Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
Mire szabad a szombat? Uj Atlantisz Szúdy Oéie „Az idő rendkívül drága költekezés” A népművelőket kétszer csapta be a szabad szombat. Először: amikor hittek benne. Másodszor : amikor már nem hittek benne. Nem egészen az 6 bűnük. Az élet és néhány szociológus ludas ebben. A szabad szombatok ugyanis nem hoztak telt házat a közművelődés számára; mire a tényeket számbavevő szociológusok kijelentették: a kulturális nyereség — nulla. Ám a szociológusok arra voltak kíváncsiak: Mi van? Az emberformálás hivatását vállaló népművelőknek viszont azt keli; kérdeznie: Mi lesz?._ Csak így tud ma — a HOLNAP kezére dolgozni. Nos, hamarosan kiderült, hogy a szociológusok a jelenségben — a lényeget keresték. A tényekből — a tennivalókat „olvasták” ki. És megfogalmazódott a művelődéspolitikai elv e témában: Meg kell tanítanunk az embereket a szabadidő hasznos eltöltésére! Kétségtelen, sziszifuszi munkát jelentő hétköznapi tennivaló. Ám társadalmi hatásában történelmi horderejű! ••• „Az idő rendkívül drága költekezés” — mondta egy ókori görög bölcs. S mi, akik a vékonyerszényű idővel költekezünk, naponta tapasztaljuk. Drága, mert az idő az emberi teremtőerő, a társadalmi teremtőerő kategó- riája. Nem kevésbé drága a szabadidő, melyet Marx „az .. egyén teljes fejlődésére --•szolgáló időnek” tart. témánk ezúttal éppen az: hogy „költekezünk” a meg- növekedett szabadidővel? Hát, pazarlóan! A válasz talán meghökkentő: azért pazarlóan, mert pénzünket .gyarapítjuk általa — nem »• önmagunkat! Nem a magunk személyiségét, képességét, tudását, energiakészletét. Ne gondoljuk, hogy elvont, humanista jótékonykodás a szabad szombatok Bevezetése hazánkban. Ellenkezőleg, része annak a tudatos társadalomépítésnek, melyben nemcsak a ' technika fejlődik, hanem • mindenekelőtt maga — az ember. A dolgozó ember. Marx, midőn a történelmi folyamat lendítőerejéül a termelőerők fejlődését jelöli meg, korántsem gondol egyoldalú fejlődésre. A termelőerők ugyanis számára mindig két tényezőt jelentettek: egyfelől a termelési eszközöket, másfelől az embert. Nos, a szabadidő növelésében olyasmit sejtek, hogy a társadalmi felszabadítás ma „bensőbb területen” munkál. Az emberben! Az egyénben. Hogy felszabadítsa képességeit, alkotóerejét, szellemét S ha millió egyén fejleszti „személyiségét” — az egész társadalom lesz több általa. Végső soron a szabadidő növelése a dolgozó milliók hosszútávú felkészülését hivatott szolgálni. Felkészülésüket a társadalmi élet eljövendő feladataira. És mit mutat ezzel szemben a szabad szombatok „kórképe” ? A szociológusok megállapításai nem hízelgőek. Kimutatták például, hogy 1969-ben 1 millió 460 ezer ember túlórázott, többségük éppen a szabad szombaton. Következésképpen nem arra „szabad”, amire hivatott lenne Nem több tudást, több alkotóenergiát szül — csupán több jövedelmet! Máris adva a feladat: a szabadidőt tartozunk felszabadítani a pusztán formális szabadság alól, hogy mind az egyén, mind a közösség számára hasznos idővé változzon! Hogyan? A szabadidő kategóriáján belül Marx megkülönböztette a szabadidőt és a termékeny időt. Erre kérdez rá A szocialista kultúra problémái című könyvében Hermann István: Hogyan válhat a szabadidő termékeny idővé? És válasza a következő: Csak akkor, ha a társadalmi termelési folyamat és a társadalom egész szerkezete, belső szervezettsége lehetővé teszi, hogy a szabadidő ne elidegenedett szükségletek kielégítésére szolgáló idő legyen, hanem valóban a magasabb rendű tevékenység számára szolgáló idő, mely más emberré változtatja a személyiséget, aki aztán megújult emberként kerül vissza a termelési fo. lyamatba”. Vagyis a szabadidő metamorfózisát (átváltozását) sürgeti. Mindez azon múlik, miként „költekezünk”, szabadidőnkkel. Mert lehet az emberi, egyben' társadalmi fejlődés előrelendítője, ám lehet a káros kedvtelések szülője is. Figyelmeztető egy svájci szociológus sokat sejtető megjegyzése, miszerint az emberi társadalmat három nagy veszély fenyegeti: az atombomba, a túlnépesedés és a szabadidő. Mi kissé