Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

A negyedik ötéves tervben kitűzött beruházások tervszerű, alaposan átgondolt és gyors megvalósítása valamennyiünk ügye Interjú Supala Pál elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával A második és a harmadik öt­éves terv során több kiemelt be. ruházás és jelentős létesítmény valósult meg megyénkben. Ezek a beruházások kedvezően hatot­tak gazdasági életünkre, előse­gítették a megye iparosodását, a foglalkoztatottság növekedé­sét, igen kedvezően befolyásol­ták a mezőgazdaság, a közleke­dés és a kereskedelem fejlődé­sét. Következésképpen sokat ja­vult megyénk lakosságának egészségügyi, kulturális, kom­munális és szociális ellátottsága. A negyedik ötéves terv idejé­re megyénkben 16,8 milliárd fo­rint értékű beruházást irá­nyoztunk elő. Az 1970. évi tény»- adatokból kiindulva — egyenle­tes fejlődést feltételezve — 1975. ig évenként átlagosan 2,9 száza­lékos növekedés várható. Ez öt év alatt összesen 14,5 százalékot tesz ki. összegszerűségében a negyedik ötéves terv idején lé­nyegesen több anyagit fordítunk beruházásra, mint a harmadik ötéves tervben. Hogyan valósít­juk meg célkitűzéseinket? Ezek­kel a gondolatokkal kerestük fel Supala Pál elvtársat, a me­gyei pártbizottság titkárát, hogy kérdéseinkre válaszát kérjük. — Békés megye beruházások gyakorlati megvalósításában sok esetben nem érvényesül a gazdaságirányítás reformjának követelménye. Sok vita van annak megértésével, hogy a döntés joga kit Illet meg a be­ruházások ügyében? Több gazdasági vezető sajnos még nem értette meg azt, hogy a beruházási döntéseknél is szükséges az eddigi gyakorlat, módszer felülvizsgálása, kor­szerűsítése. Mi erről » véle­ménye? — Tény igaz, hogy a beruhá­zásokkal kapcsolatban a dönté­si jogkör megértésével ás alkal­mazásával problémáink vannak. Beruházási ügyekben ma lénye­gében két helyen hoznak dön­tést. Az állami beruházások döntési joga a központi szervek hatáskörében van. A részben, vagy teljes egészében saját esz­közökből megvalósuló fejleszté­seknél a döntési jogkör a helyi tanácsnál, vállalatnál, szövetke­zetnél kell hogy érvényesüljön. Az új gazdaságirányítási rend­szerben az önálló vállalatok ve­zetőinek döntési jogköre és fe­lelőssége tehát nagymértékben növekedett. Ahhoz, hogy egy beruházásban valaki helyesen foglaljon állást, több irányban tanulmányoznia szükséges a ki­tűzött célt és a beruházás gaz­daságosságát, hatékonyságát. Az a véleményem, hogy egy beruhá. zás megvalósítására döntés csak akkor születhet, ha a helyi ve­zetés alaposan ismeri a tényeket, tisztában van azzal, mit akar megvalósítani, miből akarja megvalósítani, kivel csináltatja és milyen módszerrel, technoló­giával. — Milyen negatív jelensége­ket figyeltek meg az eddigi­ek során? — A Politikai Bizottság 1971. június 29-i határozatának fi­gyelembevételével lefolytatott vizsgálat alapján megállapíthat­juk, hogy a fejlesztési célok megvalósításában Békés megyé­ben az országoshoz hasonlóan jelentkeznek gondok, probJé. mák, negatívumok. A tapaszta­latok közül csak néhányat em­lítek. Amikor e megyei tanács vb tervosztálya áttekintette a meg­valósítás útját járó beruházása­inkat, kénytelen volt megállapí­tani, hogy egyes ipari üzemek, a városi és községi tanácsok, to­vábbá a termelőszóvetkezetek olyan beruházások megvalósítá­sához fogtak, amihez egyszerű­en nem volt meg a pénzügyi források garanciája! Amikor megkérdezték az érdekelt in­tézményeik vezetőit hogyan fe­jezik be az elkezdett munkát ezt válaszolták: majd a megyei tanács segít. A megyei tanács eszközei a negyedk ötéves terv­ben programba vett beruházá­sokra maximálisan igénybe van­nak véve. Így nem valószínű, hogy a pénzügyi források garan­ciája nélkül elkezdett beruhá­zásokat — miután elfogynak — Aranydijas — mondja büszkén s tölt a poharakba. Cségei a napfény felé emeli az italt. Jókedvű, elégedett. — Kihúztuk a méregfogát! — és Zsiga megbotránkozva látja, hogy egy hajtásra leönti a cso­dálatos, gömbölyű bort amit forgatni, ízlelgetni, gurguláztat- nl kellene a szájban, míg ki nem adja minden titkát. Csegei újra tölt a poharába. Megissza. Jelentősen néz Zsiga szemébe. — Jövőre te leszel itt az elnök, én meg a főagronómus. Zsiga bámul. Nem ért semmit. — Negyven éves vagyok — mondja Csegei. — Húsz éve dol­gozom a mozgalomban. 