Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-17 / 297. szám

Paraszti, vagy lakossági jövedelem? Tnhh Közgazdász az idei 1WUÜ paraszti jövedelmek tanulmányozását ajánlotta, mi­vel a megfigyelések szerint a ta­valyinál igen jelentős növekedés várható. Érdekes hogy a tsz-ek zömében a vezetés és a tagság nem így látja. A Körösök Vidé­ket Tsz-ek Szövetségének leg­utóbbi küldöttközgyűlésén arról beszéltek, hogy az idei zárszám­adások nem lesznek olyan „si­mák”, mint az 1970. éviek is voltak. Akkor elfogadták az em­berek az árvíz és a belvíz pusz­títása miatt elmaradt bevételek magyarázatát. Jó néven vették a társadalom gondoskodását, a 80 százalékra behatárolt tagrésze­sedés garantálását, ami 200 mil­lió forintba került itt a megyé­ben. Ez az esztendő a sokévi átlag­nál jobb eredményeket hozott a termelésben. A hozamok holdra, hektárra vetítve elérik, sőt meg­haladják az 1969. évi rekordot. Nem is lenne különösebb gond a közösből származó jövedelem felosztásánál, ha a termelés költségei az 1969-es színvonalon maradnak. Ezek a költségek 1971-ben, ha nem is lényegesen, de zsebbevágóan magasabbak, mint korábban bármikor. Így bizony a kimagasló termésered­mények birtokában senki sem táplálhat magában olyan érzést, hogy az idei zárszámadás után felveti a pénz. A tavalyról át­hozott terhek, a kimerített ala­pok feltöltése a következő év jó alapozása, a növekvő költsé­gek kigazdálkodása rendkívül nagy energiát követel tsz-veze- tötffl és tagtól egyaránt Ebben a nagy erőfeszítésben bizony előfordult, sőt rendszeres volt a 12—16 órás napi műszak is.' Nem titok, mert bőven volt ilyen és ehhez hasonló munkanap eb­ben az esztendőben. S ha netán az ezért járó keresetet valaki 8 órás munkaidőre vonatkoztatja, az ferde képet kaphat. W., gyakran hallani arról, hogy jól élnek a tsz-ta- gok, a paraszti munkával foglal­kozók. Ezt azonban nem lehet általánosítani. Akadnak helyek ugyanis — itt a megyében elég bőven —. ahol a közösből szár­mazó jövedelem alig éri él, vagy haladja meg a havi 1000—1200 forintot. Olyan a szövetkezet anyagi helyzete, hogy ennél na­gyobb havi keresetet nem tud biztosítani. Ennyi pénzből még falun is bizony nagyon nehéz megélni. Igaz, e tsz-tagok egy része háztáji gazdaságot is fenn­tart. Hogy az itteni munkákat elvégezze, hajnali 4 órakor éb­red, s ha a szövetkezetben be­fejezte a napi munkát, odahaza folytatja este 8—10 óráig, ha nem tovább. Innen is szárma­zik jövedelme. De ezt összeadni a tsz-lpől származóval és ezzel számolni nem1 lenne helyes. Nem, mert a szövetkezetből származó jövedelemben minden benne van tehát a természetbe­ni juttatás is, amit a tsz-tag a háztáji gazdaságában valami­lyen módon hasznosít. A háztájiból származó jövede­lem számítása azért is figyelem­re méltó, mert a marhahizlalás, a tehéntartás es a sertéstenyész­tés tiszta jövedelme nagyon mi­nimális. A nagyüzemekben a hagyományos technológia alap­ján számított önköltségek a fel- vásárlási ár körül, de inkább azt meghaladva alakulnak. Jo­gos a kérdés; ha egyik helyen nem jövedelmező a jószágneve­lés és hizlalás, akkor jövedel­mező lehet a másikon? Ha a munkadíjat, a termelés néhány közvetlen költségét nem számít­ják fel, akkor jövedelmező. A parasztember a maga munkáját sohasem számolta költségnövelő tényezőnek, A paraszti EgS ■£ ros lenne olyan következtetése­ket