megmosolyogjuk ez utóbbi „veszélyforrást”, bár a nyugati életforma körülményei talán kedyeznek a bűnös időtöltésnek. A szocializmusban aligha kell tartanunk hasonlótól, hiszen a technikai forradalom párosul a társadalmi forradalommal. Ám attól joggal félhetünk, hogy a több szabadidőhöz jutott dolgozó el- tékozolja a társadalom eme adományát Elegendő-e tehát, hogy a munkásnak legyen szabadideje a művelődésre, testi és szellemi megújulásra? Nem. Sokkal fontosabb, hogy maga a munkafolyamat és a társadalmi összfolyamat megszülje ezt az igényét! A szabadidő eltöltése nem az egyén magánügye. Éppen annyira a társadalom közügye is! Érthetetlen, hogy az üzemek, vállalatok — miután megteremtették a szabad szombatok bevezetésének termelési, technikai feltételeit — nem sokat törődnek munkásaik szabadidejének „termékennyé” tételével. A népművelés szinte társtala- nul erőlködik. És mennyire megsínyli a mecénás hiányát! Mintha a gazdaságvezetői« többsége nem ismerné fel természetes szövetségesét á kultúrában. Termelés és művelődés összefüggésére világít rá Hermann alábbi megállapítása: „...a kultúra igazi nagy funkcióját abban lehet látni, hogy az ember, aki kikerült a termelési folyamatból, a kultúra segítségével — amelyet egyrészt ő maga teremt, másrészt mint általános kultúrát magába szív — más szubjektumként kerüljön vissza a termelési folyamatba. Vagyis, ha a szabadidő metamorfózisa megtörténik, ha a szabadidőből termékeny idő lesz, akkor ez egyet jelent a szubjektum metamorfózisával is: mássá válik, s úgy kerül ismét szembe a maga termelési feladataival”. A jövő társadalmának felépítése nagy technikai fejlesztése elképzelhetetlen az ember személyiségének teljesebbé tétele nélkül. Ehhez pedig termékeny szabadidő kelL Mert az ember — a pihenés mellett — „a szabadidő egy részét is alkotásra használja fel, s nemcsak tárgyakat alkot, hanem a tárgyalkotással, és amellett, önmagát is alkotja. Ilyen értelemben az ember önmagát alkotó lény.” Érdekes és lényegre tapintó Hermannak ez a fejtegetése. Mindez persze tét. szetős elmélet marad mindaddig, amíg a társadalom egésze — nemcsak a közművelődés! — fel nem szabadítja az önmagát alkotó égvén számára a szabadidőt. Hogyan történik ez a .felszabadítás”? Költekezhetnénk olcsóbban Miért jössz? Zelh Zoltán Szemembe süt m arcod — menekülök a fénybe, tegnap is egész éjjel ültem a villanyfényben. Arcod nem perzselt már, de hangod nem szűnt fülemben — miért jössz, hogyha nem vagy, miért vagy Ily kegyetlen? Te, aki a nemlétet már fényévekkel méred, ily gyorsan elfeledted, milyen bosszú aX élet? Mindenével őtt oszlassunk el egy tévedést: Nem csak a művelődésre szabad! A marxi ■ megfogalmazás szerint a szabad idő szerepe annyi, hogy „megújult emberként” kerüljön vissza a dolgozó a termelési folyamatba. Vagyis ‘testben és lélekben felfrissülve, gyarapodva. Nem vezet tehát minden út a művelődési intézményekbe. Sokkal inkább egy ki® turisztikára, a hobbyk „partjára”, hétvégi üdülőiházakba, horgász- tanyákba, illetve az egyéni kedvtelések megannyi „oázisába”. „Az idő rendkívül drága költekezés” — idéztük a görög bölcs szavait. Kétélű bölcsesség ez; mert drága a szabad idő amieny- nyiben eitékozoljuk, ám drága akkor is, ha kellemesen és hasznosan (azaz személyiségünket gyarapítva) „költekezünk” vele. Magyarán szólva: a szabad idő pénzbe kerül. Szociológusok vizsgálták a „szabad idő kiadásait”. A TIT nemzetközi szabadidő konferenciáján — melyet Budapesten rendeztek meg — dr. Koltai István tartott előadást a szabad idő felhasználásának közgazdaság! összefüggéseiről, anyagi és társadalmi fél- tételeirőL Megállapította, hogy a hétvége kiadásai gyorsabban növekednek, mint a jövedelem. 