Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-14 / 294. szám

Hadi'elenfés: Indiai ejtőernyősök összecsapása Dacca katonai egységeivel Az indiai hadsereg szóvivője Calcuttában bejelentette, hogy a Dacca körzetében a hét végén ledobott ejtőernyősök észak-ke­leti irányból megközelítették a város külső területeit és össze­csaptak a pakisztáni katonai egységekkel. A szóvivő szerint a pakisztániak erőteljesen véde­keznek. Hétfőn délután tüntetés volt a Pan American légiforgalmi társaság calcuttai irodája előtt. A tüntetők kövekkel zúzták be az iroda kirakatait és több ben­zines palackot dobtak a helyisé­gekbe. A tisztviselők közül sen­ki sem sérült meg. Nincs dönfés: isméi elnapolták a Biztonsági Tanács rendkívüli ülését India és Pakisztán ügyében Hat és fél órás vita után, ma­gyar idő szerint hé.főn reggel 6.35 órakor elnapolással fejező­dött be a Biztonsági Tanács amerikai kérésre „rendkívüli sürgősséggel” összehívott ülése, amelyen Szva ran Szingh indiai külügyminiszter, illetve Bhutto pakisztáni minisa erelnök-he- iyettes — külügyminiszter csak­nem kétórás beszédben fejtette ki kormánya álláspontját az m- do-pakisztáni konfliktusról. A szembenálló felek állás­pontjában érdemi változás nem történt azóta, hogy egy héttel ezelőtt a Biz onsági Tanács vi­tája holtpontra jutott, s az USA erőteljes kínai támogatással ki­erőszakolj a kérdés átutalását a közgyűlés elé. Kezdettől fogva világos volt, hogy a közgyűlés­ben megszavazott határozattal azonos tartalmú „új” amerikai határosa i javaslat szavazás ese­tén ismét holtpontot eredmé­nyez a Biztonsági Tanácsban. India és Pakisztán képviselőjé­nek meghallgatása után George Bush amerikai képviselő java­solta, hogy minden további kon­zultáció és vita nélkül azonnal szavazzanak. Teljesen világossá válrt, hogy a „rendkívül sürgős­ségnek” amerikai részről nem a kompromisszumos megoldás ke­resése volt a célja, hanem a szavazás kierőszakolása és az egyoldalú, a probléma gyökereit figyelmen kívül hagyó javaslat ügyében propaganda célokra ki­aknázható szovjet vétó ki provo­kál ása. Solomon Prat, Sierra Leone külügyminisztere, aki országa nevében a BT soros elnökének szerepét töltötte be, javasolta, hogy a két legközvetlenebbül érinted ország magas rangú képviselőjének meghallgatása után néhány órára napolják el a szavazást, hogy a tagállamok képviselőinek alkalmuk legyem kormányukkal, s azt követően1 egymással konzultálni. Az ame­rikai képviselő azonban, min­denáron azonnali szavazást sür­getett. Jakov Malik, a Szovjet­unió ENSZ-képviselője rámuta­tott. hogy Bush már megkapta kormányától az instrukciókat, amelyek látha ólag a súlyos kér­dés érdemi vonatkozásaira való tekintet nélkül csupán újabb „fejszámlálásra”, s nem pedig a megoldásra irányulnak, viszont a nem hazai talajon működő küldöttségeknek még arra sem adtak időt és fizikai lehetőséget, hogy érintkezésbe lépjenek kor­mányukkal. Ebben a vitában csupán Huang Hua kínai képviselő állít ki az amerikai javaslat mellett, szintén azonnali szavazást sür­getve. Miután azonban Francia- ország, Lengyelország és Szo­mália képviselője is rámutatott, hogy a konfrontáció szándékos kiprovokálásával csupán elmér­gesíthetik a helyzetet, Bush vé­gül vonakodva elállt eredeti kö­vetelésétől, s a tanács ülését' magyar idő szerint hétfőn 16.30 óráig