Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
Gondolatok megyénk SZÁZ MŰVÉSZí FOTÓ irodalmi életéről Békés megyei Nép- újság novemberi száméban hasonló cím alatt értékes gondolatokat tartalmazó írást olvastam. Ehhez, mint irodalmat kedvelő olvasó, de mint lokálpatrióta is, szeretnék néhány észrevételt tenni, Békéscsabát irodalmi kiadványok tartalmi színvonala, de különösen száma tekintetében nem akarom az ország egyetemi városaihoz hasonlítani. Vallom azonban azt, hogy nem lehet csupán az egyetemi városok privilégiuma a színvonalas folyóiratok, írások kiadása. Azok a kis számú irodalmi kiadványok, amelyek eddig megyénkbe n megjelentek, főleg helytörténeti vonatkozásokban, éppen úgy, mint megyénk egyetlen, Békési Élet című folyóirata, vetekszenek bármelyik hasonló tárgykörű kiadványok színvonalával. Kár, hogy a Békési Élet megyei olvasó- közönsége csupán egy szűk szakmai területre korlátozódik. Hiányzik egy irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat, mely„ ben megyénk szellemi életét forróbb hangulatú publicisztikai írások, rövidebb novellák mély és elevenebb tartalommal telítenék. A mai idők adatai, történelmi változásai, társadalmi mozgásai már nem is olyan sok év múltával értékes dokumentumok lesznek utódaink számára. A legfőbb feladat mégiscsak az lehetne, ha a mát, a ma emberét segítené szellemi életének emberibb formálásához. Joggal dicsekedhetünk megyénk kulturális eredményeivel, de ezek mellett a viszonylagos eredmények mellett tagadhatatlanul hiányzik egy olyan kvl, túráiig lehetőség megteremtése 1a, amelyben helyet kapnának megyénk írói, művészei tehetségük kibontakoztatására. Ki tudná megszámlálni, hány írói, művészi ambícióval rendelkező tehetség kallódott el eddig is? Mennyi szellemi érték ment el megyénkből, ki tudná ezeket számbavenni? (Az alkotókedvet ki és mi tudta bennük eddig is tartani? Ij A többi megyéhez viszonyítva, a mi megyénk lg igazán gazdag anyagi javaik viszonylagos bőségében, de nem áll arányban az ezzel élni tudó emberek kulturális igényessége. Mennyi felszabaduló energia veszik el a szabad időben végzett kétes értékű hobbykban, szenvedélyekben a tanult, jó eszű, ambiciózus emberek napi rutinmunkája mellett, — ki tudná ezeket számbavenni?! Értelmiségi párttagjaink társadalmi munkája, pártmegbízatása bizonyára értékes alkotói munkákban realizálódhatna', ha kedvüknek, tehetségüknek megfelelő munkába vonnák be őket. Nem új az a törekvés, hogy megyénkben irodalmi folyóirat jelenjen meg. Már a harmincas években is kiadtak Békéscsabán egy „Lendület" című folyóiratot, melynek színvonalában az érzelmi giccseken kívül éppen egy hiányzott — a lendület. 1956 őszén dr. Maday Pál gimnáziumi tanár, szervezésében megjelent ,J3ékési Üzenet” című nagy reményekre jogosító folyóirat, az ellenforradalom után, Madayék Szegedre költözésével megszűnt. El kellene újra kezdeni valahogy! Valamit tenni kellene ezért, hogy a többször felvetett gondolat megvalósulhasson. Faültetés lenne, mely nem a mának, „a holnapnak termé majd gyümölcsét BotyánsaHey Pál Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum. Hatalmas barna és kék tablók, a tablókon összesen mintegy száz nagyalakú fényképfelvétel. Magas művészi értékű fotók, a VI. Országos Kulich Gyula Fotókiállításra érkezett mintegy négyszáz pályamunka legjobbjai. Bajai és budapesti, nagykanizsai és békéscsabai, szigetszentmiklósi és dunaújvárosi fotóművészek alkotásai. Kellemes, tartalmas, félórát szerez magának, aki végigsétál a tablók között Tucatnyi kép a dolgozó embert mutatja tevékenység közben: kőterí töket, pszichológust, borbélyt, horgászokat hangmérnököt — ez utóbbi kép, Eifert János alkotása nyerte el egyébként a legjobb felvételért járó díszes serleget. Más művek han-1 gúlátokat ábrázolnak: a népi tánc forgatagát, egymásba mosódó körvonalú fenyőket, Spanyolország jellegzetes embereit tárgyait egy egyedül álló fa reménytelen magányosságát egy furcsa acélszerkezet sziluettjének lendületes energiáját Igazán szépek a portrék: sötét- bőrű szőke lányt, fáradt csupa- ránc öregasszonyt, kiegyensúlyozott mosolygó szemüveges férfit ámuló kisgyereket ábrázolnak — s két képen is anyát gyermekével. Érdemes hosszabban elidőzni a tájképek előtt: riadtan szökkenő őzektől élettelennek látszó külszíni bánya-fejtésig ívelnek a témák, a leggyengé- debb lírától a legkeményebb tárgyilagosságig a hangulatok. Ugyanez a kettősség jellemzi az épüle^fotókat Régi falusi házaktól modem kocka-kolosz- szusokig terjed a választék s az ellentéteket a fehér szín azonossága köti mégis egységgé. Laikus szemmel is megállapítható, hogy a zsűri jól Ítélt A már említett Eifert-fotó mellett méltán kapott díjat Demjén Gábor Madonnája, Máté Tibor Műtermi torzója, Brassnyó Klára Soul-ja s Török László Pár című munkája. És dicséret Illett a kiállítás rendezőinek munkáját Nincs zsúfoltság, szerencsés a tablók a azokon a képek elhelyezése, az egymás melletti fotók nem rontják — sőt, erősítik — egymás hatását. Egyszóval: szép fotótárlat, ér_ dem es megtekinteni Képünkön balról Réti Pál, »Népművelési Intézet munkatársa, dr. Becsei József; as MSZMP békéscsabai Városi Bizottságának titkára. Babák György, a Városi Tanács elnökhelyettese és Ambrus Zoltánná — a kiállítás megnyitásán. (Fotó: Martincsek GJ •■■UMNSMinaflNHiHHiNnHmniiaMinMM a Minálunk nincsenek fenyvesek ? e gyénisége magával ragad; válogatása: a versek, a gondolatok méUbevágnak, elszomorítanák és föllelkesítenek. Kézen fog és visz magával évszázadokon át: hol Apáczai Csere János, ahogyan székfoglaló beszédét mondja, hol Körösi Csorna Tibeti szótárával kezében, hol Rákóczi, Csokonai. Petőfi. Ady, Németh László, Tamási Áron, vagy Áp- rily. Ügy érzi az ember, mindenkit idehozott, időtlenül. Tanít.. Tanítja a humanizmust, a szépséget, népünk történelmét, történelmünk kimagasló egyéniségeinek gondola'alt és cselekedetét. Tanítja Kazinczy magyar anyanyelvét, heg mély, hol st- mogatóan meleg hangon ejti szebbnél szebb szavainkat. Tanítja népek tön:éneimének közös kudarcait és sikereit. És mindezt nem középiskolás fokon teszi Tompa László „Miná- lumk vannak fenyvesek” című új előadóestjén. Nagy élmény, mégis bosszankodom, mert nem akarom elfogadni, hogy Békéscsabán, ebben az iparosodó, épülő, szépülő városban csak húsz (!) embert érdekelne az előadóművészet, az irodalom, a történelem mesterfokon ötvözött műsora. De ta- gggzfeáiiható ez Békéscsabán máskor is. más hélyen is. Csak egy ezek közül: a Jókai Színház Vendégség című Páskándi darabján harmincán ültek a nézőtéren legutóbb. Nem tudom elfogadni azt, hogy néhányan talán azért nem érdeklődnek, mert befejezettnek tartják (az iskola által) irodalmi, történelmi művelődésüket. Nem, mert a művelődést sohasem lehet befejezettnek tekinteni. A művelődés nem lehet csupán cél. Mindennapi eszköz kell legyen egyéniségünk, életünk szebbé, jobbá tételéhez. Ez pedig szükséges mindenkinek, képzettségiére és foglalkozására való tekintet nélkül. Nincs idő? Helyesebb talán így: nem sok időnk van. Ez igaz. Rajltunk múlik viszont a programozás, a válogatás. Ez pedig függ attól is, mennyire értjük, hogy a kultúra szebbé teszi