Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-02 / 284. szám
V<álatizolnak az illetékesek As olvasó kérdés A vendéglátóipar intézkedett A Vendéglátóipari Vállalatnak címzett cikkünkre a napokban kaptunk választ A cikkben két témával is foglalkoztunk, az egyik a békéscsabai Körös Hotelben, a másik pedig a gyulai Komlóban tapasztaltakról szól. A Vendéglátóipari Vállalat részéről Purcsi János Igazgató válaszlevelében többek között közli, hogy a megnövekedett bel- és külföldi forgalom alapján a Körös Hotel országosan a legjobban kihasznált szállodák egyike. így törvényszerű, hogy a szállodai vendégek részére az étteremben vacsorához asztalt kell fenntartani. Erre ' egyébként kötelezi a vállalatot a fennálló szerződéses jogviszony. A „Foglalt” felirat ezért látható több helyen. így a felszolgáló és az üzletvezető állásfoglalása a kérdéses esetben helytálló volt, de eljárásukat a vállalat is elitéli, mivel vita helyett F. Miklósnak — a panasztevőnek — feltétlenül helyet kellett volna keresni és biztosítani az étteremben olyan asztalnál, ahol a vendégek csak részben foglalták el az ülőhelyeket. Ezek elmulasztása miatt mindkét dolgozót figyelmeztetésben részesítették. Ami a panaszkönyvi beírásra késlekedő választ illeti, a hibát a vállalat követte el, mivel Pulszki u. 14 helyett Polszki u. 14-et írtak a válaszlevélben. Valószínű, ezért nem jutott el a címzetthez. Mindkét esetért elnézést kérnék a panasz- tevőtől. Hegyen - völgyön Várhalmí Dániel mezöberényt olvasónk írja a következőket: A cím elolvasása természet- szerető ember gondolatában szép tájak és kedves emlékek képzetét idézi. Nem így'a mező herényi hegy-völgy, mely sok bosszúságot és kellemetlenséget okoz, . % Valamikor, 1970-ben vasúti italbolt előtti gyalogjárót csa-s tomaépítő munkások feltörték, mert alatta vezették el a törpe- vízmű vezetékét. Több heti. árokugrálás után — ezt a lakók tették — az árkot a munkások betemették. Természetesen szép hegyeket emelve és völgyeket alkotva a gyalogjáró két oldalán. Az átjáró betondarabjait visszadobták az előbbi helyükre, azok viszont kényük-kedvükre helyezkedtek el. így kisebb tomamutatvá- nyokkal sikerült átjutni a gyalogjáróra. Sokan bíztak a közeli megjavításban, ez azonban még mindig késik. Ilyenkor ősszel, amikor megnyílnak az égi csatornák, a mi kis völgyeinkbe szépen ösz- szegyülik a víz, bőséges híg latyak és mi lakosok azon tanakodunk, hogy miként lehetne átjutni a másik oldalra. A bátrabbak elindulnak. A kis- hitüek bízva az előttük járókban, óvatosan lépkednek: láb- ujjhegyen, sarokhegyen... aztán places, benne vannak a sárban. így aztán már az átjáró másik oldala sem okoz különösebb gondot, hiszen úgyis megmerültek a cipők. A boldogság azonban még ezzel sem ért véget. Az álló- más előtt kitárul előttük egy tenger, egy igazi sártenger. Ezen kellene még átjutni. De , hogyan? Olyan vastag a sár- - réteg, hogy a cipők fején átcsap. Le kellene takarítani. De ennek a területnek nincs gazdája. Feltételezem, hogy a vasút azért nem takaríttatja, mert úgy gondolja, a tanács feladata. A tanács nem gondol rá, -mert szerinte a vasúté. De jó lenne, ha egyszer mégis eldöntenék, hogy kié ez az útszakasz! A Komló Étteremmel kapcsolatos témára a következőket válaszolta: A beérkezett bírálat helytálló. Mivel üzemzavar miatt a konyhai félkészáru lefőzéséhez kellő gőzhőfokot nem lehetett előállítani, így az ebédidő alatt az egység sem tudta a szükséges ételmennyiséget felszolgálni. A kellő hőfok hiányában a tészta egy része tönkrement, új meny- nyiség elkészítése és a tartalék kazán felfűtése hosszabb időt vett igénybe. A második fogást ezért nem kapták meg az előfizetéses vendégek. Felülvizsgáltuk a központi kazánház munkáját is, mivel ezen a területen az időkiesést csökkenteni lehetett volna a tartalék kazán azonnali üzembehelyezésével. A történtekért a fűtőt munkaköréből felmentettük. Kérjük az előfizetéses étkezést igénybe vevő fogyasztók szíves elnézését az étkezés elhúzódásáért. tíj hulladékgyűjtőket »sereinek fel A Békéscsabai Városi Tanácstól a Miért nincsenek hulladék- gyűjtők Békéscsabán című cikkünkre kaptunk választ Közölték, hogy már a cikk megjelenése előtt intézkedtek ebben az ügyben, a korszerűsített Tanács- köztársaság útra és más közterületre sem tudták sajnos — rajtuk kívülálló okok miatt — az idén a hullakékgyűjtöket felszerelni. A Kertészeti és Köztisztasági Vállalat ez év júliusi megrendeléssel a Budapesti Sportszer- és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalathoz fordult. A gyártó vállalat a megrendelést ez év szeptember 10-i szállítási határidővel igazolta, azonban ezt nem teljesítette, a határidőt december 31- re módosította. Amennyiben a hulladékgyűjtők megérkeznek, ezt követően azonnal sor kerül a kihelyezésükre is. ^ CQ <*» A békéscsabai Erzsébethélyről nyolc aláírással érkezett levél a Szerkesszen velünk rovathoz, azonban mint írják, százak nevében fordulnak hozzánk. Ahogy leesett az első hó, ez mindjárt gondot is okozott sokaknak. Az erzsébethelyi lakóknak pedig, akik a Bartók Béla úti felüljárón közlekednek, sok bosszúságot. Ugyanis rövid idő alatt kiderült, hogy a hídon levő gyalogjárót és a lépcsőket sem takarítja senki. Olvasóink ezt kifogásolják, s mint írják, a Köztisztasági Vállalatot kérték • terület rend behozására. Azonban elutasították őket azzal, hogy ez a tanácshoz tartozik. Most nem tudják eldönteni, hogy tulajdonképpen mit tegyenek, forduljanak-e egyáltalán a tanácshoz, így hát hozzánk írták meg panaszukat. Szerencsére az időjárás enyhült, így minden takarítás nélkül a hó „eltakarodott’. Bár ez nem vigasz az erzsébethelyiek- nek, hiszen ha figyelembe vesz- szük az időjárás szeszélyeit, előfordulhat, hogy néhány nap múlva ismét csak hóbuckákon kell átgyalogolniuk. Mégis csak jó lenne hát, ha valaki intézkedne ügyükben. , Békéscsabán a Kulich Lakótelepről többen is hozzánk fordultak a következő kérdéssel; miért van az, hogy egyes bérházak lép- csóházaiban a törött ablakokat nem javítják ki? Az Ingatlankezelő Vállalattól Bereczki Pál, a lakóház üzemeltetés vezetője válaszolt: — Az ablaktörést általában lakók követik el, ezért felhívtuk a ház- felügyelők figyelmét, hogy jegyezzék fel azok neveit, akik kitörték az ablakot, hogy velük szemben kártérítési igénnyel lépjünk feL Természetesen volt olyan, nem egy esetben, hogy a vállalat szerelői követték el a hibát, ezeket rövid időn belől kijavíttatjuk. A kitört üvegeket pótoljuk, melyhez üvegező szakembert biztosítunk. F. I. gyulai olvasónk kérdezi, miért nem lehet a fűtési szezonban kályha-, illetve füstcsöveket kapni? A Vídia Kereskedelmi Vállalattól Tuska János, a vállalat vezetője válaszolt: — Sajnos Vannak nehézségeik, minit minden fűtési szezonban. Gondunk, hogy a Szegedi Vegyestömegcikk Ktsz, amelytől a termékek 70 százalékát rendeltük, nem tudta teljesíteni a megrendelést. A közeljövőben remélhetőleg érkezik többféle füstcső, azonban néhány fajta pillanatnyilag is van raktáron. S. A. békéscsabai olvasónk a Hétvezér utcai lakók panaszát tolmácsolja és kérdezi, miért nem temetik be azt az árkot, amelyet a vízügyi dolgozók két hónappal ezelőtt az utcán keresztbe vágtak. Ugyanis emiatt járművekkel nem tudnak közlekedni ebben az utcáiban. Olvasónkkal együtt kérdezzük mi is. vajon miért? Cikkünk nyomán November ?5-I erámunkban A bejelentés nem táléit roeghallgatAsr* — címmel közéltük, hogy Békéscsabán, a Gábor Áron utcában már több bete folyik a viz, a a sürgető beje* lentések ellenére sem történt intézkedés. Cikkünk nyomán azonban már megkezdték a munkát, s reméljük, napokon belül be Is fejezik, örömmel vettük, hogy a Víz- és Csatornamű Vállalat Intézkedett, azonban van egy kérdésünk: nem lehetett volna ezt az első bejelentés után megtenni? Ujjám karikagyűrű csillant Mire a kalauz meghökkenve és igen-igen elszontyolodva kérdezte: — Maga... asszony? — Miért? — csúfolódott vele Kati. — Apácának nézett? — Ugyan... Dehogy™ Csak... csak úgy kérdeztem, — nézett oldalt a kalauz, hogy ne is lássa, micsoda szépséget veszített el. Eleve és anélkül, hogy csak a tekintetét is a magáénak Nyolc aláírás százak nevében Gyermehek írták — felnőttek érthetnek belőle j Szakköri foglalkozáson sző volt Békéscsaba szere tétéről és a város tiszáa- ; »ágáról. A gyermekek