Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-14 / 294. szám

Megkezdődött a szerrezé st ado mányi konferencia Héfőn, a Technika Házában I megkezdődött a szervezés tu do-1 mányi konferencia, amelyet a MTESZ szervezési és vezetési tudományos társasága rende­zett. A megnyitó ünnepségen részt vett dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes is. A háromnapos tanácskozáson Lá­zár György munkaügyi minisz­ter központi előadását köve­tően, négy szekcióülésein vitat­ják meg a szervezés időszerű kérdéseit. Foglalkoznak a szer­vezés-elmélettel és metodiká­val, önálló szekcióülés tárgyal a munkaszervezésről, a számí­tógépek alkalmazásáról és a szervezés tudományának okta­tásáról. A konferencia témáját időszerűvé teszi, hogy gazda­sági életünk jelenlegi szakaszá­ban mind nagyobb jelentőséget kap a szervezés, mint a haté­konyság biztosításának elenged­hetetlen feltétele, népgazdasági és vállalati szinten csak a jól szervezett irányítással biztosít­ható az egyensúly. A tanácskozás egyik érdekes témája lesz: hogyan szervezzék meg a szellemi munkát? Erről Költsfgvetssi vita a Parlamentben Gácsi Miklós elnökletével ma délelőtt a Parlament Gobelin termében ülést tartott az or­szággyűlés ipari bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett Varga Gábomé, az ország- gyűlés alelnöke, dr. Csanádi György közlekedés, és posta­ügyi miniszter, valamint Kese­rű Jánosné könnyűipari minisz­ter — a képviselők megvitatták az ipari tárcák jövő esztendei költségvetés-tervezetét. A té­máról Madarasi Attila pénzügy­miniszter-helyettes tartott vita­indító előadást. (MTI) Peches pasas, aki újból az utcájába tévedt Annál nagyobb lett aztán a 'meglepetése, amidőn már fenn az autóbuszon — egy kofa és a helybeli esperes szomszédsá­gában — azt kellett látnia, hogy Kati falfehér, szédeleg, és már-már az ájuláshoz van közel. — Hát te, lányom? — ijedt meg az öreg — Mi bajod? Rosszul vagy? — Á, — tiltakozott Kata — Csak a lábam. — Mi van vele? — Fáj. Ráhágtak. Sarokkal hágtak rá. — Affen ét?! — méltányolta a bajt teljes együttérzéssel az öreg. Ha Kati mértéket tart, ha füllentésére hallgatással tesz pecsétet, később, a jegyváltás­nál se keveredett volna gya­núba, De Kata — mint minden másban — a kíváncsiságban is Éva lánya volt. Hallgatás helyett valahova a kocsi eleje felé intett, és szag­gatottan, a nekirugaszkodó au­tóbusz bakugrásaival hadakoz­va kérdezte: — I-i-i-ismeri? — Kicsodát? — értetlenke­dett az öreg — Kit kéne, hogy ismerjek? Aki a lábadra há­gott? — Ugyan. Azt ni, ott élői. Azt a kalauzt. — Hogyne ismerném! De mennyire isimerem. Három hete sincs, hogy kibabráltam vele. «- Mit csinál*0 beszélni azért is fontos, mert az ipari tevékenységben, a technológiák fejlődésével együtt nő a szellemi munka aránya. A növekvő létszámú mérnökök, technikusok munkájának ilyen jellegű szabályozására, szellemi tevékenységük hatékonyságának mérésére is szükség van. (MTI) A könyvsorsjáték főnyereményei Skoda személygépkocsi: ITI. o 384 szám. Spanyolországi utazás egy személy részére: XIII. o. 401? szám. Egyiptomi utazás egy személy részére: XXIII. o. 20 223 szám. 10 000 forintos vásárlási utalvány: XV. o. 3149 szám. Pá­rizsi utazás egy személy részére: XITI. o. 68S szám. 10 000 forintos vásárlási utalvány: XXI. o. 24 914 szám. Jugoszláviai körutazás egy személy részére: VIII. o. 10 920 szám. Krím félszigeti utazás egy személy részére: XI. o. 11412 szám. 5000 forintos vásárlási utalvány: III. a 3738 szám. Ausztriai utazás egy személy ré­szére: XXIII. o. 21 888 szám. 5000 forintos vásárlási utalvány: XX. o. 16 634 szám. Leningrádi utazás egy személy részére: I. o. 13 874 szám. 5000 forintos