Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ■# Művészet a forradalomért A Hagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után az első forradalmi nép- ünnepélyek előkészítésével kapcsolatban az agitációs művészet új műfaja született meg: az ünnepi város- díszítés. Ebben, akárcsak a szobrok és az emlékműveit megalkotásánál, a művésziek mintíen rétege szerepet vállalt; kezdve a hagyományos festőktől egészen a „kommunista futuristákig”. Moszkva. Péter- vár és más városok dekorációs rajzain, a pannók vázlatain kiváló orosz művészek nevével találkozunk! Mindez beletartozott a lenini „monumentális propaganda” keretébe, amelynek megvalósításán az alkotók nehéz életkörülmények között, sokszor még nyersanyaghiánnyal »kösz. ködve dolgoztak. Az orosz nyelv ugyanazt a kifejezést használja a szónoki emelvényre és a templomi szószékre. Ez joggal sugallja a megállapítást: a monumentális propaganda időszakának képzőművészei egyszerre voltak — s nemcsak filológiai értelemben — politikusok ás prédikátorok: a forradalom prófétái, akik szorgalmasan és átszellemülte)! dolgoztak a munkásosztály új hite ikonográfiájának kimunkálásán. Nemcsak nyilvános tereket, de vasúti kocsikat, hajókat, könyvköté- ««ket, dísztárgyakat és plakátokat is készítettek, mozgó szobrokat, úgynevezett mobilékéi. S emellett a Majakovszkij által készített Rosta-ablakok közmondásszerű tömörségű jelképeit, amelyek ismét csak a középkorra emlékeztetnek, a biblia paupemmok képnyelvű elbeszélésedre, azek- re a faragott könyvekre, amelyek az írástudatlanok épülésére szolgáltak. E művészek sorában ott találjuk a műveik révén, magyar közönség előtt is jól ismert Muhina és Sadr szobrait, S. V. Geraszjmov mimikáit, Konyenkovnak a régi paraszti faszobrászat formavilágában fogant plasztikáit. Majakovszkij „A torra- dalrcá harc legnehezebb három évének színfoltok és jelszavak zengésével megírt jegyzőkönyvének” nevezte a polgárháború plakátjait. De többek ezek, mint krónikák: művészeti alkotások. Majaikoivsakáj ästigen" lő humora, Gyem szatírája, Moor drámaisága vagy a pétervári. Lebegyev plakátjainak tömör es dinamikus előadásmódja egyaránt bizonyítja, hogy a művészek mennyire komolyan vették aktuális feladataikat. De nemcsak a közvetlen alkotásban, hanem sokszor a kulturális élet szervezésében is. Ezeknek a munkáknak a megtekintése sok mindent megvilágít. Sok olyat, ami a különböző művészeti kiáltványokból, a vitázó irodalomból — majd később — a kultúrpolitikai jelenségekből oly kevéssé volt érthető: a különböző művészcsoportok egymással vívott részküzdelmeit egy hatalmas, az egész szocialista művészetért folytatott általános harc keretein belül. A feudalizmusból éppen csak kilábaló Oroszország igazi képzőművészeti hagyománya kettős volt: egyrészt; a görög ortodox egyház bizánci eredetű ikon- művészetében, másrészt pedig az orosz népi művészetben gyökerezett. A kezdeti polgárosodás orosz értelmisége a nyugat-európai polgári művészettel kacérkodott, onnét is a naturalista idillt ültette át legszívesebben orosz talajra. Mellettük azonban századunk elején egy sereg művész már —- prófétai előrelátással — a holnapra figyelt nem a hagyományok, hanem mindenek felett az új korszak, az eljövenedő lehetőségek érdekelték. „A jövő művészete a konstrukció elvén fog fel_ épülni... valódi anyag lesz, valódi térben... megszületik a művészet, a tanultság és a technikai tudás szintézise'’ — írta egyik művészeti ma- nifesztumában Tatlin, aki konstruktőr, festő és grafikus volt egyszemélyben. Hogy mennyire előre látta a holnapot, annak talán legbeszédesebb bizonyítéka az, hogy az 1920-ban készült: „III. Intemacionálé emlékműve”, a tavalyi velencei képzőművészeti bien- nálén is (habár kicsinyített makett formájában) az érdeklődés előterébe került. S egyúttal mintegy az egész világtárlat központi gondolatát fejezte lei. De Tatlin a mechanikus, gépszerű konst, rukedók szerkesztője, a felfüggesztett plasztikák, az úgynevezett mobilék feltalálója csupán egy volt az avantgarde azon művészei közül, akik részt vették a forradalomban. Lászickij —; ugyancsak konstruktőr, építész, festő, grafikus — 1919- ben csatlakozott a konstruktivistákhoz. A tízes évek vége felé foixadalmi plakátokat tervezett, 1919-ben Chagall iskolájában tanár- kodott, majd rövid német- országi intermezzo után, 1921-ben a moszkvai Állami Művészeti Iskola professzora lett. Közben ismét külföldet járt, Ehrenburggai közös újságot alapított, de 1925- bem megint visszatért Moszkvába, ahol az építészeti történet által azóta is számon tartott, felhővasa- lót, egy különös formájú épületet alkotott. Kettőjük mellett az ugyancsak a szigorú szerkezettörvények szerint dolgozó Malevicset kelj megemlítenünk, aki 1906-ban találta meg az orosz avantgarde-dal a kapcsolatot Moszkvában és 1913-ban szuprematizmus néven indított művészeti mozgalmat. Képe: Fekete négyzet fehér alapon, a korai absztrakció egyik leghíresebb műve lett. 1919- ben Kandinszkijjal és Tátimnál a Művészetek Nemzetközi Irodájának tagja, e ugyanakkor Lunacsarszkij. jal, a kulturális népbiztossal, előkészíti az Üj Művészet Első Kongresszusát. 1926- ban a németországi Baühaushoz csatlakozik, majd visszatér Leningrád. ba, s ottmarad haláláig. Chagall, az orosz népi képzeletvilágból táplálkozó nagy álmodó, festő-költő ugyancsak résztvevője volt a forradalomnak; I-una- csarszkáj megbízásából 1917- ben a Vityebszik kerület képőmüvészeti biztosa lett. Az orosz avantgarde rész. vétele a forradalomban a legutóbbi évekig csak ke-' vésbé volt ismert, s a lenini monumentális propaganda emlékanyagát is csupán négy évvel ezelőtt állították ki ismét. Ezzel a kiállítással nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója előtt tiszteleglek a művészettörténészek, hanem felhívták a figyelmet a szovjet képzőmű. vészét saját, eredeti avant, garde hagyományaira is. Ez az avantgarde sok lényeges pontban különbözött — látszólagos formai azonosságok ellenére — a nyugati avant, garde alkotásaitól, s a közhiedelemmel ellentétben, nem nyugati forrásokból táplálkozott, hanem éppen fordítva: nyugaton kiteljesedett művészeti forradalmak forrása volt, Bojár Iván Penzai képek Békéscsabán V. Tyerestyenko Építő munkás A. Oja Nemllt V. Pavlikov Megy a vonat