elnapolták. A szovjet vétó kiprovokálásá- ra irányuló amerikai—kínai összjáték annál inkább baljósla­túnak tűn , mivel Bhutto pakisz- ! táni külügyminiszter szenvedő-: lyes hangú felszólalása végén; rendkívül nyomatékkai hangsú- j lyozíta, hoffy „Pakisztán legjobb barátja Kína, és Kína sohasem hagyja cserben barátait”. Meg­j figyelőkben azt a benvomást1 keltette, hogy Bhutto, aki pén- > teken és szombaton intenzív ta- nácskozásokat folytatott Csiao« Kuan-hua kínai külügyminisz- ! ter-hélyetteesel. valósággal „fe]_ J szólít” a kínai beavatkozás va- i lamilyen formájára, s az ameri- I kai szavazási manőver a je- ■ lek szerint ennek bátorítására ! és propagandaelőkészítésére jrá- ! nyúlt. Nixon—Pompidou találkozó az Azori-szigefeken Georges Pompidou francia és Richard Nixon amerikai elnök vasárnap este az Azori-szigete- ken levő Angra városába érke­zett, hogy megkezdjék nagy ér­deklődéssel várt tanácskozásai­kat a nyugati világot sújtó pénz­ügyi válságról és az amerikai elnök tervezett pekingi, vala­mint moszkvai látogatásáról. A két elnök hétfőn két ízben találkozott egymással, majd kedden tartják a záróülést. Az azori csúcs az első soroza­ta a Nixon és az Egyesült Álla- : mok szövetségesei között terve- ■ zett tanácskozásoknak. A Reuter szerint Pompidou : Nixonnal tartandó megbeszélő- : sein többé-kevésbé egységes j nyugat-európai irányvonalat : képviselhet az Egyesült Álla- : mokkái szemben. Miután Fran- ■ ciaországnak és Nyugat-Német- ! országnak egy héttel ezelőtt si- : került egymáshoz közelebb hoz- ■ ni a valutaválságról vallott né- • zeteiket. S Egyéni gazdálkodók figyelem! A csabaszabadi Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz kukoricaszár gépi vágását és szántást vállal A szántást az időjárástól függően a befizetés sor­rendjében végezzük. Befizetni a tsz pénztáránál lehet 350445 Szovjefellenes provokáció Rawalpindi Elnéző magatartást tanúsító pakisztáni hatóságok jelenlété­ben szovjetellenes provokáció történt vasárnap a nyugat-pa­kisztáni Iszlámábád repülőte­rén. Miután a repülőtéren földei­ért két szovjet IL—18-as repü­lőgép, hogy a szovjet nagykö­vetség, kereskedelmi kirendelt­ség munkatársainak családtagja­it, valamint szovjet szakembere­ket hazaszállítsa, külön autóbu­szon odaszállított személyek szo­ros gyűrűben körülfogták a gé­peket. A provokátorok zavarták a beszállást és a gépek fölszál­lását, sőt néhányan köveket ha- jigáltak az elutazó asszonyokra és gyermekekre. A huligánakci­ót a Pakisztáni Néppárt vezetői irányították. Az arcátlan támadást a rend­őrség vezető beosztású tisztvi­selőinek jelenlétében hajtották végre. A repülőtéri főnökség pedig úgy rendelkezett, hogy a lépcsőfeljárókat is távolítsák el a repülőgépektől. Ez az akció csakis úgy érté­kelhető, mint bizonyos körök kí­sérlete a pakisztáni-szovjet vi­szony mérgezésére. A Szovjetunió pakisztáni nagykövetsége a történtek miatt határozottan tiltakozott a pa­kisztáni hatóságoknál. 