hétköznapjainkat, emberi kapcsolatainkat, a kultúra megnyugtat és fellelkesít, gondolkodtat és cselekedtek segít eligazodni gondjainkban. M.. .Minálunk vannak fenyvesek” — mondja büszkén a költő, a fenyőkről, amelyek örökké zöldek maradnak és nyílegyenesen törnek a Nap félé, mert szükségük van a fényre.. „ És Békéscsabán? Itt, minálunk talán nincsenek fenyve80171 Réthy István ti. Otthon megnyugodott Kati, a száján mézzel aludt el, és mézzel is ébredt, mintha nemcsak a paplana, de langyos, béka-muzsikás éjszakái is pehellyel lettek volna kibalelve. És újdonság volt, neki a munka is: a babráló, vetemé- nyezéssel és palántázással bíbelődő kerti munka. Kezdetben ugyan meghúzta a derekát, de beleszokva és hosszú távra vérpezsdítőén jólesett neki. Hogy aztán sárral, bűzzél, továbbá: mozi vízvezeték, angol WC és egyéb hiánnyal is járt ez az újra vállalt falusi élet? Istenkém! A tél, az igazi pró- babétél ideje még messze volt, nagyon-nagyon messze. A lent zöld-arany, odafönn pedig selyemkék koranyár viszont teljes gazdagságában pompázott. Maga az élvadult, mesésen bozótos park, mögötte a táblákra szeldelt virág- és konyhakertészet és a borostyánruhás, ezüstfenyők őrizte szülői ház aztán szintúgy megtette a magáét. Annyira visszabűvölte-édesgette apja mellé Katit, hogy a pesti életnek a valóban megkedvelt vívmányairól is könnyű szívvél veit képes lemondani. Ezt a boldogságot tette tönkre, ebba taposott bele durván, két lábbal Laci. Oda is lett a nyugalma és a derűje Katinak. Morcosán, kényszeredetten tett-vett. Magától nem szólt Felelni is csak ím- mel-ámmal felelt Ha meg észrevette magát, hogy... jaj, utóbb még gyanúba talál esni, hát olyan fülsértő hangoskodást művelt hogy már-már sirámnak hatott - és szánalmat keltett a kacagása. Főleg a csütörtökjei és a vasárnapjai lettek kibírhatatlan ok. ,A remény tudniillik, hogy majd csak hozzászelídül Laci, és a beszélőviszonyt is helyreállítja vele, mindkét hetivásáros napon: szerdán és szombaton is autóbuszra ültette. De bárcsak ne ültette volna! Laci — a mafla, a fafej űség netovábbja — változatlanul kimért és egész a megátalkodott- ságig szófukar maradt Pedig ha van szeme, ha nem veszi él megfogyatkozott ítélőképességét is az idült gyanakvás, észre kellett volna vennie, hogy provokációról szó sincs. Érte és csakis érte viteti-rázatja magát immár a harmadik hete oda-vissza az autóbuszon Kati. És az öreg Bársony? ö csak nem volt vak? ö esek észrevette, hogy valami nincs rendjén Katinál? Hogyne. Csak kivárt, figyelt, adatokat egyeztetett. Higgadt, tapintatos férfiú létére mindenekelőtt a baj mibenlétével szeretett volna tisztába jönni. Azt még elnézte és holmi bal- lábbal -keléssel magyarázta, hogy Kati figyélmefQen, s hogy ennék folytán gyom helyett virágtöveket vagdal ki. EH még azt is, hogy a kezében kész veszedelem, valóságos iszapoló pusíka az öntöző „slag”. Mivelhogy elbámészkodik ugyebár, és akkora lyukat váj ki a sugarával, hogy egy egész üregi nyúl- család is bátran ellakhatna abban. Sőt mi több: még Kati sűrű utazgatásán se akadt fenn, noha látván láthatta, hogy a haja rendben van, nem kíván fodrászt, és hogy a kosara is mindig üres, csak parádénak van ott a karján. Hanem hogy a főzőtudománya is válságba jutott?! Hogy — amire még emlékezni is siralom — legutóbb kristálycukor helyett sóval szórta mag a túrós palacsintát?! Rágalom és rosszmájúság volna azt állítani, hogy az öreg Bársony élt-halit a hasáért, s hogy eképpen a lánya bajba- jutásáit nem annyira az esze, mint inkább a® ínye ismertette fel vele. Ez nem áH De az már szenifliga^ tagy *
