Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
F feef Is wäarrM Lali a költöz- teséséri?! — kiáltott fel a járdáról egy köpcös, ki* ember. s— Naná, aki a pilóta mellett ül, annak fizetnie kell! — szólt vissza vidáman, nagy fészkelődéi közben János, Lali sógora. Ügy rakták a bútorokat m teherautóra, hogy hátra tehessék a rekamiét. Erre vl majd a két rakodómunkás, valamint János és Zoltán. Így négyen elég jól elférnek. Zoltán kissé türelmetlenül nézte a kényelmesen rendezgető munkásokat. Szidta magát, amiért két lehetőség közül éppen ezt választotta. Most előbb lebonyolítják a költözést, s csak aztán intézheti saját ügyét Feri bácsival, a sofőrrel közösen, ha hajlandó lesz rá. Lehet, hogy nem is tud róla. — Mikor születtél Zoli? tette rá nagy tenyerét Feri bácsi a vállára. Miközben az adatait diktálta, a rakodók is elkészültek a munkával. Még- egyszer ellenőrizték, jól tartanak-e a kötelek, majd felkapaszkodtak a kocsira. — Feri bácsi, Száva elvtárssal beszéltem telefonon, megkapta az ukázt ugye, hogy visszafelé G-n felteszünk egy kis deszkát a TÜZÉP-nél? — Meg, meg. Valami kis maszek munka lesz a deszkából? — hunyorított érdekesen alulról felfelé •nézve a sofőr. Zoltánnak összeszaladtak a ráncok a homlokán. A deszkából könyvespolc készül a vállalati irodába. Az a pár deszka, amit szeretne belőle magának, úgy érezte, említésre sem méltó. Ingyen megkaphatta így, mivel vállalkozott a hazaszállítás le bonyolítási, ra. A szállítási költséget is megtakaríthatta, no, meg személyesen válogathatja ki a legmegfelelőbb szálakat. Miért kellene erről tudnia az öregnek? — Nincs nekem annyi pénzem Feri bácsi, a vállalaté lesz. Az öreg felnézett a rakományra, majd odalépett «2 kocsiról lelógó rúd végéhez és egy piros melegítő- darabot kötözött rá komótosan. — Indulhatunk! — kioltott a levegőbe a nagy behemót Lali, melegtől verejtékező homlokát törölhetve. Zoltán régóta ismerte. A tsz-ben volt agronómus. L-n többet Ígértek neki és most odaköltözik. Lányosam sírna arca miatt mindenki Lalinak szólította. Elindultak. A tél-ette bitumenes út gödreiben a magasra rakott teherautó ■nagyokat huppant, döccent. A rekamié rugói egyszerre dobták fel négyőjüket. Zoltán, a kezdődő utazás szokásos izgalmában, mulatságosnak találta mindnyájuk hiábavaló fáradozását azon, hogy a legkevésbé zötyőgtető helvet k*keressék a ficánkoló bútoron. János az összehajtogatott orkánját igyekezett maga alá tenni, miközben azt dormögte a jávor-bajusza alá, hogy 6 nem javíttatná évenként drága pénzért ezt az utat, hanem egyszer csinálná meg, de akkor istenigazából. Közben maguk mögött hagyták a község utolsó házait is. A kitárult határban többfelé megrakott vontatók nyüzsögtek a dűlőkön. mint a bábjaikat cipelő hangyák. A levegőben leheteti érezni a termést hózó ősz közeledtét. Amint az erdőhöz érték, János hamisítás mosollyal A FUVAR K. Szabó Sándor novellája bökte oldalba az idősebbik rakodómunkást: — Nem férfi az, aki még itt nem szerzett magának érdemeket, igaz, Pali komám... A rakodó bólintott. Nem szeretett sokat beszélni. János annál inkább. — Még mielőtt az üzembe kerültem, én is sofőr voltam, méghozzá éppen ennek a kocsinak voltam a pilótája, még új korában. Fárasztó élet, de sokfelé megfordul az ember, lát mindenfélét, megismer embereket, na meg akad egy-két kalandja is. Ismerted a szőke Bözsét ugye? A Balogh Tóm felesége lett később. Nem volt szép, de olyan jó, kemény húsú teste volt A tsz-ben voltam valamiért és nézegettem az udvaron a motort, amikor odajött hozzám, hogy nem vinném-e haza. Mondtam neki, hogy annak ára van ám, mire azt felelte, hogy nem kerülhet az sókba. Na, ha te így, én is úgy, gondoltam magamban, pedig akkor már menyasszony volt. De nem is ez az érdekes, hiszen sok nőt vittem én akkoriban az erdőbe. Valahogy eljutott a dolog híre a vőlegény fülébe