1 Meghalt Ivan Basev A* elmúlt éjszaka, a hegyekben történt baleset következtében meghalt Ivan Basev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere, nemzetgyűlési képviselő — jele .tette be hétfőn délután adását megszakítva a szófiai rádió. Ivan Basev temetésének meg­szervezésére bizottság alakult, amelynek vezetője Zsivkov, a BKP Politikai Bizoit'-ágának tagja, minisztcrclnökhclyettcs. A tragikusan elhunyt külügymi risztért kedden, helyi idő sze­rint, déli tizenkét órakor temeMk, előtte pedig a Bolgár Nép­hadsereg Központi Tiszti Házában ravatalozzák fel. Lemondások a Korváf Kommunista Párt vezetőségében Vasárnap Zágrábban összeült a Horvát Kommunisták Szövet­ségének Központi Bizottsága, hogy* megtárgyalja azokat a fel­adatokat, amelyek a JKSZ El­nöksége december első két nap­ján megtartott elnökségi ülésé­nek határozataiból fakadnak. A Központi Bizottság ülésén dr. Szavka Dsbcsevics-Kucsar, a HKSZ KB elnöke ás Pero Pir- ker, a HKSZ KB titkára lemon­dott a Horvát Kommunisták! Szövetségében viselt minden tisztségéről, ami egyidejűleg a .Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségében betöltött funkcióik megszűnését is jelenti. Elhatározásukat megindokol­va, dr. Szavka Babcsevics-Ku- csar kijelentette: „Egyetértek a! JKSZ Elnökségének és Tito elv­társnak a személyemre vonatko-j zó bírálatával, amely szerint fe­lelős vagyok azért, hogy Horvát­országban elhatalmasodtak a szocialistaellenes és soviniszta kilengések. Hibás vagyok, mert Tito elvtárs figyelmeztetése el­lenére is lebecsültem ezt a ve­szélyt, amellyel az osztályellen­ség fenyegetett és felelős va­gyak azért is, mert a HKSZ szervezetei és vezetősége nem tanúsított kellő ellenállást e ve­szélyekkel szemben”. A HKSZ KB ülésén ezután Is. meríctték Mika Tripalonak, a JKSZ Elnöksége és a Végrehaj­tó Iroda tagjának Joszip Broz Titohoz intézett levelét, amely­ben bejelenti, hogy lemond a JKSZ-ben viselt minden tisztsé­géről és az államelnökségi tag­ság funkciójáról is. Kuinyecov az indiai vezetőinél Rövidesen aláírják a két német állam Itanzillorgalmárél szála megállapodási is Bonn Rüdiger von Wechmar, a | nyugatnémet kormány szóvivő­je, vasárnap egy rádlónyilatko- zatban bejelentette, hogy a tót német állam képviselői valószí- j nűleg még e héten, de fel étle­nül karácsony előtt aláírják Bonnban az NSZK és Nyugat- Berlin közötti tranzitforgalom­ról szóló megállapodást. Ami a Nyugat-Berlin helyzetét rendező egyezmények egészének érvény­be lépését illeti, a szóvivő úgy vélekedett, hogy ez májusra várható, mert körülbelül akkor fejeződik be a moszkvai és a I varsói szerződés ratifikációs vi­tája a Bundestagban. Az ellenzéki pár ok néhány vezető személyisége egyébként nyomban megindította a táma­dást e szerződésok ellen, amikor Brandt kormánya bejelentette, hogy haladók] alanul megkezdik a ratifikációs eljárás előkészíté­sét. Gerhard Schröder (CDU), a Bundestag külügyi bizottságának elnöke óvott a szerződések „el­sietett” jóváhagyásáról. A két né. met állam szombaton parafáit megállapodásáról óvatosan nyi­latkozott, mondván, hogy ma még korai volna véleményt mondani róla. Vaszilij Kuznyecov szovjet első külügyminiszterhelyettes vasárnap Űj-Delhiben megbe­széléseket tartott Indira Gandhi miniszterelnökasszonnyal és Giri köztársasági elnökkel. A megbeszélések részleteiről semmi sem szivárgott ki. GromTo {égadta Bánéit Gromiko szovjet külügymi­niszter hétfőn hivatalában fo­gadta Rainer Barzelt, az ellen­zéki CDU nyugatnémet párt Moszkvában tartózkodó elnökét A DPA szerint a megbeszélé­sek témája a bonni kormány ke­leti politikája és az ellenzéknek ezzel kapcsolatos magatartása. Pakisztán: Egy tragédia gyökerei As első verősön