56-ban a forradalmi bizottmány, vagy mi a rossebnek hívták, felakaszt ha idejében meg nem lógok... És még mindig itt rohadok a járás­nál. A Moravek, akivel együtt kezdtem, már országos főember.- Itt megvan a fix, isten bizony csak annyi, hogy minden fize­téskor az a régi vicc jut eszem­be, hogy aszongya a magyar munkás: én úgy csinálok, mint­ha dolgoznák, ők meg úgy csi­nálnak, mintha fizetnének. — Felcsillan a szeme. — Egy tsz? Aranybánya, öregem. Aranybá­nya! — Nem mondhatnám — mond. ja Zsiga fancsalian. — Egy éve itt vagyok ,de még csak a há­zam alapjait tudtam lerakni. — Mert a Niklai hülye, puri­tán ember! Neki nincs szíve több pénzt felvenni, mint amennyit a traktorosa keres!... Egy ekkora tsz-ben, tudod, mennyi fizetése lehetne az elnöknek? Tizenöt­ezer! Havonta! Törvényesen! S ; mellé a prémium, ez az... A tag- • ság megszavaz mindent, ha úgy 3 van neki tálalva... A Szabó, aki j két éve ment ki területre, már 3 villát épített Siófokon... önt a ! poharakba, megisszák. — Tsz- • elnöknek lenni vagy nagy fele- 3 lősség, vagy nagy buli... Erről 3 van szó, barátocskám. — Nem értem — mondja Zsi- • ga. — Rám mi szükség van? Ha 3 főagronómus akarsz lenni, gyere \ ki főagronómusnak. Csegei nevet. — Nem vesz fel a Niklai. Köz- 3 gyűlés elé viszi az ügyet, e az el- 3 utasít— 56 előtt begyűjtő vol- j tam. Sajnos, emlékeznek rám a 3 parasztok. Zsiga tölt. Hallgat. — Az emberek szeretik — f mondja aztán. — Nem tudom 3 elképzelni, hogy leváltsák! — Azt bízd csak rám! — le- \ gyint fölényesen. — Az embe- : rek mindent megszavaznak, ha ‘ úgy van nekik tálalva. Majd • mozgósítom a megyénél, meg a járásnál barátaimat kivonulunk nyolc-tíz autóval, úgy megdol­gozzuk a gyűlést, hogy a végén egyszerűen nem tudnak mást csinálni az emberek, mint amit mi akarunk. Zsiga rosszkedvűen hallgat — ahelyett, hogy felvillanyozná a lehetőség, hogy elnök lesz. Cse­gei bátorítóan a vállára csap. — Elintézem már: jövőre any- nyi dotációt kapsz, hogy ha egész éviben csak bukfencet vettek, ak­kor is kétszer annyit tudsz osz­tani, mint Niklai... S ha pénzt adsz nekik, megcsókolják a ke­zedet. (Folytatjuk) készleteik — be is tudják fejez­ni. Bizonyos értelemben ezek a fólbenhagyott beruházások hoz­zásegítenek a közhangulat ked­vezőtlen alakulásához. Az érde­kelt települések lakóinak figyel­met éppen ezért a helyi vezetők munkájára szeretnénk Irányíta­ni, hogy ne a megyei tanácsot „szidják”, vagy az államot okol­ják azért, hogy a víztornyot az alapozás után nein építhetik to­vább, mert nincs pénzük, hanem saját vezetőiket számoltassák el. Több üzemben megvalósítot­ták ugyan a beruházásokat, de berendezésükről nem gondos­kodtak. Nem számoltak a forgó­eszköz növekménnyel. Ezért a beruházások nagyrésze ma is ki­használatlanul áll. Találkoztunk nem megfelelő tervezéssel is. Ez különösen mezőgazdasági üze­mekben fordult elő. Ha aláter­veznek egy-egy beruházást, ak­kor kevesebb saját erőt szüksé­ges letenniük az állami támoga­tás mellé. Ez kezdetben előnyös ugyan, de később a többletkölt­ség igénye miatt megbosszulja magát. Sajnos előfordult több beru­házás esetében, hogy az előké­szítés nem volt megalapozott. Igen sok tervmódosítást csinál­tak, mert időközben rájöttek ar­ra, hogy az eredeti elképzelés nem megfelelő. A sorozatos terv átdolgozások miatt a kivitelezés elhúzódott és elhúzódik, ezzel felesleges terheket vállalnak magukra, költségesebbé teszik a