levonni, hogy ezek ismét túl magasak. Ha a mezőgazda- sági főfoglalkozású lakosságra vetítjük a paraszti jövedelmet, akkor az tényleg magasnak tű­nik. Azonban a mezőgazdasági jellegű jövedelemből jócskán részelnek a nem paraszti főfog­lalkozású családok is. A ház körüli gazdálkodásra a takar­mány szabad forgalmazásával nekik is módjuk, lehetőségük nyüt. Ezek a bevételek- így ösz- szesen téves következtetésre ve­zetnek a mezőgazdasági főfog­lalkozású lakosság esetében. A mezőgazdasági jellegű bevétele­ket ugyanis nem a lakosságra, hanem a paraszti főfoglalkozá- súakra szokták vetíteni. így a paraszti főfoglalkozású családok jövedelme viszonylagosain ala­kul csak magasan. Az összes paraszti jövedelem megítélésében nem helyes álta­lánosítani, hiszen ahány község, annyiféle lehet, A többségnek átlag körül álakul a jövedelme, de bőven akadnak akiknek az átlag alatti pénzbevételekkel kell megelégedniük. A bruttó és a nettó jövedelmet szintén nem ajánlatos, azonosítani. Vol­tak helyek, ahol a bruttót te­kintették nettónak és ez után ve­tették lei az adókat. Lehetséges, ‘ delmek alakulásának vizsgálata a kialakulóban levő egységes " osztályra nézve a jelenlegi gya- | korlatot követve nem jó mérce. ! Még a mezőgazdaságban is na- : gyón sok a vegyes foglalkozású ; családok száma. Sőt vannak csa- ■ ládok, ahonnan ketten-hárman ! már az iparban vagy a kereske- £ delemben tevékenykednek, kő- : zülük alig jut egy a mezőgazda- ; Ságba. Talán éppen ebből a; megokolásből helyesebb lenne a ! lakosság bevételeinek tanúimé- £ nyózása az egy dolgozóra jutó 5 ipari és mezőgazdasági jövede- ■ lém alapján. Dupsj Károly i A TTSZAMENTT REGIONÁLIS VlZMÜ. ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT GYULAI KIRENDELTSÉGE felvételt hirdet az alábbi munkakörök betöltésére. Építésvezető minimum 5 év mélyépítési gyakorlattal Munkavezető . minimum 3 év mélyépítési gyakxxria/tttal Felveszünk továbbá: ács-állványozó, kőműves, vaSbercrnszereio, cső­szerelő szakmunkások at, építőipari könnyű- és nehézgépkezelőket, kotrómestereket és GF—251 típusú gyorsgőzfejlesztőre vizsgázott kezelőit. Bérezés: kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: a kirendeltség központjában (Gyula, Lenin út). 366099 : m : : » ■ ■ : s : ■ : ■ ■ H e ■: K H £ m m m B ■ ■ í Kölcsönös érdek ai egészségügyi és a szociálpolitikai helyzet javítása A Szakszervezeteit Megyei Tanácsának ajánlásai Idei utolsó ülését tartotta meg tegnap, csütörtökön a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa. A részvevők tudomásul vették és jóváhagyták Erdős Károlynak, az SZMT elnökének beszámoló­ját, amely összefoglalta <t. SZMT elnökségének a legutóbbi tanácsülés óta kifejtett tevékeny­ségét. A megyei tanács és a Szak­szervezetek Megyei Tanácsa együttműködési megállapodásá­nak alapján az SZMT ezután megtárgyalta a megye IV. öt­éves tervének egészségügyi és szociálpolitikai feladatait. Az erről szóló írásos jelentést Nagy János, a megyei tanács elnök- helyettese szóbeli beszámolóval egészítette ki. Ismertette azokat a terveket és elképzeléseket, [ amelyeknek végrehajtásával az j elkövetkező esztendőkben maga­sabb színvonalra emelkedik az egészségügyi ellátás, s tovább javul a gyógyító és a megelőző , munka. A - vitában felszólalók a me- , gye mintegy százezer szervezett dolgozója, de nyugodtan azt is