tffr Mielőtt még megtörtént volna a nagy szakítás, a Kongresszus és a Mohamedán Liga vezetői 1945-ben még egy utolsó kísérle­tet tettek az egységes állam megszervezésére. A két szerve­zet között elvi megállapodás jött létre, amely szerint egyenlőség! alapon -r ideiglenes Nemzeti kormányt alakítanak. A kor­mányban 40—40 százalékban részesedett volna a Kongresszus és a Liga, 20 százalékban pedig a többi politikai csoport képvi­selői. A mesterségesen szított val­lásközösségi gyűlöletre és a két nagy szervezet korábbi elidege­nedésére gondolva — ez a meg­állapodás igen jelentős volt. Mintha a nagy szakadás küszö­bén fellobbant volna Gandhiban és Dzsdnnahban a felelősségér­zet. Ügy tűnt, van még lehető­ség olyan indiai állam létrehozá­sára, amelyben (feltehetően fö­deratív vagy más alapon) bizto­sítják a hindu és mohamedán területek együttélését. Ezt az utolsó lehetőséget is Londonban taposták el. A gyar­matügyi minisztérium tapasztalt intrikusai mindössze egy apró változtatást eszközöltek a terve­zeten, amelyet a két párt a tá­bornokból lett alkirály, Lord Wawel elé terjesztett. A meg­egyezésben szereplő Kongresszu­si-Liga paritást Londonban „hindu—mohamedán paritás” kifejezéssel helyettesítették. Ez szétlőtte az egész megegyezést. A Kongresszusban például szá­mos mohamedán politikus is te­vékenykedett. Ezek elől elzárták az új kormányba való belépés lehetőségét — ha csak ott rém hagyják a Kongresszust és nem csatlakoznak a Ligához. A Londonban végrehajtott változások természetes követ­kezménye az volt, hogy a Liga és a Kongresszus küldöttei ösz- szevesztek azon: hogyan adja­nak a maguk számára kedvező értelmezést a Londonban meg­változtatott szövegnek... Ezek után már nem volt kiút. 1946-tól kezdve maguk az ango­lok sürgették a függetlenség gyors létrehozását. A Tripps munkáspárti miniszter, majd a Mountbatten indiai alkirály ne­vével fémjelzett tervek azonban mind a kettéosztás alapján ál­lottak. Az angolok felismertek, hogy a függetlenség megadása a nemzeti mozgalmak nagy hábo­rú utáni fellendülése közepette amúgyis elkerülhetetlen. Koráb­bi manővereik sikere pedig azt ígérte számukra, hogy könnyeb­ben tudják megtartani a brit gazdasági és politikai pozíció­kat hajdani indiai gyarmatuk te­rületén. ha ott két egymással ellenséges államalakulat jön lét. re. Ilyen előzmények után szüle­tett meg 1047. augusztus 15-én a hajdani brit gyarmat területén Irdia és Pakisztán. A pakisztáni állam nyugati része Pandzsáb nyugati feléből, a Hajdani Észak- nyugati Határtartományból, Szind tartományból és Belud- zsisztánból állott. Az ettől több mint kétezer kilométernyire le­vő rész magva a felosztott Ben- gál tartomány keleti fele, vala­mint Asszam tartomány egy ke­rülete volt. Az új pakisztáni ál­lam már a felosztás pillanatá­ban a földkerekség legnagyobb mohamedán országa volt: 70 mil­lió lakossal. Persze: az összes résztvevők tudták, hogy a szakadás óriási feszültséget hoz létre. Hiszen az angolok által kezdeményezett és a történelmi harcok során ki­fejlesztett vallásközösségi meg­oszlás azt jelentette, hogy meg­annyi gyűlöletgóc születik. A „tiszta” mohamedán, illetőleg hindu területek ritkák voltak. Hinduk és mohamedánok egy­más mellett éltek, kevert tarto­mányokban, városokban falvak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents