Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-24 / 303. szám
Pusztaföldváriak örömére Molnár András, a községi tanács vb elnöke adta át rendeltetésének a napokban Pusztaföldváron az ÁFÉSZ Impozáns, iparcikk-élelmiszer boltját. Majd Becsei Kornél, a csanádapácai ÁFÉSZ pusztaföldvári ügyintézője arról szólt, hogy a 350 négyzetméter alapterületű kereskedelmi egység megépítése egymillió 200 ezer forintba került A bolt árukészlete meghaladja a 900 ezer forint értéket. Tervek szerint a hattagú szocialista brigád 1972-ben ötmillió forint forgalmat kíván elérni. Képünk a megnyitás utáni percekben készült. Kép, szöveg: Balkus Imre Kézimunkázó lányok Kovácsházán A Népművelési Intézet egy felmérése során kitűnt, hogy a mezőkovácsházi gimnázium lánytanulói — ha lenne rá lehetőségük — szívesen járnának kézimunka-szakkörre, tanfolyamra. E felismerés nyomán a helyi ÁFÉSZ vezetői elhatározták, hogy a saját költségükön díszítőművészeti tanfolyamot indítanak, amelyhez a megfelelő vpzető szakembert is biztosítani tudják. A felmérés most a nem középiskolás KISZ-tagok körében folyik s az eddigi eredmények bizonysága szerint közöttük is nagy a díszítőművészet, a kézimunka iránti érdek-, lődés. dr. Szabó Imre J tallő tulajdonosa. fin élőiről, ti meg majd innen, ha szólok. Azzal usgyé, rohamra Samu, i a házba rontott. — Mi történik Itt? — bömbölte bőszen és a szemét is ugyancsak forgatva. — Kati! Hol vagy, hova bújtál, melyik paplan alá? Iziben ide veled! Megöllek, véged, de ezt a nő- csábászt is kinyírom! Kati tüstént ott volt, a saját szobájából került elő. A haja kócos, a teste egy láng. Rúházata csupán egy hirtelen magára tekert frottír törülköző. — De apus, de édesapa, hiszen mi ... — Egy szót se! — torkolta le az öreg Bársony, mint esze és becsülete vesztett drámai apa. — Mindent tudok. Te így, ez a ficsúr meg ... majdnem úgy. Bz vért kíván. Vért avagy ... elégtételt. Olyan elégtételt, hogy ... Most Laci vágott; közbe. Vígan, mindent értve, de lázban is, mert a szeme is csaknem kifutott, annyira bámulta Katit — Ne tessék félni, — mondta. — Tudom a kötelességemet. — Ezt tanúk előtt is ki meri jelenteni? — így a drámai apa. — Nagyon szívesen. Az öreg Bársony intett. Erre a zsaluk szétvágódtak, és az egyik ablakon Takó, a másikon pedig Hegymegyi Máté dugta be a fejét. Az utóbbi flintástól. — Óhaj? Panasz? Kérelem? — nyújtotta tovább, az öreg Bársony, de már erősen pukka- dozva. — Nincs. — Nem is lesz? — Reméljük. — Akkor ... gilt! — kacagta el magát végre az öreg tréfamester. — Akkor ... — hunyorított Katira — mit bőgsz, te csibe? Rajta, hamar egy csókot a vőlegényednek, — De apus ...! — mosdyodott ! el Kati is. — Nem látja? Negli- zsóben vagyunk. — Oppersze! — csapott homlokára győzelemittas Samu bátyánk. — Akkor pediglen: Kati, te mars ki! Té viszont — fordult a legszélesebb mosolyával Lacihoz — gyerünk, föl azt a nadrágot ... fiam. Hát a mesterségek cseréje? Hogy ... agyő, kalauzá állás,: mától fogva a régi szakmáját ■ folytatja, fejőgulyás lesz Csillik i Laci? A mesterségek cseréje nem \ került szóba? Nem tudom. De egy találkozásról beazá-; molhatok. A tavasszal otthon, a sízülő- j földemen jártam, és az egyik * szövetkezeti rokoni vendége ; gyanánt különös alakra figyel-1 tem fel. Az illető sudár, délceg, must- j rának való férfi példány volt.! Gumicsizmában és köpenyben fe- : szített. Hófehér, ropogósra ke- ; ményített orvosi köpenyben. De fejőgulyás létére még se ez E a professzoros köpeny volt raj- • ta a feltűnő. Egy sapka. Egy közönséges, kissé már j megkopott kalauz-sapka. Hogy miért viselte? Talán erAlékül. Esetleg — különcködésből. s De az is lehetséges, hogy dac- • ból, a felesége bosszantására, : aki az üvegházakban parancs- : nokolt és egy csapat csinosnál ; csinosabb lányoknak volt a bri- j gádvezetője. És igazi szépség is: magyar ■ asszonyban elképzelni se tudok • szebbet. A többit találják ki — ál-: modozzanak, kedves olvasóim. ; Hiszen e történetet írva ma- > gam se tettem mást: a valóság • párnáin álmodoztam. (Vége) Most igazán szép a karácsony A békéscsabai Május I. Tsz-ből szabadságra mentek az emberek. Nem afféle karácsonyi szabadságolás ez, hanem a jól végzett munka után járó pihenés. Ez a szövetkezet teljes egészében befejezte az őszi mezőgazdasági munkákat. Vetéseik szépen fejlődnek, az Őszi szántások alá még műtrágyát is szórtak. Jól megalapozták a következő évet. Ez év karácsonyához azonban nem egyedül érkezett ilyen kimagaslóan jó eredménnyel a békéscsabai Május 1, Tsz. A megye közös gazdaságainak többsége — talán egy-két kivételével — december közepéig teljesítette az 1971-re tervezett termelést. Optimális. időben, nagyon jó minőségű talajmunkába került a kenyérgabona. A legutóbbi jelentések azt tanúsítják, hogy a vetések szépek, jól fejlődnek a fagymentes decemberben. Az üzemek olyan terített asztalt csináltak a gabonavetések alá, hogy 1972-ben megismételhető az Idei kiugró hozam. Hasonló a helyzet a mélyszántott területeken is. Ezzel a munkával sem késlekedtek a gazdaságok, sőt igen sok helyen még a szántás előtt kiszórták a kálium- és a foszfor-műtrágyát is. Becslés szerint a tavasziak alá már most Ősszel több műtrágyát adagoltak, mint eddig bármelyik esztendőben. A munkák dandárján tehát túljutott a megye. S ez nem volt könnyű, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a technikai állapotokat. Tavasszal ás nyáron sokszor panaszkodtak az üzemi vezetők az elöregedett gépparkra. Igaz, a tsz-ek sok új gépet vásároltak ebben az esztendőben, de ez nem volt elegendő a régi gépállomány lecserélésére. Így bizony a kánikulában kitikkadt földet a régi, az elavult, a ősökként teljesítményű gépekkel kel. lett felszántani. Nagyon nehéz volt ez a munka, mert a traktorokkal három ekefej helyett gyakran kettővel, néha bizony csak eggyel szánthattak. Így a csaknem 300 ezer hold mélyszántás mögött hősies helytállás, hősies munka húzódik meg. A tsz- ekben valamikor tíz évvel ezelőtt szántottak fel mindent december végéig. Most lényegében karácsonyra az őszi mélyszántást befejezték. A határban nincs már tennivaló. Csak a dűlőutakat szegélyező fasorok nyesése és a csatornák karbantartása várja az embereket. Legtöbb helyen már a belvízelvezető szivárgó csatornahálózatot is meghúzták, hogy jövő tavasszal a tél végi belvizek ne veszélyeztessék az 1972-es év termését. Most igazán ezért szép a karácsony. Nyugodt lelki- ismerettel ünnepelhetnek szemberek, mert amit a közösség tőlük várt, annak erejük, tudásuk, technikai berendezésük javával tettek eleget. Rászolgáltak a pihenésre. És ha már a pihenésről beszélünk, senki se gondoljon arra, hogy ez a korán fekvéssel és a későn keléssel egyenlő. Ilyen pihenést termelőszövetkezeti parasztságunk még egyszer sem élt meg. Amikor nem volt munka a közösben akkor keresett magának tennivalót a ház körül. Akadt mindig, amit meg kellett javítani, amit meg kellett csinálni, hogy a következő esztendőre rendben legyen a családi ház, és a hozzátartozó épületsor. S ha már Itt tartunk, akkor azt is elmondhatjuk, hogy a háztáji gazdaságok szintén jól szerepeltek ebben az esztendőben. Hízott sertésből, pecsenyebaromfiból és nagy testű baromfiból: libából, pulykából sokat neveltek és értékesítettek. Sok maradt azonban a ház körül is. Ac éléskamrák feitöité«*, a sertésvágások erre az időre esnek. Nagyon sok parasztcsalád feldolgoz 1—2 hízott sertést, hogy jövőre háznál legyen a zsír, a szalonna, a füstölt hús és a kolbász. Ezekből az árucikkekből falun még nem városias az ellátás, így szükséges, meg jó is az ilyesfajta tartalékolás. Megyénk mezőgazdasága mindig az országos élvonalba tartó, zott. Most is ott tart, bár a tavalyi