termelést. Megfigyeltük azt Is, hogy a nagy állami beruh ázásoknál sok esetben elmaradnak a kapcsoló­dó beruházások. A beruházók pénzügyi nehézségekre hivatkoz. nak. Ha annak idején ezeket a kapcsolódó beruházásokat is be­terveztek volna, akkor többlet- költségekkel a kivitelezés sarán nem jelentkeznek. Gyakori jelenség az is, hogy a kivitelezők sok munkára kötnek egyszerre szerződést azért, ha valahol anyag hiánya, vagy ter­vezési problémák miatt félbesza­kad a munka, dolgozóikat kis átcsoportosítással foglalkoztatni tudják. így az erőket szétforgá­csolják. Lehetne ezt a gondolat­sort tovább folytatni azzal is, hogy a korszerű építési módok általában drágábbak, mint a ha­gyományosak. Ezért a vállalatok a régi módszerű építkezésekhez rakaszk ódnak, — Milyen beruházási gyakor­latot követünk » negyedik öt­éves terv célkitűzéseinek meg­valósításában, hogyan foglalt állást ebben a témában az MSZMP Békés megyei Bizott­sága? — A negyedik ötéves terv ide­jén 16,8 milliárd forint értékű beruházás valósul meg Békés megyében. Ebben az esztendő­ben 3 milliárd 150 millió forint kivitelezéséről kell gondoskod­nunk. 1975-ben az évenkénti 2,9 százalékos fejlődést feltételezve már 3 milliárd 560 millió forint­ra nő az évenkénti beruházás összege. A kitűzött beruházások csak tervszerű, alaposan átgon­dolt, gyors ütemben valósíthatók meg. Az egyes beruházásokra engedélyezett, előirányzott ősz­szeget csak néhány százalékkal lehet túllépni, annyival, ameny- nyit a beruházó — kifejezetten erre a célra — tartalékol. Mond­hatnám azt is, hogy kereten be­lül kell gazdálkodni, megvalósíta­ni az elképzelést. Ez azt jelenti, ha valahol 100 gyermek befoga­dására alkalmas kollégiumot terveznek egy bizonyos összeg­ből, és ha ebből csak 80 gyer­mek elhelyezésére tudnak épít­kezni, akkor így programozzák további munkájukat. A keret­szemlélet nyomasztóan hat, de mit lehet mást tenni, ha egy­szer egy beruházásra 10 millió forint lett előirányozva, akkor 12-t, vagy 13-t nem költhe­tünk él. Miből pótoljuk a több­letköltséget? Melyik intézmény­től vonjuk meg a fejlesztést? Ha ezt tennénk, akkor ez nagyon fájó lenne. Éppen ezért azt java­soljuk, hogy az engedélyezett beruházási keretből, a helyi le­hetőségek feltárásával vala­mennyi városban, községben, vállalatnál, ipari üzemben és szövetkezetben oldják meg a feladatot. A tartalékképzés je­lentőségéről már szóltam. Be­széltem arról Is, hogy műszaki­lag jói előkészített beruházások szükségesek, melyek pénzügyi­leg is megalapozottak. Ha a tervnek megfelelően építkeznek, akkor — gondolom — a gyorsa­sággal sem lesz különösebb baj. — A köztudatban az terjed, hogy a beruházások mostani rendszabályozásával a kormány csökkenteni kívánja a benn házas ütemét. Mi az igazság ebben az ügyben? — A harmadik ötéves terv időszakában létrehoztunk egy igen jelentős építőipari kapaci­tást. Ezt az utóbbi években je­lentősen bővítettük. így elértük, hogy 1971—1975 között 16,8 milliárd forint beruházást való­síthatunk meg Békés megyében. Ez összegszerűségében több, mint amennyit a harmadik öt­éves tervben ilyen célra fordí­tottunk. Kétségtelen, hogy itt a megyében is szeretnénk rendet teremteni a beruházási ügyekben. A gazdaságirányítás reformjá­nak szellemében járunk él, amikor azt mondjuk, hogy csak műszakilag jól előkészített, pénzügyileg megalapozott, ala­posan átgondolt beruházások in­duljanak. összpontosítani sze­retnénk eszközeinket, hogy egy- egy beruházás minél hamarabb valósuljon meg, kezdődjön el benne a termelés, mert csak ez lehet az alapja annak, hogy újabb beruházások induljanak. Mi a beruházások rendszabályo­zását tűztük célul, nem pedig az ütem csökkentését. Ez két dolog. Vétek lenne a kettőt összekever­ni. Mi azt mondjuk; ha a beru­házásaink rendben mennek, tervszerűen haladnak, akkor a 16,8 milliárd forint elköltése a társadalmi célkitűzéseket jól