Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-18 / 298. szám

A szakszervezeti kedvezményes üdültetés szabályai A szakszervezeti kedvezmé­nyes üdültetés több mint 20 éves múltra tekint vissza. 1949- ben még csak 85 ezer szakszer­vezeti tag, 1970-ben már 274 ezer dolgozó és 60 ezer gyerek üdült ilyen módon az országban. Az utóbbi években az új csalá­dos, gyógy- és gyermek üdülők építésével gyorsították az üdül­tetés lehetőségeinek növekedé­sét. Békéscsabán az SZMT üdülési albizottságának december eleji ülésén (amelyen értékelték a szakszervezetek 1971-es üdülte­tési tevékenységét) megállapí­tották, hogy a lehetőségekkel együtt sajnos az előforduló hi­bák és szabálytalanságok száma is növekszik. Megyénkben 1971- oen — legtöbbször tájékozatlan, ság miatt — a korábbi évekhez képest valamivel több szabály­talan beutalás történt. Előfor­dult olyan eset is, hogy a szak- szervezeti tag egy évben három­szor élt a kedvezményes lehető­séggel, pedig az ezt megelőző évben már főidényben üdült. Szinte általánosnak mondható, hogy a vállalati szakszervezeti bizottságok üdültetési felelősei nem tekintik szívügyüknek az isikolásgyermek-beutalók szét­osztását S bár a kedvezményes felnőttbeutalók száma is igen korlátozott, 1971-ben mégis 40 felhasználatlanul maradt, pe­dig ezek nem is téli balatoni turnusokra szóltak). Az esetek nagy száma bizo­nyította, hogy a beutaltak egy része nem ismerte a vegyes csa­ládos üdültetés által biztosított lehetőségeket. Az ilyen beutalót kapott házaspárok többsége el­utazáskor a szomszédokra, vagy a nagymamákra hagyta a gye­rekeket. Nem tudták ugyanis, hogy a vegyes családos üdülte­tés beutaló jegye feljogosítja a szülőket arra, hogy gyermekük­kel együtt üdülhessenek. A szabálytalanságok elkerülé­séhez és a tájékozódáshoz ad segítséget, útmutatást a SZOT elnökségének nemrég megjelent kiadványa, amely a szakszerve­zeti kedvezményes üdültetés sza. bályait tartalmazza és amely minden érdeklődőnek rendelke­zésére áll a vállalati szakszer­vezeti bizottságok üdültetési fe­lelőseinél, Miről ír az SZMT TT* _f r ■ ^ OuUUUjU • Megjelent a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa Híra­dójának legújabb száma, amelyben többek között Bocs­kai Mihályné, az SZMT titkára ismerteti a szakszervezeti agi- tációval kapcsolatos tudniva­lókat. Lipcsei Imre. az SZMT Közgazdasági Munkabizottsá­gának vezetője A szakszerve­zeti alapszervek időszerű fel­adatai cím alatt a társadalmi bíróságok és kereskedelmi tár­sadalmi ellenőrök feladatairól ír. Oj munkahelyek cím alatt Vágréti László munkavédelmi felügyelő a szakszervezeti ak­tíváknak és gazdasági vezetők­nek az alábbi kérdésekre ad választ: — Munkavédelmi szempontból mi számít új üzemnek, új létesítménynek, új gépnek? — Mikor kell az illetékes szakszervezeti szervet tájékoztatni és mikor kell kér­ni azok hozzájárulását az üzembe helyezéshez? Balázs János munkavédelmi felügye­lő az üzemi balesetek elbírálá­sához, kivizsgálásához ad né­hány hasznos tanácsot. Az 1972. évi tagdíjbesoro­lásról és az alapszervezetek költségvetésének elkészítésé­ről ír Molnár József, a ME- DOSZ megyei bizottságának titkára, Kára Menyhértné. az SZMT Társadalombiztosítási Munkabizottságának a vezető­je pedig a társadalombiztosí­tás ez év tizenegy hónapjának a kiadásait ismerteti. Végül a szakmaközi bizottságok mun­kájához ad tanácsokat Kosz- nai János. Űj, korszerű egészségügyi létesítmény Több mint három és fél millió « forintos beruházással új, korsze- | rű egészségügyi létesítmény ké- i szült el a Hajdú-Bihar megyei ! Derecske községben. Az épület- ■ ben helyet kapott a tüdőgondo- j zó, a gyógyszertár, a járási hi- j vatal egészségügyi csoportja, s l több orvosi lakás. Az új egész- j ségház nagyobbik felét a tizen­két helyiségből álló tüdőgondozó foglalja el, ahol már megkezdő- ] dött a rendelés. A TISZAMENTX REGIONÁLIS VÍZMŰ- ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT GYULAI KIRENDELTSÉGE felvételt hirdet az alábbi munkakörök betöltésére. Építésvezető 0 ■ minimum S év mélyépítési gyakorlattal. n Munkavezető j ■ 0 minimum 3 év mélyépítési gyakorlattal- - © Felveszünk továbbá: ács-állványozó, kőműves, vasbetonszerelő, cső- \ szerelő szakmunkásokat, építőipari könnyű- és • nehézgépkezelőket, kotrómestereket és GF—251 ; típusú gyorsgőzfejlesztőre vizsgázott kezelőt. Bérezés: kollektív szerződés szerint