esztendő nagyon nehéz volt. Az árvíz és a belvíz rendkívül nagy károkat okozott. Ezek áthidalására legtöbb üzem felélte tartalékalapjainak nagy részét, így ezek pótlása, kiegészítése idei feladat volt. A pénzbevételek általában kedvezően alakulnak, bár akadnak gondokkal küszködő közösségek is. A nehézségeken azonban közös Összefogással valamennyi helyen úrrá lesznek. Hogy ez mennyire Így Igaz, tanúsítja az Is, hogy az ország megyéi közül ebben az esztendőben is Békés mezőgazdaságára várt a legtöbb és a legnagyobb feladat. Az üzemekben ezeken sikeresen túljutottak. Most bizakodva tekintenek a jövő esztendő elé. Qlyan gazdasági pozíciók teremtődtek 1971-ben, melyeket kis pihenő után érdemes áttekinteni. Meggyőződésünk: ezekre bátran, nagy biztonsággal lehet építeni a következő esztendőben Is, Így lesz szép a következő karácsonyunk is. Dupsi Károly A a ő tulajdonosak, motorkerékpárosok1 Januárban esedékes ■ hömizö CÉPJÁRMÍ FELELŐSSÉCBIZTOSÍTÁS 1972. évi dija. A díj befizetéséhez szükséges postautalványt ügyfeleintc levélben kapják meg. A biztosítás díja január 31-ig pótlékmentesen fizetheti. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ „Szeretnék még tizenöt évet szolgálni" Hatvanhat éves a most 15. szoL. gálatí évébe lépő Csányi PáL Tudom furcsán hangzik az első mondat, ám mégis igaz. Pali bácsi — így szólítják ugyanis fegyvertársai, ismerősei és elvtársai az idős embert — a békéscsabai Kulich Gyula munkásőr- zászlóalj raktárosa. 15. éve munkásőr. Nyugdíjas vasutastiszt. A munkásőrségnél fél műszakban gondozza a ruhákat és egyéb felszereléseket. Az elsők között lépett a fegyveres munkások soraiba ezelőtt 15 évvel és amiint mondja, ha csak rajta múlik a következő 15 évet is szeretné becsülettel leszolgálni. Szemüvege mögött mindig vidám, fiatalos a tekintete. Pedig nyolc gyereket felnevelni nem volt könnyű. Es Pali bácsinak ennyi van. A szegedi tanyavilágból indult el több mint félévszázada. Lakatosinas, gépkocsivezető, vasúti pályamunkás. Ekkor az órabére 16 fillér volt. S a krampé csaló kalapácstól hosszú, küzdelmes út vezetett a vidéki kisállomás főnöki beosztásáig. És 1945 után következett a pártmunka. A vasút politikai osztálya, majd vonalfőnökség a következő állomás. 1956 végén Békéscsabán, a kisállomáson lévő lakásán szervezték újjá a pártszervezetet né- hányán, a vasutasok közül. Pál- hónapra rá Pali bácsi már fegyverrel védi a munkáshatalmat. A már akkor is őszhajú vasutastiszt együtt menetel a pályamunkásokkal, lakatosokkal és a BARNEVÁL-i munkás őrökkel. A két üzem ugyanis együtt állított ki egy munkásőr szakaszt. De nemcsak ő fogott fegyvert a családból. Erzsébet lánya Pesten. Aranka lánya és férje pedig Pali bácsival együtt öltött- te fel a szürke munkásőr ruhát, s tette fejére a Lenin sapkát. m Az idős ember most, amikor visszagondol az eltelt 15 évre, sok szép emlék mellett elmondja a nehéz órák, napok küzdelmeit is. Ott volt az 1959-es árvíznél, éjjel-nappal töltötte a' homokzsákokat. Sokszor megszólalt lakásán a csengő éjszaka, am’kor egységét riadóztatták, s neki a többiekkel együtt gondoskodni kellett az anyagok kiadásáról, szállításáról. Ám a mindig vidám és nyugodt ,.öreg raktáros” nem fáradt bele. Most is azt mondja, ha szól a csengő, mindig kész menni, hiszen tudja hogy számítanak- munkájára, szeretik és megbecsülik. Ezerkilencszázhatvanhatban elérkezett a nyugdíjhoz. Ám Pali bácsi azóta sem pihen. Napi, mint nap ott látható sötétkék vasutas ruhában a zászlóaljparancsnokságon és jókedvűen, pontosan végzi azt a feladatot, amivel megbízták. Ünnepélyes alkalmakkor felrakja kitüntetéseit; az Árvízvédelmi Emlékérmet, a Munkaérdemrend ezüst fokozatát, a 25 éves jubileumi érmet, a 10 éves szolgálatért emlékérmet, a Haza Szolgálatáért aranyfokozatát Büszkén, és megérdemelten viseli kitüntetéseit Botyáaszki János