szolgálja. — Mit tehetnek a pártszerve­zetek a beruházás-politkai cé­lok valóraváltásáért? — Az MSZMP megyei bizott­sága a közelmúltban állást fog­lalt a következőkben: A Politikai Bizottság 1971. jú­nius 29-i határozatában foglalta­kat a területi pártszervezetek feladatának tekinti és a demok­ratikus centralizmus értelmében kéri ennek maradéktalan meg­valósítását. A megyei pártbizott­ság külön a területi pártalap- szervezetek figyelmébe ajánlja, hogy a fejlesztési elképzelések kidolgozásánál és megvalósításá­nál vizsgálják meg a népgazda­sági érdekek érvényesítésének lehetőségét. Politikai súlyukkal akadályozzák meg a szükségle­ten felüli beruházásokat, a pa­zarlást, a luxuskiviteleket. Szor­galmazzák a műszaki fejlesztést. Egyetemet, főiskolát végzett szakembereket állítsanak mun­kába. Tekintsék politikai köve­télménynek a beruházási fegye­lem, tevékenység megszilárdítá­sát, a tartalékok képzését. Ügyeljenek arra, hogy a fejlesz­tési célok komplexen, a pénz­ügyi forrásokkal összhangban kerüljenek meghatározásra. A megyed pártbizottság állásfogla­lását a városi és a járási pártbi­zottságok titkárt értekezleteken ismertették az alapszervezetek vezetőivel. Ezt követően a na­gyobb beruházást lebonyolító vállalatok, intézmények pártszer­vezetei még külön taggyűlésen is foglalkoztak beruházási politi­kánk időszerű kérdéseivel — fe­jezte be kérdéseinkre adott vá­laszát Supala elvtárs. Oupsi Károly I m Ünnepség a békéscsabai ruhagyárban A Férfi Fehémeműgyár bé­késcsabai gyárában novem­ber 5-én emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójá­ról. Az ünnepi beszédet Zöld Jánosné, a pártalapszervezet titkára tartotta, maid a tár­sadalmi szervek aktíváinak jutalmat adott át. Ugyancsak átadta az MSZMP KB emlék­lapját három 25 éves párt­tagsággal rendelkező dolgozó­nak, akiket a KISZ-fiatalok virággal is köszöntöttek. Mé­zes Pálné, a Vöröskereszt tit­kára a Vöröskereszt-jelvény aranyfokozatát kapta meg, Laczó Zsófia pedig a SZOT oklevelét. Többen jó munkájukért részesültek kitüntetésben, amit Nagy Lajos gyárigazgató adott át. A Könnyűipar Ki­váló Dolgozója jelvényt Csa­bai Imréné, Marik Mihályné, Fetrik Ilona és Csepregi Lász- lóné, a Kiváló Dolgozó jel­vényt pedig Laurinyecz Kata­lin, Óvári Mihályné, Kocziha Pál. Marik Mihály és Wagner László kapta meg. Fülöp Ár­pád gépkocsivezető 750 ezer kilométer bnlesetm'»nt»« ve­zetésé t jelvényt, oklevelet és pénzjutalmat kapott. Húszéves fennállását ünnepelte a MEGYEVILL November 5-én kettős ün­nepet tartottak a Békés me­gyei Villanyszerelési Vállalat dolgozói. Ezen a napon emlé­keztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. és a vállalat fennállásának 20. évfordulójáról Az ünnepsé­gen először Kovács Ferenc, a pártalapszervezet titkára tar­tott beszédet, majd Lábos András igazgató ismertette a vállalat történetét, fejlődését. Elmondta többek között, hogy a termelési érték a létszám megháromszorozódása mellett — húsz év alatt mintegy ti­zenötszörösére emelkedett és egyes termékei a megye ha­tárain túl is ismertté váltak. A vállalat minden évben nye­reséges volt. Az egy főre ju­tó átlagkereset is háromszo­rosára nőtt. Ezután dr. Takács János, a Békés megvei Tanács Épí­tési, Közlekedési és Vízügyi Osztályának vezetője üdvö­zölte a dolgozókat és átadta a vállalatnak a megyei ta­nács elnöke dicsérő oklevelét. Ugyancsak dicsérő oklevelet kapott még Lábos András, Göttler Vilmosné és Somlai László. Lábos Andrásnak ezenkívül átnyújtotta az Épí­tőipar Kiváló Dolgozója ki­tüntető jelvényt Az ünnepségen Kiváló Dol­gozó jelvényt kapott Komlósi István, Aszódi János, Csipái Zoltán, ' egyi Zoltán, Mészá­ros Ferenc. Istók Pál, Kola- rovszki Pál és Veres István. Hatvan törzsgárdatag és sok dolgozó részesült pénzjuta­lomban, melynek együttes összege meghaladta a 47 ezier forintot bíkIs mm 19U. NOVEMBER 7. 5

Next

/
Thumbnails
Contents