vásár­lási utalvány: VI. o. 16 951 szám. Erdélyi körutazás egy személy­nek: XXL o. 16 468 szám. 5000 forintos vásárlási utalvány: IV. o. 22 023 szám. Üdülés a Gyilkos tónál egy személy részére: XXIII. o. 16 971 szám. * Ezenkívül sok sorsjegyet könyvnyereménnyel húztak ki. A nyertes sorsjegyek listája december 14-töl megtekinthető a könyvesboltokban a nyere­ménnyel ki nem húzott könyv­sorsjegyek névértékben tetszés szerinti könyvekre beválthatók. (MTI) Az öreg Bársony elégedetten nevetgélt: — Amit az ilyen beképzelt fícsúrakikal szokás csinálná. Csőbe húztam a komát — Hol? — A kastély mögött, a patak folyásánál. Ahonnét iszapot szoktam talyigázná. — Te jó isten! — Miért? — mulatott Kati rémületén az öreg — Se láng­esze egy ilyen kalauznak, se hatalma, hogy visszatréfálhas­son. Persze, hogy kibabráltam vele. És most is megugratom. Megugrass zam? — Ne... Nem akarom. — Félsz? Egv ilyen mitug- rásztól félsz? Menyecske lé­tedre? Ide vigyázz! Így kell móresre tanítani az ilyen ß- csú rakat. Azzá] akcióba is lépett, hi­ába próbálta Kati lefogni ha­donászó karját: — Hé, kalauz úr! Egy szó­ra! — hívta magához Lacit — Nekünk is adjon jegyet. Laci elsápadt. Egészséges, barna-piros bő­re citromsárga lett Gondolta magában: most jön a megszégyenítés. Ez a kaján, bosszúálló vénember úgy meg­szégyeníti a lánya előtt, hogy iziben mások vonalra helyezteti át magát. — Hány jegyet tetszik? Ket­tőt? — kérdezte szemlesütve. — Annyit. — hagyta rá az öreg Bársony. (Folytatjuk) A szakszervezeti agitáció soron levő feladatai Az agitáció a tömegkap­csolatok erősítésének, a vezetés­nek, irányításnak egyik alapvető és elengedhetetlen eszköze — a a szakszervezeti munka minden szintjén. A SZOT Elnöksége 1971. október 25. határozatában megjelölte az agitáció fejleszté­sének soronlevő feladatait. A fő cél, hogy a szakszervezeti agitá­ció segítse elő a Magyar Szocia­lista Munkáspárt X. kongresszu­sa és a szakszervezetek XXII. kongresszusa által megjelölt po­litikai, gazdasági, ideológiai fel­adatok és az ebből fakadó moz­galmi teendők végrehajtását. A szakszervezeti agitácói tar­talmát a marxista—leninista esz. mék, a szocializmus építésének soronlevő feladatai, s az ezek­ről született különböző szintű szakszervezeti testületi állásfog­lalások, a napi konkrét tenniva­lók és a tagság körében felve­tődő kérdések alkotják. Ezen be­lül különös gonddal kell foglal­kozni a termelés, a szocialista demokratizmus és a dolgozók szocialista közgondolkodását se­gítő agitációs, politikai tenniva­lókkal. A termelés és egyre haté­konyabb munka, a termelés és fogyasztás közötti elválasztha­tatlan összefüggés, a termelés alapvető, meghatározó szerepé­nek megértetése, a szocialista munkaverseny fejlesztése hitele­sen, elvszerűen kapjon helyet a szakszervezeti munkában. A fo­gyasztási igények és a reális le­hetőségek nem választhatók el a termeléstől, az anyagi javak a nemzeti jövedelm előállításától. Ezért ennek helyes értelmezése, értelmeztetése állandó feladat. Nagyobb teret kell biztosítani a mindennapi szakszervezeti mun­ka eredményeinek, a mozgalmi élet nyilvánosságának, illetve az e téren jelentkező gondok meg­oldását segítő törekvéseknek. A szakszervezeti agitációs te­vékenység az egész megyére ki­terjedő tömegpolitikai munka szerves része, szervesen kapcso­lódik, illetve kell kapcsolódnia minden szinten a pártszerveze­tek és más társadalmi szervek ilyen jellegű munkájához az or­szágos és a helyi soros felada­tokban. Része az átfogó tömeg­politikai munkának, de ugyan­akkor önállóan, felelősségtelje­sen kell teljesítenie az iránta tá­masztott követelményeket. Job­ban kell érvényesülnie annak az elvnek és gyakorlatnak, hogy