Háromszoros országos győztes A KISZ Központi Bizottsága 1968-ban hirdette meg a közép­iskolai és szakmunkásképző in­tézeti diákkollégiumok országos versenyét. Az elmúlt három év alatt a szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Technikum és Szak- középiskola bizonyult a legjobb­nak: a 11 éve szocialista címet viselő diákközösség az elmúlt tanévben végzett kiemelkedő munkája jutalmául harmadiz- ben is elnyerte a KISZ Közpon­ti Bizottságának Vörös Vándor­zászlaját. A kitüntetést csütörtökön a Ságvári Endre Megyei Művelő­dési Központ színháztermében rendezett ünnepségen adta át Boldizsár Gábor, a KISZ KB osztályvezetőhelyettese Szalai József kollégiumi igazgatónak és a diáktanács vezetőinek. mondhatjuk, hogy az egész me­gye lakossága nevében, több észrevételt és ajánlást tettek az előterjesztésekhez. Többek közt elhangzott olyan javaslat, hogy az egészségügyi dolgozók köré­ben is időszerű lenne szocialista brigádokat alakítani. E kollektí­vák kezdeményezései rendkívül nagy haszonnal járhatnának. Mégpedig azért, mivel az egész­ségügyi ellátás sok területén beruházások nélkül is hatéko­nyabbá válhatna. S ezt azért is érdemes lenne megfogadni, mert többen szóltak a meglevő lehető­ségek jobb kihasználásának szükségességéről Legalább eny- nyire méltányolható az a javas­lat is, mely szerint nagyobb gon­dot kellene fordítani egyes üzemorvosok jól bevált módsze­Két fontos napirendet tárgyalt szerdán délután Békéscsabán az SZMT nőbizottsága. Dr. Szeg­vári Pétemé elnök megnyitója után Tóth Lajosné számolt be annak a bizottságnak a munká­járól. amely nemrég vizsgálatot tartott az üzemekben, s aziránt érdeklődött, hogy a kollektív szerződésekben kaptak-e helyet a nők munkáját megkönnyítő, intézkedések. Tóth Lajosné többek között elmondotta, hogy örvendetesen javult a helyzet, számos intézkedés született. A bizottság tagjai elsősorban élel­miszeripari, valamint a könnyű­ipar több üzemébe és kereske­delmi egységekbe látogattak el. Megállapították, hogy minden kollektív szerződés tartalmaz különböző intézkedéseket, me­lyek a nők védelmét, munkájuk megkönnyítését célozzák. Azon­ban vannak olyan munkahelyek reinek elterjesztésére. Vagyis azoknak a gazdag tapasztalatok­nak közkinccsé tételére, amelye­ket sok éves munkájuk során gyűjtöttek össze. A tanácsülés az előterjeszté­seket — a vitában elhangzott észrevételekkel és ajánlásokkal együtt — egyhangúlag elfogad­ta. Egyúttal biztosította a me­gyei tanácsot, hogy a szakszer­vezetei? alkotóan részt vesznek a tervezett egészségügyi és szociál­politikai feladatok végrehajtá­sában. Ezután a megjelentek né­hány módosítással jóváhagyták az SZMT 1972. I. félévi ülés­rendjét, valamint az elnökség 1972. I. félévi munka- és ren­dezvénytervét, majd személyi kérdésekben határozták. r. p. is, ahol a nők a megengedettnél nehezebb munkát végeznek. A gyermekgondozási segéllyel kap­csolatban elmondotta, hogy a visszatérők csaknem mindenütt béremelésben részesülnék. A túlmunkát is szigorították, a konzervgyárban például csak ki­vételes, sürgős esetben lehet az egyedülálló nőket és édesanyá­kat kötelezni túlmunkára. Be­szélt a gyermekintézmények helyzetéről, az étkeztetésről, üdültetési és segélyezési hely­zetről. Mindezeket a kollektív szerződések rögzítik. Ezután dr. Tóth Károlyné, az éjszakai műszakbeosztás tapasz­talatairól adott tájékoztatót. A vitában hozzászólt Nagy István, az SZMT vezető titkára is, aki elmondotta, hogy elsősorban szemléletbeli változtatás szüksé­ges, csak így lehet előbbre jutni. Nők védelme a kollektív szerződésekben SZMT nőbizottság tanácskozása Békéscsabán / 15. — No, Samu bátyám! — szólt hátra a bakról a nyúzott pofájú, toraoftborz Szakonyi. — Én it­tam, és mégis maga ázott el? Nem felelt. A pipáját kezdte élőtapogatni, hogy azzal társalogjon inkább a pimasz, garázdaságára kevély Szakonyi helyett A belső zsebé­re is rá talált ütni, és mint a fogfájás nyilallt bele az ijedt­ség, hogy ejnye, de lapos ez a zseb,'pedig este még ugyancsak dudorodott. A tárca nyomta ki és a tárcában egy halom bankó, — Vissza! Megloptak! — or­dított föl, mert 'a zsebe üres volt, ’csak bélésbolyhot és do- hánytöreket tudott belőle kiko­torászni. De mit használt, mire volt jő akkorra már az ordítás? És mire a veszett, lóhalálában való visz- szafcrdulás is? A pénz odalett hiába túrta- forgatta föl a rendőrség nem­csak a csárdát, de még a pin­cérlányok szalmazsákját is. És oda a reménység is vele, hogy a tettes személyét illetőleg ta­lálgatásnál többre menjenek. Lehet, hogy futóvendég volt — így a nyomozást lezáró jegy­zőkönyv —, de az is lehet, hogy házi'szarka: valamelyik pincér­lány egyenlítette ki belőle a számlát. Mármint Szakonyi számláját, aki mint szokta, ez­úttal is hozomra tivornyázott a „Szép menyecskédnél. Hanem... hä mégoly hosszú is a jelenben „Vidám vásár”, az­előtt a „Marhahajtó-út”, azért ballagesálva, emlékezés közben is a végére lehet érni. Ekkor — féllábbal már a szántóföldek között — a legu­tolsó háznál érte Samu bátyán­kat az igazi meglepetés. A keresett ház, ahova a szám­táblákat fogyasztva törekedett — hiába nézte meg kétszer is az ellenőrtől kapott oímcédulát — bizony hogy az egykori csárda épülete volt. Igaz: az utcai ajtaját befalaz­ták, vagy inkább deréktól fel­felé beablakozták. Továbbá: kerítése is volt. holott annak idején csak két darab roggyant, ütött-kopott kapubálványa. Ám az azonosság cégér nélkül is megállapítható volt Ha tehát kifakadt, joggal fa­kadt ki ezekkel a szavakkal az öreg Bársony: — Gyalázat! Ezért még külön is felelni fog a kalauz úr! Ide, egy bűntanyára volt képes járatni Katit. Az én lányomat! Mindegy már, gondolta meg­csillapodva, ha már beleírtunk — bármilyen keserű legyen is — ürítsük fenéikig a szégyen poharát Azzal be a kapun. Be* bizony, még pedig neki­lódulva, igazi dérrel-dúrralj hogy odabenn aztán a szája is tátva maradjon. A meglepetéstől. No igen ,mert mit talált az egykor trágyalében úszó, csupa sár, csupa szalmacsorgás csár­daudvar helyén? Gruppokat Égőpiros, hihetetlenül tisztára gyomlált szalvia-gruppokat És rend, — tisztaság — va­lamint szépérzékről tanúskodott maga az udvar is. Sajgó sárga, gondosan gereblyézett gyöngy­kavics borította. És ez még mind hagyján! Hanem a gang, a gerendákkal aládúcolt körtornác, az imád­ságé® jóregglelét neki! Festve volt: húspirosra sikált téglajárdájától egész a plafon­jáig festve volt De nem ón* mintásán! Templom vagy ká­polna gyanánt, mert csupa-csu- pa szentképes freskóval. Krisz­tus az Olajfák Hegyén. A Gyer­mek és Őrangyala a szakadék felett, Bűnbánó Magdolna, meztelen, ruganyosán dagadozó keblekkel, egy feszület és egy koponya társaságában

Next

/
Thumbnails
Contents