Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-18 / 298. szám
1 szaksHűkásképzésre fordított energia meghozza gyümölcsét Beszélgetés a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatójával Az év végi szokásos felmérések azt mutatják: megyénk állami gazdaságai jól dolgoztak, kiváló eredményeket hoztak 1971- ben. A jók között is élenjár a Hidasháti Állami Gazdaság. Felkerestük Kovács József igazgatót, országgyűlési képviselőt, hogy az alábbi kérdéseinkre adjon választ: — Hogyan értékeli az Idei évet, milyen konkrét eredményeket vár? — Az idei esztendő felülmúlja a műit évi rekordot. A 9 ezer holdas gazdaság mintegy 150 millió forintos termelési értéket produkál. Húszszázalékos nyereséghányaddal számolunk. Huszonnyolc millió forint nyereség kimutatható, de az év hátralevő heteibeh, ha az értékesítés úgy elkerül ahogyan terveztük, akkor 31 millió forint nyereségünk lesz, ami a tavalyinál is jobb. Búzából 24, szemeskukori cából pedg 41.3 mázsa az átlagunk. A napraforgó másfél millió forintot hozott terven felül, a cukorrépa egymilliót a zöldborsó csaknem kettőmilliót. Sertéstenyésztésünk nyeresége mintegy négymillió forint, — Véleménye szerint kinek, minek a számlájára írandó a jő eredmény? — Elsősorban a jól összeforrott törzsgárdát említeném. A 700 dolgozóból 465 a törzsgárdához tartozik. Huszonkilenc szocialista brigádunk tevékenykedik kiváló eredményekkel. Itt mindenki tudja hol a helye, mit kell tennie. A gazdasági vezetők, a szakemberek és a fizikai munkások között az összhangot jónak tartan. Ezenkívül a gépesítésnek Igen nagy szerepet tulajdonítok. Mi száműztük a földekről a kézikapát Ez nálunk már muzeális emlék. Gépparkunk értéke 31— 32 millió forint. A legkorszerűbb gépekét igyekszünk beszerezni. Csak egyet említek: a cukorrépáié Vetésterületét 1972-től felemeltük 600 holdra. Ezzel az állami eazdaság szerepéhez méltóan akarunk segíteni a kormány cukorprogram iának megvalósításában. De máris beszereztük hozzá az új gépeket, nem várunk addig, amíg körmünkre ég. így biztos, hogy nem lesz fennakadás. A talajt is ennek megfelelően készítettük elő az őszön. Idejében felszántottunk, elvetettünk és kölcsönadtuk á gépeket másoknak. — Hogyan tudnak ennyi gépre megfelelő szakembert biztosítani? — Minden télen tartunk a Bánkúti Állami Gazdasággal karöltve traktor«* továbbképzést. A gyulai ipari tanuló intézettel Is kiváló a kapcsolatunk. Onnan Is kapunk szakmunkásokat, egy kihelyezett osztály nálunk tanul s megszeretik időközben a gazdaságot. Traktorosainkat is rendszerint tovább képezzük, hisz újabb gépek jönnek. Speciális elektromos targoncakezelő és egyéb szakmai továbbképzésekét tartunk. Sőt, buszvezető tanfolyamot is szerveztünk, hogy ne legyen fennakadás. — Mit tesznek a szocialista brigádok segítéséért? — Mi nagyon támogatjuk a jól dolgozó brigádokat Évente 100—110 ezer forint jutalmat kapnák a szocialista brigádok. Ezt rendszerint év végén egy összegben adjuk, így jobbon tud, nak a pénzzel gazdálkodni. De mást mondok: hűségjutalmat vezettünk be a hibridkukorica dmerező lányoknál is. Aki a következő évben — években — visszatér, progresszív hűségjutalomban részesül. Az első visszatérő alkalom HK) forint, aztán 200 és így tovább. így ők maguk tanítják be az „újoncokat” s kiváló minőségű munkát végeznek. Ők is jól járnak, de a gazdaság is. A drága vetőmag visszafizeti a lányok hűségjutalmát Még annyit: a vetőmagra, az agrotechnikára nagy gondot fordítunk. Közös erőfeszítéssel hozzuk a jó eredményt Ary Magyar játékfilmek Európában A baráti országok elmúlt napokban hazánkban járt fflmátvételá küldöttséged hat magyar játékfilm-újdonságot vásároltak meg. A Jelenleg is nagy sikerrel játszott Szindbád című alkotást, Huszárik Zoltán dső játékfilmjét átvette Bulgária, Csehszlovákia, Len- gyeflország és a* NDK. Fábri Zol án Hangyaboly című alkotását a szovjet, a csehszlovák és az NDK-beli mozikban vetítik majd. A fiatal Kenyeres Gábor mai témájú Végre, hőt- fő című filmjét bemuta ják a bolgár televízióban, s műsorra tűzik a