a szakszervezeti munka valameny- nyi területét a legfőbb kérdések­ben átfogja az agitáció. Ezért sem tekinthető elkülönült re­szortfeladatnak. A szakszervezeti moz­galom hatóköre a megyében ki­terjed a bérből és fizetésből élő dolgozók szinte egészére az üze­mekben és munkahelyeken. Az agitáció közvetlen és közvetett úton képes tolmácsolni a legszé­lesebb dolgozó rétegekhez a párt politikáját, a szocialista építés feladatait. Fontos társadalom- politikai kérdések elfogadtatását segíti segítheti, s ezzel a felada­tok megvalósítására tudja moz­gósítani az érintett területek dolgozóit. A szakszervezeti agi­tációs munka magába foglalja a mozgalomnak azt a felelősségét is, hogy a munkások, a bérből és fizetésből élők. az egész szak- szervezeti tagság részéről érkező minden lényeges jelzést, a meg­született döntések — gazdasági, politikai — hatását, tapasztala­tait rendszeresen feltárja. Ked­vezőt és kedvezőtlent egyaránt. Az agitáciönak bátrabban kell a szocialista építés országos és he. lyi eredményeiről szólni, a való. Ságot feltárni. A reális helyzet, a valóságos és nem a vélt pilla­natnyi érdekek feltárása, ma­gyarázása és elfogadtatása a leg­igazibb részvétel a politikai, a társadalmi élet eseményeiben, a megye politikai életében. Ez szo­rosan hozzátartozik a szakszer­vezeti politikai információs munkához. A szakszervezeti agi­táció a mozgalom legfontosabb tevékenységi köreihez, feladatai, hoz kapcsolódik. Elegendő ennek bizonyításaként utalni a szak- szervezeti mozgalom termelést segítő munkájára, a gazdaság- politikai, termelési agitációra. A bérből és fizetésből élő dolgozók élet- és munkakörülményeivel, szociális, kulturális ellátottsá­sával, a munkások jogait és kö­telességeit rögzítő törvények, rendeletek, kollektív szerződések ismertetésével összefüggő poli­tikai felvilágosító munka sok vo­natkozásban agitáció. Mindez feladatokra mozgósít, de a világ­nézeti, tudati formálást is segíti, ha a kölcsönhatás megfelelően érvényesül. Az agitációs munkában állan­dó figyelmet kell fordítani az országos, átfogó politikai kérdé­sekre, az általános társadalmi érdekek, érdekeltség magyarázá­sára. (Például a szocializmus épí­tésére, a IV. ötéves tervre, a szo­ciálpolitikai célkitűzésekre, az igazságos szocialista bérezésre, a rétegpolitikára, a jogos igények sorolására, stb.). Szorosan kap­csolódik ehhez és nagy figyel­met érdemel a dolgozóknak a helyi döntések, állásfoglalások meghozatalába való bevonása, a munkahelyi feladatok sokoldalú ismertetése. A társadalmi és he­lyi kollektív, valamint egyéni érdekek sokféle kötődése, ösz- szefüggése nem hagyható figyel­men kívül. Felvilágosító, ideoló- tatkozás szükséges állandóan ah­hoz, hogy a társadalmi és mun­kahelyi érdekeket, az egyén ér­dekét a dolgozók egyre nagyobb többsége szocialista alapról ítél­je meg, illetve fogadja el. Az üzemi, munkahelyi döntés, lég­kör a legközvetlenebb hatást jelenti, s ezért sokban befolyá­solja a dolgozók hangulatát. Er­ről sem lehet megfeledkezni, ezt sem lehet figyelmen kívül hagy­ni a szakszervezeti szerveknek. A szocialista építés soronlevő, összetett feladatainak teljesítése ugyanis sokban függ attól, hogy az egyén hogyan tudja beillesz­teni magát a kollektívába, mi köti a munkahelyhez — erkölcsi­leg, anyagilag —, mennyire is­meri feladatait. A differenciáltságra és a szakmai sajátosságokra kü­lönös gondot kell fordítani. A szervezett dolgozók védelme, a rétegpolitika a szakszervezeti munka fontos eleme, ezt különö­sen figyelembe kell venni a tö­megpolitikai agitációs munká­ban. A szakszervezeti mozga­lom, így az agitációs munka ha­tókörébe is a politikai képzett­ség, a tudati és