JeHesstikezés: a kirendeltség központjában (Gyula, Lenin út). s 366099 : ________ . _______ _s a Ö TVEI ÉVE A SZAKSZERVEZETBEN Kedves ünnepség színhelye volt a hét közepén Békéscsa­bán a városi tanács elnökének irodája. Ez alkalommal adta át Szabó Imre, a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének megyei szervező titkára Sztankó Má­tyásnak és özv. Gurzó Petemének azt az emléklapot és a vele­járó pénzjutalmat, amely bi­zonyítja ,hogy a 76 éves Sztan­kó Mátyás és az időközben el­hunyt Gurzó Péter immár 50 éve szervezett dolgozó. Szantkó Mátyás 1921-ben lé­pett be a földmunkás szak- szervezetbe, amelynek tagja volt a felszabadulásig. Ezután a békéscsabai városi tanácshoz kerülve a Közalkalmozottak Szakszervezetének tagjaként dolgozott és dolgozik még je­lenleg is, a nyugdíjas veterán. Az ünnepélyes aktuson Gaj­dács Pál, a Közalkalmazottak Szakszervezetének békéscsabai városi tanácsa alapszervezeté­nek titkára köszöntötte az idős szervezett dolgozót és Gurzó Péter özvegyét, majd dr. Ha­raszti János, a városi tanács elnöke fogadta és beszélgetett ei hosszan a két jutalmazot- tál Sztankó Mátyás átveszi Szabó Imrétől a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának szervező titkárától az em­léklapot és jutalmat. 16. — Jaj, hát az üzlet, a csárda miatt api! De Lídia okos. Lí­diának — döfte föl a ténsasz- szony tág likú orrát — Lídiá­nak a szimata is piszokul príma. Ccc, de micsoda príma... Mások, más kocsmárosok még javában invesztáltak, de Lídia?! Leépí­tett, a lieencét is beadta. Azzal, hogy slussz-passz, végeztünk, nem kell a csárda... Hó-ógyisme! Ezt nektek, — mutatott fügét — hogy a csárda után majd a házamat is elkamózzátok? Ne- e-em, apikám. Lídia nem evett meszet. Sőt! Különben veheti észre. A ténsasszony körülmutatott, majd hármas tokát duzzasztva így folytatta: — Élünk, virulunk, licenc nélkül is virulunk. Ha muszáj hát pia is, puszi is kerül. Csak persze... privátim, — takarta él a száját — a legteljesebb disz­kréció mellett. így aztán még a felsőbbség köréből is kerül­nek kuncsaftjaim. Ivott egyet, de az öreg Bár­sonyt elfelejtette megkínálni. — Hát maga api? — nyalta . meg a száját — Látom, még jó karban, strammul, ha kicsit ínár lisztes fejjel is... Mi kéne, ha volna? Csak bátran, ki ve­le, ne szégyelje magát. Lídia diszkrét. Lídia megértő lélek. Lídia mindent megtesz az egy­kori tisztelőiért. — Háti.. — izzadt bele a szó­áradatba és tekert egy keser­veset nyakán az öreg Bársony; — Én... izé... énnekem tulajdon­képpen egy címet adtak. Egy... illetőt keresek. — Kislányt? — Dehogy! — tiltakozott el­vörösödve az öreg Bársony. — Akkor... asszonyt! Asszony­kát! Tudom már! — csapott combjára a ténsasszony — Ma­ga Pintémét, azt a fáin kis töltött galambot keresi. Nem is csodálom. Magának mindig jó gusztusa volt, api. Annak idején, az én időmben is mo- lett-párti volt... Nézzenek oda! Elpirult! Lisztes a feje és pirul! Marhaság! Lídia vagány... Lídia sose volt irigy... Meglesz Pin- témé. Megszerzőm magának. Hányra hivassam? Mikorra ké­ne, apikám? —• Kőül a fenének! — mor­dult fel az öreg Bársony — Én férfit keresek. Csillik László kalauzt keresem. Itt lakik? Lídia vállat vont, és a legcse­kélyebb zokszó nélkül mondta: — Itt hát. Ahogy a katona­ságtól leszerelt rögtön idejött lakni. Rokona magának? Az öreg Bársony nagyot nyjßit. — Rokonom, — mondta — Bár... hogy őszinte legyek... csak távoli, csak amolyan bal­kézről rokon. Nagy betyár, mi? Ügy hallom hetenként cserék a nőket. — kicsoda? Laci? — futtatta föl egyik szemöldökét a tóns- asszony. — Nem is én. — Apikám, maga félrébeszétu Magát úgy átejtették, hogy job­ban se kell. — Átejtettek? Azt., tetszik mondani? — Világos. Ferkő, a szobatár­sa, az igen, az akkora apikám, hogy az egész város tyúkjait vé- gigbúbolná. Dó Laci...? 0 — Nocsak, milyen? Hadd halljam! — bíztatta az öreg Bársony — Fesse már le a drágalátost — Szelíd, — felelte ábrándos orcával a ténsasszony — Olyan szelíd, hogy templomi szobor­nak lehetne felállítani. — Lacit? —■ Nem is a haverját Azt hi­szi, linkelek? Akkor jól figyel­jen ide. Hat lakóm van, érti? Hat darab á háromszáz forintos férfilakóm. Valamennyit isme­rem. Egyiknek sincs előttem titka. És ha én azt mondom, ha... Lídia azt mondja — emel­te Sói a hangiái; —» haesr Laci Emlékezés a fél évszázados küzdelmekre. (Fotó: Demény)

Next

/
Thumbnails
Contents