az utóbbiról dolgozatot írtak s jellemző, hogy a ki- ! lenc-tiz éves Hsflúk, kislányok milyen okosan, helyesen gondolkoznak ; olyan témákban is, ami elsősorban a .felnőttekre tartozik. A kis írásokban szívderítő megnyilatkozásokat olvashatunk. Ezek blzo- ! nyitják: a gyermekek szeretik 'környezetüket, és mindent kritikus szemmel jj néznek. Megvan az önálló véleményük a városról, annak fejlődéséről és a j tisztaságról is. : Érdemes néhány sort Idézni ezekből az írásokból: A harmadikos Hidasi l Katalin többek között azt írta, hogy édesanyjával sokat sétál a városban, s : ilyenkor megfigyeli az utcák rendjét tisztaságát. „Bizony többször tapasz- ; taltuk — írja, hogy vannak gyermekek és felnőttek is, akik észre sem ve- ! szik a Járdák mellett levő hulladékgyűjtőket. Pedig a város tisztasága mind- : nyájunk érdeke”. Gál Zsuzsa negyedikes, a kővetkezőket Írja: „Szomorúan kell megálla- ■ pítanl, hogy egyes utcákon BOk az eldobott szemét. Ha mindenki megfő- S gadná a tanácsot, hogy szemétgyűjtőbe dobja a hulladékot, elmondhatnánk: 5 kellemes és tiszta környezetben lakunk”. Az íráshoz egy rajzos Is mel- j lékel, mely híven ábrázolja, hogy egy kislány hogyan cselekszik. A papírt g a szemétgyűjtőbe dobja, A rajz aláírása pedig ea: Te is cselekedj mindig j igy! ■ Akár plakát Is lehetne ez az Ügyes kis rajz. Lám, z gyermekek sokszor ; a felnőtteket olyan dolgokra figyelmeztetik, amikről időnként bizony megfe- \ ledkeznek. Jó lenne odafigyelni ezekre a Jelzésekre, melyeket ugyan gyér- jj Mkek írtak, de felnőttek érthetnek belőiüs-í S. Egy íramodás, és felgerjedt emberünk máris a bozótban volt Bőszen, fújtatva, igazi vadkan- csörtetéssel. De miért torpant meg,* és miért gyávult el trtár- már a fészerig rontva? Mert... kinevették. Ki bizony. Az ifjú hölgy tudniilik először megijedt, és méltán, elvégre egyedül tudta magát,- és csak amúgy időtöltésből, lelke békességére tollászkodott a zápor zúgásába. És akkor egyszerre™ a recsegés, ropogás, csörtetés. — Kutya! Veszett kutya! — állt el ijedtében még a lélegzete is! Hanem aztán, amidőn njeglát- ta, hogy dehogy is kutya, inkább egy csapzott, kalauz-sapkás, iszaptól retkes lábú, hórihorgas gólya szörnyen mulatságos keveréke tört rá?! Persze, hogy élnevette magát. A válla, a melle, de még a hajválasztéka is kacagott, és hitetve se hitte volna el, hogy veszélyben volt, őt cserkészték be: az Imént egy felgerjedt csörte- tése nyomán recsegett-ropogott mögötte a bozót. Kalauzunk viszont — mintha visszakézből cserdítették volna nyakon — csak ált, csak hüle- dezett, és ahhoz se maradt elég esze, Hogy a záporból a fészer alá lépjen. Ennek köszönhette, hogy megszánták. — Mire vár? — mondta neki a nevető szemű ifjú hölgy. — Van itt hely, addig jöjjön, amíg ember formája van. Amíg — és ismét elnevette magát — amíg... nem kezd itt brekegni nekem. — Mehetek, — szólalt meg végre a kalauz, de olyan felemás lelkiállapotban, mintha puskapor reggelire ecetet ivott volna. A fészer alá lépett, és nagyne- hezen megemberelve magát, így folytatta: — Csillik vagyok, Csillik László... Tartom szerencsémnek, hogy... megismerhettem a... hölgyet. — Kati, — biccentett, kezet nyújtva háziasszonyi közvetlenséggel a kicsúfoló ja, mondhatta volna. Mert — adjunk igazat neki —, szép volt Kati. Nem szentkép és nem is afféle kikent-kifent, filmsztárokat majmoló divatbábu. Arca szabálytalan és kissé tatáros vágású, de szeme igazi ringló-szem. Fekete ragyogása az antracité. Haja is fekete: lágy, bársonyosan fekete, mint a fenyőfáklya korma. Arcélén enyhe pír. És ami férfiszemmel a legcsábítóbb volt rajta: telt, friás piros ajka fölött éppen csak odalehelt pehely-ár- nyék sötétlett. És most íme: egy ilyen tőről metszett szépségről az derült ki, hogy asszony már. Ha szép — másnak szép. Meglátni is kár volt, nemhogy bőrig ázni és az iszapot is meggázolni miatta. De — kesergett magában kalauzunk — elbeszélgetni azért) muszáj lesz vele. Legalábbis, amíg a zápor tart. Csak... miről és hogyan? Mert annyi szent, születni kell rá, hogy az ember pirulás nélkül és szériában tudja világgá eregetni a tetszetős hiábavalóságok szappanbuborékait