világnézeti szín­vonal legkülönbözőbb fokán álló szakszervezeti tagok tartoznak. Ezt figyelembevéve, a szakszer­vezetek felelősségteljes feladata a politikailag még nem megfele­lően képzett, illetve tájékozott rétegekkel megismertetni alap­vető politikai céljainkat, s hoz­zásegíteni őket a politikai élet­ben való eligazodáshoz. A szak­mai sajátosságok figyelembevé­telét a szakmai megyebizottsá­gok központi vezetőségeik állás, foglalása alapján tudják megyei szinten kimunkálni és megjelöl, ni az alapszervezetek feladatait A szakszervezeti agitációs mun­kát a nők, a fiatalok, a műsza­kiak, a törzsgárdatagok. a szo­cialista brigádvezetők, a bejáró munkások körében azonban szükséges továbbfejleszteni. —■ Ezért a már jól bevált módsze­rek mellett újabb lehetőségeket is hasznos keresni. A szakszervezeti agitációnak folyamatosnak kell lennie, hogy hatása is állandóan érezhető le­gyen a szakszervezeti tagság kö­rében. Ezért kapjon megfelelő helyet a szóbeli agitáció, a köz­vetlen és őszinte tájékoztatás. A sajtó, a tájékoztató eszközök és lehetőségek fejlődése idején sem pótolható mással, a közvetlen szóbeli, személyes agitáció. Eb­ben is sokat lehet és kell előre­lépni az alapszervezeteknél és a munkahelyeken. A szóbeli felvi­lágosításnak különösen jó lehető, sége a szakszervezeti bizalmi csoportokban, a közvetlen sze­mélyes munkában rejlik. A dol­gozókat foglalkoztató kérdések­re elvszerű, meggyőző választ, magyarázatot várnak mindenütt A megvalósíthatatlan igények­re, a jószándékú, de nem helyt­álló nézetekre — ahol és amikor ilyen felmerül — türelmesen ta­gadó választ is tudni kell adni. A felelősség és őszinteség növeli a kimondott szó erejét. Ezen az úton valósul meg a szavak és tettek egysége. A szakszervezetek nevelő, agi­tációs munkája a különböző szinteken nem választható el a szakszervezeti munka egészének általános fejlődésétől. A poli­tikai tömegmunka és agitáció fő lehetőségei: az országos és me­gyei írásos szakszervezeti, moz­galmi kiadványok; a politikai tömegoktatás adta keretek; a szakszervezeti választott testüle­tek munkájából adódó lehetősé­gek; a szakszervezeti taggyűlé­sek; a termelési tanácskozások; bizalmi értekezletek;'a szocialis­ta munkaverseny és brigádmoz­galom; a szakszervezeti kulturá­lis munka. De ide sorolható a szervezett dolgozók egyéni ügyeinek, jogos észrevételeinek orvoslása is. Ha ezek tartalma­sak és szolgálják a célt: „egyre inkább bevonni a dolgozókat a döntések meghozatalába”, akkor fejlődik az agitációs munka is. E rövid felsorolás is mutatja, hogyha az adott, illetve kiala­kult lehetőségeket egyre gazda­gabban, céltudatosabban fel­használják a tömegpolitikai munka további javítására, akkor jelentős előrelépést lehet elérni. Ezenkívül természetesen még más lehetőségei is vannak a szakszervezeti agitációs munká­nak. A szervezett dolgozók kö­rében kifejtett politikai munka, felvilágosítás, agitáció szorosan kapcsolódik az érdekvédelemhez, sokban hozzájárul a szakszerve­zeti munka sokoldalúságának, törekvéseinek megismertetésé­hez, politikai céljaink segítésé­hez. A szakszervezeti választott testületek állásfoglalásai alapján a szakszervezeti munka minden szintjén a tisztségviselők: bizal­miak, propagandisták, társadal­mi aktívák képezik azt a leg­fontosabb bázist, akik élő, köz­vetlen szóval vagy közvetetten agitálnak, agitálhatnak. Me­gyénkben a 298 szakszervezeti alapszervezetben a 7629 tiszség- viselő, a 6942 bizalmi és helyet­tese. az 550 szakszervezeti propa­gandista — hogy csak ezeket említsük —, komoly bázisa a szakszervezeti agitációs munká­nak. Bocskai Mihályné SZMT-titkár BlKÉS 5 1971. DECEMBER 14* ”

Next

/
Thumbnails
Contents