is. Akkoriban mindig volt pénzem, fekete fuvar, borravaló, miegymás, úgyhogy sokszor megfordultam a kocsmában a haverokkal. Akkor is éppen a verekedés Kétszer Kováccsal meg a dagadt Horváthtal söröz- gettünk, amikor Tóni félre, hivott a sarokba beszélgetni. A haverok látták, hogy készül valami és félig odafordított fejjel figyeltek bennünket. Erezve az erőt a hátam mögött, bátran a -szemébe mertem nézni és vártam, mit altar. Elkezdett lelkizni, hogy igaz-e, amiről hallott, mert akkor nagyot csalódott bennem és hogy 6 most mit csináljon ezek után. Gondolhatod, eszem ágában sem volt bevallani. Ereztem, hogy most nekem kell támadni és meglepődést színlelve kérdeztem tőle, hogy ki volt az, aki ilyet mer mondani rólam. merné-e a szemembe mondani? Láttam, hogy Tóni elgondolkodik, így aztán tovább vertem a vasat: Hát komám vagy, vagy nem vagy komám? Éppen veled tennék ilyesmit, a nős, családos ember? A beszélgetés erre már abba is maradt. Tónit úgy meagvöztem ártatlanságomról, hogy odajött a haverokhoz és fizetett egy rundó sört. János a történet végén visszafojtott mosollyal várta a hatást. Pali hangtalanul, szinte a szemével nevetett. Karesz, a fiatalabb rakodó vihonott. Csak Zoltán húzta félre kényszeredetten a száját. Nem szerette, ha valaki kibeszéli kalandjait. Ha nem történt meg, azért, ha megtörtént, azért. Amint az férfiak között lenni szokott, a téma továbbra is a nők körül kanyargóit. János elemében volt. Ha egy-eay községen mentek át, különböző ajánlatokat kurjantott le az arra elhaladó nőknek és mesélt, lódított. hahntázott, egyfolytában, a pocakjától kinyomódott ingét sűrűn vísszadundosva nadrágjába. A hosszú út gyorsan eltelt, emi nagy zuhanássá olvadva össze az egymást követő tájak. A közsénh Arával és « templommal szemben levő ház előtt álltak meg. Már kívülről meglátszott a házon a tsz sebtiben hozott intézkedése: ki kell mázolni szépen, lesz úgyis elég dolga, amíg rendbe hozza a szénánkat, ha egyáltalán képes lesz rá. Az üres szobákban a tegnap befejezett festés szaga terjengett. A bútorokat nagy lihegéssel cipelő emberek talpához még itt-ott odaragadt az olajfesték, amellyel a rozzant padlót igyekeztek újjávarázsolni. — Aztán el ne felejtsétek megszámolni a szoba négy sarkát! — szólt oda kajánul János Lalinak, amint behozták az utolsó bútort is az autóról. — Annál most fontosabb dolgunk lesz, gyorsan leöblíteni a torkunkról a port — válaszolt Lali, a lepakolás feletti örömében szélesre szaladt szájjal —. szerencsére itt van a kocsma nem messze! — Jól van, csak igyekezzünk, mert nemsokára ránk esteledik — szólalt meg Feri bácsi az udvari kút mellől, gondosan mosva két nagy tenyerét. — Azt én sem szeretném, nagyon messzire eljöttünk hazuról — toldta meg Zoltán is abbeli félelmében, hogy nagyon le találnak ülni az ital mellé, bezár a TÜZÉP és meghiúsul számára az a kitűnő lehetőség, hogy ingyenfuvarral, maga által választott deszkákhoz jusson. Lali élőre kirendelt mindenkinek három üveg sört, majd szélesen az asztalra könyökölve sógorával kezdett beszélgetni, A két rakodó iiiémtudóan és szótlanul várta, mikor hangzik, el a felszólítás a koccintásra. Ezt az időt is kihasználta a pihenésre, izmaikat elernyesztve ölbe ejtett kézzel ültek egymás mellett. Zoltán elérkezettnek látta az időt, hogy személyes dolgával előhozakodjon, mert ahogy sejtette, a sör mellett veszedelmesen rohant az idő a hivatali záróra felé. — Beérünk még G-ra Feri bácsi? A sofőr lassan felemelte a fejét, miközben dupláját tovább kavargatta, s egy átható pillantással Zoltánra nézett. — Arra is rossz az út, meg nagy a kerülő. Ha nem megyünk is, öreg este lesz, mire hazaérünk. Reggel meg, úaye, néaykor kelni kell. Nem szívesen mennék most már, majd találsz más alkalmat is. Ha meg annyira sürgős a vállalatodnak. miért nem rendelt egy különautót? Zoltán zavartan tördelt