudvás. szúette palló­ért lódult, maid Katit a fő-fő kartársért küldve újból lesbe állt Hogy minő sikerrel — láthat­tuk. A reccsen és, loccsanás, és lu­bickolás hallatára táncolt egyet, a tenyerét is összedörzsölte, majd ismét futásnak eredt. Ezúttal mint félig-meddig ha­tósági személyt, Takó ülést moz­gósította és Hegvmegi Mátét, a szövetkezet vénségesen vén éj­jeli őrét is. Az utóbbié szoleálati fegyve­rével, egy ócska flintával egye­temben. Libasorba állította őket, a sa­ját házának ablakai alá setten­kedett velük, majd mutató ujját a szájára illesztve csendet pa­rancsolt, és valósággal a zsalu- gáter keskeny világító résére tapadt És nem hiába. De nem ám, a jóreggelét, mert elkövetkezett a pillanat, amidőn az iszapból kimosakodott Laci egy szál ingben és még egy szá­la bb lenge magyarban tűnt fel odabenn, a vacsorához terített asztal mellett. Még pedig féllá- bas, szerfölött groteszk táncot járva, mert sehogy se bírt az öreg Bársony ünnepi pantalló­jába beletalálni. — Most! — adta ki a támadá­si parancsot odaküna a pan-

Next

/
Thumbnails
Contents