lengyel filmszínházak is. Az ugyancsak elsőfilmes Böszörményi Gém Madárkák című filmjét három országban vetítik: Bulgáriában. Csehszlovákiában és Lengyelországban. Bár a Csárdáskirálynöt csak karácsonykor tűzik hozad filmszínházaink műsorára, máris hét vevője akadt: a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, a* NDK, Románia és Jugoszlávia. Ugyancsak bemutatásra vár idehaza Bacsó Péter munkás témájú alkotása a Jelen Idő. A szovjet, a lengyel és a román filmátvéfceffi szakembereik úgy döntöttek, hogy megvásárolják vetítési jogát. Az átvett filmek között szerepel a „Pablo, a varázsló” című egész estét betöltő rajzfilm-összeállítás is» ezenkívül számos kisfilm is gazdára talált a baráti országok körében. (MTI) A-- r-> VV .« y\\ .................. ' O ktatgatnak Csukott számmal járnak az életben mindazok, akik mostanában, hogy a közművelődés ügye előtérbe került, az oktatás válságát híresztelik. Mármint azt, hogy a korábbinál mind kvesebben vesznek részt Az iskolán kívüli tanulásban. Hát ez egyszerűen nem igaz. Jó, tudom, hogy a televízió általános elterjedésével egy csomó ember úgynevezett pasz- szív befogadóvá vált, ületőleg válik, emiatt aztán nem jár el tanfolyamokra, könyvtárakba, szabadegyetemre, alig ér háza, máris húzza fel a papucsot és a továbbiakban düiledt szemmel bámulja « tévét. Azt is tudom, mert odafigyelek a beszédekre, olvasok újságot, hogy bizonyos néprétégekben erősödött a pénz utáni hajsza, letelik a rendes munkaidejük és rohannák másod-, mellék-, vagy egyszerűen maszek állásuk színhelyére, fusiznak, kisiparosok könyvelését tartják rendben, műanyagot frőccsöntenek, s mire holtfáradtan hazaérnek, legfeljebb a televízió másnapi adásának műsorismertetését képesek befogadni. Mindezzel tisztában vagyok. Hasonlóan megértem azt is, hogy miért kellett a népművelés sző helyett a közművelődést polgárjogod tani, nem azért mondom, mert most már mondhatom, da a népművelésről mindig a talajművélés jutott eszembe, mindenképpen valami felülről jövő manipuláció, a passzív tömegek mesterséges művelése, holott a szónak öntevékenységet kellett volna kifejeznie. Hát most kifejezi. Mégis azt hallom, hogy baj van a közművelődéssel, keresni kell a tömegek iskolán kívüli oktatásának jobb formáit. Tessék mondani, miért kell keresni, hiszen már régóta meg. van. Tömegével oktatnák bennünket, méghozzá öntevékenyen és naponta olyanok, akiknek pedig ez nem is volna mun. kaköri kötelessége; -Napokig tűdnek erről beszélni, ám a megszabott terjedelem miatt ezúttal csak néhány jellemző példát mondok eV Kezdem a leggyakoribbal, amely annyira tipikus, hogy már a könyökünkön jön ki. Hát, ugyebár, autóbusz, utasokkal, kalauzzal, azmíntaflű, hogy a többi lakóm a bokájáig se ér, akkor keveset mondtam. Az semmi, hogy szelíd, de — szolid is. Még a ne- venapján se láttam részegen. Én mondom, Lídia mondja: szerencsét csinál, kilószám hordhatja Szent Antalnak a hálapénzt. aki lány a szoknyájához bírja majd ragasztani. — Ó...I — No nézd csak, mí a baj, de elkámpicsorodott, api.,. Mit várt? Hogy talán legazembere- zem Lacit? Azt várhatja. Ügy éljek, fusson ki a szemem, ha nem Igaz: lenne csak lányom — mindjárt Lacinak adnám. És mindenemet, még a nyakba- vatö. aranykeresztemet is vele» Nahát Ez már sok volt, ez annyira szívből jött igazságnak hangzott hogy a nyakát vakargató öreg Bársony a lényeggel is kénytelen volt előrukkolni. — És., és senki, egy... formás, helvKs kis feketerigó se járkál újabban hozzá? — Lacihoz? Ugyan. Pedig direkt jót tenne neki, ha járna. Meggyógyulna a lelkem. — Hogyan? Beteg? — Beteg — Ml baja? Mit mond a doktor? Szívbeteg. Szerelémbeteg. Se szól, se eszik szegény. Olyan beteg, hogy napvilágnál is a holdat nyalná. “Ne tessék mondám. — Ajaj, Lídia tudja. Lídia prakszisból beszél. Lídia szerelmi ügyekben professzornak számít — Igeníja persze..! — jutott eszébe az öreg Bársonynak a j ténsasszony viharos múltja — • Hát akkor... én mennék is. Ne- ! kém itt semmi keresni valóm. : Isten megáldja, ténsasszony. j — És Laci? Mit mondjak