aryróra egy fogpiszknlót. Ha most nem kerül haza a deszka, más alkclnmmál biztosan nem őt küldik el és mikor fog ilyen könnyen deszkához jutni?... Naay franc az öreg. Felveszi Lalitól a borra valót. elszámol)n a fuvardíjat, az órabért és úny Iá*szik, még tőlem is pánzt akar. — Ne tolion már ki velünk. Feri bácsi, mii fog szólni a főnököm, ba üres kézzel menyek haza? — Amit akar. Reggel korán kelek, a rakodók is fáradtak már, nem gyerekjáték egás- nap tróge- rolni. looz. Pali? A rakodó bólintott. — Ha már eljöttünk ib>en messzire. csak fel kellene dobni azt a deszkát az autóra — kezdett újra hozzá Zoltán, könyörgő hangon. A sofőr nem válaszolt, elmélyülten kezdte kortyolgatni a kávéját. — Akkor sem hajlandó, ha meghálálom? — szánta el magát hirtelen Zoltán, és úgy érezte, az öreg fejéhez tudná vágni a sörösüveget, de a hangját szinte gyerekesen éneklőnek hallotta. — Nekem megér egy százast, hogy jó fiú maradjak a ‘főnököm előtt. — Hát... nem szívesen, de megpróbálhatjuk, bár én csak sofőr vagyok. Ha a rakodók is beleegyeznek ebbe a külön fuvarba.., Zoiián érezte, hogy S nyaka körül valami zsiger összeszorul, de már nem akart visszakozni — Nézzék emberek —- fordult a rakodókhoz —, adok maguknak egy ötvenest, benne vannak? — Megcsinálhatjuk — vonta fel egyik vállát az idősebbik. Az egyezség végét már Laliék is hallották, akik megbeszélték közben, hogy János ottmarad még egy pár napig segíteni a berendezkedésben. Lali fizetett, megköszönte a jókívánságokat és a társaság, mindenki Laliékkal kezet rázva, búcsúzkodni kezdett. Szinte a zárás előtti Pillanatban érkeztek. Az árukiadó feltűnő szívélyességgel fogadta Zoltánt. Azzal a magatartással, amely előre feltételezi a kedves vevőről, hogy tudja, ilyen helyen mi a szokás, főleg akkor, ha a kedves vevőnek igényei is vannak a minőséggel kapcsolatban. A felrakodás után Zoltán, a sofőr és a rakodók tekintetétől kísérve, megköny nyebbülten csúsztatta az udvariasan szabadkozó árukiadó zsebébe a százast. A sofőr már beindította a motort, amikor Zoltán nagyot sóhajtva melléhuppant az ülésre. Egy darabig nézte a fény. csóvába került rovarok sárga villanásait, az óriássá nőtt fák sorjázó árnyait, megpróbált visszagondolni az öreggel váló alkura, hogyan is lehetett volna másképp... Elbóbiskolt. — Megállunk a csárdánál, Feri bácsi? Zoltán felriadt. A fiatalabb rakodó, Karesz hajolt be az ablakán a sofőr feje fölött. — Hát, ha van, aki fizet! — Ki fizet máma? — Aki a sofőr mellett ül! — kiáltott ki neki Zoltán megadó an. Karesz visszazökkent «, helyére, könyökével Palit gyengén oldalba bökve. Egymásra néztek és hangtalanul mosolyogni kezdtek. Fájó búcsúzkodás Mátyás Ferenc Lassanként a nyár is elfárad, szél tépázza az utcafákat, Vicsorog a nyirkos, hideg ősz, — hűlő testünk, ne mentegetőzz. Kékülnek a virágok, Asz jön, arcod derűjét meddig őrzöm? Még ránktAr a langyos fénysugár, ám a fagy ajka átszúrja már. A szerteszállt mosoly-pillangók szirom ágyukban régen alvók, síró hullás, barna alom lett a gyászszertartás a gyönyör-ünnep. Elcsábulunk, az élet vonz még, súgja kezem, hogy blúzod bontsd szét, —• A s szemeld, lám mindig becsapnak, pillanatonként megriadnak. Neszek lopóznak, gödrök telnek, keresed, hol van ai a gyermek, ki itt akar telelni, — s félve iszkoi az Ítélettől félre. Még tudjuk, mitől piros a vér, de a tudattól arcunk fehér, —< kihajtanánk újból az inget, s már minden, minden temet minket. Játsszuk a boldogságot, mintha vélünk lendülne még a hinta, — de nines Isten, aki megmentsen, ■ isteni tűa a szívünkben sem. Kezed, kezem Pilinszky János . » Hová rejtsem kezeimet? Anya, a te kezedet örököltem, de királyságom, tudom, nem kívánod. Lemondok hát, ~ ""I7] [T leköszönök a trónról, odahagyom a kéretlen hatalmat. Itt a kezed. Ki vagyok fosztva. Újra semmim sincs, édesanyám. Kutyik Gergely Dombos vidék