1960— 67 között például az előbbi 9,4 százalékkal nőtt, míg az utóbbi csak 4,5 százáLékkaL 1967-ben. hazánk lakói hatszor többet költöttek autóra, kétszer többet üdülésre, turizmusra, hobbykra, mint 1960- ban. Ezzel szemben a könyvekre, folyóiratokra, színházra, mozira csak 25 százalékkal, fotócikkek, hang. szerek, turisztikai felszereléseik vásárlására pedig 42 százalékkal áldoztak több pénzt. És ez a költekezés nem idegen a szabad idő természetétől. (Hiszen nem kocsmázás, kártyázás, vesztesége.) Clsökkenthetjük-e a szabad idő kiadásait úgy, hogy lebeszéljük az embereket a fenti cikkek vásárlásáról? Nem! Ezzel ugyanis éppen a szabad idő funkcióját csorbítanék, az ember — Marx által hangoztatott — megújulását, önreprodukcióját korlátoznék. Az egyetlen megoldás: olcsóbbá tenni a szabad időt „felszabadító” cikkeket! Nem öncélú szójáték a fenti megfogalmazás — nagyon is valós tartalma van. Hiszen csak akkor élhetünk a szabad idő lehetőségeivel, ha nem kényszerülünk egy százasért eladná szabad szombatunkat, ha nem köt lakóházunkhoz a szabadidős szolgáltatások koraltozottsaga, illetve dráNos, a kereskeddlemnek, vendéglátásnak, az élelmiszeri pamak s bizonyos mértékig a mezőgazdaságnak egyaránt fel kell készülnie a szabad idő szabOj Atlantisz... Nem rejti tenger éje, A holt -idő tava borul föléje. Sok tornya, fala — ,új megalith — áll még, De nem vetődik rá emberi árnyék. A Nagy Csend e, már, az „ember ntánT*, Pax illa mundi oris atque anl„, Ha szem láthatná! íme itt a város, Nem villanytól csak holdfénytőj sugáron. Paloták, boltok, villamos az utcán, De semmi sem moccan az utca hosszán. Nagy színes reklám Invitál a bárba. Rock and rollra vagy inkább dance macabre-» De kürt nem szól, nem ám, és dob se puffan, A szél nyög csak olykor a tárt kapukban. Ezer ablak, ha zárva vagy ha nyitva, Nincs a szobáknak többé semmi titka-! Hol egy szép nő, öleléstől ki bágyadt Testtel fekszi a langyos nász! ágyat? S míg inge nyílik árulkodva, hol van. Akinek édes völgye-dombja villan? Hol a férfi, kinek hajnalra álla Már szúrni kezd, izmos a karja, válla, S új érövéi Indul hogy megkeresse A völgyet-dombot, szántsa és bevesse? —y Hol vagy ember? — A sző örökre hallgat, Atlantisz már nem a te birodalmad^. ta keresletre. Nemzetközi tapasztalatok figyelmeztetnek arra, hogy a hétvégét pár év, esetleg évtized múlva nem lehet mai módon „kiszolgálni”. Fejlettebb országokban már „szabad idő iparágak” fejlődtek ki, „szabad idő” osztályokat létesített a kereskedelem, a hobbykat, turisztikát sericentik olcsó, ötletes árukkal. A kérdés így tevődik fel: akarjuk-e befolyásolná a szabad idő hasznos eltöltését, vagy sorsára hagyjuk? Aligha lehet kétséges a válasz. A szociológusok — hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján — a kereskedelemtől olyan „szabadidős” árukínálatot várnak, melyek felmentik a pihenő embert a házi munka alól, illetve lehetővé teszik a szabad idő értelmes eltöltését. Az ipar számára új piacot jelent a meglevő „szaibaidős” cikkek és az új termékek bő választékának termelése. A mezőgazdaság számoljon az üdülőterületek élelmiszer, gyümölcs és zöldség ellátásával. A turizmus, a kirándulóhelyek növekvő népszerűsége az étkezési és elszámolási feltételek megteremtését szorgalmazza. Mondhatnám a költővel: „Proletár, folytatnám, de unnád”... Hiszen az élet valamennyi területére kihat a szabad Idő művelődéspoli titkai cellki tűzésének megvalósítása. A tennivalók számbavételéért érdemes kissé a jövőbe pillantani: milyen változásokat sürget majd a szabadidős program? A szociológusok szerint 1985- ben rendkívül fellendül a motoros turizmus, hozzávetőlegesen 1 millió 300 ezer autóval számolnak. Csupán töltőállomásbál 3500—4000 építendő. És az utak, az útmenti „fogadók”? Hiszen egy szép napon autóra ülhet majd a fél ország. A barkácsolók száma hétszeresére növekszik. "Az üdülés, vikende- zés és az utazás kiadásai 1985-ig a nyolcszorosára emelkednek. Alighanem minden tájegységnek ki kell fejleszteni a maga üdülőterületét , Látha/juk, temérdek a tennivaló! Talán ma még fel sem fogjuk, milyen változást hoz a szabad szombatok bevezetése hétvégi életmódunkban. Az emberi személyiség fejlődésének nagy lehetősége! Ám sem a pusz‘a felvilágosítás, sem a, rögtönzés nem célravezető a szabad Idő termelé- kennyé tételében. A nevelés mellett, az anyagi feltételek meg'erenvtése egyik alapvető tényezője annak, hogv szabad idő és ember újjászületése egyaránt bekövetkezzen. • Balogh úmm