ne- ■ ki? — Semmit. Mert., az a Caüllk « László, akit én keresek — már- j gyarázta az öreg Bársony —£ egy saoknyabolond. Ahány uj- ■ ja, annyi babája. No, köszönöm £ a hozzám való türelmét. Min- ■ den jót ténsasszony. Azzal mutató ujját a kalapja 5 Iránt lökte, és már Indult is : kifelé, de a pletyka-éhes téns- 5 asszony utánakiáltott: — És a lakókönyv? A lakó-1 könyv mire való. api? Az öreg Bársony megtorpant [ — Lakókönyv? Persze! Abban minden j benne van. Apja, anyja neve,: született ekkor meg ekkor, egy- : szóval... minden benne van. ■ Nyomban ezután egy kiáltás ■ következett. Egy hatalmas, minden zugot £ betöltő vadászkürt-futam: —Richard! Ricsikéin! A kiáltásra egy vézna, hege-: dű-fejű kis figura termett a i tornácon. Kezében seprő és la- [ pát. Nyakában vadzöld, boká-; ig érő kötény. Nyilván a szoba- [ urak szállását volt kialmozóban. £ ■ — Igen? Parancsolj, szivi — ■ fuvolázta előrenyújtott nyak- ■ i Értesítjük ügyfeleinket, hogy 1971. december 27-től 1972. január 5-ig leltározunk A leltár időszaka alatt az árukiszállítás, valamint a göngyöleg és egyéb visszáruk átvétele szünetel AMFORA ÖVÉRT, Békéscsaba És most egy különleges meglepetés: MINDENKINEK ARAM MOKKA A MAGYAR ÉDESIPAR kai. — A lakókönyvet! (Folytatjuk) I KEKSZÉS OSTYAGYÁRA az bocsánat, utaskísérővélj minthogy a kalauz is olyan elavult elnevezés, mint a népművelés, de folytatom. Az utas viszonylag kevés, de azért van. Az utaskísérői pulpitustól egy karnyújtásnyira idős férfi öt jegyet kér, bal kezében szatyor, jobbjában bot. Nyújtja a tízest, az utaskísérő tartja a jegyeket. A pénz és a jegyek közti távolság mintegy húszcentiméter. Az öreg erőlködik, az utaskísérő vár, majd léteszi a jegyet maga elé. Az öreg kéri> hogy nyújtsa oda, mire az utaskísérő: „Miért nyújtanám, magának kell a jegy, nem?” És ezzel kezdetét veszi az öntevékeny oktatás arról, hogy az utaskísérőnek nem kötelessége áz ülőhelyéről előrehajolni az utasok kiszolgálására, örüljenek, ha egyáltalán kapnak jegyet, mert azt tulajdonképpen előre kellene beszerez- niük áz arra kijelölt helyeken és így tovább. Az Öreg is, mí i* ingyen ki lettünk oktatva, in van aztán az a híressé vált eset, amely legutóbb a tévében is nyilvánosságot kapott egy magyar iró és a MÁV konfliktusáról. Aki nem hallotta volna: a magyár író másodosztályú fülkében utazott, Ott nem volt világítás, neki viszont Pestig feltétlenül el kellett olvasnia valamit. Átment tehát egy elsőosetályú fülkébe, minthogy ott volt világítás. A kalauz közölte, hogy pótdijat köteles fizetni a magyar írd. Ő viszont közölte, hogy a MÁV köteles világítani a másodosztályú kocsikat is, tehát nem fizet. Az alapfokú kioktatást ekkor kapta meg a magyar író. Középfokú oktatásban megérkezés után a pályaudvar forgalmi irodájában részesült, míg a felsőfokú oktatást írásban kapta meg. Ügy látszik azonban, hogy némelyik embernek ennyi oktatás sem használ, mert a magyar iró továbbra sem fizetett Erre levonatták a fizetéséből, hogy jól vésse észbe: magyar írónak áltálában lehet igaza, de a Magyar Államvasutaknak konkrét ügyekben mindig. A világért sem akarom megsérteni a Postát azzal, hogy kihagyom a közoktatás fellendítőinek sorából, dehogy. Napok óta hallom, hogy időben adjam fel ünnepi csomagjaimat és leveleimet, különben a Posta esetleg késve tudja kézbesíteni azokat. De — és tessék figyelni, milyen árnyait és meggyőző Oktatás éz —, ha elkésik a küldemény, az se nagy baj, mert a jókívánság az ünnep után te jólesik, sőt a disznótoros se romlik meg egy-két napos késés esetén, mért hideg van. Nem sorolom tovább az Önkéntes közoktatókat, csak szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy van belőlük éppen elég. És ha az embernek szerencséje van, akkor naponta akár többször te igénybe vehet hasonló oktatási formákat hivatalban, boltban, de még a munkahelyen te, munkaidő alatt. A. I. A DÉMAS2 üzemigazgatósága felvételre keres hazánlfitőt, segédmunkásokat Jelentkezés: BÉKÉSCSABA, Tanácsköztársaság útja 46. Munkaügyi csoport 350467 mmmsäsa 5 197L DECEMBER 1&
